Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Rajzfilmfigurára gyúrta magát – Jake Kasdan: Jumanji: Vár a dzsungel

A Jumanji hollywoodi vígjátékként kifejezetten szórakozató, de nem tartogat túl izgalmas kalandokat. MOZI
 
Jumanji - Vár a dzsungel
(Jumanji: Welcome to the Jungle)
magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 119 perc, 2017
rendezte: Jake Kasdan
írta: Chris McKenna, Jeff Pinkner, Scott Rosenberg, Erik Sommers
fényképezte: Pados Gyula
vágó: Steve Edwards, Mark Helfrich
zene: Henry Jackman
producer: William Teitler, Matthew Tolmach, Ted Field
vágó: Steve Edwards, Mark Helfrich
szereplők: Dwayne Johnson, Karen Gillan, Kevin Hart, Jack Black, Nick Jonas, Bobby Cannavale, Rhys Darby
forgalmazó: InterCom
bemutató dátuma: 2017. december 21.

Nem néztünk oda egy pillanatra, és Dwayne Johnson az egyik legnagyobb sztár lett Hollywoodban. Tizenöt éve még felejthető B-filmekben tornáztatta a bicepszét, és bár most sem vállal feltétlen színvonalasabb projekteket – született populista: arra esküszik, ami a lehető legszélesebb közönséget célozza meg –, de mindig jó érzékkel választja ki a sikeres filmeket. Dwayne Johnson a Halálos iramban-filmekben vált igazi közönségkedvenccé, ahol a megállíthatatlan bulldoghekust, Hobbsot alakította, és ahol kijárhatta a Vin Diesel-iskolát: az elérhetetlen és ezért bálványázott hollywoodi sztárok helyett ő is a közösségi médiában épít rajongótábort, és közvetlenségével kenyerezi le az embereket. Meg persze azzal, hogy tud nevetni önmagán: nemcsak akcióhősként lépett példaképe, Arnold Schwarzenegger nyomdokaiba az egykori pankrátor, hanem komikus színészként is, 2017-re pedig eljutott odáig, hogy már az sem számít szentségtörésnek, ha az amerikai komédia egyik királya, Robin Williams filmjét remake-eli.

Persze nem egyedül: míg a Jumanji 1995-ben még a Mrs. Doubtfire-rel újra csúcsra kerülő Williamsre írt mese volt, a Vár a dzsungelben az örök csapatjátékos Johnson nagynevű társakat gyűjtött maga mellé: Jack Blacket, Kevin Hartot, és A galaxis őrzői Nebulájaként ismert Karen Gillant. Az új film nem másolja pontról pontra az eredetit, csak a koncepciót veszi kölcsön, és azt is a mai igényekhez alakítja. Roger Ebert már a régi Jumanjit is azért kritizálta, mert a videojátékok logikáját követte, és a történet nagyrészt abból állt, hogy újabb és nagyobb veszélyeket zúdított a gyerekek és a játékban bennragadt Robin Williams nyakába, amiket valamilyen furfanggal túl kellett élni, a Vár a dzsungel viszont ezt az ötletet már tudatosan használja, ezúttal ugyanis nem egy társas-, hanem egy videojáték kel életre, hogy terrorizálja a gyerekeket. Az életveszélyes dzsungelvilág egy kilencvenes évekbeli videojáték szabályait követi, ami a mai gyerekek számára legalább annyira ódivatúnak tűnhet, mint húsz éve a társasjátékok – de az őket kísérő szülőket nosztalgiával tölthetik el a szembejövő gémerszituációk.

A Jumanji folytatása tehát a régi játékok túlzásait, szexizmusát és kliséit figurázza ki, amikor a 21. századi diáksztereotípiák – a kigyúrt focisztár, az Instagram-hercegnő, a félénk geeklány és a félénk geekfiú – 90-es évekbeli játékklisék testében találják magukat. A kétméteres hűtőszekrény (igen, ez a beceneve) 150 cm-es fegyverhordozó, a zárkózott csajból alulöltözött Lara Croft, az okoskából legyűrhetetlen izomagy, a kényeskedő „jócsajból” pedig Jack Black lesz. A Nulladik óra találkozik a Jumanjival – ez az alapötlet sem túl eredeti, mégis szórakoztató hibridet szül, mert a színészek a sztárkarakterük ellentétét játszhatják. Az ilyen filmekre mondják, hogy működik a színészek között a kémia, és olyan látványosan élvezik a bohóckodást, hogy az a mi filmélvezetünket is jelentősen megdobja.

 

A Jumanji: Vár a dzsungel mindenkinek ad egy emlékezetes szólószámot, és még arra is tudtak értékelhető viccet írni, hogy egy nárcisztikus szöszi Jack Black testében találja magát – én legalábbis nem emlékszem, hogy Hollywood máskor a péniszirigységgel poénkodott volna. Black és Gillan kettőse, amint flörtölni tanítják az aszociális tinilányt, a burleszkszínészet magasiskolája. De friss levegőt hoz a filmbe Dwayne Johnson is, aki végre elismeri, hogy rajzfilmfigurává gyúrta magát, és nem győz álmélkodni azon, milyen túlméretezettek a bicepszei és milyen sármosnak tekintik őt az emberek. Johnson ugyanazzal a könnyedséggel pofozkodik és pakolja arrébb az ellent, mint az akciófilmjeiben, csak itt kicsit túloznak a svungon, és máris szügyig járunk az öniróniában, ami sokkal jobban áll neki, mint a komolykodás.

A Vár a dzsungel hollywoodi vígjátéknak teljesen korrekt – kalandfilmnek már kevésbé. A játékadaptációk buktatóit még elkerüli, mert nem egy játékból próbál épkézláb történetet írni, hanem fordítva: egy Indiana Jones ihlette kalandfilmet ír vissza videojátékká. De azzal, hogy egy régi és elmaradott játékot karikíroz, az izgalmat is kiöli a filmből. A küldetés, amit a négy fiatalnak végre kell hajtania, annyira egyszerű, hogy semmilyen ravaszságot nem igényel tőlük. Hol a fegyveres motorosok, hol a száguldó állatcsorda elől kell menekülniük, de a vadállatok egy pillanatra sem tűnnek veszélyesnek: a ’95-ös Jumanji horrorisztikus atmoszférája helyére csak ártalmatlan kalandok léptek. Pedig húsz éve még a CGI sem tartott ott, ahol ma, és a színészek nem tudtak közeli interakcióba kerülni a számítógéppel rajzolt állatokkal (akkor az számított úttörőnek, hogy a Jurassic Park után magasabb szintre emelték a flockingot, vagyis egy állat mozgását számtalan másikéra tudták átmásolni, és így szabadítani az emberekre az állatsereget.) A folytatást már kint forgatták a dzsungelben, de ez nem érződik a filmben: díszletnek hat a háttér, ahogy az avatárok nyakában lihegő főgonosz is, aki a fináléig szinte semmilyen akadályt nem gördít eléjük. Hiába köp skorpiókat, a némafilmes kalóznak öltöztetett Bobby Cannavale-t is beáldozza a film, hogy izgalmas helyett inkább vicces legyen.

A poénokat pedig rendre megakasztja a küldetéstudat, amivel át akarják verni a pozitív üzenetet a videojátékok jellemfejlesztő hatásáról. Idén több filmben is előbukkant, hogyan használják az emberek konfliktuskezelésre a játékokat: a Testről és lélekről Máriája például legókkal képzelte el és modellezte le előre a szituációt, így oldva fel a társas érintkezéstől való szorongását, Az igazi csodában pedig a két tizenéves fiú a Minecraft fiktív világát használta arra, hogy elsimítsák az ellentéteiket. A Jumanji: Vár a dzsungel marad a fantáziasíkon, és azt húzza alá, hogy a játékokban megszerzett tulajdonságokat a valóságba is átültethetjük: ha ott legyűrtük a félelmünket, az iskolában is le fogjuk. Jó szándék árad a film minden képsorából, de a segítőkészséget a fél tucat forgatókönyvíró sem tudta ügyesen átforgatni a dramaturgiába, mivel a karakterek túl hamar lendülnek át a problémákon. Mindenki szembekerül a félelmével: a gyávasággal, a zárkózottsággal, vagy a nárcizmussal, de ilyenkor elég két mondatra félrevonni az illetőt, hogy eloszlassák a kételyeit, és ezek közül a mondatok közül túl keveset tesz idézőjelbe. Van, aki rájön, hogy tinédzserek nem, csak az iskolaigazgatók beszélnek ilyen szentenciákban, de az önirónia általában nem terjed ki a jellemfejlesztő életbölcsességekre, és ez hatalmas öngól egy magát minden más téren karikírozó vígjátéktól. Hagyjuk meg az okítást azoknak, akiknek magvas a mondanivalója, a Jumanji pedig maradjon annál, ami jól megy neki: a nem túl magasra célzó, de megbízhatóan működő nevettetésnél.

Címkék

Greengrass, Titanic, Dokumentumfilm, producer, Örökmozgó, Herczeg Attila, Retro noir, Tábor, Cigánygyilkosságok, A hetedik Star Wars film, Csányi Sándor, thriller, Uránia, Verzió, Filmalap, Tárlat, Ősz Gábor, Inkubátor, Jeles, Magyar film fesztiválszereplés, Berlinale, Televízió, 60-as évek, , francia film, Röhrig Géza, Nyár, farkasember, Fliegauf, Love story, Tomit., Készülő film, Magyar Nemzeti Galéria, The Affair, Magyar Kultúra Napja, KAFF 2017, krimi, Cassell, Filmtörténet, Amrita Sher-Gil, Aranyglóbusz, animáció, halálhír, Akadálymentesen, Sára Sándor, Kino, Wegerer, Bill Condon, diplomafilmek, Tinédzser, Török Ferenc, Cannes, Elek Dóra, háborús film, DVD bemutató, Tóth Barna, HBO GO, vizsgafilm, babona, Anilogue 2016, Pixar, új magyar film, disztópia, Artmozik éjszakája, Gauder, Kaszkadőr, építészet, Interjú, Kormákur, Szépművészeti, Sopsits, bagoly, Gólem, Filmnapok, Aranyélet 2., rassz, 2. Magyar Filmhét, Cseh Tamás, fantasy, Beatles, filmkritika, Maya Forbes, Forgalmazói filmnapok, alkotó, Netflix, Diplomamunka, doku, MaNDA DVD, Ukrán film, Kincsem, popzene, HBO, olasz film, Művészetek Völgye, Filmhét, német film, Mark Ruffalo, expresszionizmus, Tudományos filmek, Antal Nimród, Cinefest 2016, LuMu, Amszterdam, Visszanéző, Jancsó, Jéger, Cseh filmek, Oscar, jelölés, szörnyek, Tiszta szívvel, Guinness, Filmalap-Filmarchívum, dán, Hajdu Szabolcs, finn filmnapok, Vígjáték, Szolnok, magyar sorozat, forgatókönyv, Horror, filmtörvény módosítás, Carrie Fisher, western, sorozat, vámpír, Jeff Nichols, 1920, Titanic Filmfesztivál, Filmrendező, Almodóvar, Dyga Zsombor, buli, ELTE, Kultfilmek, Wajda, Történelmi magánügyek, Anilogue, zene, Bertolucci, Oscar-jelölt, cikk, Valentino, Transz, Boyle, báb, monográfia, Kvíz, Titanic 2017, Felújított filmek, Észt filmhét, Díjak, Jelenidő,