Kocsis Ágnes - Buzási Zoltán

Miért nincs nekünk Bruce Willisünk?

Wladyslav Pasikowski: Demony wojny wg Goi (1998) - Boguslaw Linda és Miroslaw Baka
Wladyslav Pasikowski:
Demony wojny wg Goi
(1998) - Boguslaw Linda
és Miroslaw Baka

63 KByte
A lengyel filmek külföldi és otthoni sikereiben sokan honi filmgyártásunk talpraállítási reményét vélik kivetítve látni. S csakugyan: idei filmszemlénk ennek mintha a financiális útját is kijelölte volna, hogy ha lassan, nyögvenyelősen is, de filmalkotóink újra megtalálhassák a közös hangot a nagyközönséggel. Elvégre hiába a legdrágább kiállítású amerikai filmdömping, ha a közönség abban nem ismerhet magára. Nálunk ugyanúgy megvan erre az igény, mint Lengyelországban, ahol a hazai filmek nézettségi adatai és a Boguslaw Lindát övező sztárkultusz olykor lekörözi még a Jurassic park vagy a Titanic sikerét is.

Talán nem véletlen, hogy a szervezők a VI. Lengyel Filmtavasz keretében az idén áprilisban épp a '90-es évek lengyel sikerfilmjeiből ígértek válogatást. Az elmúlt évek hasonló rendezvényei kezdetben a naprakész minőséget igyekeztek reprezentálni, utóbb tendenciává vált a tematikus szerkesztés. Az idei összeállítás azonban csak látszólag célozta meg a nagyközönséget. Ha valaki nem tudta nagy beleéléssel kellően tágan értelmezni a "siker" szó értelmét, annak a filmhét könnyen okozhatott csalódást.

Lengyelországban a rendszerváltás óta valóban létező és funkcionáló kategória a sikerfilm. Az akciótól a vígjátékon át egészen a melodrámáig minden műfaj megtalálható. A Filmtavaszon látott 7 film közül azonban csak kettőt sorolhatunk a klasszikus értelemben vett sikerfilmek közé.

A Kroll Wladyslaw Pasikowski rendezésében volt talán az első sikerfilm Lengyelországban, mely az amerikai közönségfilm nyomdokain próbált elindulni. E filmje indította el Boguslaw Lindát az akcióhőssé válás útján, s mára már méltán nevezhetjük a lengyel Bruce Willisnek.

A 90'-es évek legnagyobb lengyel közönségsikerét szintén Pasikowski jegyezte közvetlenül a Kroll után. Nálunk a tévécsatornák Kutyák, illetve Hekusok címmel vetítették, bár megfelelőbb lenne Kopóknak fordítani. A film konzekvensen alkalmazza a hollywoodi akciófilm kliséit, de az alaphelyzeteket az aktuális lengyel politikai és társadalmi problémák szolgáltatják. Igaz, ezeket csak felszínesen érinti a rendező. A lengyel III/III-as ügyosztály feloszlatását mutatja be, akciósítva: a titkos akták megsemmisítését, a volt alkalmazottak kiterjedt kapcsolatait a maffiával és egyéb kém- és kábítószeres szervezetekkel. A kifejezetten durva, erőszakos jelenetek mellett azonban helyet kapott az érzelmes szál is. A főszerepet - egy volt III/III-ast, aki a körülményekhez képest becsületes próbál maradni - természetesen Boguslaw Linda alakítja. A Kopók hatalmas lengyelországi sikere nemcsak az amerikai közönségfilm sémáit és megoldásait ügyesen alkalmazó filmnek szólt, hanem az addig tabuként kezelt témák látszólag nyílt, szókimondó bemutatásának is. A rejtélyes tabuk feszegetése azonban csak szövevényes, egyre bonyolultabb és hiteltelenebb akció-krimi szálakat villant fel, a szókimondás pedig szabadszájúságban merül ki.

A Kroll határidős szerkezetre épül. Ha a katonaszökevényt hadnagyának nem sikerül reggelig visszavinnie a laktanyába, hadbíróság elé kerül, és több évi börtönbüntetés sújtja. A lengyel akciófilm hajtóvadászata azonban társadalmi látleletet kíván nyújtani, így az események sorát nem a dinamika, hanem a lélekelemzés hatja át. Az alakok azonban sehogyan sem állnak a lábukon, folyton a forgatókönyv manipulálja őket, így karakterüktől teljesen elütő tettekre kényszerülnek. Súlytalanságukat csak fokozza az ellenpontozás, amivel - épp ellenkező céllal - az alkotó hősei árnyoldalait felvillantja. Pasikowski sikerét sem dramaturgiai érzéke, sem színészvezetése nem támasztja alá. Nyoma sincs az eltávolító iróniának. Az erőszak jelenetek se nem stilizáltak, se nem eltúlzottak, egyszerűen megmutatják: lám, ilyesmik is történhetnek a mai Varsóban. A brutális, ám lelke mélyén érzékeny és jó rendőr számtalan zsarufilmben elkoptatott kliséje semmit sem tesz hozzá a sémához, nem tölti fel új tartalommal, épp csak érintőleges. A színészeknek fogalmuk sincs, mit keresnek az adott figurák bőrében és ezt mi sem tudjuk meg.

Janusz Zaorski Happy New York ( 1997) című filmje - egyébként a Filmtavasz programjának az egyetlen igazi közönségfilmje - a közép-európai társadalmak tudatában még mindig erősen élő Amerika-mítoszt kívánta előbb lerombolni, majd ironikusan be is teljesíteni. Az "ígéret földje"-, "lehetőségek hazája"-álmokkal szembeni distanciája nem merül ki a New Yorkban tengődő lengyel kivándorlók bemutatásával, a várható kimenetel helyett nem rest csavarni egyet a mítoszon: a kábítószercsempésszé avanzsált legéletképesebb hősnek (ki más is alakítaná, mint Boguslaw Linda) sikerül a tranzakció, a társaitól kölcsön vett pénzzel hatalmas vagyonra tesz szert. Ezáltal a többiek is némiképp egyenesbe jönnek. Egyikük, a véletlenül kinn rekedt iszákos marxizmus-leninizmus professzor végre hazautazhat, másikuk beilleszkedik, még az állampolgárságot is megkapja. A társaság hölgytagja feleségül megy egy jómódú, ám ápolásra szoruló amerikai állampolgárhoz. Lehet, hogy mégis az "ígéret földje" Amerika?

A szereplőket a hazaküldött video-levelek jellemzik, melyek szellemesen illeszkednek a film dramaturgiai felépítésébe. Különösen az emigránsok legifjabb képviselőjének, a kábítószercsempész Linda öccsének - aki egyébként főfoglalkozású punkzenész - üzenetei viszik közelebb a filmet a fiatalabb korosztály ízléséhez. "Levelei" szülőföldje népzenéjét elegyítik egyfajta technósított punkzenével és New York videoklippesre vágott képeivel.

A konzervatívabb eszközökkel és dramaturgiával dolgozó rendező (nálunk talán a a legismertebb a '82-ben készített, de csak '87-ben bemutatott Királyok anyja című filmje) szakmai hozzáértéséről tanúskodik, hogy sikerült elsajátítania a fiatalabb generáció filmkészítési stílusát, s megőrizte annak értékeit, könnyedségét. A tapasztalt rendező keze alatt ezek az elemek zökkenőmentesen simulnak bele a film szövetébe.

A filmhét nyitó darabját színpadról adaptálták filmre. (Érthetetlen, miért egy videotechnikával készült, csak videokivetítőn látható, egyórás tévéjáték töltötte be a reprezentatív kedvcsináló szerepét.) Az árulás ideje Wojciech Marczewskinek, a Hideglelés és a Menekülés a Szabadság moziból alkotójának tévé-produkciója Machiavelli és Savonarola szellemi összecsapását vetíti a jelenre. A posztmodern történelmi parabola a rendszerváltásra reflektál, s ezt didaktikusan anakronisztikus utalásokon keresztül hozza a közönség tudomására. A Jarmantól és Greenaway-től ismerős tartalmi elemek használata mindvégig szervetlen marad.

Divatos képi hatásokkal operál a Poznan '56. Egy munkássztrájk kimenetelét követi nyomon, párhuzamosan váltva felnőtt és gyermek hősei nézőpontját. Mind az évszám, mind az eseménysor fájdalmasan ismerős. Kár, hogy az artisztikus fényképezés túlhajszolt: a kamera hivalkodó jelenlétére figyelmeztet, folyamatosan elidegeníti a filmet. Az alapötlet, hogy mindenki véletlenül sodródik bele a felkelésbe, s hogy a felnőtt és gyerek kalandok egymás tragédiáját okozzák, jobb megformálást érdemelt volna.

Nem artisztikus, mégis lenyűgöző látványvilága miatt számíthatott a közönség kegyeire Robert Glinski 1992-ben készült Mindaz ami legfontosabb című életrajzi filmje. A cselekmény a lengyelek híres avantgarde költőjének, Aleksander Watnak és Kazahsztánba kitelepített családjának meghurcoltatását dolgozza fel. Wat igazi sorstragédiáját az okozza, hogy előbb rossz időben és rossz helyen kommunista, utóbb hasonlóan rossz körülmények közt ábrándul ki az eszméből.

A filmkínálat politikai kultuszfilmje nem a '90-es években készült, hanem 1982-ben, és betiltása miatt csak hét évvel később került a közönség elé. A Ryszard Bugajski jegyezte Kihallgatás valóban nagy siker volt, s nem csak tiltott politikai mondanivalója vonzotta a nézők tömegét - betiltásának idején "szamizdat" formában terjesztették -, hanem maga a remek dramaturgiájú, hatásmechanizmusaiban jól felépített, mondhatni akciódús történet is. A megrázó témát friss szemléletű, dinamikus, a hollywoodi vizuális és dramaturgiai elbeszélési módhoz közelítő csomagolásban tálalta a rendező.

A filmet 1989 december 13-án mutatták be hivatalosan Varsóban. 1981-ben ezen a napon jelentette be Wojcech Jaruzelski a szükségállapotot, s az e napra virradó éjszakán tömeges letartóztatások kezdődtek. Érthető, hogy a film további értelmezéseket vonhatott maga után, s mítoszát csak tovább erősítette, hogy a film főszereplője, a nálunk talán leginkább Andrzej Wajda Márványember, ill. Vasember című filmjeiből ismert Krystyna Janda 1990-ben Cannes-ban megkapta érte a legjobb női főszereplőnek járó Arany Pálmát.

A cselekmény az '50-es évek Lengyelországában játszódik. Az életet könnyed, szórakoztató társasági összejövetelnek felfogó színésznőcskét váratlanul letartóztatja az államvédelmi hatóság, s az ő kihallgatásainak, azaz megkínzatásainak történetét láthatjuk a vásznon. Azt a folyamatot, ahogyan fokozatosan feleszmél, ahogyan fokozatosan erőre kap, erősödik benne a tartás, a büszkeség, a tolerancia és a kitartás. A történet szerencsésen elemelkedik az alaphelyzet sematikus kényszerpályáitól, a rendező képes volt ízléses humorral ellenpontozni a tragikumot. A film további erénye, hogy a karakterek jellemzése nem merül ki a "gonosz hatalmas" - "szegény szerencsétlen" ellentétpár felállításában. Ezért is remek dramaturgiai fordulat a "rosszéletű" nő és kínzója, a "kegyetlen" ávós kialakuló szerelme.

A kihallgatásfolyam különböző alanyokkal újra és újra végigjárható stafétaszerű kálváriájában ma nem is annyira a tragikus történelmi mementó az érdekes, hanem az a folyamatos státuszjáték, mellyel a magas szabadságfokkal rendelkező hősnő rabtartóival szemben is szabad marad, illetve az ő szabadságuk hiányosságaira hívja fel a figyelmet.

Másfajta szabadságról tanúskodik Jan Jakub Kolski mesevilága. A Szablya a parancsnoktól népies realista tündérmeséje ugyan eltolódik a romantikus vígjáték irányába, de a tömegfilmtől távol eső nyelvezete túl erősen viseli magán az egyéni szemléletű alkotó különc művészi stílusát ahhoz, hogy valóban a közönségfilmek közé sorolhassuk.

A 90 éves Jakubek életét két fogadalom határolja. Szerelmi esküje a parasztmennyországba szólítja, halni készül, katonaesküje viszont arra kötelezi, hogy szablyáját csak unokájára hagyhatja. S mivel unokája még mindig nincs, hiába várja örökifjú kedvese, elhajtják a fegyveres öreget a Menny kapujából. Aki látott már Kolski-filmet, annak ismerős lehet a csodás elemekkel tarkított, mégis materiális módon megragadott népies tündérmese. Az alkotó természetes, egyszerű derűvel közelíti meg a csodák mindennapiságát és a mindennapok intimitását, miközben filmjeiből paradox módon antiklerikális és blaszfémikus felhangok is kiolvashatók. Bár tematikailag Kolski könnyen rokonítható a dél-amerikai prózával és a hozzánk közelebbi Martin Sulik (Kertben) filmjeivel, a tárgyiasult paranormális elemek nála sokkal nagyobb dramaturgiai hangsúlyt kapnak. A transzcendens világot úgy profanizálja, hogy hőseinek teremtő gesztusokat ad, miközben az angyalokat drótkötélpályára rakja: vagyis a metafizikai világ lényeit a fizikai létezés nyűgeibe süppedve ábrázolja. Ha Kolski világát blaszfémiával vádolhatjuk, az leginkább azért lehetséges, mert e kettős ábrázolási tendencia elsúlytalanítja a transzcendens irányultságot. Evilági hősei nem felülről, kegyként kapják csodatévő teljhatalmukat, az csak úgy van nekik. Istentől független csodás képességeik és teremtő lényük az alkotó önképei. Elvégre minden egyes Kolski-filmhős rendezője nevét viseli: mind Jánosok és Jákobok.

Az 1998-as Lengyel Filmtavasz a '90-es évek lengyel sikerfilmjeiből ígért válogatást. Ha ez igaz, az összkép paradox tematikai képet fest a "sikerre" ítélt filmekről Lengyelországban. Mintha Közép-Európában még mindig nem lennénk képesek a felhőtlen szórakozásra: ezek a filmek majdnem mind meghurcolt, szenvedő embereket állítottak a középpontba. Ez a válogatás azonban talán túlságosan is sötéten látja a lengyel közönségfilm helyzetét.

Wojciech Marczewski: Az árulás ideje (1997) - Janusz Gajos
Wojciech Marczewski:
Az árulás ideje (1997) -
Janusz Gajos

95 KByte
Wojciech Marczewski: Az árulás ideje (1997) - Jerzy Radziwilovicz
Wojciech Marczewski:
Az árulás ideje (1997) -
Jerzy Radziwilovicz

30 KByte
Ryszard Bugajski: Kihallgatás (1982) - Krystyna Janda
Ryszard Bugajski:
Kihallgatás (1982) -
Krystyna Janda

66 KByte
Ryszard Bugajski: Kihallgatás (1982) - Krystyna Janda
Ryszard Bugajski:
Kihallgatás (1982) -
Krystyna Janda

48 KByte
Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek