Dudás Miklós

Tükröződések tükörképe

105 KByte
Minden kép torz, színes kavalkád. Jelentéktelen cselekmény. Csak nagyritkán megszólaló, motyogó szereplők. Sokszor érthetetlen, amit mondanak. Amikor érthető, akkor is mély értelműnek vélt, filozófusoktól kölcsönvett dolgokról beszélnek. Érthetetlen. Én legalábbis nem értem. Lehet, hogy túl kevés vagyok ehhez? Kísérleti film. Díjnyertes. Van értelme? Talán. Nem találom. Nincs energiám kutatni. Kedvem se. Tükröződések. Tán tükröz valamit. De mit? Érdemes ilyen filmet készíteni? Ki fogja ezt megnézni? Ha meg is nézi, ki fogja ezt megérteni? Ki fogja ezt élvezni? Nem sokan, és ebben biztos vagyok. Nem szórakoztat. Nagyon nehéz film. Mit akar közölni? Filozófusok talán elcsemegéznének rajta. Talán néhány végletesen elvont művész is. Ez lenne a művészet? Kísérlet- sikertelen. Nem érint meg.
Ringatózó monológ (vers?), ellilult száj. Tükröződések operarészlettel. Maszkok, jelmezek. Hajótest- hosszú. Emlékképek. Hirosima, archív robbanás. Velencei karnevál- jelmezek, maszkok, csatornák, kikötő, daru. Szobrok, kórházi belső. Beteg főszereplő- halálos. Macskák a folyosón. Autóút feleséggel (?), gyerekkel. Oxigénmaszk. Alélt test a tengerparton. Sikollyal ébredő férfi. Sikoly mindenütt: a tengerparton, a kórházban a beteg felett, az autóban. Hullakupac. Toronyházak alulról. Baleset történt? Jóga, opera. Anya és lánya kék löttyöt iszik. Házvásárlás, beszélgetés hajókról, házról, nőkről. Koncert idegesítő zenével. Ölelkezés, szeretkezés- belső szervi képek a megtermékenyülésről. Szent Márk tere rengeteg galambbal és jelmezesekkel. Amerika. Telefonon beszél egy menedzserszövegű figura, a vonal túlsó végén a vörös nő Olaszhonból azt magyarázza, hogy az ő kapcsolatuknak vége, ő ugyan nem megy énekelni. A férfi először kéri, aztán fenyegeti. Séta, keringőző szél. Maszkos nő mászik énekelve a kórházban fekvő férfire. Oxigénmaszk, becsövezett test, ellilult száj, mélyen ülő szemek. Színes, tömeges lufieresztés, fekete-fehér szovjet felvonulás, államfők. Térkép, tűz, mentősök, sebesülések. Csernobil. Halott környék. Látogató doktor, az anyagért jött. Anyag tulajdonképpen nincs is. Vérvétel, mosdatás. Vízágyúval a nukleáris szennyezettség ellen. Gyönyörű tengerparti üdülőparadicsom, apró szigetekkel. Úszó férfi, nehézkes levegővétel, oxigénmaszk. Telefon, elment a hangom- mondja a vörös nő. Fenyegetés. Kétségbeesés. Előkészület a műtéthez, kórtermi felolvasás. Mi van ott kint? Csernobil, betonozás. A művészet olyan, mint egy bot. A bot olyan, mint az asztrológia. Főszereplőnk, a Lilaszájú: asztrológus. Minden milliomos egy életművész. Lehet egy szegény boldog? Kiszívják az agyamat. Tengerpart, széken ülő röhögő nő. Síró Vörös a Lilaszájúval fekszik a szőnyegen- embrióképek. Örömmel eltöltő motorral állítható kórházi ágy. Amerikai konflisra száll a nő, otthagyva a férfit. Kórtermi alkudozás egy nyakműtétről. Beszélgetés az idő sűrűségéről. Az anyag az időnek megfelelő tárgyi valóság. Mindennek van horoszkópja, Csernobilnak is. Ringatózás kék infúziós folyadékkal. Zene, tűzijáték. Tűz, mentősök, sebesültek. Ringatózás. Visszhangosított, érthetetlen monológ. New York. Hajléktalan pihenés két úttest között, hordónál melegedő afroamerikaiak. Villogó óriásreklám, limuzin. Vörös beszáll, a lilaszájú fényképezi. Steven Seagal- akciófilm, karambol. Koncert, reklám, koncert, reklám Sokat tudok magáról, az 56-os, 58-as dolgokról- mondja az orvos a Lilaszájúnak, majd lelövi. Úszó szabadságszoborfej, New York, Velence, infúzióval ringatózó test. Harangszó. Készülődés a műtétre. A doktor borozik a tengerparton: Láttam a gondolatait, szerettem volna megérteni őket. Kár érte. Őbenne is benne van Isten. Valami, ami örökkévaló. Lehet, hogy bennem él tovább? Műtét, jelmezesek, keringő. A Lilaszájú az orvossal szemben áll, térdig a vízben.
Montázs. Színes képvilág. Kísérleti film. Nem magyaráz semmit, legalábbis szavakkal nem. Csak képekkel. Azokkal viszont nagyon kifejezően. Egy darabig. Sok mindent sejtet, de szinte semmit sem tár elénk. Mindenki kibonthatja a saját történetét, a saját filmjét. Van egy történet, abszolút egyszerű, csak a sztori miatt nem lett volna érdemes leforgatni ezt a művet. Van rengeteg kép, egy ideig érdekes, de aztán már csak unalmas a hasonló képsorok ismételgetése. Adva van továbbá néhány párbeszéd és monológ, amivel sokat akarnak mondani, de az üzenet (ha van egyáltalán) nem éri el a címzettet. A film készítői szerintem nem tudták eldönteni, hogy a szavakkal, vagy a képekkel beszéljenek. Ennek eredményeképpen felemásra sikerült az alkotás.
A szereplőválasztás sem túl szerencsés, sokszor nem lehet érteni, mit is mondanak. Néha a betorzított hang miatt, máskor meg azért, mert a színészek egyszerűen csak motyognak. Amikor érthető a beszéd, a szöveg akkor sem válik világossá, elvont gondolatokon filozofálgatnak, de egyszer sem jutnak értelmes végkövetkeztetésre. Abban sem vagyok biztos, hogy a film szereplői színészek, ugyanis nem kell az embernek túlságosan megerőltetnie magát ahhoz, hogy életunt, fásult, szenvedő figurákat alakítson. Azt is el tudom képzelni, hogy a film alakjai önmagukat alakították. Azt is el tudom képzelni, hogy forgatókönyv sem volt. A párbeszédek legtöbbször teljesen spontánnak tűnnek, mintha a szereplők ott helyben kezdtek volna el beszélgetni, és ezt egy kamera rögzítette volna.
Vissza-visszatérő lassan vánszorgó, torzított képek próbálják fokozni a hatást, egyben erősítik a néző unalomérzetét. Sokszor céltalannak éreztem az egyébként valóban újszerű, egyedi képvilágot.
Valószínűleg nem kevés pénzből forgatott a stáb, már csak ha a helyszíneket vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvalóvá válik ez a tény. Nem hiszem, hogy megérte a dolog, abban viszont bizonyos vagyok, hogy nem sok pénzt fog visszahozni a film.
Ez a film kísérleti jellegű, de nagyon bízom benne, hogy nem ez az út lesz a jövő filmgyártásának fő csapásiránya. Kísérletezni persze szabad, sőt kell is, de szerintem a közérthetőségbe oltott egyediségre kellene törekedni, nem pedig teljesen elvont dolgokon meditálni. Figyelembe kéne venni, hogy egy film a moziközönség számára készül, nem pedig a filmkészítő stábnak. Nem tudom kinek készült ez a film. Nehéz végignézni, és az előadás nem is ér véget a főcímmel, hanem az ember agyában pereg tovább. Hogy ki mire jut a gondolkodás után, nem tudom. Én ennyire jutottam.

169 KByte

92 KByte

178 KByte

105 KByte	Minden kép torz, színes kavalkád. Jelentéktelen cselekmény. Csak nagyritkán megszólaló, motyogó szereplők. Sokszor érthetetlen, amit mondanak. Amikor érthető, akkor is mély értelműnek vélt, filozófusoktól kölcsönvett dolgokról beszélnek. Érthetetlen. Én legalábbis nem értem. Lehet, hogy túl kevés vagyok ehhez? Kísérleti film. Díjnyertes. Van értelme? Talán. Nem találom. Nincs energiám kutatni. Kedvem se. Tükröződések. Tán tükröz valamit. De mit? Érdemes ilyen filmet készíteni? Ki fogja ezt megnézni? Ha meg is nézi, ki fogja ezt megérteni? Ki fogja ezt élvezni? Nem sokan, és ebben biztos vagyok. Nem szórakoztat. Nagyon nehéz film. Mit akar közölni? Filozófusok talán elcsemegéznének rajta. Talán néhány végletesen elvont művész is. Ez lenne a művészet? Kísérlet- sikertelen. Nem érint meg. Ringatózó monológ (vers?), ellilult száj. Tükröződések operarészlettel. Maszkok, jelmezek. Hajótest- hosszú. Emlékképek. Hirosima, archív robbanás. Velencei karnevál- jelmezek, maszkok, csatornák, kikötő, daru. Szobrok, kórházi belső. Beteg főszereplő- halálos. Macskák a folyosón. Autóút feleséggel (?), gyerekkel. Oxigénmaszk. Alélt test a tengerparton. Sikollyal ébredő férfi. Sikoly mindenütt: a tengerparton, a kórházban a beteg felett, az autóban. Hullakupac. Toronyházak alulról. Baleset történt? Jóga, opera. Anya és lánya kék löttyöt iszik. Házvásárlás, beszélgetés hajókról, házról, nőkről. Koncert idegesítő zenével. Ölelkezés, szeretkezés- belső szervi képek a megtermékenyülésről. Szent Márk tere rengeteg galambbal és jelmezesekkel. Amerika. Telefonon beszél egy menedzserszövegű figura, a vonal túlsó végén a vörös nő Olaszhonból azt magyarázza, hogy az ő kapcsolatuknak vége, ő ugyan nem megy énekelni. A férfi először kéri, aztán fenyegeti. Séta, keringőző szél. Maszkos nő mászik énekelve a kórházban fekvő férfire. Oxigénmaszk, becsövezett test, ellilult száj, mélyen ülő szemek. Színes, tömeges lufieresztés, fekete-fehér szovjet felvonulás, államfők. Térkép, tűz, mentősök, sebesülések. Csernobil. Halott környék. Látogató doktor, az anyagért jött. Anyag tulajdonképpen nincs is. Vérvétel, mosdatás. Vízágyúval a nukleáris szennyezettség ellen. Gyönyörű tengerparti üdülőparadicsom, apró szigetekkel. Úszó férfi, nehézkes levegővétel, oxigénmaszk. Telefon, elment a hangom- mondja a vörös nő. Fenyegetés. Kétségbeesés. Előkészület a műtéthez, kórtermi felolvasás. Mi van ott kint? Csernobil, betonozás. A művészet olyan, mint egy bot. A bot olyan, mint az asztrológia. Főszereplőnk, a Lilaszájú: asztrológus. Minden milliomos egy életművész. Lehet egy szegény boldog? Kiszívják az agyamat. Tengerpart, széken ülő röhögő nő. Síró Vörös a Lilaszájúval fekszik a szőnyegen- embrióképek. Örömmel eltöltő motorral állítható kórházi ágy. Amerikai konflisra száll a nő, otthagyva a férfit. Kórtermi alkudozás egy nyakműtétről. Beszélgetés az idő sűrűségéről. Az anyag az időnek megfelelő tárgyi valóság. Mindennek van horoszkópja, Csernobilnak is. Ringatózás kék infúziós folyadékkal. Zene, tűzijáték. Tűz, mentősök, sebesültek. Ringatózás. Visszhangosított, érthetetlen monológ. New York. Hajléktalan pihenés két úttest között, hordónál melegedő afroamerikaiak. Villogó óriásreklám, limuzin. Vörös beszáll, a lilaszájú fényképezi. Steven Seagal- akciófilm, karambol. Koncert, reklám, koncert, reklám Sokat tudok magáról, az 56-os, 58-as dolgokról- mondja az orvos a Lilaszájúnak, majd lelövi. Úszó szabadságszoborfej, New York, Velence, infúzióval ringatózó test. Harangszó. Készülődés a műtétre. A doktor borozik a tengerparton: Láttam a gondolatait, szerettem volna megérteni őket. Kár érte. Őbenne is benne van Isten. Valami, ami örökkévaló. Lehet, hogy bennem él tovább? Műtét, jelmezesek, keringő. A Lilaszájú az orvossal szemben áll, térdig a vízben. Montázs. Színes képvilág. Kísérleti film. Nem magyaráz semmit, legalábbis szavakkal nem. Csak képekkel. Azokkal viszont nagyon kifejezően. Egy darabig. Sok mindent sejtet, de szinte semmit sem tár elénk. Mindenki kibonthatja a saját történetét, a saját filmjét. Van egy történet, abszolút egyszerű, csak a sztori miatt nem lett volna érdemes leforgatni ezt a művet. Van rengeteg kép, egy ideig érdekes, de aztán már csak unalmas a hasonló képsorok ismételgetése. Adva van továbbá néhány párbeszéd és monológ, amivel sokat akarnak mondani, de az üzenet (ha van egyáltalán) nem éri el a címzettet. A film készítői szerintem nem tudták eldönteni, hogy a szavakkal, vagy a képekkel beszéljenek. Ennek eredményeképpen felemásra sikerült az alkotás. A szereplőválasztás sem túl szerencsés, sokszor nem lehet érteni, mit is mondanak. Néha a betorzított hang miatt, máskor meg azért, mert a színészek egyszerűen csak motyognak. Amikor érthető a beszéd, a szöveg akkor sem válik világossá, elvont gondolatokon filozofálgatnak, de egyszer sem jutnak értelmes végkövetkeztetésre. Abban sem vagyok biztos, hogy a film szereplői színészek, ugyanis nem kell az embernek túlságosan megerőltetnie magát ahhoz, hogy életunt, fásult, szenvedő figurákat alakítson. Azt is el tudom képzelni, hogy a film alakjai önmagukat alakították. Azt is el tudom képzelni, hogy forgatókönyv sem volt. A párbeszédek legtöbbször teljesen spontánnak tűnnek, mintha a szereplők ott helyben kezdtek volna el beszélgetni, és ezt egy kamera rögzítette volna. Vissza-visszatérő lassan vánszorgó, torzított képek próbálják fokozni a hatást, egyben erősítik a néző unalomérzetét. Sokszor céltalannak éreztem az egyébként valóban újszerű, egyedi képvilágot. Valószínűleg nem kevés pénzből forgatott a stáb, már csak ha a helyszíneket vesszük figyelembe, akkor is nyilvánvalóvá válik ez a tény. Nem hiszem, hogy megérte a dolog, abban viszont bizonyos vagyok, hogy nem sok pénzt fog visszahozni a film. Ez a film kísérleti jellegű, de nagyon bízom benne, hogy nem ez az út lesz a jövő filmgyártásának fő csapásiránya. Kísérletezni persze szabad, sőt kell is, de szerintem a közérthetőségbe oltott egyediségre kellene törekedni, nem pedig teljesen elvont dolgokon meditálni. Figyelembe kéne venni, hogy egy film a moziközönség számára készül, nem pedig a filmkészítő stábnak. Nem tudom kinek készült ez a film. Nehéz végignézni, és az előadás nem is ér véget a főcímmel, hanem az ember agyában pereg tovább. Hogy ki mire jut a gondolkodás után, nem tudom. Én ennyire jutottam.
169 KByte
92 KByte
178 KByte