 37 KByte |
Lassan negyedszázada minden év nyarán megrendezik - idén az Agriafilm Kft. jóvoltából - a Filmművészeti Nyári Egyetemet, melynek diákjai a filmet szerető helybeliek, franciák, lengyelek, németek, a Filmklubszövetség tagjai. Tanárai Eger neves filmes szülöttei: Illés György, Jean Badal, valamint a filmjeikkel meghívott rendezők ( az idén Sára Sándor, Makk Károly, Koltai Róbert, Kern András, Duna Műhely ). Tananyaga évente változó, a mostani rendezvényre indiai filmekből és a februári filmszemléből válogattak. Tanszerei sajnos erősen kifogásolható minőségű hang-kép-szinkrontolmács. Az oktatást szervezők jószándéka kétségtelen, de érezhetően huszonöt éve ugyanaz, melyen mielőtt "túlfut", változtatni lehetne-kellene, akár a fiatalabb generáció bevonásával, akár más filmes szervezetekkel szövetkezve. Igaz, hogy Eger gyönyörű, jók a borok, diákváros a javából, (filmművészeti nyári) egyeteme azonban nincs. Lehetne... Az Uránia mozi presszójában ültünk le beszélgetni az Egri Filmművészeti Nyári Egyetem múltjáról és az idei programról Kiss Lajossal, az Agria Film Kft. ügyvezető igazgatójával, a rendezvény egyik főszervezőjével. Cégünk a Heves Megyei Moziüzemi Vállalat jogutódjaként jött létre. A nyári egyetemet ők kezdték el szervezni 26 évvel ezelőtt. A rendezvény az akkori igazgató, Pók Lajos és a Heves Megyei TIT titkárának együttműködésével, valamint egy francia kapcsolattal indult, és hamar népszerűvé vált. Pillanatok alatt stabil közönség jött össze, németek alkották a magját. Ennek akkoriban politikai okai voltak: a kelet-németek nem nagyon utazhattak sehová, úgyhogy a nyári egyetem egyfajta találkozóhely lett, ahol nyugat-németországi rokonaikat és barátaikat láthatták viszont. Természetesen a franciák is nagy számmal vettek részt a rendezvényen, a magyar filmnek ugyanis abban az időszakban megvolt az a fajta progresszivitása, ami általában hiányzott a többi kelet-európai ország filmművészetéből, merészebben mert szólni a napi valóságról, mint a szomszéd országok filmjei. A rendszerváltást követően aztán ezek az értékek, a politikai tartalom, amit a magyar film hordozott, veszített súlyából. Így azok, akik addig minden évben jöttek, kicsit elmaradoztak, de néhányan közülük továbbra is kíváncsiak a magyar filmre, az országban történő változásokra, s arra, ahogyan ezek az új filmekben megfogalmazódnak. Említhetném például a Geoffrois családot: ők 15 éve mindig itt vannak. Geoffrois úr a francia-magyar baráti társaság egyik oszlopos tagja, egyetemi tanár Marseille-ben. Többek között ő szervezi a franciaországi magyar filmnapokat: a prospektusukban írnak Egerről, itteni filmes élményeikről, így próbálják felhívni a figyelmet az egri rendezvényre. Ön milyen szerepet vállal a nyári egyetem megszervezésében, a kapcsolatok ápolásában? A programot kollégámmal, Okos Oszkárral szervezzük. Megosztottuk a munkát: egyikünk a levelezéseket bonyolítja, másikunk a pályázatokat írja. Ahhoz, hogy a jövő évi programot meg tudjuk rendezni, már az idén kisebb felmérést kell végeznünk a hallgatók körében, hogy amit akarunk, tetszene-e nekik, és hogy eljönnének-e rá jövőre? Milyen kapcsolataik vannak más filmes rendezvényekkel, illetve külföldi szervezetekkel? A budapesti Magyar Filmszemlén és a győri Mediawave-en kívül talán ez az egyedüli ilyen típusú rendezvény, sőt a maga nemében teljesen egyedülálló az országban. Külföldi kapcsolatként említhetném például a cottbusiakat. Náluk is van egy filmfesztivál; ők minden évben itt vannak, mi viszonozzuk az ő látogatásukat. Megemlíteném még a Tévéművészek Szövetségének segítségét, és a görögöket, idén ugyan nem voltak görög vendégeink, de a thesszaloniki fesztivál igazgatója és szervezői többször is voltak nálunk, és az Egerben látott filmek közül választották ki, hogy melyiket hívják meg. Ezeken a kapcsolatokon túl mindvégig fontosnak éreztük, hogy a határon túl élő magyarokkal tartsuk a kapcsolatot, úgyhogy ami pénzügyi támogatást kapunk társszervektől vagy társintézményektől, például az Intercomtól vagy a Moképtől, azt arra használjuk fel, hogy magyarokat hívunk meg külföldről, akiknek valamilyen közük van a filmhez. Most is itt van egy hölgy Erdélyből, aki a nagyváradi tévénél szerkesztő. Minden évben 5-6 olyan pályázatot írunk ki, ami biztosítja a határon túl élő magyaroknak az ingyenes részvételt. Emellett természetesen ápoljuk a kapcsolatot a magyar filmklub-mozgalommal is. Gondolom, számukra is hasznos lesz ez a hét, hiszen itt olyan csemegéket mutatunk be - mint például most az indiai filmek - , amiket máshol eddig nem láthattak. A finanszírozásról kérdezném, arra volnék kíváncsi, hogyan sikerül ezt évről évre összehozni? Mennyire önerőből, milyen támogatásokkal? Kft.-ként működünk és egy Kft.-nek nagyon kevés lehetősége van, hogy jelentős összegeket fordítson ilyen nonprofit célra. Szerencsére elég komoly már a rendezvényünk múltja, bizonyította, hogy van létjogosultsága, így mind a Mozgókép Alapítványnál, mind a Nemzeti Kulturális Alapnál tudják, mit akarunk, ezért mind a két részről elég jelentős támogatást kapunk. Emellett mindenképpen meg kell említenem, hogy bár az önkormányzatoknak általában elég szerény keretük van az ilyen rendezvények támogatására, Egerben nem így van, a város sajátjának tekinti a Nyári Egyetemet. Anyagilag is támogatja, és a város legmagasabb vezetői is itt vannak, részt vesznek a programon, sőt amikor tehetik, a városi kapcsolatrendszerből is hoznak ide vendégeket. Az idei rendezvényen például Eger testvérvárosának, Porinak a polgármesterét is van szerencsénk vendégül látni. Jónéhány éve szervezik már ezt a fesztivált; milyen változást tapasztal a régebbi és a mostani rendezvények között, gondolok itt például a közönségre, az alkotókra, a filmek témájára, a sorozatok tematikájára? Ahogy az elején említettem, eredetileg csak magyar filmeket vetítettünk. Rengeteg lehetőségünk volt, hiszen különböző tematikákat lehetett kialakítani, mint például "A magyar film a háború előtt", "A magyar film a háborút követő időszakban", vagy össze tudtunk állítani egy-egy alkotói sorozatot, mondjuk Jancsó Miklós vagy Mészáros Márta filmjeiből. S miután már majdnem minden lehetséges formát kipróbáltunk, úgy gondoltuk, hogy váltani kell - leginkább azért, mert az utóbbi időben erősen csökkent a bemutatható filmek mennyisége. Nyilvánvaló, hogy amikor 20-25 játékfilm is megjelent egy évben, abból jobban tudtunk válogatni, mint most, amikor 10-12 film készül. Elsősorban ez kényszerített minket a váltásra 2-3 éve. Az első ilyen - a megszokott tematikától eltérő - programunkon Illés Györgyöt és világhírű tanítványait láttuk vendégül, Zsigmond Vilmost, Gyurikó Lászlót, Lente Miklóst, akik Kanadában és az Egyesült Államokban dolgoznak, s bár magyar származásúak, filmjeik már nem nevezhetők magyar filmnek. Nagyon örülünk, hogy Zsigmond Vilmos magyarnak vallja magát, de a most készített filmjei már amerikai filmek. Tavalyi programunk már két témára épült: az első részben francia filmgálát rendeztünk. Ennek is voltak magyar vonatkozásai: a francia program szervezője és segítője Badal János, Jean Badal volt, aki félig-meddig már francia és több francia filmet is készített. Ezen a gálán vetítettük többek között Matthieu és Pierre Kassowitz filmjeit is, akik szintén magyar származásuak. A tavalyi fesztiválon Sára Sándor is részt vett (a Vád című filmjét vetítettük); akkor beszélt nekünk először indiai filmélményeiről. Megkérdeztük a hallgatókat: nagyon kevés országban vetítenek a mozikban indiai filmeket, pedig ahogy itt is elhangzott a nagykövet úr megnyitójában, évente mintegy 1000 játékfilm készül Indiában. Innen jött az ötlet, hogy a programot ismét csak kettéválasztva csináljunk egy indiai filmgálát - igazi kuriózumot - , a második részben pedig maradunk a hagyományos tematikánál, is igyekszünk bemutatni az elmúlt év filmterméséből a legjobb játékfilmeket. Tekinthető ez akár jövőbeli koncepciónak is? Aki ismeri a magyar valóságot, tudja, hogy pénzügyi okokból nem túl sok játékfilm készül. Tehát valószínű, hogy ha legközelebb meg akarjuk szervezni ezt a programot, más forrásokra is szükségünk lesz. Csak magyar filmekből nagyon nehéz programot összeállítani. Azt hiszem, elsősorban a magyar és az európai film kapcsolatában kell gondolkodnunk. Annál is inkább, mert Európa majdnem minden országában az a legnagyobb gond, hogy az adott ország nemzeti filmgyártása piacon tud-e maradni az amerikai filmdömping mellett. Sok éve dolgozom a mozinál és azt tapasztalom, hogy a kamaramozi egy-két filmjén kívül nem látunk lengyel, orosz vagy cseh filmeket. Gyakorlatilag hónapok mennek el anélkül, hogy ilyen filmeket bemutathatnánk. Biztosan készülnek, csak mi nem tudunk róla. Ha a forgalmazók nem veszik meg, nem mutatják be a mozikban, az olyan, mintha nem is készülnének. Visszatérve az idei évre: hogyan sikerült hozzájutni az indiai filmekhez? Legnagyobb segítségünk a szervezésben Illés György volt, mindenki Gyuri bácsija, aki egri származású, Eger díszpolgára, a Nyári Egyetem "örökös rektora". Nekünk sokszor hetekig kellene levelezni, telefonálgatni, hogy egy-egy előadót megnyerjünk, neki mindez a kapcsolatai révén sokkal egyszerűbb. Gyuri bácsi többször is egyeztetett Sárával, aki nagyon jó kapcsolatban van az indiai nagykövettel. Ezen túlmenően, amikor jelentkeztünk, hogy szeretnénk egy indiai filmgálát szervezni, ezt nem a Kft. nevében tettük, Eger megyei jogú város polgármestere külön levélben írt erről a rendezvényről az indiai nagykövetnek. Milyen változásokat szeretnének az elkövetkező években? Örülnénk, ha sokkal nagyobb számban jönnének fiatalok. Biztos vagyok benne, hogy valahol valamilyen információs csatornát jobban ki kellene használnunk, hiszen a legfiatalabb korosztály, a tizenévesek és a huszonévesek a legfogékonyabbak a filmre. Megéri önöknek ezt propagálni, hiszen a reklám pénzbe kerül, a program pedig nonprofit rendezvény? Mindenképpen propagálni kell, ha azt akarjuk, hogy jövőre is legyen nyári egyetem. Sajnos, a teljes, végleges program forgatókönyve mindig az utolsó pillanatban készül el. Hiába kezdünk hozzá a szervezéshez már novemberben, az elintézendő feladatok többsége mindig az utolsó két hónapra tornyosul. Ennek egyik oka, hogy bizonytalan a finanszírozás. Most is körülbelül három hete tudtuk meg, hogy a Nemzeti Kulturális Alaptól elnyertük a pályázatunkra igényelt pénzt. De ha idáig vártunk volna, akkor ebből nem lett volna rendezvény. Milyen emlékezetes élményei vannak, ami vagy személyhez vagy eseményhez kötődik, amire jó visszagondolni az elmúlt évekből? Szerintem legsikeresebb rendezvényünk az volt, amikor Illés Györgyöt és tanítványait láttuk vendégül. Számomra azért olyan emlékezetes, mert végtelenül szerény és szeretetteli embereket ismertem meg bennük. Rokonszenves közvetlenséggel jöttek el hozzánk, mintha mindig is ismertük volna egymást. Van-e már valamilyen ötletük jövőre? 1999-ben lesz 25 éves a Nyári Egyetem, szeretnénk valami nagyon különlegessel meglepni a filmszerető közönséget. Terveink vannak, de megvalósításuk nem csak rajtunk múlik, ezért még nem szeretnék beszélni róla. |
