Filmkultúra

A Magyar Nemzeti Filmarchívum magazinja

Az emberarcú vámpír és a kísértetarcú ember

A sápadt Orlock gróf és az áttetsző korhely: David Holm
 
A német expresszionizmus különös figyelmet szentelt a rémfilm műfajának. Németország elvesztette az első világháborút, így általános lehangoltság lett úrrá a nemzeten, és ebből kifolyólag kialakult bennük egyfajta vonzalom a miszticizmus és a dicső múlt eszményképe iránt. A germán mitológia ködös, észak-nyugati borongással átitatott történetei megfelelő talajként szolgáltak az évszázadokkal később kibontakozó expresszionizmus sötét hangulatú világképéhez. Az árnyakkal teli, kísérteties atmoszféra megteremtésére az expresszionista rémfilm a torzítás és túlzás eszközeit használta. A felnagyított árnyékok borzongató hatásuk révén egy köztes állapotot sugalltak a létező és a nem létező között, amiben a rend nélküli világ, a káosz, a bizonytalanság öltött testet. GONDOLATOK
 
 
Mottó:
„Milliók fejéből kipattant kísértet vagyok…” - Hans Magnus Enzensberger
 
A rémfilm két közismert alakja: a vámpír és a kísértet, a létező és nem létező közt csapdába esett „búskomor jelenségek”, akikre saját örökkévalóságuk súlya nehezedik. Ám alakjaik rideg természetfölöttisége mögül átsejlik valami halovány emberi jelleg: a tehetetlenség érzése a sorssal szemben, és az ebben gyökerező sivár szenvedés, amely az embernek sajátja.
 
Az 1921-es svéd filmdráma, a Körkarlen (A halál fuvarosa\kocsisa), melynek rendezője és főszereplője Viktor Sjöström, David Holm karakterén keresztül egy lecsúszott férfit, egy szinte reménytelen emberi sorsot jelenít meg, aki a lét és nem lét köztes állapotából visszatérve esélyt kap arra, hogy jó útra térjen. Az egy évvel későbbi Murnau-film, a Nosferatu: A borzongás szimfóniája egy sápadt, búskomor, torz vámpíralakot elevenít meg Orlock gróf karakterén keresztül. Max Schrenk játéka azonban új megvilágításba helyezi és antropomorfizálja a vámpírmotívumot: „a gróf álomszerű, lassú mozgása tele van szomorúsággal, fájdalmas tekintetűek kitágult pupillái. Írtóztató fegyelemmel magára kényszerített alázatossága mintha mazochista módra élvezné a megaláztatást és mélyre merülést. Max Schrenk játéka nem a földöntúli erőt érzékelteti, hanem az evilági kínlódást, a szenvedést a ráméretett halhatatlanságtól.”[1] David Holm korhelyből lett kísértetté egy éjszakára. Orlock gróf karaktere mögül is felsejlik a néhai ember, akiből a sors valamilyen furcsa fintora rémséget faragott. De nem csak a karakterekben rejlik hasonlóság a két film között: mindkét forgatókönyv irodalmi alkotást vesz alapul. Murnau Nosferatuját Bram Stoker Drakulája inspirálta, míg A halál kocsisában Sjöström Selma Lagerlöf írónő azonos című regényének történetét dolgozza fel. Mindkét történetben helyet kapnak „mágikus időpontok”: Jonathan Harker(Murnaunál Jonathan Hutter…) a Walpürgis-éj idején érkezik a vámpír kastélyába, míg David Holm az év utolsó éjszakáján teszi meg földöntúli utazását a halál kocsisa mellett. A Walpürgis-éj a germán hiedelemvilágban a boszorkányok éjszakája: az ártó szellemek hatalma ilyenkor a legnagyobb. Az év utolsó éjszakája pedig a kelta hiedelemvilágban az az időpont, amikor megszűnik a határ az élők és a holtak világa között. Úgy tartották, ilyenkor a szellemek visszatérnek az élők világába, ezért szokás volt újévkor plusz egy vagy két tál ételt felszolgálni, attól függően, hogy hány halottja volt a háznak abban az évben. Lagerlöf könyve azt a középkori hiedelmet dolgozza fel, miszerint az az ember, aki az év utolsó éjszakáján leli halálát, kénytelen lesz a következő évben szomorú kísértetként a halál fogatját hajtani és összegyűjteni a kimúló lelkeket.[2]
 
A Nosferatu és a Halál kocsisa motívumvilágának hasonlósága leginkább a két film egy egy kulcsjelenetében mutatkozik meg. A Nosferatuban az erdélyi kocsisok nem Orlock kastélyáig, csupán az út feléig viszik Jonathan-t: addig a hídig, amely a fantomok földjének határát jelzi. A bátor utazó egyedül kel át a hídon, és rövidesen kísérteties fogatot pillant meg lefelé robogni a sziklák közül. Kocsisa hátborzongató teremtmény: feketeruhás torz alak(valójában maga a Nosferatu), aki szótlanul száguld Jonathannel egészen a gróf kastélyáig. David Holm a temetőben iszogatva készül köszönteni az újévet ivócimborái körében. Azonban sikerül oly balul összeszólalkoznia egyik cimborájával, hogy az bosszúból kupán vágja egy üres üveggel. Miután iszákos barátai magára hagyják, Ő pedig áttetsző lélekként feleszmél, egy kísérteties fogatot pillant meg, amely földöntúli lassúsággal tűnik elő a sírkövek mögül. A halál kocsisa ül benne, Holm számára egy régi ivócimbora: Georges – aki egy évvel korábban szintén az év utolsó éjjelén halt meg. A halál fuvarosa földöntúli utazásra hívja Davidet saját sorsának mentén, ahol bűneinek és jellemhibáinak következményeivel szembesül. Hasonló motívum a két filmben a rémség és a betegségek, nyavalyák kapcsolata. A halál kocsisának nyitányában Edit, a jóságos üdvhadseregbeli nővér halálos ágyán fekszik, furcsa és különös betegség készül felemészteni. „Küldessetek David Holmért!” – kiált fel egy váratlan pillanatban. Miután Nosferatu megharapja Hutter kedvesét, Ellen-t, az ő ajkát is kétségbeesett kiáltás hagyja el. „A professzor! Hívd a professzort!” – mondja az őt karjai közt tartó Jonathannek. Az ember egyik legalapvetőbb félelme a betegségektől való félelem, így nem csoda, hogy a babonásabbak úgy tartják: a gonosszal együtt jár a betegség és fordítva.
 
Bár a két film motívumvilágában fellelhetünk hasonlóságokat, koncepciójuk különböző. Mindkét film másféleképpen jeleníti meg rémisztő alakjait és másképpen ér el borzongató hatást. Murnau az expresszionizmus jellegzetes eszközével, a felnagyított árnyékokkal hangsúlyozza ki Orlock gróf kísérteties mivoltát: nem a vámpírt magát látjuk Ellen szobája felé közeledni, hanem annak eltúlzott árnyéka halad egyre feljebb a lépcsőfokokon. Sjöström azonban az egymásra fényképezés technikáját használva csinál kóborló lelket, áttetsző szellemalakot David Holmból és a Halál kocsisából. Szép példa rá az a jelenet, amelyben David ivócimboráinak mesél a halál kocsisának legendájáról a temetőben: az ajtókon, falakon átsuhanó zord, csuklyás alakról, aki a tenger fenekére is képes lemenni azért, hogy begyűjtsön egy testének fogságából éppen akkor kiszabaduló lelket. Halála után már Ő is áttetsző szellemként pillantja meg a szintén áttetsző kísértetkocsist, amint vészjóslóan előtűnik a sírkövek mögül. Fogatának oldalán fénynélküli lámpás csöndje kong. Sjöström koncepciójában is jelentős szerepe van a felnagyított árnyékoknak,(David Holm vésztjósló árnyéka a falon abban a jelenetben, amikor baltával szabadítja ki magát a bezárt ajtó fogságából) azonban kompozíciós szempontból talán még kiemelkedőbb jelentőséggel bírnak a szinte minden egyes jelenet képeibe belekomponált lámpások, lámpák, lampionok, amelyek a díszlet legkarakteresebb és legtöbbet ismételt elemeiként sejtelmességet sugároznak. A svéd rendező a flashback technikáját is alkalmazza. David Holm múltjának egyes epizódjai a flashbackek révén elevenednek föl, a halál kocsisa visszaviszi őt a múltba, hogy szembesítse gyarlóságának következményeivel. Murnau Nosferatujában a cselekmény lineárisan halad a tetőpont felé, nem találunk benne egyetlen flashbacket sem. Sjöström epizódokra osztotta a filmet: egy egy epizód felblendével indul és leblendével zárul, valamint alkalmazza az „iris-in” technikáját is. A nyitókép sötét vászon: egyetlen aprócska fénykörben látjuk Edit arcát és az azt megvilágító lámpát, majd a fénykör tágulni kezd és totállá bontakozik ki, amelyen Edit nővért, a betegágy mellett aggodalmaskodó édesanyát, és egy másik üdvhadseregbeli nővért látunk. A halál kocsisában a tágabb plánok érvényesülnek. Alig látunk szűk szekondot vagy közelit, míg Murnau többször is igénybe veszi a közelieket, hogy kihangsúlyozza rémalakjainak ijesztő arckifejezéseit.(A Nosferatu második jelenétben Renfield arcát közelről is látjuk, a rendező hagyja érvényesülni a torz alak groteszk arcmimikáját.)
 
Következtetésképp: a két film hangulatilag rokonítható, az antropomorfizáció pedig kapcsolatot teremt a rémalakok között. Azonban a technikai megjelenítése mindannak, ahogyan az alkotók a borzongatót elképzelik, több, mint különböző. Az emberarcú vámpír felnagyított árnyékával írta be magát a nézők emlékezetébe, míg a részeges, erkölcsileg leromlott David Holm áttetsző szellemalakként lendül neki lelkiismereti, majd pedig filmtörténeti utazásának. Egy valami mégis közös mindkettejükben: alakjuk nem hagyja nyugodni az emberi elmét. Furcsa és szép tulajdonsága az embernek, hogy a való életben, ha teheti, kerüli a rémségeket, ám a filmvásznon megjelenő ijesztő, torz alakok mindig is vonzották a nézők tekintetét. A való életben taszítanak a rémisztő és groteszk jelenségek, a filmvásznon azonban hátborzongatónak, de ugyanakkor szépnek is tűnnek egyszerre... a moziban szeretünk borzongani.
 
„Dolgoknak, melyeket a maguk valóságában viszolyogva látunk, a lehető legpontosabban kidolgozott képmását örömest szemléljük, mint például a legocsmányabb állatok és hullák alakjait.” Arisztotelész: Poétika
 
 
Bibliográfia:
Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír – Filmvilág
Port.hu – A halál kocsisa
Arisztotelész - Poétika
 
 
 

[1] Molnár Gál Péter – Az emberarcú vámpír(Filmvilág)
[2] vö.  port.hu\A halál kocsisa

 

Címkék

új magyar film, Bertolucci, Amszterdam, Kincsem, Interjú, Visszanéző, Maya Forbes, Hajdu Szabolcs, Dyga Zsombor, Titanic, popzene, báb, Transz, Röhrig Géza, Diplomamunka, Netflix, Kvíz, ELTE, cikk, Elek Dóra, Sopsits, Artmozik éjszakája, The Affair, finn filmnapok, Kaszkadőr, építészet, Cinefest 2016, Cassell, olasz film, LuMu, Antal Nimród, MaNDA DVD, Guinness, Ősz Gábor, Cannes, A hetedik Star Wars film, Örökmozgó, Csányi Sándor, Tóth Barna, Titanic Filmfesztivál, Filmalap-Filmarchívum, jelölés, Carrie Fisher, thriller, Szépművészeti, diplomafilmek, Magyar Nemzeti Galéria, halálhír, Pixar, 1920, Tárlat, doku, Filmrendező, Jeff Nichols, Uránia, KAFF 2017, Gólem, Dokumentumfilm, Jeles, filmtörvény módosítás, német film, zene, monográfia, Berlinale, Aranyglóbusz, , babona, rassz, Filmtörténet, fantasy, Inkubátor, HBO, Művészetek Völgye, Török Ferenc, vámpír, Almodóvar, Titanic 2017, Jancsó, dán, filmkritika, sorozat, Greengrass, Vígjáték, Filmalap, Oscar, Kino, Tudományos filmek, Boyle, Oscar-jelölt, forgatókönyv, HBO GO, expresszionizmus, Televízió, Cigánygyilkosságok, Amrita Sher-Gil, DVD bemutató, Retro noir, Wegerer, szörnyek, krimi, Love story, western, Kultfilmek, Jelenidő, farkasember, bagoly, Történelmi magánügyek, Készülő film, animáció, Herczeg Attila, Tiszta szívvel, Cseh Tamás, Magyar Kultúra Napja, Ukrán film, Fliegauf, Kormákur, Aranyélet 2., Felújított filmek, francia film, Észt filmhét, 60-as évek, Forgalmazói filmnapok, Filmhét, Wajda, Bill Condon, Gauder, Horror, Díjak, magyar sorozat, Verzió, 2. Magyar Filmhét, Beatles, Valentino, Magyar film fesztiválszereplés, Anilogue, Mark Ruffalo, Anilogue 2016, Akadálymentesen, Cseh filmek, Szolnok, Tábor, Filmnapok, Sára Sándor,