 Az elsüllyedt templom 36 KByte |
Mindegyikünk találkozott már ilyen helyzettel, átéltünk hasonló dolgokat, családban, szerelmeinkben vagy kapcsolatainkban, de nem szívesen beszélünk róla. Sokan magukra ismerhetnek ebben a történetben. Lehet, hogy hálásak vagyunk, ha valaki más mondja ki helyettünk, amit mi nem merünk. ÁLOMBÁNYÁSZOK Kántor László. 34 éves. Kolozsvárott született. Dolgozott fotósként, bábszínészként, színházi irodalmi titkárként. Számos egyéni fotókiállítása volt már. A kolozsvári Hamlet előadásról készült képét beválogatták "az év 10 legjobb színházi fotója" közé. Két kötete jelent meg. Az egyik a házzsongárdi temetőről készült fotóalbum, a másik 34 erdélyi író portré-gyűjteménye. 1996-ban végzett a főiskolán filmrendező-operatőr szakon. Negyedéves vizsgafilmjének a címe: Álombánya Csiki László. Író, műfordító 1944-ben született Sepsiszentgyörgyön. 20 könyvet írt, 7-et fordított románról magyarra. Könyvkiadók, irodalmi újságok szerkesztője, rovatvezetője volt. 1991-től szabadúszó. József Attila-, Füst Milán-, Déry- és egyéb díjai vannak. Az általa ajánlott művek : Álkulcsok - drámakötet, Kísértethajó - verseskötet, A kutya a holdban - novelláskötet és az 1997-ben megjelent elbeszéléskötet, A pusztulás gyönyöre - "az már majdnem olyan, mintha könyv lenne" . Az Álombánya forgatókönyvét Csiki László Az eladott nagyapó című novellája alapján Csiki és Kántor László írta. A történet : Egy munkában elnyűtt, de a városát borzasztó körülmények között lelkesen építgető vegyimunkás együtt él a feleségével, akit olyannyira szeretett, és akivel egyfolytában dicsekszik. A férfinak egyszerűen megromlik a biológiai-nemi kapcsolata, ami már groteszkké teszi az érzelmi kapcsolatát is. Érzi, hogy az életükből hiányzik valami. Nem csak a gyerek feltétlenül, hanem... egyáltalán. Nagyon becsületes ember és tudja, hogy egy asszony mire vágyik egy házasságban. Mielőtt elvisz egy idegen férfit a feleségének - az fontos, hogy idegen legyen -, mindig ellenőrzi, hogy egészséges, hogy nemzőképes-e. Aztán hazaviszi az asszonynak és otthagyja vele kettesben. El lehet képzelni azt a lelkiállapotot, ahogy a férj elmegy otthonról. Ugyanakkor az asszony is pontosan tudja, hogy mi fog történni, mert nem ez az első eset. És azt is tudja, hogy nem fogja vállalni a rá kirótt szerepet, bár a férj akár azt is hihetné, hogy ő minden ilyen odahordott hímmel lefekszik. Ti honnan ismeritek egymást? Kántor: Kolozsvárról. Laci apámnak volt barátja és kollégája. Apám, Kántor Lajos is író, és sok jó barátját megismertem. Csiki Lacival már gyerekfejjel találkoztam. Utólag mi is barátok lettünk. Azóta már én is krisztusi korba léptem. Az eszedbe se jutott, hogy apád egyik írásából csinálj filmet? Kántor: Nem, mert apám egész életében egy novellát írt, azt is még ifjan egy pályázatra, de már akkor úgy döntött, hogy ő nem prózaírónak született, hanem irodalomtörténésznek. Főleg esszéket ír, habár most idősödő korában próbálgat... Csiki : ... most vannak novellisztikus tárcái, jegyzetei... Kántor: Igen, azok viszont mind a saját élményéből fogalmazódnak, tehát nekem nagyon érdekes olvasni őket. Olyan helyzeteket ír meg, amelyekben magáról ír. De nem tartja magát prózaírónak. Most van egy ilyen nosztalgiája... biztos mára már annyit megélt, hogy szeretne valamit ő is elmesélni a világról. Laci, neked mit jelentett az író barát fiával együtt dolgozni? Csiki : Én nem úgy néztem, mint az író barát fiára. Előtte már sok mindenről beszélgettünk. Arról, hogy miket csinál a Főiskolán, meg egyebütt is. Itt találkoztunk össze Pesten, mikor előállt az ötlettel, hogy ezt a novellát szeretné filmre vinni. Az első kötetemben van benne, aminek szintén az a címe, hogy Az eladott nagyapó. 76-ban jelent meg. Annyi idős koromban írtam, amennyi ő most. Talán fiatalabb is voltam. Huszonöt éve... Meglepődtem, hogy nálam fiatalabbakat érdekel, amit én fiatalon csináltam. Valamilyen személyes élményed fűződik a novellához? Csiki: Nem igazán. Egy tájélményből írtam, láttam egyszer egy ilyen tájat, meg egy másfél mondatos történetet mondott valaki vasmunkásokról, hogy azok már úgy tönkre vannak menve, hogy már az asszonnyal sem boldogulnak. Kb. ennyit mondtak. Ebből engem az foglalkoztatott, hogy az értelmiség milyen tehetetlen. Tehát, hogy miféle impotenciák vannak a világban, fizikai, szellemi, értelmiségi. Neked mi tetszett meg a Csiki-novellában? Kántor: Először fiatal írók novelláit kezdtem el olvasni, kortársaimat, hátha abból ki tudok választani valamit. Tehetségesek, jó írók, de valahogy mindegyik történet ugyanarról szól. És nincsenek klasszikus dramaturgiájú novellák. Lehet, hogy furcsán hangzik, de én szeretem az idézőjelbe tett klasszikus dramaturgiát. A mostani fiatalok általában életérzésről írnak, vagy naplószerűen vagy különböző idősíkokban. Ezekkel nincs mit kezdjek. Valószínűleg ez a kor... életérzése, de én úgy gondolom, hogy ebből ki kell törni. Ebből a fajta gondolatiságból. Nincs igazán cselekmény, vagy ha van, nincsen felfűzve egy szálra. Történeteket kellene mesélni. Sajnos a mostani korosztályt ez nem nagyon érdekli, és ezért is mentem "visszafelé". Elkezdtem olvasni Csiki Lászlót, Kolozsvári Papp Lacit, Bodor Ádámot... még sorolhatnám a neveket... ezek az írók olyan történeteket tudtak mesélni, amelyek engem ma is érdekelnek. Fel van fűzve egy történet, van eleje közepe és vége, amit utána meg lehet bolydítani, de van miből kiinduljak. És hozzá tudok nyúlni filmesként is, tehát nem csak olvasom őket. Csiki: Most nem a saját novellámról beszélek, de filmben nyilván könnyebben használható, ha vannak benne jellemek, figurák, helyszínek, ahogy az illik. Szerintem nem csak az olvasmányosságot, a befogadást segítik a figurák, hanem egyszerűen hitelesebbé teszik a gondolatot, ha figurák hordozzák, és nem mindig a szerző beszél. Én úgy éreztem, hogyha ... ma köd van, akkor kell írni egy figurát, aki megy a ködben. Egy ember megy a ködben. Kántor: Azt gondolom, hogy ma az embereknek egyszerű történetekre van szükségük. Erre vágynak. Magukat szeretnék látni valamilyen formában. Nem bonyolult metaforákra van szükségük, amiket furmányosan meg csavarmányosan kell megfejteniük. Szívesebben látják magukat a vásznon akár egy groteszk vagy elvonatkoztatott szituációban is. A miénk egyszerű történet. A szerelmi háromszög általában a legbevettebb és a legemészthetőbb forma, az irodalomtól kezdve mindenben. Ez se klasszikus háromszög, de valahol mégis az, csak van benne egy-két csavar. . A feleség soha nem csalja meg a férjét? Csiki: Az én fejemben nem. Nyilvánvaló, hogy ez a két magáramaradt ember a maga módján eljátssza azt, amit a másik egy ilyen helyzetben várna tőle. Itt az őszinte ember a maga borzasztóságával a férj, aki ezt a helyzetet megszervezi és megszenvedi. A másik kettő a neki kiosztott szerepet játssza el. De az idegen számára ennek a játéknak nincsen tétje. Ő egy értelmiségi, aki egy kicsit meg is játssza magát, mert megmutathatja ennek a vidéki férjnek, hogy ő egy igazi városi fickó. Kántor: Ugyan a nő ki van szolgáltatva egy helyzetnek, de mégis mindent ő irányít. Teljes mértékben a kezében tartja a dolgokat. Csiki: Igen, ha kell eljátssza a ledér nőt, de amennyiben a másik ezt komolyan venné, rögtön leállítja. Akár egy forró pillanatban is képes leállítani. Kántor: Lehet, hogy a férj a zeneszerző, de a feleség a karmester. Az ő kezében van a történet irányítása. Az író szerint az elég, ha a nő egy kicsit flörtöl, aztán kidobja a férfit? Csiki: Igen, mert számára nem arról szól a történet, hogy flörtöl és utána kidobja a férfiakat. A nőben rengeteg fájdalom van. És biztos hiányérzet is. De ahogy Laci mondja, ő a zsigereiben is nő. Szenved ettől a helyzettől, amibe bele van kényszerítve, de azt mondja, ha már benne vagyok, elfogadom, ha már a világvégén élek, feladtam a karrieremet és hozzámentem ehhez az emberhez, mert szeretem!...és ez nagyon fontos, mert szerintem ez a film a szeretetről szól és a túlélésről. A hűségről is szól? Kántor: A túlélés itt a hűséggel együtt jár. Régen az erkölcsi normák mások voltak és az emberek nem merték ennyire nyíltan vállalni magukat. Ez a nő van annyira okos és van annyira nő, hogy megtalálná helyét a világban, ha nem szeretné a férjét. De szereti ezt az embert. Persze szeretet és szerelem között van különbség, de ő ebbe az emberbe újra és újra szerelmes tud lenni, és ezért marad. Egy gyerek ugye mindig összetartó erő, ami egymás mellett tarthat embereket továbbra is. Még egy ilyen sivár világban is értelmet tud adni. Csiki: Az egy metafora, ahogy a férj a gyerekről beszél. Kántor: A férjet annak ellenére lehet szeretni, hogy az egyik pillanatban hihetetlenül bunkó... mert a másik pillanatban el tud érzékenyülni. Az eladott nagyapó átvitt értelemben megvett nagyapó is. Ez a film szerintem arról szól, hogy a nemlétező múltjából építi a jövőjét, aminek ugyancsak nincs sok kilátása. A film végén megint van egy kis metafora, ahogy visszatérek a kezdőképhez. Az alkony a templomnál... pislákol egy kis fény... Csiki: Egy vízbesüllyedt templomban... Kántor: Igen, pislákol egy kis fény, ahol először a turistát látjuk, aki csónakázik a templom körül, aztán visszatér a templomhoz, ami azt jelenti, hogy igenis van remény. Az egész film erről szól. Ezek az emberek azért maradtak egymás mellett, még ilyen helyzetben is. Az ember ahhoz, hogy megtartsa a szeretettjét, képes mindent kitalálni, még a legmorbidabb, groteszkebb helyzetet is. A szeretet kényszere szüli ezeket a helyzeteket. Csiki: Ez az ember szerelemből, szeretetből megpróbálja megadni az asszonynak mindazt, ami kell neki, még azt is, amit ő nem adhat meg. Akár a nemiséget. Az asszony meg, ugye szintén szerelemből ezt nem használja ki, tehát nem fogadja el ezeket az ajándékokat. De tudja, hogy igazából ezt várják tőle. Ezért látjuk egyfajta készenléti helyzetben a nőt, aki állandóan vár? Kántor: Igen, ő tudja... El is hangzik a filmben, hogy... Csiki: ...hogy "mindegyik a férjem jóbarátja, mindegyik, amelyik idejön" - mondja a nő. Kántor: Ezt elhadarja és a férfi megkérdezi, nem szeretnéd megcsalni a férjedet? Csiki: De! Kántor: Azt mondja: de. És látni akarja, hogy az hogyan reagál. Provokál, de tudja, hogy az ő kezében van az irányítás. Csiki: Az utolsó jelenetsorból is kiderül, hogy nem csak ez az egy férfi küszködik ilyen problémával, hiszen valaki aztán azt az egyébként megérdemelt pofont vagy nyaklevest mégis csak kiméri erre az idegenre. Kitől kapja azt a nyaklevest? Csiki: Nem a férjtől, hanem valakitől, a hasonló sorban lévők egyikétől, akik ugye, hol másutt gyülekeznének, mint a kocsmában. Kántor: Ez egy nagyon zárt világ, mindenki egymásra van utalva és nem engedi be az idegent. Csiki: Van a filmben egy kicsit ütődöttnek látszódó figura, aki esetleg maga is hazavinné ezt a fickót, mert feltehetően ugyanilyen gondja van. Kántor: A figura egyébként csak később került be a filmbe, a novellában nincsen benne. Ő az, aki követi a férjet és az idegent, és a férj mindig el akarja zavarni. Csiki: Ő tudja, hogy mért viszi föl a férfit. Kántor: Igen, ebben a zárt társadalomban mindenki mindent tud, kivéve az idegent. Sok vita volt már azokkal, akik látták a filmet, hogy mért vettem a falu bolondjára, de nem az. Nem ütődött. Ebben a zárt világban mindenki mást talált ki a túlélésre. Ő azt találta ki, hogy eljátssza a falu bolondját, mert neki szeretetre van szüksége és mert a bolondot nem bántják, még az indián regényekben sem. Ugyan fejbeverik néha, de akkor is szeretik. Csiki: Ennek az idegennek a feltételezett latorkodását, ugye valaki megtorolja egy ütéssel. Valaki, aki pontosan átlátja a helyzetet. Jó nagyot döngít a hátára, mert tudják, hogy ez honnan jön, milyen helyzetből. Legszívesebben meggyilkolnák. Mert az asszonyaikat gyalázta meg, hiszi mindenki, miközben erről szó sem sincs. Ennek a helyzetnek a sajátja, hogy ugyan fölkínálják a lehetőséget, miközben szenvednek tőle, mert megalázza őket. És ezt így próbálják megbosszulni. Elég gyermeteg módon... és a fickó feltehetően ekkor fogja fel, hogy mi történt és mibe avatkozott bele, mikor megkérdezik tőle, hogy mi történt, és csak azt felelheti, hogy semmi. Visszalökik őt abba a világba, ahonnan jött. Nekik ebben a világban van egy viszonylagos biztonságérzetük. Itt mindenki ismeri egymást, mindenkinek ugyanaz a problémája, ezért sem engednek be mást maguk közé. Mert bármilyen nyomorban élnek, és most a lelki nyomorról is beszélek, nem csak arról, amit a környezet mutat, biztonságérzetet ad nekik, hogy ez az övék. Önmagukat sajnáltatják, meg bántják is egymást, de más nem bánthatja őket. Van egy kis kívánkozás is a filmben, amiről a férj is mindig beszél, hogy megpróbálja valahogy azt a sanyarú és köznapi dolgot, hogy műanyagot gyártanak, magasabb régióba emelni. Ahogy mondja, a "semmiből születik valami", a gyerek is így születik... Egyfajta kívánkozás van ebben a miliőbe, amit megteremtett. Ami a mi szemünkben ízléstelen, de a maga módján ugye elegánsnak és kellemesnek elképzelt szobabelső, amiben az asszonyt tartja, mint egy berendezési tárgyat. Kreált világban él, és ebbe a világba illene bele az is, hogy az asszony meg fogja csalni, hogyha erre alkalom adódik. Kántor: A lakásuk olyan, mint egy díszlet. Amikor belép a férj az idegennel a szobába, felkapcsolja a villanyokat és előkészíti a terepet. Az egy megkoreografált dolog, amit a házaspár már többször eljátszott, de csak ők tudják, hogy miről van szó. Azért is van a lakásnak egy teljesen más színvilága és atmoszférája, ahová a giccs szintjéig minden össze van hordva. Azon belül a nő megpróbálja normálisan elrendezni a férfi ajándékait, amiket ő odahord, és amiket ő nem dobhat ki. Ezzel a bordós világgal egy kicsit olyan, mint egy szentély... meg mint egy kupleráj. Csiki: Budoár. Kreált világban próbálnak élni, mert ugye az, amiben élnek, elég rémes. A környezet is ronda, őket meg a saját munkájuk nyomorítja meg, úgyhogy muszáj kreálni egy szép asszonyt egy szép miliőben... akivel aztán nem tud mit kezdeni. Kántor: Számomra a legszebb pillanat és a legszebb monológja a férjnek, amikor a gyerekről mesél. Amikor elmondja a műanyagos sztoriját, rá is szól a felesége, "te, Bandi te", nem kéne ezt mindig elmesélned. A monológtól ő maga is elérzékenyül, az asszony is elringatja magát, mert végül neki is vágya egy gyerek. És elmondja, hogy mi az élet lényege...hogy "találkozol egy nővel és nézed és nézed és nézed és egyszercsak születik egy gyerek. És akkor a gyerek kézen fog és felvisz a hegyre és ő is találkozik egy nővel, és ő is elkezdi nézni, nézni, nézni, és egyszercsak születik egy gyerek és akkor a férfi elmegy, odaátra, úgy, ahogy a gyerek is jött valahonnan ". És ez igazán nagyon szép... Megpróbálja elképzelni és mindig meg is hatódik önmagától, de ez az a pillanat, amikor már a nő se szól közbe... Csiki: Ezek untig értik egymást. Ezt a jelenetet vagy hasonlót akármilyen fájdalmas, már eljátszották egymás között sokszor. Tulajdonképpen mindig azzal az eredménnyel, ami egy félreértés ugye, mert a nő sosem játssza el végig a jelenetet, de a férfi azt hiszi, hogy igen. Kántor: A férjet bosszantja, hogy mindig elérzékenyül mások előtt, de mindig elmondja ezt a monológját, és aztán ezzel menekül ki a lakásból. Az ő pszichológiája az, hogy behergeli magát, aztán elérzékenyül, utána meg dühös azért, hogy mások előtt elérzékenyült, de ugyanakkor meg otthagyja a másikat, mert azért vitte oda, hogy az is nézze, nézze, de ne csak nézze, mert ő az, aki csak nézi. Gondolja, hátha a másik tud valami mást is csinálni vele, nem csak nézni. Mert ha nézi, abból még nem születik gyerek. Az lenne az igazán szép, ha így születne, hogy nézzük, nézzük és nézzük. A történetet Romániában élő színészek játsszák el. El se tudtad volna képzelni ezt a filmet magyar színészekkel? Kántor: De, igen, ám itt nem tudtam volna leforgatni. Nagyon sok vitám volt, hogy miért nem. Én Erdélyben nőttem fel és ezért a személyes élményeim odakötnek. Ahhoz, hogy valamit adjak magamból, hogy ezt a történetet igazán el tudjam mesélni, ahhoz oda kell mennem. Azért is gondoltam, hogy mai történetet választok, mert arról emlékképeim és gyerekkori élményeim vannak. Végül azzal győztem meg mindenkit, hogy Magyarországon nincs ilyen hegy, nincs ilyen vízgyűjtő, mint Erdélyben...a gyerekkori élmények nem voltak meggyőző érvek...ők azt értették meg, hogy itt nincs olyan gát, olyan elsüllyedt falu... Csiki: És az az igazság, hogy ezt a világot, ezt a miliőt a román színészek - mindig ezt a szót használom - zsigerből tudják. Kántor: Nem hiszem, hogy más ezt nem tudná eljátszani. A három főszereplő román színész, a többi viszont magyar szereplő, csak románul beszélnek... tehát erdélyi magyar színészek. Marosvásárhelyről, Szentgyörgyről jöttek és csak azért beszéltettem őket románul, hogy legyen egy román változat és ne kelljen két szinkront csinálni. Persze a román színjátszás teljesen más fajta színjátszás, és ők jobban ismerik az ottani világot, mint az itteniek. Kovács Lajos játszotta volna a férjet, de egyeztetési gondok voltak, és így lett Petre Nicolae. Maia Morgenstern miért vállalta el a feleség szerepét? Kántor: Annak idején Szász János filmjében, a Witman fiúkban együtt dolgoztunk. Én ajánlottam őt Jánosnak, aki miután megnézte az egyik Mészáros Márta filmben, teljesen beleszeretett, annak ellenére, hogy előtte egészen másképp volt az anya figurája megírva. Forgatás közben odaadtam Maiának ezt a könyvet, elolvasta, tetszett neki és mondta, hogy szívesen eljátszaná. Mikor a Witman fiúkat befejeztük, azt mondta, hogy végül is nekem köszönheti ezt a szerepet, ezért lehet egy kérésem, amit ő teljesít. Jó, akkor az a kérésem, hogy amikor majd ezt forgatom - előre tudtam, hogy nem lesz elég pénzem erre a diplomafilmre -, vállalja el ingyen a szerepet. Gondolom, visszamondta volna a szerepet, ha nem látott volna benne lehetőséget és fantáziát. Elég nagy kaliberű színésznő ahhoz, hogy ne vállaljon el bármit. Hogy lett Vivi Vasile Dragan az operatőr? Kántor: Szeretem, ahogy gondolkodik, azonkívül tudtam, hogy nagyon jó szakember. Nem is mertem elhinni, hogy elvállalja, mert már 40 nagyjátékfilmet forgatott, de azért elküldtem neki a könyvet és felkértem. Elvállalta. Ezzel is szerencsém volt, mert ő az a román operatőr, aki soha nem forgatott videóra, csak filmre, annak ellenére, hogy vannak videókamerái, mert van egy alapítványa, ahol fiatalokat támogat. Izgult egy kicsit, hogy én operatőr szakon végeztem, másodszakom volt a rendező szak, és ő életében egyszer dolgozott egy kollégájával, aki operatőrként rendezte. A rendezők is és az operatőrök is sumákolnak a forgatás során, ha hirtelen alkotói válságba kerülnek, és ilyenkor ráfogják, hogy ezért vagy azért nem megy a világítás, de tudta, hogy ezt velem nem lehet megcsinálni, mert engem nem tud átverni. Megegyeztünk, hogy külön-külön leírjuk, milyen szűrőket, optikákat szeretnénk használni. Amikor először találkoztunk Kolozsvárott, az apámék lakásában ültünk és kicseréltük a papírjainkat. Akkor kicsit ijedten nézett rám. Nagyon szép pillanat volt. Pont ugyanazokat a szűrőket írtuk le és azt is, hogy milyen kombinációban használnánk. Abban a pillanatban megszületett köztünk a maximális bizalom. |
 Kántor László 25 KByte | |
 Csiki László 18 KByte | |
 Dorin Andone és Maia Morgenstern 64 KByte | |
 Dorin Andone és Maia Morgenstern 94 KByte |
