Muhi Klára

César a kukában

Egri interjú Mathieu Kassovitz francia filmrendezővel

részlet a Gyűlölet c. filmből
részlet a Gyűlölet
c. filmből

100 KByte
Mathieu Kassovitz alig harminc éves. Három nagyjátékfilmet rendezett mostanáig. Első filmes próbálkozásának címe: Fierrot, le pou (Fierrot , a bolha). Vélhetnénk, tisztelet Godardnak.

A nagyjátékfilmes nyitány, A félvér (1993) jól ismert klisékkel játszik. A frivol, dinamikus "háromszög"-moziban egy gazdag néger és egy szegény zsidó fiú vetélkedik másfél órán át egy félvér lány szerelméért. A megszülető közös bébinek viszont együtt örülnek mindannyian. Kassovitz maga játszotta a zsidó fiút, némi Woody Allenes reminisszenciákat keltve, kirobbanó lendülettel. (Alakításáért César díjra jelölik.)

Következő filmje, A gyűlölet (1995) komoly siker. A tiszta, egyszerű szerkezetű, dokumentatív erejű film Franciaországban szinte társadalmi eseménnyé nő, s Cannes-ban Kassovitz elnyeri érte a legjobb rendezés díját. A Gyűlölet éppen nem frivol, se nem könnyed, A félvérből csak a kirobbanó lendület és a főhősök kevert fajú triásza maradt meg. A zsidó Vincent, az arab Said és a néger Hubert egyetlen napjának története, három külvárosi fiú reménytelen odüsszeiája Párizsban. A Gyűlölet olyan, mint egy kiáltvány. A hatvanas évek kérlelhetetlen szabadságharcos rendezőit idézi, Andersont, Jancsót. S a virtualizálódó kilencvenes évek talán legvalóságosabb mozija.

Kassovitz harmadik filmje, a Gyilkosok (1997) nagyon megosztja közönségét. A cannes-i bemutatón többen fütyülnek, kimennek a teremből, azzal vádolják a rendezőt, hogy túlságosan brutális. A Gyilkosok egy elborult kedélyű, érett ember filmje. Kassovitz mintha húsz évet öregedett volna A gyűlölet óta. A valóság és a lendület elillant filmjéből. Főhőse, a Gyilkos Atyamester nyilvánvalóan allegorikus alak. A világban működő gonosz erő lassan, de biztosan egyre fiatalabb tanítványokat avat be a gyilkolás esztelen szertartásába, s működése valamiként kapcsolatban áll az erőszakos képeit szünet nélkül öntő televíziós képernyővel. Az egyik tanítványt maga Kassovitz alakítja.

Fantasztikus íve van ennek a három filmnek. Más rendezők egy életmű során járják be azt az utat, amit Te három film alatt.

Amit eddig csináltam, olyan mint egy híd. Van eleje, közepe, és vége. Van három történetem, szinte egy trilógia. A félvér egy szerelmi történet, huszonnégy éves voltam, amikor csináltam, és nagyon boldog, hogy filmezhetek, hogy van munkám. A gyűlölet forgatásakor pusztán a munka már nem töltött el akkora eufóriával, de azt hiszem, még mindig nagyon naivan dolgoztam. Aztán A Gyűlölet után sok minden történt, amitől egyre keményebb lettem. A filmet jól fogadta a közönség, de a legtöbben nem a valódi értékei miatt mondtak róla jó véleményt. Nagyon sznob módon fogadták...igen, ebben biztos vagyok. Sokan kényszerűen fogadták el, főleg a burzsoá szalonokban, hiszen ha nem szereted A Gyűlöletet, akkor rasszista vagy. Engem elfogadtak Franciaországban, mert fehérbőrű vagyok, és meghívtak a szalonokba. De az arab, meg fekete barátaimat nem. A külvárosok problémái pedig, amit A Gyűlölet megmutat, ma sokkal súlyosabbak, mint akkor. S amit mi meg akartunk mutatni ezzel a filmmel, tulajdonképpen senkit nem érdekelt. Fél évig divat volt a film. De az igazi problémákat senki sem orvosolta. Tőlem kérdezték, hogy milyen a külváros. De én nem onnan származom, s azt válaszoltam, menjenek oda, és nézzék meg, beszéljenek az emberekkel! De mindenki csak velem akart beszélni. Kezdtek idegesíteni az újságírók.

A Gyilkosokat meg úgy fogadták, mint a filmtörténet legrosszabb filmjét. Az első kritikában, amit olvastam, az volt, hogy a Gyilkosok a filmtörténet legrosszabb filmje. Egy évvel korábban még én voltam a legjobb francia rendező. Egy évvel később meg a világ legrosszabb rendezője... Egyébként ekkor tettem fel magamnak a kérdést, hogy valójában miért is szerették az emberek A gyűlöletet.

A Gyilkosokból az derült ki számomra, hogy nemcsak a kritikusokkal van bajod, hanem a médiával, általában. A Gyilkosok azt állíja az, hogy a világ minden romlásának a tévé az oka...

A médiával sok baj van, az biztos. Ahogyan az információkat felhasználják és eltorzítják, sokszor nem a filmes, vagy a művész gondolatát vagy művészetét szolgálja, hanem az övékét. A televízió, rengeteg szexet és erőszakot sugároz, hogy minél többen nézzék, s ezzel alantas módon lealacsonyítja az embereket. A pénzért csinált játékok, a riportokban, híradókban, sorozatokban megjelenő erőszak, aztán a verekedős játékok, amelyeket csak a tévében lehet látni - nagyon durvák. Én végül is nem vádolom a tévét, hiszen csak tükrözi a társadalmat. S nekem tulajdonképpen azzal van bajom, ami kint történik, az utcán.

A Gyűlölet a nyomorult lakótelepi életekért emel szót. Honnan ismered ilyen jól a külvárost?

A zenén keresztül. Én sosem laktam a külvárosban, de abban a negyedben is keveredtek a fajok, színek, vallások, ahol mi éltünk. Amikor gyerek voltam, 12-13 éves, sok punk zenét hallgattam. Nagyon szerettem a punkot, mert forradalmi volt. A punk mindent össze akart törni, s azt mondták, amit én: fuck off, god save the Queen and fuck off, ...ilyeneket..., tele voltak energiával. Aztán nagyon hamar elkezdtem rapzenét hallgatni, ami ugyanazt mondja, de számomra még izgalmasabban. Tizenöt éven át rapzenét hallgattam. A rap a nyolcvanas évek közepén érkezett Franciaországba, s gettózene lett. Ez lett a külvárosok zenéje.

És ki ez a három fiú A Gyűlöletben? Képtelen voltam megállapítani, hogy amatőrök, vagy hivatásos színészek..

Az nagyon jó. Hubert az első filmemben, A félvérben is játszott. Vincent is játszott benne, ott ő volt a testvérem. Saiddal meg úgy találkoztam, hogy Vincent haverja volt. Sokat csavarogtunk együtt, aztán elhatároztuk, hogy csinálunk egy filmet. Vincent egyébként színész. Hubert A félvérben kezdte a színészi pályát, Said pedig A Gyűlöletben. Fizették őket, tehát hivatásosok.

Számomra A gyűlölet azokat a forradalmi filmeket idézi, amiket hatvannyolc táján készítettek Párizsban, Londonban, meg nálunk...

Nem, A Gyűlöletnek semmi köze hatvannyolchoz. Hatvannyolc másról szólt. Forradalom volt, amit a diákok, meg a munkások csináltak. Az értelmiségiek, meg a munkások együtt, az állam ellen. Itt viszont a rasszizmus problémájáról van szó. A fiatalok, akik ma tizenévesek, az arabok a külvárosokban - harmadik generációs franciák, három generáció óta Franciaországban élnek, s még mindig nem tekintik őket franciáknak. Koszos araboknak hívják őket. Ez pedig rasszizmus. Hatvannyolc viszont nem a fajgyűlöletről szólt. De a követelések, a dolog forradalmi oldala, az igen. Hogy mindent újra kell kezdeni..

Első rövid filmed címe Godard Bolond Pierrot-ját idézi. Mi ez? Tiszteletadás, bevallott rokonság?

Nem, szó sincs róla. Godard nagyon fontos ember, sokat köszönhet neki a filmművészet, meg a barátainak, Truffaut-nak, Rohmernek... az új hullám sok mindent megváltoztatott, de ennek már húsz éve! S húsz éve ezek az emberek nem csinálnak semmi érdekeset! Godard pedig teljesen ostoba lett. Bennünket meg azzal vádolnak... Godard két percet látott A gyűlöletből videón, s azt gondolja, hogy A gyűlölet csak egy klip... Ugyanúgy reagál, mint azok a rendezők, azok a vén hülyék, akik akkor voltak fönt, amikor ő megérkezett... Egy vén hülye lett ő is... És ez nagyon szomorú, mert az első három filmje csodálatos.

A gyűlölet Bob Marley egyik forradalmi dalával kezdődik..

Nekem Bob Marley egy isten. A gyűlölet elején Bob Marley egy gyönyörű dalt énekel, aminek a szövege is nagyon fontos. Okkal választottam ezt a számot, mert pontosan arról énekel benne, amiről a film szól. "Nem hallgattok meg bennünket, ezért mindent felgyújtunk, és mindenkit kifosztunk ma éjjel. Elegünk van abból, hogy kutyába se vesztek minket". Egyetlen francia újságíró sem vette a fáradságot, hogy megnézze, mit is mond Bob Marley. Pedig pontosan erről szól A gyűlölet. A folytatás pedig az, hogy ha semmibe vesztek minket, akkor nincs veszteni valónk. A gyerekeknek sincs vesztenivalójuk. S ezért megölhetnek bárkit. Nem érzik, hogy számítanának a politikában, nem érzik , hogy fontosak lennének a pénzvilág számára, s nem fontosak a médiának sem. Ez tehát akkor harc. Végül is harcban állunk. S erre jöttem rá az első három filmem közben.

Van néhány visszatérő motívum a filmjeidben. Az a tehén A gyűlöletben, ami megjelenik Vincent-nak a lakótelepen, olyan, mint egy szürreális látomás. S aztán a Gyilkosokban is, a főkiller szobája falán mintha egy tehenes gobelin lenne.

A tehén, az régi dolog. Van franciául egy kifejezés: halál a tehenekre. Ez azt jelenti, halál a zsarukra. Nagyon régi szólás, még harminchatból származik, a Népfrontosoktól, meg hatvannyolcban is használták..

Aztán a pisztoly, s az egymásra fegyvert fogó két kéz, A gyűlölet végén, s a Gyilkosokban is...

Meg akartam mutatni, hogy a fegyver fontos. Hogy a fegyver nem csak játékszer. Nem csak filmes kellék, hanem különleges és fontos tárgy. A gyűlöletben a három főszereplőnek van egy pisztolya. És egyfolytában az a kérdés, mit fognak vele csinálni. Mert a fegyver azért van, hogy csináljanak vele valamit. És ha nem tanuljuk meg elfogadni azokat, akik alul vannak, akkor valaki szükszégszerűen lőni fog. De ki? Szerintem egy rendőrnek legalább tíz évig kellene tanulnia, mielőtt az utcára engedik egy pisztollyal. Mint egy orvosnak. De nem így történik. Pedig ha pár hónapos kiképzés után fegyvert kap a kezébe, szükségszerűen meghülyíti az utcán uralkodó erőszak. Egyszer kiakad, és valakire rálő. A gyűlöletben végig az a kérdés, hogy ki lő kire. A Gyilkosokban pedig mindez folytatódik. Van egy csomó fiatal, akinek semmi vesztenivalója nincs. Én gyakran félek az utcán, és nem a velem egykorúaktól, hanem a kis tizenhatévesektől. Mert nekik nincs vesztenivalójuk.

S ez azért is van, mert nem tanítjuk meg nekik, hogyan kell használni pl. a tévét, meg olyan nagyszerű dolgokat, mint az internet. A felnőttek adnak nekik egy tévét, hogy nézzék benne a legegyszerűbb dolgokat. De mindig a legegyszerűbb dolgok a legostobábbak.

A Gyilkosok című filmedet sokan nem szeretik....

A Gyilkosok nagyon különös film. Van akinek tetszik, s van akinek nem. Mert sok benne az erőszak, és nem minden nézőnek van kedve két órát eltölteni egy teremben, ahol aztán sorozatosan fejbevágják. ...A franciák egyébként megszokták, hogy az erőszakos filmek az USÁ-ból vagy Svédországból jönnek, s különben sem szeretik, ha valaki belenyomja az orrukat a saját piszkukba... A gyűlölet kétségkívül nem egy kellemes film. Nem arra készült, hogy kellemesen teljen vele az idő. Mert engem kifejezetten idegesít, hogy a filmekben az erőszak mindig nagyon élvezetes módon van bemutatva.

A Gyilkosokban több politika van, több minden látható abból, ami az utcán történik, az igazságtalanságból, a gazdagok és a szegények közti különbségekből. Amikor sikerem volt A gyűlölettel, hirtelen sok olyasmit megláttam, amit korábban nem. Csupa olyan dolog történik, ami nem jó. ...és köpni kell. És én a Gyilkosokkal köptem egyet.

Amikor a Gyilkosok kijött, arról álmodtam, hogy ezer és ezer ember fogja megnézni, s aztán kimennek az utcára, és csinálnak egy forradalmat, minden megváltozik, mindenkinek sok pénze lesz, és senki nem lesz kirekesztve többé. Mindenki jól lakik, és boldog lesz. De nem így történt.

Többször jelöltek Césarra, s végül Jacques Audiard filmjében nyújtott alakításodért (Férfiak mélyrepülésben) kaptál is egyet ...

Igen, de én nem szeretem a Césart. Franciaországban a César olyan, mint az Egyesült Államokban az Oscar. S csupa olyan film verseng érte, amelyek tulajdonképpen már lefutottak. Halottak. Szerintem azokon már nincs mit díjazni. Legalábbis én nem kérek belőle. ...És ... A gyűlöletben van egy hang, egy pillanat, amikor a skinheadek bedobnak valamit a kukába, s hallatszik valami fémes hang. Na, az a César, amit a földre dobtunk.

Kassovitz Félix, a híres rajzoló a nagypapád. Apád pedig Peter Kassovitz francia filmrendező, aki ötvenhatban hagyta el Magyarországot. Jelent valamit számodra ez az ország?

Igen. Sütemény...káposzta... Itt olyan finom sütemények vannak, mint sehol másutt... Egyéves korom óta minden évben jövök Magyarországra, s a nagyapámmal, míg élt, nagyon jól megértettük egymást. Mindig elvitt a Széchenyi fürdőbe... Mégsem tanultam meg magyarul amikor kicsi voltam, apám ezt valahogy nem jól csinálta... Egyébként annak a produkciós cégnek, amit apámmal csináltunk "Kasso-ék" a neve. S a logóhoz a nagyapám rajzát használtuk fel.

részlet a Gyűlölet c. filmből
részlet a Gyűlölet
c. filmből

106 KByte
részlet a Gyűlölet c. filmből
részlet a Gyűlölet
c. filmből

107 KByte
részlet a Gyűlölet c. filmből
részlet a Gyűlölet
c. filmből

105 KByte
Matthieu Kassovitz
Matthieu Kassovitz

232 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek