 131 KByte |
Mindez azért jutott eszembe - következzék a second plan -, mert a Flicks Bocks ismert sorozatában (World Cinema) napvilágot látott a Hungary címû kiadvány. Mivel mostanában nem kényeztetnek el bennünket ilyesfajta vállalkozásokkal, szívbõl örülünk a gesztusnak, amit azzal is hangsúlyosítunk: eszünk ágában sincs megveregetni a szerzõ vállát (a régi konvenció szerint), inkább õszinte ítéletet mondunk munkájáról. |
Bryan Burns felkészültsége, tájékozottsága, nézõpontja egyaránt rokonszenves, így hát lelkes méltatásra készültem a kötet átlapozása elõtt. A mû azonban nem hagyja magát igazán megkedvelni. Az angol író tulajdonképpen majdnem mindent tud, amit érdemes, átrágta magát a feladat abszolválásához szükséges film-és könyvhegyeken, kiválóan eligazodik a különféle irányzatokban, tárgyilagos hozzáértéssel jelöli ki a rendezõi skatulyákat, de szinte egyetlen ítéletében sem mer eredeti lenni. Rábízza magát az igazi /vélt/ tekintélyek megcsontosodott véleményére, kényelmes általánosságok mondataiba burkolózik, vég nélkül idézget poros interjúkból. Magyarán szólva: intelligensen felszínes. A cselekmény interpretálásával jobban törõdik, mint az "olvasat" lényegével, a gondolati tartalommal, a társadalmi háttérrel, a kifejezõ eszközök feltérképezésével. Szeret minket, kétségtelen, attól mégsem halványult volna el a vonzalma, ha merészebben bírál és az elvetélt kísérleteket is számbaveszi. A recenzens fõleg három hiányérzetét kénytelen némi dohogással megfogalmazni. Egy: pozitivista színezetû leltár helyett többet érne a szabálytalan tipologizálás. A rendezõk szerinti csoportosítás, a Gregor-Patalas féle historizálási minta nem igazán célravezetõ elrendezési elv. /Mivel lehetne helyettesíteni? Csak néhány példa: Témakörök. Mûfajok. Hagyomány és korszerûség. Ellenzékiség és konformizmus. "Irodalmi variációk". Esztéticizmus. És így tovább, a végtelenségig./ Kettõ: hiányos az alkotások holdudvarának átvilágítása, a cenzúra indiszkrét játékainak ismertetése /mondjuk: az Aczél-féle praktikák megemlítése/. Egy nemzeti filmgyártást az is jellemezhet, ami nem készült el. Szilágyi Gábor vaskos summázatai, a Tûzkeresztség és az Életjel szolgálhatnak metodikai példának, igaz, a mûvelethez levéltári kutatásokra és a nyelv ismeretére lenne szûkség. Három: a magyar panorámából kimaradt a felnõtté vált animáció, holott Jankovics Marcell, Dargay Attila, Gémes György, Nepp József vagy éppen Rófusz Ferenc számottevõ opuszokkal gazdagították a hazai filmkultúrát, s nemzetközi ismeretségük is indokolná bemutatásukat. S ha már itt tartunk, más vonatkozásban szintén kárhoztathatjuk a játékfilm-centrikusságot, ami egyébként közös Achilles-sarka a Burnséhez hasonló számvetéseknek. A "készülõdés" éveirõl, a rövid és dokumentumfilmekrõl alig esik szó a hasábokon, pedig mindenki tudja: többen a nagy generáció tagjai közül ilyesfajta szárnypróbálgatásokkal kezdték pályájukat.
Vitatkozhatnánk továbbá arányokról és aránytalanságokról /a Meseautó-álomvilág esztétikai boncolgatása felszínes, több mini-portré csak életrajzi adatok és cselekmény-leírások kompilációja), néhányan indokolatlanul kimaradtak a körképbõl (az iskolateremtõ Tarr Béla, az újak közül Mész András, Janisch Attila, Szász János/, a 211-215. lapon szereplõ filmográfia foghíjai ugyancsak árulkodóak /egy Fábri-szelekcióból nem hiányozhat a Körhinta, a Makk-adattárból a Szerelem stb., Szörény, a tragikus sorsú magyar rendezõ keresztnevét konzekvensen Reszõnek írják. A bibliográfia szerény. A képszerkesztõ vasvillával helyezte egymás mellé-alá, fölé a fotókat, így kerülhetett azonos oldalra az Uramisten és a Fényes szelek, a Tavaszi zápor és a Bizalom, a Jób lázadása és a Valahol Európában, a Te rongyos élet és az Emberek a havason (rejtély, miféle logika alapján).
További kötözködések helyett - mert azért még folytathatnánk a kérdõ-és felkiáltójeleket a könyv margóján - állapítsuk meg: Bryan Burns antológiáját fenti észrevételeink ellenére haszonnal forgathatják azok, akik kezükbe veszik és iránytûként óhajtják használni. Ismeretanyaga bõséges, filológiai apparátusa alapos, s ami fõ: helyesen határozza meg a fejlõdés alapvetõ erõvonalait. Méltó lenne második - javított, bõvített, átdolgozott - kiadásra.
(Brian Burns: Hungary, Madison Teaneck Fairleigh Dickinson University Press- Flick Books, 1996, 234.o.)
