Nekrofília és nosztalgia - Xavier Dolan: Tom a farmon
2014. 04. 07. • Vajda Judit |
A még mindig csak 25 éves kanadai francia csodagyerek, Xavier Dolan 2013-ban már negyedik nagyjátékfilmjével jelentkezett. A 21. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon vetített Tom a farmonban van valami régi, valami új és valami kölcsön is. TITANIC/VERSENYBEN
(Tom à la ferme)
Kanada, Franciaország, 2013
rendezte: Xavier Dolan
írta: Xavier Dolan (Michel Marc Bouchard színdarabja alapján)
fényképezte: André Turpin
vágó: Xavier Dolan
zene: Gabriel Yared
gyártó cég: MK2 Productions
producer: Xavier Dolan, Charles Gillibert, Nathanaël Karmitz
szereplők: Xavier Dolan, Pierre-Yves Cardinal, Lise Roy, Evelyne Brochu, Manuel Tadros, Jacques Lavallée, Anne Caron
A magyar nagyközönség legutóbb a 2010-es Képzelt szerelmeket láthatta Dolantól, melyben – csakúgy, mint az alkotó többi filmjében, azaz a 2009-es Megöltem anyámatban és a 2012-es Így is, úgy is Laurence-ben – egyebek mellett a szexuális identitás és a másság kérdése került terítékre. A rendhagyó szerelmiháromszög-történetben az író-rendező a francia új hullám játékosságával és a hatvanas évek ruháival, smink- és frizuradivatjával jelenítette meg, hogy tesz erősen próbára egy „homme fatale” megjelenése egy fiú-lány barátságot.
A homoszexuális tematika és a retró hangulat a Tom a farmonban is adott. Rögtön a főcím után elragadhatja a nézőt a nosztalgia, hiszen Michel Legrand Les moulins de mon cœur című 1968-as örökzöldjének a capella feldolgozását (Kathleen Fortin előadása) hallgatva láthatjuk, ahogy a montreali fiatalember, Tom (maga a rendező alakítása) a quebeci vidékre érkezik, hogy lerója kegyeletét halott szerelme családjánál. A néhai Guillaume anyja és bátyja egy elzárt tanyán élnek, ahol Tom tovább marad, mint tervezte…
A dús fekete szemöldökéhez lenőtt, sárgára hidrogénezett frizurát és motoros bőrdzsekit viselő főhős oldalán mindenki más is avítt ruhákat visel – ez alapján a film akár a nyolcvanas-kilencvenes években is játszódhatna; egyedül a viszonylag modern mobiltelefon és egy high tech mezőgazdsági eszközre való utalás igazít el arra vonatkozóan, hogy kortárs sztorit látunk. A korábbi meleg tematika továbbvitele és a Képzelt szerelmek anakronizmusának megidézése mellett újdonság azonban, hogy Dolan a Tom a farmonnal rendezett pályája során először igazi zsánerfilmet, méghozzá az igen népszerű pszichothriller műfajában.
Az új alkotás pedig a már említetten túl másféle értelemben is nosztalgikus – és itt érkeztünk el a „valami kölcsön” kérdéséhez. Rendezőnk ugyanis nem mástól merített ihletet, mint a thriller első és örök mágusától, Alfred Hitchcocktól. A Tom a farmonban a baljós hangulatot, a lappangó fenyegetést sokáig elsősorban az aláfestő zene táplálja, amit mintha csak Bernard Herrmann, Hitchcock állandó zeneszerzője komponált volna. Összes közös munkájuk közül a Dolan-mű kísérőzenéje leginkább a Szédülésére emlékeztet – és ezzel nincs vége a Tom a farmon és a Vertigo közötti párhuzamoknak.
Az 1958-as Hitchcock-film központi motívuma az elszakadásra való képtelenség a halott szerelmes kínzó-nyomasztó jelenlététől (kvázi nekrofília), ami a Dolan-opusban eleve adott. Fontos elem ezenkívül mindkét alkotásban a helyettes motívuma is – ez a Tom a farmonban több fronton is jelen van. Tom maga ugyanis lassanként a halott fiú helyettesítője lesz (például a tehenekről való gondoskodás terén vagy a társastáncban, amit korábban Francis, a báty kisöccsével, Guillaume-mal gyakorolt); ezenkívül pedig – szorosabb kapcsolatként a Szédüléssel – egy női helyettes is megjelenik (Tom egy kolléganője eljátssza Guillaume kitalált barátnőjét az anya előtt, azaz egy nő megszemélyesít egy másik nőt azért, hogy ezzel megtévesszenek valakit), ráadásul ezzel (akárcsak a Vertigóban) a játékidő vége felé vezetnek be egy új karaktert.
További egyezés a Hitchcock-művel, hogy a főhősnek csalódnia kell egy volt/néhai szerelmében, ahogy az is, hogy Tom és Francis között lassanként olyan bizarr kapcsolat alakul ki, melyben a főhős felváltva a bokszzsákja és a játékbabája a másiknak (a báty ugyanis folyamatosan bántalmazza Tomot, miközben nagyon erősen vonzódik is hozzá, Tom pedig ideális alany mindehhez). A filmben tehát hősünk egyszerre a helyettes és a megvezetett figura is a Vertigóból – ráadásul egy ponton fordul is a kocka abban a tekintetben, hogy ki kinek is a megszállottja. Mindezek miatt a Tom a farmon akár egy meglehetősen szabad és többszörösen megcsavart Szédülés-parafrázisként is értékelhető (az már ehhez képest elhanyagolható tényező, hogy a „menekülés a kukoricásban” jelenete egy másik Hitchcock-klasszikus, az Észak-északnyugat megfelelő – a főhőst a búzamezőre kergető – képsorát idézi).
Xavier Dolan azonban természetesen saját leleményeket is bevetett filmjében, elsősorban a kamera kreatív használatát illetően. A dramaturgiában amúgy is jelen lévő késleltetésre például úgy erősít képileg is rá, hogy sokáig nem mutatja meg a hősök (az anya és a báty) arcát: több jeleneten át vagy csak hátulról látjuk, vagy csak halljuk, vagy vállnál elvágva, esetleg sötétben vagy takarásban pillantjuk meg őket. Ugyanilyen beszédes megoldás, hogy a bántalmazós jelenetekben a kamera ugyannyira agresszív és tolakodó, mint az agresszor maga: a Tom megverését bemutató képsorokban arcba mászó szuper plánokat kapunk, melyekben a kamera ugyanolyan drasztikusan megsérti a hős intim szféráját, mint a dühöngő, agresszív Francis.
Mindezen apróságok és a Hitchcock-tisztelgések ellenére azonban Dolan filmjében a borzongás és a nyomasztás nem annyira a felszínen és a jelenben, mint inkább az elmében és a múltban történik. Ha a Tom a farmon műfaji film is, azt alkotója a(z elsősorban tematikus) szerzői kézjegyek használatával a legmesszebbmenőkig a saját képére formálta (a thriller műfaj rajongóit valószínűleg a befejezés sem fogja kielégíteni). Xavier Dolan most is a szexuális identitás, a homoszexualitás/másság és annak fogadtatása, traumái, a hármas felállás, a féltékenység kérdéseivel foglalkozik, és nem utolsósorban a vágy megmagyarázhatatlan és veszélyes mivoltát járja körül – mint tette azt ő is és Hitchcock is oly sokszor korábban.
Kapcsolat
Email: info@filmarchiv.hu
Postacím: 1021 Bp, Budakeszi út 51/E.
Telefon: (+36 1) 394-1322