Wajda Walesa képe, történelmi háttérrel - Andzej Wajda: A remény embere
2014. 03. 27. • Palotai János |
A gdanski Triptichon elkészült: a Márványember, a Vasember után a Remény embere (hogy Hús-vér ember-e, azzal másik írás foglalkozik). A monumentális képek mellett, a templomokban alatt, kisebb tavoletták a fentről hiányzó eseményeket szokták bemutatni, ezek szükségesek az ikonok értéséhez. KONTEXTUS
Bevezető kép: 1980. augusztus. A gdanski hajógyár udvarán eufórikus tömeg emeli vállára Walesát. Miután a kormány megállapodott a Sztrájkbizottsággal, a néptribun csak annyit mond: „ahogy az első nap mondtam: győzni fogunk és győztünk! Azt mondtam: utolsónak megyek ki. Isten áldásával, én megyek dolgozni.” Wajda ott volt a sztrájkolók között, személyes élményei alapján rekonstruálhatta a történteket. Emellett felhasználhatta a (nyugat)német ARD és ZDF Tv anyagait, valamint olyan hazai dokumentumfilmeket, mint amilyen az Augusztus (Ireneusz Engler és Leon Kotowski filmje) és a Munkások 80 (Michal Bukojeneski, Andrzej Chodakowski és Andrzej Zajaczkowski munkája). Az állami médiát nem engedték be a gyárba forgatni, mivel azt manipulálónak, hazugnak tartották a sztrájkolók.
24 évvel korábban: 1956. október. Még nagyobb és lelkesebb tömeg a varsói felvonulási téren ünnepli Gomulkát, akit szinte a vállukon vittek a börtönből a kommunista párt főtitkári „trónjára”(1). Amire nem volt példa, s arra a spontán éneklésre sem, hogy „szto lat!” = száz évig éljen. (Nem tartott addig, 14 évvel később a tömeg elsöpörte.) Népszerűvé tette, hogy megvédte a nyári poznani tüntetőket, akiket addig a hatalom megbélyegzett. Az eseményről készült filmhíradót Wajda felhasználta a Márványemberben, 1956-ban forgatta a Csatornát, háborús trilógiája első filmjét. A varsói felkelés végén egy ellenálló csoport a csatornákon át menekül, de amikor kijut a felszínre, ott már várják a németek. Ez az expresszív film meghozta a nemzetközi elismerést, a cannes-i különdíjat. A lengyel új hullám indítójának tartják. Ezt követte a Hamu és gyémánt (1958), amely Kelet-Európában kultfilm lett, s a velencei fesztiválon FIPRESCI-díjas. Harmadikként a Lotna tartozik e sorozatba (1959).
12 évvel később: 1968 tavaszán. Mickiewicz drámája, az Örökösök színházi előadása gyújtó hatású lett, oroszellenessége okán. A krakkói és a varsói egyetemek diákjai tüntetnek, de nem csatlakoznak hozzájuk a munkások, a hatalom értelmiségi belügynek tekinthette. és a belügy el is intézte. Erre emlékeztetett a lengyel vicc: W. A. Moczar (belügyminiszter) Rekviemje Ütős hangszerekre és Gépfegyver orgonára. Később leváltják túlzott nacionalizmusa miatt, de 68-ban, félve a „prágai tavasztól”, elnézték, hogy ez, antiszemitizmusba átcsapva, sok értelmiségit külföldre üldöz, a legismertebbeket említve: Adam Schaff és Zygmund Baumann.
Két évvel azután: 1970 decemberében, pár nappal karácsony előtt drasztikus fogyasztói áremelést jelent be a kormány. A gdanski hajógyárból a munkások a párt székházhoz vonul(ná)nak, de a Zomo (belügyi különleges alakulat) és a rendőrség, majd a katonaság bevetésével vérbe fojtják a tüntetést. Hogy az erről készült felvételek valóban hitelesek-e, bár a Vasemberben szerepelnek, s az esemény így történhetett meg, áldozataiknak állították a kereszteket 1980-ban. (Köztük a „Márványember”.) De előtte még említésre méltó dolgok történtek.
Hat évvel később: 1976 nyarán. Radomban és a varsói Ursus traktorgyárban lázadnak fel a munkások. Gdanskban magukra maradtak, most már az értelmiség egy része melléjük állt (2). Jacek Kuron, Adam Michnik és társai megszervezték a Munkásvédelmi Bizottságot (KOR). Abban az évben forgatta Wajda a Márványembert, az értelmiség és a munkásság összefogása jeleként. Korábban kifogásolták, hogy csak a múlt tragédiáival foglalkoznak filmjei. Ez esetben eljutott 1970-ig, a véres drámát csak körülírta. A folytatásra várni kellett. Addig filmre vitte a kortárs értelmiség helyzetét (Érzéstelenítés nélkül).
Hogy a munkásmozgalom keresztényszociális jellegű lett, annak oka az, hogy a katolicizmus legerősebb bázissal itt rendelkezik Kelet-Európában. Mikor a lengyel állam milleneumát ünnepelték, Wiszynski bíboros meghirdette az „1000 év-1000 templom” programot, a hatalom Ezer év-ezer iskola céljával szemben. A bíboros halála után a kompromisszumkész Glemp lett a hercegprímás és nem Vojtyla, akitől tartott az állami vezetés. Őt Rómában pápává választották 1978-ban. Majd hazalátogatva, igehirdetésével: „Ne féljetek!” nem csupán reményt ad. Erre azért is szükség volt, mert 1978-79 telén az ország szén- és élelmiszerhiánytól szenvedett, a gazdaság a csőd szélére jutott.
1980. augusztus vége. Most nem vonulnak az utcára, hanem elfoglalják a hajógyárat, csatlakoznak hozzájuk a tengermelléki, majd a sziléziai üzemek, bányák. 
A sztrájkbizottság munkáját pedig segítik az értelmiségiek. (Ebben a filmben alig látszik Geremek, Gwiazda, Kuron.) Már nemcsak béremelést és Anna Walentynovicz és Walesa visszavételét követelik, egyre radikálisabbak, politikusabbak lesznek, nemcsak a Sztrájkbizottság, a Szolidaritás törvényes elismerését, hanem sajtószabadságot, demokráciát is. Gyáron kívüli erejüket mutatja, hogy a meghirdetett alkoholtilalmat egész tengermelléken betartják, amire azért van szükség, hogy elejét vegyék a lejáratásnak, provokációnak. A tárgyalások nyilvánosan folynak, hangszórón közvetítik. Jagielski miniszterelnök-helyettes aláírja a követeléseiket, teljesítésük, főleg a politikai céloké, nem megy simán. Erre utal Wajda a filmjében, a Vasember végén. Ebben a Márványember/Birkut fiktív „meséje ” és a valós dokumentumok között keres egyensúlyt. Az egykori élmunkás Birkut történelmi szerepét fia, Tomczyk veszi át. A fiatal, agilis filmrendezőnő, Agnieszka itt a mozgalomban és Tomczykban látja élete értelmét. Filmbeli „utóda” Winkel, a frusztrált tévériporter, rezonőr, akire hatnak az események. A friss film Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát 1981-ben. Fél év után „levették” a mozik műsoráról (illegálisan vetítették, mint a Munkások 80-at,- nálunk csak Wajda filmjét).
A sztrájkbizottság munkáját pedig segítik az értelmiségiek. (Ebben a filmben alig látszik Geremek, Gwiazda, Kuron.) Már nemcsak béremelést és Anna Walentynovicz és Walesa visszavételét követelik, egyre radikálisabbak, politikusabbak lesznek, nemcsak a Sztrájkbizottság, a Szolidaritás törvényes elismerését, hanem sajtószabadságot, demokráciát is. Gyáron kívüli erejüket mutatja, hogy a meghirdetett alkoholtilalmat egész tengermelléken betartják, amire azért van szükség, hogy elejét vegyék a lejáratásnak, provokációnak. A tárgyalások nyilvánosan folynak, hangszórón közvetítik. Jagielski miniszterelnök-helyettes aláírja a követeléseiket, teljesítésük, főleg a politikai céloké, nem megy simán. Erre utal Wajda a filmjében, a Vasember végén. Ebben a Márványember/Birkut fiktív „meséje ” és a valós dokumentumok között keres egyensúlyt. Az egykori élmunkás Birkut történelmi szerepét fia, Tomczyk veszi át. A fiatal, agilis filmrendezőnő, Agnieszka itt a mozgalomban és Tomczykban látja élete értelmét. Filmbeli „utóda” Winkel, a frusztrált tévériporter, rezonőr, akire hatnak az események. A friss film Cannes-ban elnyerte az Arany Pálmát 1981-ben. Fél év után „levették” a mozik műsoráról (illegálisan vetítették, mint a Munkások 80-at,- nálunk csak Wajda filmjét).
1981. Megalakul Bytomban a paraszt Szolidaritás. Az őket ért atrocitásokért a belügyminiszter a tévében, nyilvánosan bocsánatot kér, ami szokatlan ebben a régióban. Várható volt, hogy „a birodalom visszavág”. A keleti szomszéd „Nagy testvértől” való félelmet jelzi, amikor új főtitkárt választ a LEMP, Stanislaw Kanyát (ejtsd: Kányát), elterjedt a szójáték: Jobb ma egy kánya, mint holnap egy Ványa. Az újabb lengyel-orosz háborút „elkerülendő” Jaruzelsky hadügyminiszter bevezeti a szükségállapotot december 13-án. Internálják Walesát, a Szolidaritás vezetőit és Wajdát. Brutálisabb akció volt Sziléziában a Wujek bányánál, ahol embereket öltek. A fájdalmat nem enyhítette a néhány szem cukor, amit jegyre adtak a gyerekeknek karácsonyra. (A gyilkolást és a karácsonyt, mint hatást a sokgyerekes Walesáék esetében, kihagyja a rendező.)
A rendkívüli állapot bevezetése idején zajlott a Magyar Írószövetség közgyűlése. Valóban zajlott: erre a hírre kitört a felháborodás, lázadás. A lojálisok is nyilatkozatban akarták szolidaritásukat kifejezni, de Aczél György nem tartotta szerencsésnek. Az új vezetésből erre kiszavazták a párthű írókat. Aczél ebből okulva a pécsi filmszemlére nem ment el. A szemlére már Oscar-díjasként érkezett Szabó István Mephistója, amely a művészet és hatalom viszonyát boncolgatta.
Vélhetően nemzetközi nyomásra egy év után szabadon engedik Walesát és Wajdát.(3) A rendező Franciaországban leforgatja a Dantont. Aktualitását a Szolidaritás elleni perek jelentik. Kuront a rendszer megdöntésével vádolták, 1984-ben kap amnesztiát. Őt veszélyesebbnek tartják, meg is fogalmazzák: a rendszert akarja megdönteni. Walesa létrehozza a Szolidaritás Ideiglenes Tanácsát, majd az Országos Végrehajtó Bizottság elnöke lesz 87-ben. Egy év múlva megalapítja a független szervezetekből az Állampolgári Bizottságot. A kerekasztal tárgyalások egyik főszereplője. A 89-es rendszerváltó választáson képviselő lesz, majd 90-ben Köztársasági elnökké választják. (4) 1991-ben Amerikába megy, megköszöni Bush elnöknek, hogy elengedte Lengyelország adósságának 70%-át. De ez kimaradt a filmből.
Utóképek, 10 -20 év múlva: Allan Sekula a lengyel származású fotóművész ekkor és ezután tér haza. Lefotózza Walesa plakátarcát –„a mi elnökünk” szlogennel, mögötte a szocreál „felhőkarcoló”, az 50-es évek jele, amit a „márványemberek” építettek. Később elmegy az Ursus traktorgyárba, ahol ma a Lázár hajléktalanszállás van. 
Itt talál egykori gdanski veteránokat, a 70-es tüntetés és a 80-as sztrájk résztvevőit, Szolidaritás aktivistákat, akik senkinek sem kellő tudásukkal hajót építenek, amivel világkörüli útra indulnának. A másik kultikus helyen, a néhai Lenin hajógyárnál, mint a bolhapiacon, egy nő használt ruhákat adna el. Akár a filmbeli Agnieszka valódi változatát látni a rendszerváltás után. (Az igazi Walentynowicz 89 után is a gyárban maradt és harcolt béremelésért.) Ez már Sekula „meséje” (5), nem Wajdáé. A rendező az előző két gdanski ópusza lezárása, szintéziseként, ezúttal valós és élő személynek állít emlék(műv)et. A Márványemberben a szobor és a modell is fikció volt. Ebben mind a kettő valódi. Wajda benne és Gdanskban, egy antikommunista mozgalomban testesíti meg a munkásmozgalom csúcsát. Amiről már nem a film szól, hanem a fotós, hogy Walesának minden vitézsége ellenére, fogalma sem volt, mibe keveredik, hogy Lengyelország „sokkterápiát” fog átélni...(6)
Itt talál egykori gdanski veteránokat, a 70-es tüntetés és a 80-as sztrájk résztvevőit, Szolidaritás aktivistákat, akik senkinek sem kellő tudásukkal hajót építenek, amivel világkörüli útra indulnának. A másik kultikus helyen, a néhai Lenin hajógyárnál, mint a bolhapiacon, egy nő használt ruhákat adna el. Akár a filmbeli Agnieszka valódi változatát látni a rendszerváltás után. (Az igazi Walentynowicz 89 után is a gyárban maradt és harcolt béremelésért.) Ez már Sekula „meséje” (5), nem Wajdáé. A rendező az előző két gdanski ópusza lezárása, szintéziseként, ezúttal valós és élő személynek állít emlék(műv)et. A Márványemberben a szobor és a modell is fikció volt. Ebben mind a kettő valódi. Wajda benne és Gdanskban, egy antikommunista mozgalomban testesíti meg a munkásmozgalom csúcsát. Amiről már nem a film szól, hanem a fotós, hogy Walesának minden vitézsége ellenére, fogalma sem volt, mibe keveredik, hogy Lengyelország „sokkterápiát” fog átélni...(6)
1. A kommunisták és a szociáldemokraták fuzionálásával létrejött a Lengyel Egyesült Munkáspárt 1948-ban (LEMP). Az „állampárt” mellett létezett a Parasztpárt is,de nem volt politikai súlya, annak ellenére, hogy a társadalom többségét ez az osztály alkotta. Munkássá válásukat a Márványember mutatta be.
2. A magyar ellenzékkel is kapcsolatba kerültek.
3. A Magyar Filmművész Szövetség is tiltakozott.
4. 1983-ban Nobel Békedíjjal tüntetik ki.
5. Sekula munkáiból „Polónia és más mesék” címmel rendeztek kiállítást a Ludwig Múzeumban. 2010. 07.02-09.19.
6. A kiállítás azonos című kiadványa. 17.o.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322