Berkes Ildikó

Affektált, tétova, nyakigláb mamlasz - 90 éve született James Stewart

Ernst Lubitsch: Saroküzlet, 1940 -James Stewart és Margaret Sullavan
Ernst Lubitsch:
Saroküzlet, 1940
James Stewart és
Margaret Sullavan

93 KByte

Jimmy Stewart – a háború előtt csak így emlegették ezt a „kissé affektáltan orrhangú, tétován lassú beszédű, nyakigláb mamlaszt”, aki 1935-ben szerződött a Metro-Goldwyn-Mayer stúdióhoz, ahol saját bevallása szerint mindig keményen kidolgozta a munkaidejét. „Nagy szerepeket játszottam jelentéktelen filmekben és kicsiket a jelentősekben” – emlékezik vissza derűs nosztalgiával a stúdiórendszer fénykorára, amelyet annyiszor elmarasztaltak a szigorú munkamegosztás zsarnoki hierarchiája miatt, de amely számára inkább egy dolgos család meghitt biztonságát jelentette.

Talán mert már fiatalon is konzervatív volt, s hitéhez kellő humorérzék is társult, jól érezte magát a bőrében – és a szerepeiben. Még a börtönbe kerülő „negatív” figurákat is rokonszenvessé tette, például a Ziegfeld girl szerelmi bánatában rossz útra tért sofőrjét vagy a Rose Marie gyilkos öccsét, aki szintén nem megátalkodott gonosz, csak elkényeztetettségében amorális: és végül enged is az erkölcsös lovascsendőr atyai szigorának. Az általa alakított figurákra sose jellemző a hőbörgő lázadás, annál inkább a lázadásig menő, makacs elvhűség. Hősiessége a naivan jóságos és alkalmazkodó kisemberé, aki megcsalatva is betartja a felebaráti szeretet elemi erkölcsi, ha tetszik, bibliai törvényét. Színészi egyéniségének ez az oldala a harmincas években a legjobban Frank Capra társadalmi elkötelezettségű, de tündérmeseszerű vígjátékaiban érvényesült: a simulékonysága miatt könnyen manipulálhatónak hitt, félszeg vidéki cserkészparancsnokból lett szenátor, Mr. Smith megformálásáért meg is kapta a New York-i kritikusok díját, sőt Oscar-díjra is jelölték (a film Becsületből elégtelen címmel ment a mozikban és Mr. Smith Washingtonba megy címmel a televízióban). Oscar-díjas alakítása is egy jóhiszeműségében meghatóan komikus ifjú férjjelölt, aki persze hoppon marad a rámenős ex-férjjel szemben (Philadelphiai történet). Színészi teljesítményének ez az ünnepélyes elismerése győzte meg végre apját is arról, hogy fia, aki 1908. május 20-án született a pennsylvaniai Indianában és cserkészelőadáson játszott először, jól döntött, amikor a jónevű princetone-i egyetem építészdiplomájával zsebében 1932-ben mégis (amatőr) színésznek állt. Az út innen New York profi színházi világába, a Broadwayra, majd Hollywoodba vezetett. Eközben évekig (szoba)társa és jóbarátja volt Henry Fonda, akinek későbbi felesége, Margaret Sullavan állítólag azzal egyengette Stewart karrierjét, hogy nem egyszer őt kérte partneréül (pl. Saroküzlet).

Stewart, akárcsak Fonda, Gary Cooper vagy Cary Grant, egy új nemzedék képviselője, melyet a színészekkel szemben jóval igényesebb hangosfilm megjelenésekor csábítottak Hollywoodba. „Jobbára magas növésű, könnyed hangvételű, fanyar humorú, fölényes játékstílusú, kamaszos sutaságú, de mindig férfias megjelenésű és vonzerejű hősök” – jellemzi az új iskolát Sas György, aki szerint a némafilm hősszerelmeseivel szemben ez a típus jobban megfelelt az adott időknek, Amerika nagy feladatokra gyürkőző, roosevelti korszakának. E típus egyetemes vonzerejét bizonyítja, hogy Franciaország német megszállásakor, ami az angol-amerikai filmek betiltását jelentette, „búcsúzóul” a Becsületből elégtelent vetítették.

Stewart 1941-ben önként vonult be bombázópilótának, négy és fél évvel később pedig a légierők ezredeseként szerelt le. Hazatérve azonban tapasztalnia kellett, megváltozott a világ. Kedvenc filmje, Az élet csodaszép (1946), amelyben egyébként az igazság győzelméhez már nem elég a kitartás és a talpraesett női segítség, hanem némi égi beavatkozás is kell, megbukott. Igaz, azóta sokak szemében e film hőse, George Bailey testesíti meg az ideális átlagamerikait: „szeretően gondoskodó, intelligens, találékony, van humorérzéke, egy kis költői vénája és érzéke a csodára” (John Culhane). De maga Stewart is megváltozott: alakja férfiasabb, arca keményebb, viselkedése határozottabb lett, és a márciusi ég tiszta kékjét idéző szeméből sem a gyermeki bizalom áradt már, inkább az élettapasztalat keserű próbáját kiállt, nyílt becsületesség. A Hollywood legjobb partijának számító agglegény „megállapodott“: 41 évesen megnősült, négy gyermeke született, és példás boldogságban élt feleségével, aki 1994-ben halt meg. A könnyed, sokszor zenés limonádék vígjátéki színészéből a háború után Stewart lassan drámai jellemszínésszé érett olyan akciós műfajokban, mint a bűnügyi film és a western. Ez a váltás jól tetten érhető John Ford (Aki lelőtte Liberty Valance-t) és mások westernjeiben is, de új image-e a legjobban Alfred Hitchcock filmjeiben érvényesült: a tipikus jóravaló amerikai, aki – legyen bár detektív vagy fotoriporter – megszokta, hogy ura a helyzetnek, egy sokk vagy lábtörés következtében kiszolgáltatottá válik és átéli ennek drámáját. Akárcsak A nagy álom (1978) epizódszerepében, mint a lányai miatt aggódó nyomorék tábornok. Ekkoriban azonban Stewart már alig játszott filmen, inkább a televízióban szerepelt, majd végképp visszavonult. Mégsem felejtették el: sorra kapta az elismeréseket (szülővárosában szobrot, az Amerikai Filmintézettől életműdíjat, a kormánytól a legmagasabb polgári kitüntetést, 1985-ben pedig életmű-Oscart). Filmjeit is rendszeresen játsszák – ebben a hónapban éppen az Örökmozgóban.

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek