 86 KByte |
Ki segített a film elkészítésében? Czabán Gy.: - 10 milliót kaptunk az MMA-tól, 5 milliót a Magyar Televíziótól és másfelet a Duna Műhelytől. A Magyar Független Film- és Videoszövetség önálló anyagi forrás híján infrastruktúrával, munkával, emberekkel támogatott minket. Nagyon sok stábtag jött ebből a szellemi közegből. Minden nyáron tábort szervezünk és velük filmezünk, főzünk, focizunk. Számunkra evidencia, hogy a film nem magányos tevékenység, és hogy nem lehet íróasztal mögül forgatókönyvet írni. Mennyi volt a túlforgatás? Pálos Gy.: - Gyakorlatilag nem volt. Majdnem minden kocka számított a vágásnál. Így tényleg nem szabad filmet forgatni. Volt egy jelenet, amit azért kellett átvágnunk, mert négy kocka hiányzott. Mégsem érzem, hogy a film szabadságfoka sérült volna, hiszen amit terveztünk, azt mind meg is csináltuk. Éppen erre az erős szabadságélményre épül a film, mely azért klasszikus filmforgatás volt, nem egy happening. Nekem inkább vásári mulatságnak tűnt. Czabán Gy.: - Ha annak látszik, az nagyon jó. De a vásári mulatság rettentően kemény munka. Katarzisként éli meg az ember. Videorészeket is anyagi megfontolásból vettetek föl? Czabán Gy.: - Nem, a video egyáltalán nem olcsóbb. A film dramaturgiája kívánta így. Az eredeti színdarabhoz képest megpróbáltuk mai környezetben elhelyezni a történetet, és ezért a színdarabban nem szereplő figurák is belekerültek, akik segítenek végigvezetni minket a mesén, és akik mindenféle viszonyba kerülnek a történettel és a valósággal. Ezért lett a főszereplő két vidéki kábeltévés. Hogyan nyert az eredeti színdarab ilyen összetett filmes formát? Pálos Gy.: - Az eredeti darabot többször bemutatták, most is játsszák Szombathelyen, könyv alakban is megjelent. Írójával, Kárpáti Péterrel közösen dolgoztuk át, részt vett a helyszínelésben is. A megtalált környezethez és technikához pedig együtt adaptáltuk a történetet. Évekkel ezelőtt forgattam egy dokumentumfilmet Csenyétén, ideális helynek tűnt a filmünkhöz. A falubeliek eleinte elég tartózkodóak voltak, de sikerült a gátlásokat oldani. Soha nem éreztettük velük, hogy bármit is elvárnánk tőlük. Lassú szocializációs játék során ismerkedtünk meg egymással. Nagyon távoli világból jöttünk, azt nem állítanám, hogy igazán baráti viszony alakult volna ki köztünk, de mindenképpen lett egy fontos bizalmi tőkénk. Remélem, hogy ha visszajövünk a filmmel, ez a bizalom erősödni fog. Ott szeretnénk vetíteni a faluban, szabad téren, teherautóval, vándorvetítővel. Más, kisebb falvakba is szeretnénk eljuttatni a filmet, ahol évente csak egy-két vetítés szokott lenni. Csenyétén persze nem fogunk belépőjegyet szedni, nem is lehetne. Többek között erről is szól ez a film. Czabán Gy.: - Nem a cigánytematika érdekelt ebben a filmben, hiszen az csak része a történetnek. Minél többet forgatok cigánykörnyezetben, annál kevésbé tudom, hogy mi is az a cigánykérdés. Azt már tudjuk, hogyan lehet szép, hatásos, drámai erejű, megrázó és főműsoridőben leadható dokumentum- vagy játékfilmet forgatni a szegény sorsú cigányokról, kimerevített képekkel, ruharázással, könnycseppekkel, meztelen fenekű gyerekekkel. Az idei szemle filmjeinek jó része a realizmus és a meseszerűség keverésével kísérletezik, többek között a Cigánytörvény is, amire pontosan ráillik, amit az előbb leírtál. Ti miért vonzódtok a meséhez? Czabán Gy.: - A mese dramaturgiáját könnyen lehet kezelni filmes közegben. Ez a történet évek óta érlelődött bennünk, függetlenül a mostani tendenciáktól. Amióta ismerjük Badárt, szerettünk volna filmet forgatni rá, mivel született Mátyás király, már csak az orra miatt is. Az idős Mátyásra, Herskó Jánosra is ráöntötték a szerepet. A Herskó-epizód a Kenyereslány balladájának ellenpontja, de a rekonstrukciót itt fiktív riport váltja fel. Czabán Gy.: - Felfoghatjuk Herskó szerepét úgy is, mint nagyon távoli asszociációkat Herskó személyére. Egyedülálló, ahogyan a műnemi határokat egybemossátok, nemcsak ennél a filmnél. Pálos Gy.: - Az élet mindig beszűrődik a filmbe, attól csak jobbá válik. Megpróbáltuk a saját helyzetünket is definiálni ezzel. A film áttételesen rólunk is szól, a két főszereplő a mi alteregónk is. Azonban ez nem öndefiníciós kísérlet, csak narrációs játék. Nem szeretném, ha a néző velünk foglalkozna. A műfajokat pedig nem érdemes a szétválasztani, mert bizonyos dokumentarista jeleneteket beállítva vettünk föl, míg a játékfilmes felvételekben nagy szerep jutott a véletleneknek. A vágyakról szóló riportban például vannak ugyan spontán elemek, de alapvetően célirányos. A mai magyar filmekben nem sikerül megjelennie a kortárs világnak, pedig a film különösen kortárs tevékenység, szándékod ellenére is a máról fog szólni. Lehet persze, hogy száz év múlva is azt fogja jelenteni, amit jelent. Ha a kerettörténet eltalál egy hangnemet, egy mesélési stílust, az talán hosszú távon is hat. Mi mégis arra törekedtünk, hogy a film mai embereknek szóljon, hogy megértse a hentes meg az anyósom is. Tehát közönségfilmről van szó? Czabán Gy.: - A közönségfilm alapfeltétele, hogy ne szóljon semmiről. Ez nem kritika, csak műfaji meghatározás. Erősen megnehezíti a befogadást, ha a film nem pusztán jó, de szól is valamiről. Azonkívül a közönségfilmnek patternjei vannak, például arra, hogy hányadik percben sírjon a néző, még szoftver is készült ehhez. Ilyen filmet létrehozni azonban ugyanolyan zseniális feladat, mint tartalmasat. Mi azzal küszködtünk, hogy ne csak szóljon valamiről a film, de érthető, élvezhető és szerethető is legyen. Pálos Gy.: - De ez a mai magyar filmkultúrára nem jellemző, nincs hagyománya, most zajlanak az első próbálkozások. Ha már ilyet nem tudunk és nem is akarunk csinálni, ha olyan kis országban élünk, ahol a film soha nem válhat üzletággá, meg kellett találnunk a helyi elbeszélésmódok kis ösvényeit. Rengeteg emberrel beszélgetünk, halkan bevallom, szoktunk régi filmeket is nézni, és arról is beszélünk, hogy mi menthető át abból, amit olyan bácsik, mint Orson Welles és olyan nénik, mint a Chytilová, kortárs módon megéltek. És mi menthető át? Czabán Gy.: - Ha minden jól megy, akkor a filmjeinkben ez benne lesz. Annyit róla, hogy a filmszerű filmet szeretjük, nem akarunk leragadni a verbalitásnál. Úgy tűnik, az anyagi lehetőségek éppen az ellenkező irányba mutatnak. Czabán Gy.: - Nagyon sok dolog van, amit a pénz nem tud megoldani. Nem volt a forgatáson pénzhiányunk, a végső elhatározás után tisztában voltunk a gyártási kerettel. Pálos Gy.: - Van olyan világ, ahol bármit leírhatsz a papírra, mert megvalósítható. Nálunk tudni kell gyártási szempontból is forgatókönyvet írni. Ha jól van kitalálva, váratlan dolog már nem érhet, legfeljebb elered az eső vagy ott terem véletlenül egy daruskocsi. Ez hogyan történt? Ki küldte oda? Pálos Gy.: - Szerintem a Jóisten. Figyel minket néha. A film is betüremkedik az életbe. Minden műfajt és mindenkit parodizáltok, saját magatokat is. Czabán Gy.: - Nem paródiáról beszélnék, inkább öniróniáról. Szükségét érezzük, hogy távolságot tartsunk önmagunkkal szemben. Sokféle műfajban dolgoztunk, igyekszünk ezeket kreatívan használni, szeretjük a műfajokat és stílusokat lebegtetni és vegyíteni. Pálos Gy.: Számunkra ez a film olyan volt, mint egy vizsgamunka, rengeteget tanultunk belőle. Mikor fogtok filmezni ilyen érzés nélkül? Czabán Gy.: - A Jóisten mentsen minket meg attól. Nagyon remélem, hogy nem öregszünk és hülyülünk el annyira, hogy már mindent tudni véljünk. A film egy eredményes kudarc története. Mintha a második félidőben kicsit elfáradtatok volna, a szálak túlságosan összekuszálódtak. Czabán Gy.: - Vállaltan szabálytalan a film. Az eredeti darabnak is nagyon erős az első fele. Tudtuk, hogy a film sem lesz hagyományosan szabályos ívű, és ez izgalmas feladat volt. Nem szabályosan csiszolt mű, itt-ott vannak rajta dudorok és kitüremkedések, billegések, apró egyenetlenségek. Ez is lehet szervezőelv. Pálos Gy.: - Most ugyan a klasszikusabb filmkészítés irányába haladunk, de a viszonyt, ezt a szabadságérzést, jó lenne megtartani. Ennek része az improvizáció is? Pálos Gy.: - Nagyon örülök, ha úgy tűnik, hogy improvizáltunk. Czabán Gy.: - Miután nem lehetett túlforgatni, mindent nagyon pontosan le kellett kottázni. A stáb kreativitása miatt azonban vannak benne nagyon kötött improvizációk is. A szöveg kötetlensége is segített ebben. Az improvizáció nem a lazulás művészete. Ha két hangot felteszek a kedvenc zenészeim improvizációiból, rögtön megmondom, hogy ki játssza. Pálos Gy.: - Ami a színészeket illeti, nem hiszek abban, hogy van profi és amatőr játékstílus. Sok visszajelzés arra mutat, hogy nem lehet kideríteni, hogy ki profi és ki amatőr. A szobajelenet a mi helyzetünk iróniájáról szól, arról, hogy egy cigányfaluban cigány témájú jelenetet pesti színészek adnak elő. “Nem kell vizuális forradalom” – hangzik el a filmben. Irónia ez vagy ars poetica? Pálos Gy.: - A mondat egy geg, de az operatőri munkában valóban minél nagyobb diszkrécióra törekedtem. Praktikus okokból is. A történet eleve elég súlyos, így is elég komoly dolgokról szól. Sokat tanultunk e tekintetben a cseh újhullámtól is. Az elmúlt száz évben nem tapasztaltam olyasmit, hogy valaki jókedvből csináljon filmet Magyarországon, anyagi tényezőktől függetlenül. Czabán Gy.: - Az a trükkünk, hogy egzisztenciálisan nem függünk attól, amit csinálunk, és ez a stáb legtöbb tagjára is vonatkozik. Zsigerből filmezünk, örömelvvel. Nem is tudnék azzal az érzéssel filmet csinálni, hogy azt nekem muszáj csinálnom. És a televíziós munkák? Czabán Gy.: - Minden, amit készítettünk, vállalható. Teljesen normális dolog filmezésből megélni, nagyon szívesen forgatnék akár reklámfilmet is. Mennyiben különbözik attól, hogy lapátolok vagy éjjeli portás leszek? Szerencsénk van, hogy a hobbinkhoz közeli dologból tudunk megélni. Más dolog azonban barátokkal filmezni, vagy olyanokkal, akiket szeretünk és tisztelünk. Persze ezen is sokat kell dolgozni, ez sem magától jön. Ráadásul ez egyben a film egyik szervező eleme is. Pálos Gy.: - Sokat kell koncentrálni és felkészülni, de az igazság kimondása nem olyan teher, amitől összeroppanunk. A filmezés emberekhez kötődő műfaj, kivéve távoli országokat, ahol szinte mindegy, hogy kikből tevődik össze a stáb, mert biztosan profik és a maximumot hozzák ki magukból, hiszen a film egyben üzleti vállalkozás. Olyan ez, mint amikor az ember egy focicsapatot állít össze. Nagyon rendező- és operatőr-centrikus a magyar filmkészítés. Örülnénk, ha egy hangmérnök, vágó vagy fővilágosító is bekerülne a következő filmszemle zsürijébe. Javasolni is fogjuk, egy mára már széthullott szakma gesztusaként, ahol mindenki munkája fontos volt. A focihoz képest nálatok nem voltak annyira kiosztva a szerepek, ebben az értelemben is mást jelent itt a csapatmunka. Czabán Gy.: - Mindig tudnia kell mindenkinek, hogy ki miért felelős. Ezen felül adják bele a pluszmunkát: a hangmérnök ötleteket ad a rendezésben, a színész nokedlit főz és zenét szerez. Végső Zoltán ugyanis a Zeneművészeti Főiskolára járt zeneszerzőként. Itt senki nem dilettáns, a maga módján mindenki vérprofi. A csapatmunka nem azt jelenti, hogy majd valaki úgyis megcsinálja, amit kell. Egy hátvédnek is pontosan kell tudnia, hogy a becsúszó szerelés hol szabályos, ha még gólt is rúg, az egy plusz dolog. Terveitek? Czabán Gy.: - Előkészítés alatt áll 2-3 rövidebb, a dokumentum és a játékfilm határán egyensúlyozó történet. Egyikük olyan logikával építkezik, mint egy Attenborough-film, amely bemutatja az őserdőt, csak ebben az esetben a magyar társadalmat mutatná be, hogy felkészültek-e az emberek arra, hogy bemenjenek Európába. Mi legalábbis azt fogjuk állítani róla, hogy dokumentumfilm. Egész estés tervetek is van? Czabán Gy.: - Több is. Legközelebbi munkánkban producerek lennénk, Herskó János lenne a film rendezője. A forgatókönyvet Németh Gábor, Bíró Zsuzsa és Herskó János írta. Az Országalma stábjából sokan felbukkannának a filmben, valószínűleg Pálos Gyuri lesz az operatőr. Eddig nálunk összecsúsztak a produceri, rendezői, operatőri és egyéb feladatok, így ezzel új fejezet nyílik a KVB történetében.
|
 A stáb 80 KByte | |
 Buzás Mihály, Gyabronka József és Marozsán Erika 79 KByte | |
 Végső Zoltán és Buzás Mihály 64 KByte | |
 Kárpáti Péter, Nagy Mari, Marozsán Erika, Gyabronka József és Badár Sándor 76 KByte | |
