Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmalap magazinja

Híresebb volt, mint Clark Gable – Tyrone Power portré

 

 

A vád tanújában Tyrone Power játszotta Leonard Vole, a volt katona szerepét, aki a történet szerint a harmincas éveiben jár és jóval fiatalabb Mrs French-nél, a meggyilkolt özvegynél és valamivel a feleségénél is. 1957-re Power számtalan olyan filmet tudott maga mögött, amiben ő játszotta a szívtipró fiatal férfit, de ekkor már 43 éves volt, és egy nyilatkozata szerint nem is érezte komfortosan magát a szerepben.

Rengeteg különböző műfajú filmben játszott, ő maga mégis többre értékelte a színpadi munkáját - az 50-es években, sikerei újabb csúcsán több filmfelkérést is visszautasított, hogy a színházra koncentrálhasson. A források kiemelik, hogy a három filmet nevezett meg, amiben játszott és értékesnek ítélt, az egyik A vád tanúja.

Édesapja elismert Shakespeare színész és drámaoktató volt, és szintén szívroham vitte el - ő is Tyrone Power néven szerepelt, így az 1914-ben született fiát kezdetben a Jr. névutótaggal különböztették meg. Szülei 1920-ban elváltak, a család Kaliforniában maradt, idősb Tyrone Power pedig a Broadway-ra ment. Az alkalmi színészi munkákból élő édesanya otthon tanította két gyermekét beszédtechnikára és színészetre - Power 7 éves korában lépett először színpadra egy kisebb szerepben, alakítását a Los Angeles Times is méltatta. Sajnos édesanyjuk sehogyan sem tudta tudta eltartani a gyerekeit Californiában, ahova korábban a klímája miatt költöztek, ezért 1923-ban visszamentek Cincinattiba.

A középiskolában is folytatta a színészetet, majd az 1931-es érettségijét követően apja nyomdokaiba lépve szeretett volna filmszínész lenni. Apja felfedezte magának az ambiciózus tizenévest - bátorította és próbálta egyengetni a karrierjét. Egy közösnek szánt film forgatásán azonban rosszul lett és fia szeme láttára halt meg szívrohamban.

Filmes ajánlatokat - hiába volt feltűnően jóképű - a rutin hiánya miatt a fiatal Power még nem kapott. Egy barátja tanácsára New York-ba ment és a színpaddal próbálkozott. Katharine Cornell és férje, Guthrie McClintic társulatához jelentkezett (mindketten jeles képviselői a Brodway-en tartott és egy hosszabb szünet után újra elindított Shakespeare előadásoknak és meghatározó egyéniségei a kor színházának). Kisebb szerepek után Benvolióként keltett először feltűnést abban a Rómeó és Júlia előadásban, amelyben Cornell volt Júlia és Orson Welles például Tybalt.

1935-ben Los Angelesben végre felfedezte a filmipar, a Universal egy 7 éves szerződést kínált neki, felejthető fizetéssel. Mentora és impresszáriója, Cornell tanácsára nem fogadta el az ajánlatot és továbbra is színpadi színészként dolgozott.

Aztán az évad végén újabb filmes megkeresése volt, ezúttal a 20th Century Foxtól. 1936-ot írunk, javában zajlik a sztárcsinálás a Foxnál is. Shirley Temple, Alice Faye már a húzónevek között, de a nagyhatalmú producer (Daryl F. Zanuck) egy jóképű férfit is keresett. Kipróbálta a szép ifjút egy felejthető romantikus vígjátékban (Girls' Dormitory, 1936), pár sort adva neki a film vége felé. Ez elég volt arra, hogy felkeltse egy befolyásos hollywoodi újságíró, Hedda Hopper figyelmét. Zanuck kivárt a nagyobb szereppel, Tyrone viszont türelmetlenül felhívta apja régi ismerősét, Henry King rendezőt, aki éppen a Fox egyik nagy dobásának szánt filmre készült. A filmre már korábban találtak főszereplőt Don Ameche személyében, viszont Tyrone Power feltűnésével Zanuck és King változtatott a szereposztáson. A sors kis fricskája, hogy Tyrone és Dan korábbról már ismerték egymást, sőt Ameche próbálta Powert rádiósként befuttatni. A Lloyd’s of London (1936) bemutatójáról Power már sztárként sétál ki. Ekkor 22 éves, a Lloyd’s of London pedig 1936 legnagyobb kasszasikere.

Hét éven keresztül szerepek sorát kapta - elsősorban jóképű hősöket játszott, romantikus filmekben. Ő volt a második leghíresebb Zorró például (Douglas Fairbanks 1920-ban játszotta először a maszkos kardvívót), de ő volt Jesse James megformálója is egy 1939-es westernben - belső humor, hogy amikor A vád tanújában Vole egy moziban találkozik Mrs French-csel, épp egy Jesse Jamesről szóló film van műsoron.

Power ebben az időszakban vitathatatlanul a Fox legnagyobb férfisztárja - mértékadó vélemények szerint nagyobb, mint Clark Gable vagy Spencer Tracey. Mint aranybánya, nem is kapott lehetőséget arra, hogy más stúdióknál szerepeljen, pedig az MGM az Elfújta a szél-ben is szánt neki szerepet - Ashley Wilkes megformálója aztán Leslie Howard lett. Egyetlen alkalomra adta őt kölcsön a Fox egy MGM produkcióhoz - a film langyos fogadtatása után azonban örökre megszűntette ezt a lehetőséget.

A Lloyd's és az azt villámgyorsan követő romantikus filmek után rajongóitól napi ezer levelet kapott - de nem csupán a nézőket, hanem a filmbeli partnereit – így a francia színésznőt, Annabellát – is elbűvölte. Igazán szép párt alkottak, gyönyörű emberek voltak mindketten. Zanuck azonban ismét közbelépett - szerinte Power mint egyedülálló, nagyobb hírértéket és anyagi hasznot jelentett. Annabellát egy európai produkcióra küldte, az erős akaratú asszony azonban szembeszállt vele, elvesztve a Fox jóindulatát (és szerepeit). A tiltás ellenére a pár 1939-ben összeházasodott.

Boldog időszak következett - jó környékre költöztek Hollywoodban, összejártak a kor vezető színészeivel, motoroztak, bolondoztak. Tyrone örökbe fogadta Annabella lányát, Annie-t is. Házat vásároltak – azonban hamar kiderült, hogy Tyrone, kasszasikerek húzóneve anyagi problémákkal küzd. A pár hamarosan egyéb gondokkal is kénytelen volt szembenézni. Annabella szerette volna egy fiút szülni Tyrone-nak, de nem esett teherbe. Tyrone körül pedig nyüzsögtek a nők - híres színésznők is, mint pl. Judy Garland. Amikor vele a viszony szorosabbá vált, ragaszkodott ahhoz, hogy Power hagyja el a családját.

Hét év filmszínészi diadalmenet után Powert katonai szolgálatra hívták be 1942-ben - mivel korábban már teljesítette az elvárt repülési órákat, hamar előléptették. Közel 30 éves volt, így harci bevetésre nem jelentkezhetett - szállítórepülőgépeken azonban lehetett pilóta. A háborúban teljesített szolgálataiért magas katonai kitüntetésekben részesült 1945-ben. (Hogy katonaként is elismert volt, jelzi, hogy temetését is katonai tiszteletadás közepette tartották.)

Szolgálati ideje alatt csak egy filmben szerepelt, a forgatást gyakorlatilag a bevonulását megelőzően kezdték - egy toborzásra szolgáló propagandafilmről van szó. Ebben is benne volt Zanuck keze: Power a bevonuláskor komolyan gondolta, hogy azonnali bevetésekre indul, hogy bebizonyíthassa, nem csupán egy hollywoodi szépfiú, de Zanuck összehozta számára, hogy mégse kezdhessen azonnal katonaként.

1946-ban, a leszerelése után állt ismét kamera elé. Egy romantikus produkció után 1947-ben mutatták be azt a filmet, amely egy nagyot fordított a Powerről kialakult képen: a jóképű romantikus hős imidzsen. A sarlatán (Nightmare Alley), az Edmund Goulding rendezte film noir egyike azon kevés filmnek, amelyet Power kiemelkedő és emlékezetes szerepeként tartott nyilván. Hogy kitörhessen a ráfagyott karakterből, megvásárolta az 1946-os eredeti novella megfilmesítési jogait és így biztosította a maga számára a pitiáner ámde nagyratörő mentalista bűnöző, Stanton Carlisle szerepét. A Fox nagyhatalmú producere, Darryl F. Zanuck nem is örült neki: félt, hogy a magasból mélyre zuhanó lúzer megformálása tönkreteszi Power szépfiú imidzsét.

A film nem teljesített jól a mozipénztárakban és Zanuck nem is propagálta túl, így a bemutatót követően hamarosan le is vették a műsorról - viszont Power jó kritikákat kapott. Zanuck azonban tett róla, hogy ezen szerepek sora ne bővüljön, így Power hamarosan ismét Henry Kinggel forgatott egy, a korábbi limonádékhoz hasonló újabb romantikus filmet.

A háborút követően megpróbálta helyreállítani a megromlott házasságát, de az 1947-ben megmásíthatatlanul véget ért (magát a válást csak 1949 első napjaiban mondták ki). Viharos kapcsolatot kezdett Lana Turner színésznővel, a viszonynak egy Föld-körüli repülőút vetett véget. Power a saját gépével egy 10 hetes útra indult barátjával, Cesar Romeróval, 1947 végén.

Az utazás római állomásán megismerkedett Linda Christiannel, akivel válása után azonnal össze is házasodott Rómában. Az ekkoriban forgatott filmjeiben Power kissé csalódott - ugyanazt a típust játszotta, amiért a háború előtt imádták a nézők, de ő már más ember volt. Ekkor még csak 36 éves, de sokkal többnek tűnik. A magánélete rendeződni látszott, 1951-ben megszületett a kislánya. A különböző sikerlistákon azonban visszaesett a 10-dik helyre és egyre jellegtelenebb, alacsony bevételt hozó filmekben szerepelt. Daryl F. Zanuck mintha nem akarta volna észrevenni, hogy a kisfiús mosolyú, jó fizikai adottságokkal rendelkező fiatalember időközben megváltozott, bölcs középkorú férfivá érett – továbbra is a korábbi sztereotípiákat hozó szerepeket erőltette vele. A pénztárak viszont nem igazolták vissza Zanuck reményét.

Amikor megújításra került volna a Foxnál majd’ 20 éve érvényben lévő szerződése, Power úgy döntött, elhagyja a stúdiót és szabadúszó lesz. Sikerre vitte az első filmjét és majdnem beszállt egy újabb Fox filmbe Zanuck-kal, de visszalépett. Ekkor vállalta el az első színpadi szerepét New York-ban és egy éven keresztül sorra utasította vissza a filmes szerepeket.

Ennek a felesége távolról sem örült - Power sokat volt távol és otthon is a színpadi szerepén járt az esze. Linda viszonyt kezdett egy kollégájával és hiába született meg második gyermekük, a Power házaspár a válás mellett döntött 1953-ban.

1955-ben kapta a Columbiától azt a szerepet, amiben jól is érezte magát, amelyet komoly és felnőtt szerepnek látott – ez volt az Eddy Duchin zongorista életéről szóló film, amely átütő közönségsikert és ennek megfelelő bevételt hozott.

Ekkorra megszabadult a Fox-nál töltött évtizedek alatt kialakult szépfiú imidzstől – 43 évesen már érett férfiként, rengeteg filmmel a háta mögött, tapasztalatot szerezve válogathatott a komolyabb szerepek között. Billy Wilder ekkor kérte fel, hogy a fekete-fehér A vád tanúja című filmben játssza el a gyilkossággal vádolt Leonard Vole szerepét, Marlene Dietrich-hel és Charles Laughtonnal. A szerep szerint mind a meggyilkolt nő, mind a feleség jóval idősebb nála – Power, aki a háborúban töltött szolgálat alatt jelentős külső és belső változáson ment át, saját bevallása szerint kissé kényelmetlenül érezte magát a szerepben. Ennek ellenére a film óriási közönség- és kritikusi siker lett, több Oscarra is jelölték.

1957-ben hozta létre a saját produkciós vállalkozását, a Copa Productionst, 1958 májusában pedig ismét megnősült, a nála jóval fiatalabb Deborah Minardost vette feleségül, aki pár hónapon belül terhes is lett. Ebben az időszakban vett részt egy, a szívbetegségek szűrését, a megelőzést népszerűsítő propagandafilmben – a részvételben valószínűleg édesapja betegségének az emléke is közrejátszott.

Power cége társproducerként vett részt a Solomon And Sheba című film létrehozásában, Power színészként is szerepelt, Gina Lollobrigida partnereként. Már a Vád tanúját is csomagban vállalta el – Vole és Solomon szerepére együtt szerződött, filmenként 300 000 dollár gázsiért. A Solomon And Sheba forgatására szakállat növesztett, és úgy tűnt, megérkezett a természetes életkorába és élethelyzetébe.

A spanyolországi helyszíneken felvett jelenetek, valamint a produceri tevékenység azonban nagyon megviselték fizikailag és szellemileg is. Az egyik harci jelenetet különböző okokból tucatszor újra kellett venni – Power egy ponton szívrohamot kapott. Mivel nem volt orvos forgatás helyszínén, kórházba kellett szállítani – a késői beavatkozás miatt már nem tudták megmenteni. Fia, akinek érkezését annyira várta, pár hónappal később jött világra és apja után a Tyrone Power IV. nevet kapta (felnőve ő is színész lett).

Címkék

krimi, 1920, western, Uránia, Sára Sándor, Magyar Kultúra Napja, Aranyélet 2., Love story, zene, Felújított filmek, Netflix, Wajda, német film, Filmhét, Filmtörténet, Fliegauf, producer, Jeles, Artmozik éjszakája, Kaszkadőr, Anilogue 2016, Cassell, Filmalap-Filmarchívum, Ősz Gábor, Titanic 2017, Művészetek Völgye, Jelenidő, Kino, Jéger, The Affair, finn filmnapok, Anilogue, Titanic Filmfesztivál, Pixar, Röhrig Géza, monográfia, Cseh Tamás, disztópia, Cseh filmek, Török Ferenc, háborús film, Cannes, Filmalap, új magyar film, alkotó, Gauder, Észt filmhét, forgatókönyv, 2. Magyar Filmhét, Kvíz, KAFF 2017, Kultfilmek, Csányi Sándor, Vígjáték, Verzió, Mark Ruffalo, DVD bemutató, építészet, farkasember, Antal Nimród, Készülő film, Maya Forbes, Tábor, Beatles, diplomafilmek, Oscar, Magyar Nemzeti Galéria, filmkritika, Tudományos filmek, Aranyglóbusz, Kormákur, Gólem, Valentino, A hetedik Star Wars film, Wegerer, Bill Condon, Visszanéző, olasz film, sorozat, vizsgafilm, doku, HBO GO, Hajdu Szabolcs, Boyle, halálhír, Greengrass, Televízió, Ukrán film, expresszionizmus, babona, 60-as évek, Kincsem, Amszterdam, Akadálymentesen, Tinédzser, Titanic, jelölés, Cinefest 2016, Tárlat, Dokumentumfilm, Oscar-jelölt, Tiszta szívvel, Amrita Sher-Gil, bagoly, Történelmi magánügyek, popzene, LuMu, Inkubátor, fantasy, Forgalmazói filmnapok, MaNDA DVD, Bertolucci, Retro noir, Almodóvar, Magyar film fesztiválszereplés, Diplomamunka, cikk, dán, Filmrendező, vámpír, animáció, szörnyek, báb, Dyga Zsombor, Carrie Fisher, francia film, Interjú, filmtörvény módosítás, , Jeff Nichols, Transz, Horror, Szolnok, Berlinale, Elek Dóra, Tóth Barna, Guinness, ELTE, rassz, Díjak, HBO, Sopsits, Filmnapok, Örökmozgó, Szépművészeti, Jancsó, thriller, magyar sorozat, Cigánygyilkosságok, Herczeg Attila,