1945-56

1945 októberében – Európában elsôként – már filmet forgattak a Hunniában, Bródy Sándor A tanítónô című művébôl, Keleti Márton rendezésében. Ez volt a "demokratikus magyar filmgyártás" elsô játékfilmje.

A háború sok mindent megváltoztatott a magyar társadalom életében, de a filmgyártás szervezete, rendszere ideig-óráig még érintetlenül maradt. A tôke hiánya mellett nyersanyaghiány is nehezítette a helyzetet. A forgalmazás rendszere szétzilálódott, a mozihálózat a háború elôtti mozipark felére zsugorodott. Történt ugyan kísérlet koprodukciós filmgyártásra, az állam is támogatást ígért, de egyik forma sem járt sikerrel. ĺgy mindössze három játékfilm készülhetett magántôkébôl 1946 végéig. Mivel a folyamatos magyar filmgyártás megteremtése mindinkább politikai kérdéssé vált, a koalíciós pártok (a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a Nemzeti Parasztpárt) filmvállalatokat alapítottak. 1947–1948-ban mindegyikük gyártott egy-egy játékfilmet, közülük kettô (a Kisgazdapárt filmvállalata által készített Könnyű múzsa és a Nemzeti Parasztpárt Sarló Filmvállalatának produkciójában készült Mezei próféta) azonban dobozban maradt. A MAFIRT tôkebefektetésével készült Valahol Európában (Radványi Géza) világsikert aratott, az Orient Filmipari Rt, az MSZDP filmvállalata produkciójában készült filmje, a Beszterce ostroma (Keleti Márton). A független filmgyártó és rendezô, Szôts István Ének a búzamezôkrôl című munkája fennakadt a cenzúra hálóján.

1948 augusztusában – a filmgyártás államosításával – új szervezeti rendben, új elvek szellemében, a politika "vigyázó szeme" láttára csak olyan játékfilmek készültek már, amelyek megfeleltek az "új idôk új szellemének".

1949. július 11-én megalakult a Népművelési Minisztérium, élén Révai József – a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésébôl alakult új párt, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetôség titkára – állott. Az ô felügyelete alá került a filmgyártás. Ettôl kezdve 1953 júniusáig, Révai József egy személyben döntött minden kérdésrôl. Irányítása alatt új filmirányzat alakult ki, amelyet a sematikus film névvel illettek.

Az államosított magyar filmgyártás elsô alkotása, a Talpalatnyi föld (1948, Bán Frigyes) még nemzetközi sikert aratott, de a nyomában születô filmek mind -jobban elszürkültek, sematikussá váltak.

A fordulatot a filmgyártásban is 1953 júniusa, a Nagy Imre-kormány megalakulása hozza. Révai Józsefet Darvas József váltja fel a Népművelési Minisztérium élén. A közönség megismerkedik az olasz neorealista filmek egynémelyikével, ezek hatása – valamint a politikai szigor "enyhülése" – a magyar filmgyártás megújulásához, a magyar filmművészet megszületéséhez vezet. A munka és a termelés "problémái" helyett a magánember erkölcsi konfliktusa, súlyos morális válsága kerül az érdeklôdés középpontjába.

Viszonylag rövid keresés után – az Életjel (1954, Fábri Zoltán) és a Simon Menyhért születése (1954, Várkonyi Zoltán) – a magyar film rátalál a maga (új) útjára, aminek eredményeképpen – Közép-Kelet-Európában elôször – a nemzetközi érdeklôdés középpontjába kerül. A remekművek sorát a Gázolás nyitja meg (Gertler Viktor), ezt követi az Egy pikoló világos (Máriássy Félix), A 9-es kórterem (Makk Károly), végül a Körhinta (Fábri Zoltán) e megújulási folyamat csúcspontját jelképezi.

A korszak jelentôs filmjei még a Liliomfi (Makk Károly), a Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán), a Bakaruhában (Fehér Imre) és a Keserű igazság (Várkonyi Zoltán), amely nem került bemutatásra.

1957-től napjainkig

1957-tôl a játékfilmek a Hunnia Filmstúdióban és a Budapest Filmstúdióban készülnek. 1958-ban indul az elsô filmes szaklap, a Filmvilág, 1957-ben megalakul a Magyar Filmtudományi Intézet, és 1960-ban megjelenik folyóirata: a Filmkultúra. Elkezd szervezôdni a filmklub-mozgalom.

A korszakváltást a Balázs Béla Stúdió megalakulása jelenti (1959). A stúdió gerincét a legendás Máriássy-osztály alkotja. Szinte a mai napig ez a kísérletezés elsô számú műhelye.

Az alapító generáció 1963-ban robban be tematikailag is rokon művekkel, amelyeknek a középpontjában a felnôtté válás, az önreflexió kérdése áll. Gaál István: Sodrásban, 1963, Szabó István: Álmodozások kora, 1964). De a filmnyelv megújításában Jancsó Miklós Antonionira emlékeztetô, hosszú képi beállításokkal kísérletezô Oldás és kötése az elsô, mely utat nyit a magyar film egyik legerôsebb áramlatának: a nemzedéki önvizsgálat, a tradícióhoz való viszony problematikájának (Gaál István, Zolnay Pál, Sára Sándor, Kósa Ferenc filmjei).

A magyar film ezekben az években éli virágkorát. 1965-ben Jancsó Miklós elkészíti a Szegénylegényeket, melynek nemzetközi diadalútjához csak az Oscar-díjas Mephistóé fogható. De ebben az évben készül el Kovács András súlyos történelmi analízise az újvidéki mészárlásokról ( Hideg napok) és Fábri Zoltán Húsz órája is. Az év közönségdíját Keleti Márton A tizedes, meg a többiek c. vígjátéka nyerte, mely a "huzatos történelmű országok" kisemberének túlélési technikáin tréfálkozik. A kelet-európai struktúra deheroizálása vallomásos líraisággal társulva valósul meg Szabó István Apa című filmjében. A magyar filmet évtizedeken át meghatározó rendezôi pályák mellett ekkor válnak világszerte ismertté a magyar színészek: Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Garas Dezsô, Darvas Iván, Domján Edit, Törôcsik Mari, Sinkovits Imre, Kozák András, Madaras József...

A hetvenes években olyan pregnáns áramlatok alakulnak ki, melyek a nyolcvanas években is folytatódnak. A társadalomkritikai realizmus és történelem-analízis Kovács András, Gábor Pál, Mészáros Márta, Makk Károly filmjeiben folytatódik ( Falak, 1967, Angi Vera, 1978, Egymásra nézve, 1979, a Napló-trilógia).

Jancsó Miklós nagyerejű történelmi modelljeihez kapcsolódik a parabolisztikus Magasiskola (1970), vagy a Balázs Béla Stúdióban készült Büntetôexpedíció (Magyar Dezsô, 1970).

A groteszk szatíra műfaja a dobozba zárt, és mítosszá vált A tanúval kezdôdik (Bacsó Péter, 1968). Ide kapcsolódik Kardos Ferenc Egy ôrült éjszakája, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmjei ( Ismeri a szandi-mandit?, Madárkák, Álljon meg a menet, Szívzűr), András Ferenc naturáliája, a Veri az ördög a feleségét, Rózsa János Pókfocija. A privátszféra és a közélet konfliktusainak feldolgozása Bacsó Péter és a nôi sorsok legmélyebb ismerôje, Mészáros Márta műveiben a legerôteljesebb ( Kitörés, 1970, Jelenidô, 1971, Szabad lélegzet, 1972, Örökbefogadás, 1975.)

Két remekmű születik az esztétizáló tendenciájú alkotá-sokban: Makk Károly Szerelem, 1970, Huszárik Zoltán Szindbád, 1971. A hagyományos elbeszélô-szerkezet fellazul, organikus, álomszerű látványvilág, az érzelmek megjelenítése kerül elôtérbe a következô filmekben: Szabó István Tűzoltó utca 25, 1973, Budapesti mesék, 1976, Jancsó Miklós Égi bárány, 1973, Kósa Ferenc Hószakadás, 1975.

A populáris művészfilm eredeti alakja a néha tragikus, általában lírai groteszk hangvételű Sándor Pál. Emlékezetes filmje a Régi idôk focija, 1973, melynek alapgondolata – "kell egy csapat" – legendává vált. A varázslatos látványvilágon alapuló mozi hagyományát folytatja a nyolcvanas években Gárdos Péter, Bereményi Géza ( Uramisten, 1984, Szamárköhögés, 1986, Eldorádó, 1988, A turné, 1993).

Szabó István és Koltai Lajos a Klaus Mann regényébôl készült Mephistóban kivételes szakmai műgonddal ötvözi a közönség igényeit, a nagyepikai szerkesztésmódot és alkotói mondanivalóját: a biztonságérzetében fenyegetett, elismerésért és autonómiáért küzdô huszadik századi művész lélektani problémáit. A magyar film számára mindez együtt hozza meg az elsô Oscart 1982-ben.

Még 1969-ben, a Balázs Béla Stúdióhoz tartozó fiatal rendezôk, operatôrök, írók felhívást intéznek a szakmához, "szociológiai filmcsoport" létrehozására. Grunwalsky Ferenc, Szomjas György, Bódy Gábor, Magyar Dezsô, Dobai Péter, Gazdag Gyula, Ember Judit és a többiek azt tekintik fô feladatuknak, hogy fôleg kisebb közösségek hatalmi mechanizmusait, fonákságait dokumentarista módszerrel föltárják. A kiáltvány nyomán megalakuló Budapesti Iskola híres darabjai: Gazdag Gyula A határozat, 1972, Dárday István Filmregény, 1977, Vitézy László Békeidô, 1979, Tarr Béla Családi tűzfészek, 1979.

A BBS-ben a dokumentarista irányzat mellett rendkívül erôteljes törekvés a narratív keretek fellazítása, a formanyelvi kísérletezés. Ehhez más művészeti ágak képviselôi is csatlakoznak: Maurer Dóra, Hajas Tibor, Halász Péter, Jeney Zoltán, Vidovszky Miklós. Az áramlat vezéregyéniségei Erdély Miklós és Bódy Gábor. Bódy Gábor és Jeles András a perfekcionális filmgyártásnak is irányadó alakja lesz a 70-es évek közepétôl.

Bódy elsô nagyfilmje, az Amerikai anzix (1975) az amerikai polgárháborúban harcoló magyar negyvennyolcasok sorsának bemutatásán keresztül archaizáló képek sajátos manipulációjával kísérletezik. A mozgókép enciklopédikus lehetôségeit kutatja, még az oly nagyközönségnek szánt filmben is, mint a Psyché (1980). Jeles András kultúrkritikai, metafizikus művei is az experimentális kísérletezés kordokumentumai ( Álombrigád, 1983, Angyali üdvözlet, 1984). Ehhez a hagyományhoz csatlakozik a nyolcvanas évek fordulóján Enyedi Ildikó kozmikus-ironikus tündérmeséivel: Az én XX. századom, 1988, A bűvös vadász, 1994.

A BBS tagjai napjainkban is kísérleteznek a narrációs formák kutatásával (Szirtes András, Klöpfer Tibor, Szederkényi Júlia).

A kortárs magyar film emlékezetes darabjai Gothár Péter groteszk látványvilágú közérzetrajzai: Megáll az idô, 1980, Idô van, 1983, Tiszta Amerika, 1987.

A nyolcvanas években az "új-érzékenység" a magyar filmekben is megjelenik. (Xantus János Eszkimó asszony fázik, 1983, Tímár Péter Egészséges erotika, 1986, Sôth Sándor A szárnyas ügynök, 1987...)

A napjainkban fô vonulattá váló irányzatok (a dokumentarista iskola, valamint a független és non-professional filmkészítés) egyik kezdôpontja Jeles András A kis Valentino című filmje. A marginális helyzetű emberekrôl szóló filmekbôl egyetemes emberi sorsok szólnak napjaink nézôihez: Szomjas György Roncsfilm, Csókkal és körömmel, Grunwalsky Ferenc Egy teljes nap, Kicsi, de nagyon erôs, Szôke András Vattatyúk, Gothár Péter A részleg és Tarr Béla monumentális vállalkozása: a Sátántangó.

Napjainkban a hazai filmgyártás a Magyar Mozgókép Alapítvány és más szponzorok támogatásával működik.

1994-ben 20 magyar játékfilm készült.