Húsz-harminc év kimaradt

Magyarországon a filmgyártás megindulását, illetõleg rendszeressé válását hamarosan követte a filmsajtó megszületése. Az elsõ rövid életû filmaszaklap 1907-ben indult, a már több évfolyamot megélõ Mozgófénykép Híradó 1908-ban. S már 1914-ben - tehát hat évvel a rendszeresnek mondható filmgyártást követõen - megjelent az elsõ filmévkönyv, a Mozialmanach Lenkei Zsigmond és Vári Rezsõ szerkesztésében. Ez a kiadvány rendszeresen számba vette a filmkereskedelmet, a kölcsönzést, az egyesületi életet, a filmmel kapcsolatos jogi kérdéseket, szólt a filmtechnikáról, s egyéb aktualitásokról. Ugyanilyen tartalommal látott napvilágot az Almanach. A magyar kinematográfia kézikönyve 1917-ben, 1918-ban és 1919-ben; az elsõ kettõt Vári Rezsõ, Kármán Béla és Pék Dezsõ állította össze, a harmadikat csak Kármán Béla és Pék Dezsõ jegyezte. Az almanachokban már helyet kapott a szaksajtó ismertetése is. Érdekességként említhetõ, hogy az 1919-es évben a "Modern mozizenével" is foglalkozott egy cikk

A magyar filmélet leghosszabb életû és legjelentõsebb filmkönyv-sorozata Lajta Andor nevéhez fûzõdik. A Filmmûvészeti Évkönyv "A filmszakma és a nagyközönség részére nélkülözhetetlen kézikönyv" alcímmel 1920-tól 1949-ig jelent meg.

"Magyarország legsúlyosabb gazdasági és politikai válsága közepette jelenik meg a Filmmûvészeti Évkönyv, az egyetemes film- és mozgóképipar mindent felölelõ kézikönyve. Hihetetlen nehézségek között állítjuk össze ezt a könyvet, amellyel nemcsak a filmszakmának vélünk nagy szolgálatot tenni, hanem a mozibajáró nagyközönségnek is. Amit a mai viszonyok között nyújtani lehet, megtettük. A legjobb papíron és a legszebb kivitelben, sûrû oldalakon írunk mindarról, ami a nagyközönséget érdekelheti. Keserves utánajárással, sokszor a legképtelenebb akadályokkal megküzködve gyûjtöttük össze azokat az adatokat, amelyekre a filmszakma embereinek minden pillanatban szükségük lehet. (...) Hisszük, nagy tetszést és rokonszenvet fog kiváltani ez a kis könyv, amely hûséges segítõtársa lesz mindazoknak, akik a film dzsungeljében tájékozódni akarnak" - írta az elsõ évfolyam elõszavában Lajta Andor.

E sorokhoz ma sem lehet sokat hozzáfûzni, Lajta Andor pontosan megfogalmazta az ilyen jellegû kiadványok feladatát. Kiegészítésül annyit mondhatunk: a filmszakma embereinek és az érdeklõdõknek nemcsak az adott pillanatban lehet szükségük az évkönyv adataira, legalább ilyen fontosak az utókor, a jövõ számára is. A korral foglalkozó kutatónak vagy a kor iránt érdeklõdõ olvasónak nem kell könyvtárnyi dokumentum halmokat átbogarásznia, ezekben az évkönyvekben megtalálja az alapvetõ adatokat, információkat.

Nézzük az 1920-as kötet tartalmát: "filmelõjegyzési naptár", a magyar filmipar jelene és jövõje, (filmgyárak), külföldi filmek Magyarországon (forgalmazók szerint), a magyar filmgyárak írásban és képen, filmszínészek, filmrendezõk portréja. Somlyó Zoltán versével indul az "Irodalmi rész", a filmkészítés különbözõ fázisairól (dramaturgia, "szcenárium", díszlet, filmirodalom stb.) esik szó benne, Lajta Andor tollából pedig összefoglalást olvashatunk "Az év története" címen. Kis "mozi-lexikonban" a filmes szakkifejezések magyarázatát találjuk. A filmszaksajtó ismertetését a filmmûvészek, filmgyárak, filmkölcsönzõk, mozik, érdekképviseletek címtára követi.

A 29 év folyamán a kötetek felépítése ugyanolyan maradt. Az irodalmi rész terjedelme csökkent, helyét adatok, a filmélettel kapcsolatos rendeletek foglalták el. Változatlanul megtalálhatjuk viszont Lajta Andor értékes összefoglalóit az adott év filmes történéseirõl.

Lajta Andor filmévkönyv-sorozatának megszûnése után kereken harminc év telt el az év eseményeit összefoglaló kiadványok nélkül. S ez az idõszak magában foglalta a magyar film "aranykorának" éveit, amikor értékes mûvészi alkotásokat több mint egymillióan néztek meg itthon, amikor számos magyar film külföldi bemutatása eseményszámba ment, s a fesztiválokon sikert aratott darabokat a külföldi mûvészmozik is mûsorukra tûzték. Ezekben az években kezdõdött "a nyitás Nyugat felé", ekkor jutottak el a magyar mozikba a világfilm jelentõs alkotóinak addig csak hírbõl ismert nagy mûvei. Lett volna mit dokumentálni.

Közben 1960-ban a Gondolat Kiadó gondozásában, Kovács Ferenc szerkesztésében megjelent egy Filmévkönyv, melyben jeles magyar kritikusok és filmszakírók értékelték az elõzõ tíz év termését, elméleti kérdések is szerepeltek, és a szokásos adatok sem hiányotak a filmszakmai intézményekrõl, szervezetekrõl. A függelékben helyet kaptak a gyártott filmek, valamint az országban bemutatott külföldi filmek adatai, és külön lista összegezte a jelentõs külföldi és hazai fesztiválokon díjazott mûveket. 1961-ben még megjelent a "folytatása", de ezt követõen közel húsz esztendeig ismét semmiféle összefoglaló, dokumentáció jellegû kiadvány nem készült.

1980-ban jelent meg a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum gondozásában a filmszakmai vállalatok támogatásával a Filmévkönyv 1979, amely, mint alcíme is jelzi, "a magyar film egy évének krónikája". Szerkezetét mindmáig szinte változatlanul követik a késõbbi évkönyvek. Közli a magyar produkciók adatait, leírását, a forgalmazási adatokat, a moziban és a televízióban bemutatott külföldi filmeket, beszámol a magyar filmélet eseményeirõl (díjakról, kitüntetésekrõl, a filmszemlérõl, fesztiválokról, filmhetekrõl stb.), a magyar filmek külföldi szereplésérõl (fesztiválokról, bemutatókról, eladásokról), a Színház és Filmmûvészeti Fõiskola filmtanszakáról (tanárokról, hallgatókról, vizsgafilmekrõl), a filmkönyvekrõl és a szaklapokról, s tartalmazza a filmszakma szervezeteinek, intézményeinek adatait.

Szabó B. István, az akkori filmfõigazgató írta bevezetõjében:

"Úgy gondoljuk tehát, hogy nem csupán a filmszakma dolgozóinak régi kívánságát elégítheti ki, s nemcsak a film- és kultúrakutatók mai és jövendõ munkájához lehet hasznos forrás és hozzájárulás jelenlegi kísérletünk egy magyar filmévkönyv kiadására, hanem a film iránt behatóbban érdeklõdõ közönség információ igényét is szolgálhatja, s így közmûvelõdési hivatást teljesít.

A Filmévkönyv elsõrendû célja: napi munkánk adatainak rögzítése, a jelen dokumentálása. A jelen dokumentálása azonban nemcsak a jelen, hanem a jövõ érdekeire is tekint. (...) Évkönyvünk tehát a mi jelenünkre kíváncsi jövõt, az utókort is szolgálni kívánja."

E tartalommal - csak 1985-tõl "zsebkönyvesített" formában - immár 17 kötet jelent meg.

A Filmévkönyvek szerepe az utóbbi idõben jelentõsen megnövekedett. Korábban könnyû volt számba venni az állami stúdiókat, filmes szervezeteket, a Magyar Filmintézet automatikusan megkapta a filmek adatait és rövid leírását tartalmazó un. cenzúralapokat. A rendszerváltást követõen azonban számtalan filmgyártó, forgalmazó cég alakult, némelyek rövid életûek, egy-két év alatt eltûnnek, mások mindössze egy-egy film gyártására jönnek létre. Miután semmiféle bejelentési kötelezettségük nincsen, - a játékfilmeket gyártók kivételével - alig marad nyomuk. A zûrzavart tetézi, hogy sok mû már nem filmanyagra, hanem videóra készül. Közülük néhány késõbb filmanyagra kerül, de van, amelyik videón marad, így mutatják be moziban, s nemzetközi rendezvényeken is jelentõs sikereket arat. Bizonyos filmek esetében egyre nehezebb eldönteni: filmrõl beszélhetûnk-e még - ez a dilemma fõleg a magánprodukciókban készült dokumentumfilmeknél merül fel.

Elsõsorban tehát a dokumentálás tekintetében nõtt meg a Filmévkönyv összeállítóinak felelõssége: az utókor számára szinte ez lesz az egyetlen forrás egy-egy év filmgyártásáról. Sok mûre érvényes: ha nincs benn az Évkönyvben, nem is létezik. A filmes társadalom nagy része tudatában van ennek, ezt bizonyítja, hogy lehetõségeikhez mérten a mostani, ínséges, pénzszûke világban is támogatják a filmévkönyvet, hiszen tudják, a Magyar Filmintézet saját erejébõl képtelen lenne finanszírozni e vállalkozást.

Lajta Andor Filmmûvészeti Évkönyve "élt 29 évet". Reméljük, a Filmévkönyv legalább ilyen hosszú életû lesz. A kérdés csak az: 2008-ban milyen formában jelenik majd meg, Könyvalakban? Képernyõn? Vagy...?