Almodóvar Eleven hús című filmjében akkor dördül el a szereplők sorsát alapvetően meghatározó és mindent fenekestül felforgató lövés, amikor a szobában bekapcsolva hagyott televízióban Bunuel Egy bűneset története című filmje pereg. A posztmodern film manchegoi mestere nem véletlenül hajt fejet immár direkt módon is - P. W. Evans szavaival élve - "a szürrealista film pápája" előtt. Februári sorozatunkban a szürrealista szemléletmódnak és motívumoknak a spanyol filmben való továbbélését mutatjuk be. Ezt előkészítendő válogattuk most össze Bunuel szürrealista - és olykor nem is annyira szürrealista - filmjeit. De más szempontból is kapóra jött ez a sajátos Bunuel-retrospektív.
Januárban unikális filmbemutatót tart a Cirkogejzir mozi: a kortárs mexikói film nemzetközileg legelismertebb alakjának, Arturo Ripsteinnek Vérvörös - Profundo carmesí című munkájával a világ egy olyan részét kapcsolják be a filmforgalmazásunkba, mely a magyar mozilátogatók számára tökéletesen ismeretlen. Az 1996-os velencei fesztiválon több kategóriában is győztes (köztük a forgatókönyvéért is kitüntetett) Vérvörös szürreális nézőpontból közelít ahhoz a negyvenes években valóban megtörtént sorozatgyilkossági esethez - amolyan sajátos Bonnie és Clyde sztorihoz -, melyet egyébként amerikai független filmes szemléletmódú (dokumentarista stílusban és fekete-fehérben forgatott) thrillerként már 1969-ben feldolgozott The Honeymoon Killers címmel Leonard Kastle. Ripstein az Öldöklő angyal és az Oszlopos Simeon forgatásakor ott lábatlankodott Bunuel stábjában. "Nagyon keveset tanultam tőle. Csak bámultam és csodáltam, hogyan teszi a dolgát, egyszer sem tudtam volna azt mondani: `Bunuel úr, ez rossz'. Mindig a legtökéletesebbet csinálta. Egészen csodálatos volt, hogy mellette lehetek. Sok asszisztens dolgozott a stábban, de engem az a szerencse ért, hogy az ő közvetlen asszisztense lehettem. Hosszú, hosszú éveken át igazán közel álltunk egymáshoz, és fantasztikusan sokat segített. Nem a szakmában, nem azzal, hogy megmondta volna: ha ezt így, vagy úgy csinálod, ez és ez lesz az eredmény. A gondolkodásmódja, az elvei és az etikai normái formáltak engem is. Tökéletes és felejthetetlen műveket alkotott. És ami közös volt bennünk, az a munka szeretete és a törekvés, hogy a lehető legjobban tegyük a dolgunkat - áradozott egy interjúban Ripstein.
Mikor 1928-ban Bunuel
csatlakozott a párizsi szürrealista csoporthoz, feltett
szándéka volt, hogy a szürrealista kifejezésmóddal
kísérletezzen a mozivásznon is. Salvador Dalíval közösen
készítette az első szürrealista filmet, az Andalúziai
kutyát, mely váratlan közönségsikert aratott. (E hónap
egyébként Dalí-évfordulót is tartogat, melyről többek
közt a Bűvölet című filmmel emlékezünk meg, ahol a
főhős álmának megjelenítéséhez kérte fel Hitchcock
Dalít.)
A botrányt kavaró Aranykor után Bunuel három nagy
hollywoodi stúdiónál is dolgozott, majd Mexikóban kötött ki
hosszabb időre. Zenés-táncos kommersz darabok, irodalmi
adaptációk és néhány realista film után az Egy bűneset
történetétől (1955) kezdve ismét feltűnik filmjeiben a
szürrealista látásmód. Már itt is játszik a valóság és a
fantázia keverésével, de itt még iróniával és talán nem
is szándékolatlan önparódiával teszi mindezt, amit később
nyilvánvaló társadalomkritikával váltott fel. Állítólag
egyszer azt mondta Carlos Fuentesnek, hogy ugyanaz a szándék
vezette hetvenöt éves korában, mint huszonhét évesen, s ezt
Engels következő gondolata fejezi ki: a művész azzal a
céllal ábrázolja a társadalmi kapcsolatokat, hogy lerombolja
a kapcsolatok hagyományos tartalmát, megtörve ezzel a burzsoá
világ optimizmusát, arra kényszerítve a nézőt, hogy
kétségei támadjanak a tökéletesen elrendezett világ
örökkévalóságával szemben.
