66 KByte |
Stetson City, 1885. A Trigger Whisky
Salonban még alig ült el a pálinkás borskoktéllal átitatott
cowboyok öldöklése, az Arizónai Újjászületés gyülekezet
aktivistái alkoholellenes kampányba kezdenek. Ám egyiküket,
egy butuska, mindazonáltal igencsak szőke hölgyet a
legvérmesebb szeszkazán durván inzultálni kezdi. Ekkor egy
szelíd, tiszta hang úszik a terembe: "Egy pohár Kolaloka
limonádét!" Mindenki megdermed. A kamera rámozog az ajtóra.
Az ellenfényből, a fényművészet e hősi köntöséből
fehérruhás alak lép elő. Ahogy közeledik, kirajzolódik
lángos képe és tejfeles szája. Semmi kétség, ő az:
Limonádé Joe.
A westernparódia szembetűnő reklámklip-paródia jellege árulkodik a rendezői koncepcióról is. A westernhős számára az igazi feladat, ha egy közösséget megszabadíthat a Gonosztól. Nem pénzért, vagy más anyagi haszonért, csak úgy, emberségből. Limonádé Joe nem közülük való. Minden cselekedetét anyagi érdekei határozzák meg. Azért szónokol az alkohol ellen, mert a Kolalok & Fia cég "bejegyzett megbízottja". Ellenségét nem fizikailag igyekszik megsemmisíteni, számára az a győzelem, ha leirattathatja a másikkal cége szlogenjét: "Nem téveszt célt koltom soha, mert italom: Kolaloka." Feleséget is pénzen vesz magának: a cégtől kapott tízszázalékos jutaléknak négy és fél százalékáért. Durván megsérti egy ötdolláros csekkel Tornádó Lout, "a végzet viharzó asszonyát", aki pedig Limonádé Joenak nem a szolgáltatásait, hanem őszinte szerelmét ajánlja fel. Így töri szét a szocializmus kérlelhetetlenül leleplező igazlátása a western hazug mítoszát. Mert senki sem különb itt Limonádé Joenál! A jövendőbeli ara, Winnifred, noha még szűz, anyagi szempontból cseppet sem ártatlan: kezéért cserébe a Kolalok-ügynök jutalékának öt százalékát kéri. Szegény kisváros sem tűnik egyébnek, mint poros színtérnek két bár konkurenciaharcához. Az egyikben, a Badman-fivérekében alkoholt mérnek (zseniális megoldás, hogy a Trigger Whisky Salon - mely Winnifred szerint csak úgy bűzlik a "rossz nők külföldi parfűmjétől" - működés közben bűnös pirosra, kihalt állapotában pedig félelmetes kékre virazsírozott képeken jelenik meg), a másikban Goodman úr, a Kolalok cég frissen kinevezett területi képviselője Kolaloka limonádét kínál. (Kevesbé zseniális a limonádé-bár megjelenítése, amely egy szocialista presszó hangulatát idézi, de megmosolyogtató ez a nyilván szándékolatlan önparódia.) Doug Badman már udvarolni is csak úgy tud, hogy azt súgja szíve választottjának, amikor a hölgy füléhez helyezi az ajándék fülbevalót: "Gondolja csak el: egy fülecskéjén 250 tehén fityeg." Goodmanék pedig nem átalják Kolaloka-limonádé ivásra ösztönző plakátjukon felhasználni a legszentebb amerikai hősök, Washington és Lincoln képmását sem! Ráadásul Lipsky könyörtelen; hogy nyilvánvaló legyen, mindenki egy tőről fakad, a film végén kiderül: Limonádé Joe testvére a rosszembereknek, hisz karjukon ugyanaz a kakaószínű, mexikói dollár nagyságú anyajegy éktelenkedik. Csak az ártatlanka Winnifred nincs megjelölve, de őhozzá sem fűzhetünk nagy reményeket, mert olyan butácska, hogy még egy öt-hat mondatos kampányszöveget sem tud bemagolni. A Limonádé Joe után majdnem egy évtizedet kellett várni azokra a próbálkozásokra, melyek a western jellegzetesen kelet-európai válfajának, az easternnek megteremtését célozták (Hajdúk, Talpuk alatt fülyül a szél stb). Úgy tűnik, e műfaj térségünkben csak paródia formájában létjogosult. De ne feledkezzünk el arról sem, hogy Lipsky egy sereg filmtörténeti játékkal is fűszerezi filmjét: virtuózan mozgatja a kamerát, ötletesen játszik a film sebességével, valamint a filmkészítés hőskorát idéző állókép-variációkkal, no meg a már említett színesre virazsírozással. Bár a Limonádé Joe paródia, melyen nevetni kell, és gondolom, fog is mindenki, aki (újra) megnézi, adózzunk néhány szomorú pillanattal a démoni szépségű - és ezért a szívemhez közel álló - Tornádó Lou méltatlanul tragikus sorsának. Ő az egyetlen, aki noha egykor pénzért kínálta bájait a férfiaknak, most tiszta, őszinte szerelemmel, anyagi haszonleséstől nem szennyezett vággyal közeledik Limonádé Joe-hoz. "Csak ő tehet engem jobbá" - hajtogatja szegény elomló szépség. De csak egyetlen csókot tud szerezni az éppen aléltan heverő férfitól, megváltása elmarad. Talán mert nem ismerte fel, hogy Limonádé Joe is csak egy cowboyruhába bújt kapitalista. De mivel a film végén Lou is feltámad, így talán később még alkalma nyílik kikeveredni a limonádémámorból. Az Örökmozgó műsorán! december 4, 18.30,11,20.30, 20, 18.30,22,18.30, 25, 16.30 és 29, 16.30.
|
62 KByte | |
70 KByte |