György Lajos

Kündün

Tibet és a világunk


72 KByte

Scorsese még csak forgatta a Dalai Láma fiatal koráról szóló filmjét, amikor a kínaiak már úton-útfélen tiltakoztak ellene. Joggal féltek az eléjük tartott tükörtől, tudták, hogy nem sok szépet láthatnak benne önmagukról.

Amint kijövök a moziból, szeretném összerakni a képek egymásutánját. Nem könnyű, mert nagyon sok a filmben a vágás, nem is akarom ezeket végigvenni. Emellett a filmnek több síkja is van. Mit jelent a családtól való elszakadás? Mit jelent a reinkarnáció, a kiválasztás; lehetséges-e a gyakorlatban az erőszakmentes magatartás vagy lehetetlen? Megszűnik-e egy vallásos nemzetben a vezetésért, a hatalomért való vetélkedés? Tibetről, csak Tibetről szól-e ez a film, fontos-e egyáltalán valakinek a világunkban bármelyik kis nemzet vagy nép? Végül, ami talán a film legfontosabb, legérdekesebb tárgya: a kiválasztott, Kündün tanulása, neveltetése, felelősségének terhei alatti vívódása és döntései, lehet-e jót, vagy legalább a kevésbé rosszat választani?

A film alapja a Dalai Láma önéletrajzának első fele. A rendező visszaadja a könyv lényegét, hangulatát, s a gyerekkor egyes rögződött képeit is: az egerek futkosását a palotában, a valahol fellelt nyugati félcipőt, vagy hogy miként ráncigálta apja bajuszát. A gyors változások, a sok esemény miatt a film hosszúsága (130 perc) ellenére végig feszült, leköti a nézőt. Nagy értéke, hogy eszközei finomak, nem alkalmazkodik a mai amerikai (rém)filmek stílusához, a kínaiak egyes gaztetteit csak szavakkal mondja el, nem képekkel. Elég a Dalai Láma rettenetét, elszörnyedését látnunk, amikor elbeszélik neki, hogy a gyerekeket saját ellenálló szüleik megölésére kényszerítik...

A film megértéséhez tudni kell, hogy a Dalai Lámák Avalokitésvara (Csenrezi) inkarnációi, újra testet öltött alakjai. Az ő soruk 1391-ben kezdődik, a film a XIII. Dalai Láma halála után 4 évvel, 1937-ben amikor Reting régens álma alapján fölfedezik Tibet keleti határán egy kis faluban a kétéves Lámót, elődjének inkarnációját. A kisfiút gyaloghintóval, nagy kísérettel viszik Lhászába, s a rideg, sötét Potala palotában megkezdődnek a tanulás hosszú évei. Megismerkedik a buddhizmus tanaival, a helyes viselkedéssel, megtanulja, hogy szeressen mindent, ami él, s megfogadja: „Legyek orvos és ápolója a világ betegeinek... legyek védelmező”.

Tanítják. „Szentséged még nagyon büszke. A büszkeség a szenvedés oka” mondja az egyik mestere. De már 12 éves korában ráébred, hogy országában hiába államvallás az erőszakmentességet tanító buddhizmus, az állam rendszere korántsem tökéletes. - A kasag (kormány) által korábban lemondatott és kolostorba vonult Reting régens megkísérli, hogy visszaszerezze a hatalmat. Sikertelen merényletet szervez a uralkodó régens, Tagtra ellen, letartóztatják. Szerzetes hívei fellázadnak, de néhány napos küzdelem után leverik a fegyveres fölkelésüket. A fiatal Dalai Láma döbbenten szemléli az eseményeket. „Börtön a Potalában?” - „Mindig is volt itt börtön”- felelik neki. „Fegyver a szerzeteseknél? Van itt változtatnivaló...”

Scorsese számára talán legfontosabb a külpolitikai eseménysorozat, ami egybeesik az ifjú tudatosodásával. Már korábban említik a kínaiak készülődéseit, a tibetiek félelmét. Az ultimátumot tartalmazó levél megérkezése érdekes. A Dalai Láma édesapját „temetik” tibeti módra: a feldarabolt tetemet, annak húsát keselyűk marcangolják. (Ez az ő számukra nem annyira megrázó élmény, de a film nekünk készült.) A keselyűk falatozását látjuk, miközben valaki jelenti: levél érkezett Pekingből. Olvassa annak szövegét: „elérkezett az ideje Tibet békés felszabadításának, hogy visszatérjen a kínai birodalomhoz, külföldi államokkal ne tárgyaljon”, stb.

A film címe Kündün, tibeti szó, ami nem csak a Dalai Lámát megszólító név, eredeti jelentése a Jelenlét. A film során eszünkbe jut egy Buddha inkarnációjának újbóli Jelenléte, majd a kínaiak másféle jelenléte és a Dalai Láma vívódása, hogy maradjon-e, vagy meneküljön. Menekülnie kell, hiába fekszenek a lába elé a könyörgő szerzetesek, mert a megszállott országban segíteni már nem tud senkin és élete is veszélyben forog. Jönnek a hódítók. Igaz, voltak itt már régebben is kínaiak, de nem kommunisták, a régiek még tisztelték a vallást. Most rosszabb sors vár erre a népre.

Kündün az indiai határon lévő kolostorba menekül. Kínai vezetők látogatják, szépeket ígérve csalogatják vissza Lhászába, amíg végre kötélnek áll. Egyre élesebbek a tibeti kormány vitái a kínai tisztekkel, egyre több élelmet kérnek, kínai családokat telepítenek be Tibetbe. Ezt felszabadításának nevezik. „Nem kell engem felszabadítani, felszabadítom én magamat” mondja a Dalai Láma az egyik kínai tisztnek.

Meghívják Pekingbe is, megismerkedünk - az egyébként rosszul kiválasztott, vagy gyengén játszó - álszent, kétszínű, könyörtelen Mao elnökkel. Kedvesen magyarázza: „segíteni akarunk Önöknek”. Majd: „a vallás méreg, a nép meg van általa mérgezve és ettől alacsonyabb rendű”. Beszél a fokozatosságról, a jövőbeni kölcsönös kapcsolattartásról - de ígéretei egy napig sem érvényesek.

Gyors ütemben folyik az ország anyagi és szellemi bekebelezése. A pekingi rádió szerint „folyamatban van Tibet felszabadítása a Dalai Láma zsarnoki uralma alól, az imperialisták uralma alól.” Igyekeznek „átnevelni” az embereket: Kündün falujában könnyeit hullató idős asszony mondogatja neki: „nagyon boldog és gazdag vagyok Mao uralma alatt”. Ugyanakkor a Dalai Lámát saját fivérével akarják meggyilkoltatni!

A kínai hadsereg jelenléte egyre hangosabb, állandóan harci dalokat harsognak az utcai hangszórók. „Elvették tőlünk a csendet”, mondja a Dalai Láma. Elvették a békés, a múltban gyökerező életet.

Egy kép, álom, de valóság is lehet: a Dalai Láma halott szerzetesek között. Emelkedik a felvevőgép, és már nem néhány tucat, hanem sok száz, ezer halottat látunk. Megértjük, hogy ki kell lépnünk a filmből: mindez nem csak Tibetben történik, hanem minden földrészen, egész világunkban. Tibet és a Dalai Láma jelképpé vált, a leigázott és gyarmatosított, vallásuktól, nyelvüktől, kultúrájuktól megfosztott, megbolygatott életű, megszállt népek jelképévé. Nem csak Tibetről van szó, hanem mindannyiunkról, akik jól ismerjük ezt a sorsot.

Menekülnie kell, titokban szökik meg saját hazájából.

Jelenléte saját földjén ma már csak szellemi, spirituális. Ott él ma is népe tudatában, de csak ott, mert akinél arcképét megtalálják, azt megkínozzák, hosszú időre átnevelő táborba küldik, esetleg azonnal lelövik. A világ népei tüntetnek a kínai követségek előtt Tibetért, de az államelnökök és miniszterek Pekingben „piackutatást” végeznek, régen elfeledve Tibetet és a Tienanmen téri mészárlást is.

A film elmondja, hogy mi történik, ha elveszik egy nép életterét, szemétlerakodóvá változtatják földjeit s egy együttérzést, erőszakmentességet hirdető vallás híveit a hitükért gyilkolják. Nincs más lehetőségük, mint hogy fegyvert fogjanak. „Az erőszakmentességhez sok idő kell” - mondja a Dalai Láma.

Scorsese szól a többi állam közönyéről. Az országnak nem segített India, Nagy Britannia, az Egyesült Államok, az Egyesült Nemzetek Szervezete tárgyalni sem volt hajlandó Tibet panaszáról. (Ismerjük mi is ezt saját történelmünkből: „népek hazája nagyvilág - hozzád...” - hiába kiált.) Hiába kiált az a magyar is, aki az esküvőjén anyanyelvén szeretne „Igen”-t mondani, de azt csak idegen nyelven teheti. Hiába kiált Chiapas tartomány indiánja, a hazátlan kurd és az elüldözött koszovói albán. Az a tibeti szerzetes és apáca is, akiket a megszállók nyilvános közösülésre kényszerítettek...

Van-e jövője az ázsiai fennsíkon élő, sok ezer éve ott élő kis, nomád népnek? Bízhat-e, bízhatunk-e valamiben? Abban, amit a filmben mond valaki: „végül az istenek győznek, az ördögök veszítenek”.

Talán bízhatunk a szentek, a próféták jelenlétében és hogy minden birodalom egyszer biztosan lehanyatlik. Az különösen, amelyik felszámolta saját ősi kultúráját, hitét. A birodalmak összeomlanak, de a megvilágosodottak példamutatásai és erkölcsi tanításai fennmaradnak.

Mindazoknak ajánlom a filmet, akik nem közönyösek a kis nemzetek, közösségek sorsa iránt.

Jegyzetek:

1. A Dalai Láma a helyesírási szótár szerint kis betűkkel írandó, de a (magyarországi) buddhisták így írják. A cikk szerzője ehhez alkalmazkodik.

2. Kündün vagy Kundun: a tibeti nyelvben így hangzik, de az angolban nincs ü...


98 KByte


110 KByte


85 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek