A harmincadik

Új helyszín, régi és új arcok, változatos és bőséges filmprogram, csendes jubileum. Nemcsak a "hivatalos" filmszemle ünnepel, de a független film is. A felhajtás és a körítés persze alapvetően különbözik, az ember már reflexből inkább a "kis testvért" szereti. Pedig nem is olyan kicsi. És vannak egyéb komoly erényei is.

Megnyugtató és felszabadító volt látni, hogy nemcsak görcsből, nagy pénzből és nagy pénzért, de lelkesedésből, kíváncsiságból, olykor szó szerint néhányszáz forintból is készülnek filmek – nem másért, mint hogy megnézhesse őket, akit érdekel. A független filmes mezőnyből már eddig is vezettek és remélhetőleg ezután is vezetnek majd utak a nagyobb filmes műhelyekbe, de legalább ennyire fontos, hogy az is megtalálja a maga közönségét, aki nem akar mindenáron profi lenni, nem akar megmártózni a "fősodorban". Mert a független szemle sokszínűsége ezt is jelentette: megfért itt egymás mellett ismeretlen diák és Filmszemle-díjnyertes rendező, no budget film és (főként a semmihez képest) komolyabb költségvetésű produkció.

A szemle egyik legkellemesebb meglepetését a dokumentumfilmek szerezték. És itt nem csak a függetlenek "nagy neveire" gondolok, bár Domokos János és Dömötör Péter falukörképe, az apró életszeleteket és mini-arcképeket költői képekbe szereksztő filmje, a Tavasz, vagy a KVB cigány-magyar egymás mellett élést, helyi gazdasági és politikai stratégiákat elemző szocioportréja (Variációk Csenyétére) az alkotóktól megszokott erős, szituatív dokumentumfilmezés szép példái. Mellettük azonban ott sorakozott még majd tucatnyi, javarészt kevéssé ismert fiatal által jegyzett film, többségük átgondolt, komolyan megszerkesztett munka. Szalay Péter öltözői riportja egy transzvesztita táncosnőt mutatott be pár percben, kutakodás helyett az embert kereste a smink alatt (Zsófi). Füredi Zoltán és társai egy kis község, Kemse hétköznapjairól szóltak, csipetnyi humorral adtak lendületet a döcögve kibomló témának (Kemse a király). Szénási Ákos pedig a Józsefváros hétköznapi és kevéssé hétköznapi figuráit próbálta kameravégre kapni (VIII. kerület).

Külön csoportot alkottak a laza műfajparódiák is, a gyakran vicces-geges önreflexiós betétekkel ellátott bűnügyi- és áldokumentumfilmek. Szirmai Márton és Spangli Sándor filmjében maga az ördög látogatott el Budapestre, hogy rosszra csábítsa embertársainkat, de csínytevései csak addig tartottak, amíg szerelmes nem lett – ettől kezdve elkeseredett kísérleteket tett a megjavulásra (Ördögi kör). Poppé Béla Szokványos történetében a félresikerült rablás félresikerült felvételeit a vágószobában igyekezett rendbe rakni a rendező és a vágó. A leginkább minimalista koncept filmnek nevezhető Mérsékelt évek egy tipikus hatvanas-hetvenes évekbeli értelmiségi termelési film radikális paródiája. A blöffhatárt messze túllépi a mesterséges dialógusokkal, az érzelemmentes színészi játékkal és a súlyosan színpadias stílussal. A blöff mögött mégis érezhető az alkotók ironikus nosztalgiája e letűnt korszak rekvizitumai iránt . A Korrekt női vonal és a Pacsawatch szépen komponált, lendületes Super8-as képekben, divatos ugró, kihagyásos vágástechnikával mesélt újra egy-egy archetipikus történetet: az első film egy laza női betörőcsapat, a második a vízimentők magyar kalandjait – á la Baywatch. Némi rosszindulattal azt is mondhatnám, hogy a paródia, a műfajimitáció talán azért is népszerű, mert a filmek és sorozatok tucatjából ismerős helyzetek egymásutánja mentesít a cselekményszövés finomságainak kitalálása alól. Bár ezt a munkát kár megspórolni. Hasonló bizonytalan pontja volt a szemle filmjeinek a zenehasználat. Az alkotók többsége nagyon jól érzi, hogy a hangsúlyos és jól kiválasztott zene nélkülözhetetlen a film atmoszférájának megteremtéséhez, ráadásul képes átvezetni az elbeszélés buckáin. A zeneválasztásban mégis csekély kreativitásról árulkodtak a filmek, idővel olyan érzése támadt az embernek, mintha ugyanabból a nem épp észveszejtően gazdag CD-készletből dolgozna a társaság.

A paródiák mellett azonban szép számmal szerepeltek rövidjátékfilmek, kísérleti darabok és filmetűdök is a programban. A lassú tempójú, képzeletet és megtörtént eseteket összemosó, alig-történésekre és ismétlésekre épülő Bonustrack az egyik legérdekesebb, legmerészebb kísérlet volt egy hangulat, egy lelkiállapot történet nélküli ábrázolására. Oláh Lehel két filmjében (Kár, Kártevők) is egy-egy zaklatott párkapcsolat metszetét próbálta nyújtani a beszéd, szöveges inzertek, torz zajok-zörejek és kihagyásos ritmusú képek montázsának segítségével. Oszlányi Gyöngyvér két lebegő hangulatú, szépen fotografált filmetűdöt készített a Széchenyi fürdőről (Hrabal és Fürdő). A sűrűn gomolygó ködben mintha megállt volna az idő, különös, zárt világban konzerválva sajátos figurákat és évtizedes hangulatokat. A Program című filmjükkel tavaly a Filmszemlén is szereplő 40 Labor (más néven Igor és Ivan Buharov) újra etűddel jelentkezett. A másik ember iránti féltés azonban a társaság korábbi darabjainál kevésbé erős munka. A homályos, sokértelmű szöveg ezúttal nehezen találkozik az érdekes, erős S8-as képekkel, a 70-es évek hangulatának megidézésével.

A szemle fődíjas filmjét Stefanovics Angéla, Végh Zsolt és Kálmánchelyi Zoltán készítette. Az Óz, a nagy varázsló szellemes tárgyanimáció. Kansas City helyett Pestre helyezték át alkotói a történetet. Ez a Pest azonban minden csak nem mesei közeg: kosz és trágárság, bűn és korrupció fertőzi. Az Óz, a nagy varázsló politikailag ugyan nem korrekt, szabadszájú, viszont kegyetlenül szellemes rigmusok, dalocskák, pontos és találó párbeszédek segítségével ritka pontos látleletet ad arról a helyről és időről ahol és amikor élünk.

Független film, azaz friss, mai, humoros, csiszolatlan és természetes. Ezek a közhely pillérei, erős pillérek, jól helytállnak. Aki ezekért az értékekért jött, most sem csalódott. Tudta, hogy a döccenő vágások, a bizonytalan kameramozgások, a döcögő párbeszédek mögött őszinte lelkesedés, eredeti ötletek és önkifejezési vágy rejlik. A független film nem bűvszó, ráolvasás-szerű használata ellenjavalt, a független filmek megnézése és készítése viszont minden szempontból javallott. Minden korosztálynak.