Ismerd meg a 90-es éveket!

Egy amerikai szerzõpáros a kilencvenes évek kultúrájáról írt könyvet, amely nemcsak a jövõ generációjának nyújt majd információkat, hanem a ma emberének is segít tájékozódni. Steven Daly és Nathaniel Wice az internet, az információs szupersztráda korának "gyermekeit" célozza meg, akik olyan fogalmak között nõnek fel, amelyek ismerete lassan kötelezõvé válik. Az Alternatív kultúra címû lexikon nem más, mint az elektronizáció és a média új lehetõségei által teremtett kultúra kézikönyve. Bõvebb magyarázatot az alcímben lehet olvasni: "amit a '90-es évekrõl tudni érdemes Internet címekkel", de sokat mondó az eredeti cím szó szerinti fordítása: "Útmutató A-tól Z-ig a '90-es évek undergroundjához, online-jához és (szellemi) szabadpiacához". A friss keletkezésû könyv az "Ab-balhék" címszótól a "Zsírmentes" reklámkategóriákig lexikonszerûen, betûrendbe szerkesztve tárgyalja a korunkat meghatározó zenei és filmes mûfajokat; vallási és divatirányzatokat; botrányhõsöket és politikusokat; sztárokat és gurukat, vagyis mindazt és mindazokat, amik vagy akik az utolsó évtizedben színre léptek.

Ahogy a lexikon szerkesztõi írják, a "90-es évek 1991-ben kezdõdtek, ami önmagában nem meglepõ, ha a naptár felõl nézi az ember a dolgot. De ki nézi onnan?" A két amerikai fiatalember valóban csak másodlagosnak tekinti a kalendáriumi terminust, számukra a '90-es évek akkor kezdõdtek, "amikor kijött a Nirvána Nevermind-albuma", "amikor az elsõ Lollapalozza-turnét tartották", "amikor bemutatták Linklater Slackers címû filmjét", és "amikor megjelent az X-generáció, Douglas Coupland regénye". Ez csak néhány kiragadott címszó, a megfelelõ szócikkbõl részletesebb adatokat is megtudhat az olvasó, tehát, hogy, mit is jelent a Lollapalooza, mit kell tudni a Nirvánáról, ki is valójában Douglas Coupland. A szócikkek végén lévõ függelék adatai pedig elvezetnek az elektronikus forrásokhoz.

Fogalmak, nevek, sorozatcímek, filmek; a félig-meddig szubkulturális elnevezések gazdag körét fogja át a fogalomanyag, s a fogalmak leírásában, értelmezésében is van valami könnyed szellemesség. Nem tudományos igényû munka, hanem egy olyan generációnak a segédkönyve, amely az Interneten él, új formákat, hangokat kínál és követel a kommunikációban, az információ áradásában. A gyorséttermek, a félkész termékek, a "hamburger"gyerekek és fiatalok világához alkalmazkodva az új kultúra dolgaiban ad eligazítást.

A szerzõk elsõsorban amerikai szemszögbõl közelítenek témáikhoz, az amerikai kultúra sarkalatos pilléreit emelik ki, de részben a pontos értelmezések, részben a tengeren túli kultúra rohamos terjedése miatt, a könyv szócikkei egyáltalán nem hatnak idegenszerûen. A fiatalok jól ismerik az amerikai filmipar termékeit és termelõit; a sorozatokat (Beverly Hills 90210, Twin Peaks), a filmeket (Ponyvaregény, Otthonom, Idaho), a sztárokat (River Phoenix, Baldwin fivérek, Quentin Tarantino), így esetükben a szellemes megfogalmazás, illetve a kódok révén a bõvebb információk szerzése jelenthet szórakozást. De azok is helyt kapnak a lexikonban, akiknek tehetsége híján a neve jelent "márkát", õk a kishírességek címszó alatt találhatók. Daly és Wice sajátos fogalmazásmódja õket sem kíméli: a "kishírességek (...) a legtöbb tévétársaságnak már mindegy, ki lép fel, csak egy picit híres legyen. Ha nem õ, legalább a neve legyen az. Így lett tévés személyiséggé Roman és Sofia Coppola, a rendezõ két gyereke, Cassavetes lánya, Zoe... és õk, meg néhány társuk még..."

Wynona Ryderrõl megtudhatja az olvasó, hogy részt vett egy elrabolt kislány felkutatásában, David Lynchrõl, hogyan mentette meg lánya csõdöt hozott filmjét.

A kötet végén az alternatív kultúra szervezeteirõl, a digitális és igazi lapokról, zenekarokról, galériákról található egy-egy adattár. A könyv hasznosságát emellett a bevezetõrész is igazolja: online alapcímekkel indít, majd elmagyarázza a hozzáférés alapfogalmait. A modern kor nélkülözhetetlen eszközének is tekinthetjük, ha együtt akarunk haladni száguldó világunkkal.

(Steven Daly- Nathaniel Wice: Az alternatív kultúra amit a '90-es évekrõl tudni érdemes. Bp., Biográf kiadó, 1996. 220 p.)