Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Verzió 2019 - első benyomás

16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál, 2019. november 12-17.

Szinte minden évben leírtuk a fesztivál létrejötte óta, hogy a Verzió az egyik legjobb dolog, ami a dokumentumfilm kedvelőivel történhetett. Szerencsénkre időközben a BIDF is létrejött, így évente kétszer indul a fejtörés, hogyan tudunk összeállítani olyan vetítésprogramot, ahogyan a legtöbb alkotást láthatjuk.

Ajánlónk elsősorban arra koncentrál, milyen jellegű, hangulatú és tartalmú alkotások várhatók az idei fesztiválon. A széles merítés a pozitívra, helyenként viccesre hangolt problémakövetéstől (Wagner és a paradicsomok, A vágy népköztársasága) a klasszikus vonalvezetésű alkotásokon keresztül (Lili, A Mandák ház lelkésze, A fegyházlelkész) a szívós, higgadt oknyomozó eszközökkel bemutatott rettenetesig (Kolektív) húzódik. A friss alkotások mellett kezd körvonalazódni egy Verzió Classics blokk is, bár még nem így hívják (Hommage: Agnès Varda, illetve litván dokublokkok). S ne feledkezzünk meg az idén debütáló Vektor VR blokkról sem, mely a mozgóképes megformálásnak azt az útját mutatja meg, amely a nézői szerepet az aktív részvétel lehetőségével bővítené. A vidéki Verzió program is örvendetesen tovább bővült, idén már Debrecenben és Szombathelyen is lesznek vetítések.

A fesztivált nyitó, az HBO-val készített Colectiv már rövid tartalmával rászolgál a feltüntetett 18-as korhatárra: a 2015. október 30-án a bukaresti Colectiv szórakozóhelyen tűz ütött ki a Goodbye to Gravity zenekar ingyenes lemezbemutató koncertjén. A tűzesetnek 27 halálos áldozata volt, a továbbiakban a nem megfelelő kórházi kezelés és a fertőzések miatt további 37 fiatal hunyt el. A film nagyon határozottan jelöli ki és követi fő vonalát, az egészségügy minden szintjét gyilkos üzemmé változtató állami szintű korrupció feltárásának folyamatát. A tartalom pontos átadásához éppen erre az egyenes vonalra volt szükség, hiszen bármelyik felvetődő szálból több további egészestés filmet lehetne készíteni, kezdve mindjárt azzal, hogy a Colectiv klub maga is a korrupció miatt volt életveszélyes. (A tűzvész részleteiről itt olvashatunk bővebben.)

A filmet rendezője mellett Mirela Neag oknyomozó újságíró kísérte el (Q&A a pénteki vetítésen).

 Az 1979-ben Bukarestben született, 1990-ben családjával Berlinbe távozott Alexander Nanau először 2008-2009-ben dolgozott az HBO-val: Lumea vãzutã de Ion B. (2009) című filmje a 62 éves Ion Barladeanut mutatta be. A hajléktalan férfi történetét, aki kollázsaival robbant be nemzetközi művészvilágba, több, mint negyven nemzetközi filmfesztiválon mutatták be, s egyebek mellett 2010-ben Emmy-díjat is nyert. A 2015-ben Európa Filmdíjra jelölt Toto és nővérei című filmjét a 12. Verzión itthon is láthattuk. Kemény kezű, ám szükséges témaszűkítése következtében arra a megrázó tényre sem kerül hangsúly, hogy a fellépő zenekar öt tagjából négy áldozatául esett a tűznek. Ugyancsak mellékszál marad a képzőművész Tedy Ursuleanu tragédiája, akinek portréja az idei Verzió jelképe.

Ő a film folyamán, úgyszólván a szemünk láttára barátkozott össze Vlad Voiculescuval, aki a tragédiát követő kormányváltás egészségügyi minisztereként próbál tenni a korrupcióháló felszámolásáért. A lelkiismeretes Voiculescu apja határozott tanácsa dacára a leváltása után sem hagyta el az országot. Nem fért bele már a filmbe, hogy megalapította a MagiCAMP mozgalmat, amely a rákbeteg gyerekeket és családjaikat segíti. 2019-ben az Európai Parlament „Citizen of the Year” kitüntetését vehette át.

Nanau a filmet maga fényképezte, a lehető legkisebb, háromfős stábbal dolgozott, jelenlétük mindvégig észrevehetetlen. A fesztiválnyitó vetítést követően megosztotta a hallgatósággal módszerüket: minden érintettnek véleményezési joga volt a róla készült felvételeket illetően, s maga dönthette el, mi kerüljön a filmbe. Ez nagy alkotói kockázatot jelentett, hiszen bármikor borulhatott az addig végzett munka. A Colektiv tragédiája okozta lelkifurdalás mellett ugyanakkor alighanem ennek a nagyon becsületes, a személyiségi jogokat messzemenően tiszteletben tartó munkamódszernek is volt köszönhető, hogy a korrupciót kiszolgáló „közkatonák” is vállalták, amit tettek. Így sikerült megmutatni azt a szürke pufferzónát, amelynek révén a korrupció már-már kiirthatatlanul mélyen képes gyökerezni a társadalomban, s amely miatt a felszámolásához minimum évtizedek kellenek. A Colectiv tragédiája azonban az egyszerű, kétkezi „mindenki szem a láncban” érintettjeit is önvizsgálatra és lelkifurdalásra késztette. A számlagyáros közpénzlopást a gyakorlatban évekig lepapírozó két könyvelő szavai mellett Camelia Roiu doktornő vallomása a legmellbevágóbb. Szavaiból érezzük, milyen nehéz lehet helytállni abban a kórházi közegben, ahol nem hogy nem segítik, de akadályozzák a gyógyításban.

Azon már meg sem lepődünk, hogy a korrupciós hálózatot egy sportújság, a Cătălin Tolontan vezette Gazeta Sporturilor áldozatkész munkatársai derítették föl és tették nyilvánossá. Ők vitték végig azt a folyamatot, melynek során bizonyítani lehetett, hogy a kórházi baktériumfertőzésekben elhunyt sérültek halálát a nem megfelelő higiénés viszonyok okozták. A román kórházakban alkalmazott Hexi Pharma antibakteriális folyadék ugyanis a fertőtlenítéshez szükséges hatóanyagoknak mindössze a tizedét (!) tartalmazta. A bevételnövelés miatt a hatástalanságig hígított vegyszer gyártója, Dan Condrea a vizsgálat idején, 2016-ban rejtélyes körülmények között autóbalesetben elhunyt.

A halálesetek másik fő oka ugyancsak a korrupcióra vezethető vissza. A bukaresti kórházak nem voltak alkalmasak sem felszereltségüket, sem orvosaik szakképzettségét tekintve arra, hogy fogadjanak ilyen nagy számú égési sérültet. Ugyanakkor a román állam még azon betegek számára sem szignálta a szállításhoz szükséges dokumentumokat, amelyeket fogadtak volna más, alkalmasabb égésközpontok, például Bécsben. A szülők tehetetlenül nézték, hogyan haldokolnak könnyebben sérült gyermekeik, akik jobb körülmények között szinte következmények nélkül felgyógyulhattak volna. Olyan fiatal lány is akadt, akinek haldoklása hónapokig húzódott, s tisztítatlan sebeiben kukacok telepedtek meg.

A két ország és kultúra vonzásában élő Nanau számára az egyik legfontosabb annak megértése, rögzítése és megmutatása volt, hogyan manipulálnak a hatalomban lévők. Hogyan hamisítják meg a tényeket, hogyan idomítják a törvényeket a maguk céljaihoz, s hogyan gázolnak át szemrebbenés nélkül, gátlástalanul az emberi méltóságon, az alapvető emberi jogokon. „Számomra ez a film arról szól, hogy ne vegyük a demokráciát és a társadalmi igazságosságot adottnak, alapból biztosítottnak” – szögezte le.

Kapcsolat

Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322