Geréb Anna

Török hódolat

Jegyzetek a XVI. Isztambuli Nemzeti és Nemzetközi Filmfesztiválról

77 KByte Törökország hetekig a Hetedik Múzsának, a Filmmûvészetnek hódolt. A március végétõl április közepéig tartó Isztambuli Filmfesztivál tekintélyét már a nemzetközi zsûri összeállítása is jelezte, hiszen az Oscar-díjas cseh rendezõ-színész, Jirí Menzel mellett közremûködött az idei egyik Oscar-díjra jelölt, de már sok nagydíjjal kitûntetett A kaukázusi fogoly alkotója, Szergej Bodrov is, Oroszországból.
A programáradat méreteirõl a bemutatók puszta felsorolásából képet kaphatunk. A nemzetközi és a nemzeti versenyprogramok /10-10 film/ mellett egymást érték a retrospektívek (Luis Bunuel - 17 film, Krzysztof Kieslowski -13 film, Elia Kazan - 6 film), az életmû bemutatók (Jirí Menzel - 6 film, Claude Sautet - 5 film, Memduh Ün - 3 film), de volt itt szexfilm-sorozattól kezdve (7 film) fiatal világsztár-mustráig (10 film) minden. Öt moziban folytak a speciális információs vetítések: Képzõmûvészet és mozi - 4 film, Az irodalomtól a filmvászonig - 7 film, Asszonyok nõi szemmel - 6 film, Fesztiválról fesztiválra - 13 film (köztük Gothár Péter Haggyállógva Vászkája és Otar Ioszeliani Útonállókja), Amerikai Függetlenek - 10 film, Egy ország - egy mozi: Franciaország - 9 film, Egy város - egy mozi: Berlin - 7 film, köztük Rainer Werner Fassbinder teljes Berlin Alexanderplatza 7 és fél órában!/, és akkor még nem is szóltam Peter Greenaway elõadásáról, a Marcello Mastroianni és a Marcel Carné emlékestekrõl, no meg a már elengedhetetlen némafilm díszvetítésrõl, Fritz Lang 1926-os Metropolisáról, természetesen helyszíni, élõ nagyzenekari kísérettel.
A nõi sorozatban háromszor is levetített magyar filmnek, Szabó Ildikó Csajokjának fogadtatása a török hódolat kifejezõdésének szívet melengetõ pillanatát hozta nekünk. Öröm volt végig gubbasztani a lépcsõn, mivel hely már nem jutott a rendezõnõnek sem. (Nagy talány, honnan tudták az emberek, hogy ezt érdemes megnézni a mozgóképek közül, hiszen a buja plakátrengetegben egyetlen kép vagy poszter sem hívta fel rá a figyelmet, mint ahogy hiányoztak a nélkülözhetetlen szórólapok és más információs anyagok is mindkét magyar filmrõl!)
A hivatalos nemzetközi versenyprogramot a tavalyi termés középmezõnyének középszerû alkotásai képviselték, ezekrõl most inkább nem szólnék. Sokkal izgalmasabbnak bizonyultak a török filmek, amelyekbõl 15 készült a elmúlt évben. Többségük természetesen nem jobb és nem rosszabb az Amerikát majmoló kelet-európai tucattermékeknél. A változatos formájú és mûfajú darabok közt volt “történelmi szappanopera", vérbosszú-legenda, misztikus moralitás (a hazai zsûri ezt tartotta a legjobb film és a legjobb rendezés díjára méltó darabnak: Utazás az óramutató járásával, Ömer Kavur), retro a harmincas évekbõl, krimi és melodráma.
Ám akadt két-három, kiemelkedõ pillanatokkal szolgáló mû is. Ilyen volt a török-kurd ellenségeskedést rendkívül humánusan, mégis izgalmasan feldolgozó akciófilm-paródia, Yavuz Turgul Banditája (az utóbbi évtized legnagyobb közönségsikere), a török vendégmunkások otthontól Berlinig tartó golgotajárását drámai erõvel végigkísérõ Téli virágok (Kadir Sözen), valamint a kamaszok életszeretetét, itt is tomboló Amerika-álmát a bigott iszlám vallásos hagyományaival ütköztetõ, egyszerre pajkos és szomorú, sajátosan török “új hullámos" Hollywood-szökevények (Muammer Özer).
Azonban mindezt elhomályosítja egy fõiskolát nem végzett fiatalember, az elsõfilmes Dervis Zaim önerõbõl, barátaival közösen készített filmkölteménye, a Ollózás egy koporsóban. A szótlan balladában a török hajléktalanok kínszenvedését éljük át, olykor humorral, olykor keserûséggel, de leginkább megrendüléssel. Minden oly ismerõs benne... A lepusztult nagyváros, a szemetes utcák... Az a szerencsétlen sötétbõrû, csodálkozó tekintetû, ártatlan bûnözõ hõs... A jóravaló narkós lány... Csak nem közülünk valók?... Mindenesetre a tavalyi ankarai filmszemlén fõdíjat nyert alkotást a világ filmkritikusai is a legjobbnak tartották, és FIPRESCI-díjjal jutalmazták.

90 KByte

200 KByte

79 KByte

77 KByte	Törökország hetekig a Hetedik Múzsának, a Filmmûvészetnek hódolt. A március végétõl április közepéig tartó Isztambuli Filmfesztivál tekintélyét már a nemzetközi zsûri összeállítása is jelezte, hiszen az Oscar-díjas cseh rendezõ-színész, Jirí Menzel mellett közremûködött az idei egyik Oscar-díjra jelölt, de már sok nagydíjjal kitûntetett A kaukázusi fogoly alkotója, Szergej Bodrov is, Oroszországból. A programáradat méreteirõl a bemutatók puszta felsorolásából képet kaphatunk. A nemzetközi és a nemzeti versenyprogramok /10-10 film/ mellett egymást érték a retrospektívek (Luis Bunuel - 17 film, Krzysztof Kieslowski -13 film, Elia Kazan - 6 film), az életmû bemutatók (Jirí Menzel - 6 film, Claude Sautet - 5 film, Memduh Ün - 3 film), de volt itt szexfilm-sorozattól kezdve (7 film) fiatal világsztár-mustráig (10 film) minden. Öt moziban folytak a speciális információs vetítések: Képzõmûvészet és mozi - 4 film, Az irodalomtól a filmvászonig - 7 film, Asszonyok nõi szemmel - 6 film, Fesztiválról fesztiválra - 13 film (köztük Gothár Péter Haggyállógva Vászkája és Otar Ioszeliani Útonállókja), Amerikai Függetlenek - 10 film, Egy ország - egy mozi: Franciaország - 9 film, Egy város - egy mozi: Berlin - 7 film, köztük Rainer Werner Fassbinder teljes Berlin Alexanderplatza 7 és fél órában!/, és akkor még nem is szóltam Peter Greenaway elõadásáról, a Marcello Mastroianni és a Marcel Carné emlékestekrõl, no meg a már elengedhetetlen némafilm díszvetítésrõl, Fritz Lang 1926-os Metropolisáról, természetesen helyszíni, élõ nagyzenekari kísérettel. A nõi sorozatban háromszor is levetített magyar filmnek, Szabó Ildikó Csajokjának fogadtatása a török hódolat kifejezõdésének szívet melengetõ pillanatát hozta nekünk. Öröm volt végig gubbasztani a lépcsõn, mivel hely már nem jutott a rendezõnõnek sem. (Nagy talány, honnan tudták az emberek, hogy ezt érdemes megnézni a mozgóképek közül, hiszen a buja plakátrengetegben egyetlen kép vagy poszter sem hívta fel rá a figyelmet, mint ahogy hiányoztak a nélkülözhetetlen szórólapok és más információs anyagok is mindkét magyar filmrõl!) A hivatalos nemzetközi versenyprogramot a tavalyi termés középmezõnyének középszerû alkotásai képviselték, ezekrõl most inkább nem szólnék. Sokkal izgalmasabbnak bizonyultak a török filmek, amelyekbõl 15 készült a elmúlt évben. Többségük természetesen nem jobb és nem rosszabb az Amerikát majmoló kelet-európai tucattermékeknél. A változatos formájú és mûfajú darabok közt volt “történelmi szappanopera", vérbosszú-legenda, misztikus moralitás (a hazai zsûri ezt tartotta a legjobb film és a legjobb rendezés díjára méltó darabnak: Utazás az óramutató járásával, Ömer Kavur), retro a harmincas évekbõl, krimi és melodráma. Ám akadt két-három, kiemelkedõ pillanatokkal szolgáló mû is. Ilyen volt a török-kurd ellenségeskedést rendkívül humánusan, mégis izgalmasan feldolgozó akciófilm-paródia, Yavuz Turgul Banditája (az utóbbi évtized legnagyobb közönségsikere), a török vendégmunkások otthontól Berlinig tartó golgotajárását drámai erõvel végigkísérõ Téli virágok (Kadir Sözen), valamint a kamaszok életszeretetét, itt is tomboló Amerika-álmát a bigott iszlám vallásos hagyományaival ütköztetõ, egyszerre pajkos és szomorú, sajátosan török “új hullámos" Hollywood-szökevények (Muammer Özer). Azonban mindezt elhomályosítja egy fõiskolát nem végzett fiatalember, az elsõfilmes Dervis Zaim önerõbõl, barátaival közösen készített filmkölteménye, a Ollózás egy koporsóban. A szótlan balladában a török hajléktalanok kínszenvedését éljük át, olykor humorral, olykor keserûséggel, de leginkább megrendüléssel. Minden oly ismerõs benne... A lepusztult nagyváros, a szemetes utcák... Az a szerencsétlen sötétbõrû, csodálkozó tekintetû, ártatlan bûnözõ hõs... A jóravaló narkós lány... Csak nem közülünk valók?... Mindenesetre a tavalyi ankarai filmszemlén fõdíjat nyert alkotást a világ filmkritikusai is a legjobbnak tartották, és FIPRESCI-díjjal jutalmazták.
90 KByte
200 KByte
79 KByte