Báthory Erzsi-Fazekas Eszter

Hézagos leltár

Magyar film 1996-97


107 KByte

I.

1996-ban három, egymástól nagyon különbözõ magyar film aratott a maga nemében páratlan és váratlan sikert külföldön. Májusban robbant a hír: a húszesztendõs, fõiskolás Iványi Marcell Szél címû hétperces fekete-fehér munkája Cannes-ban a rövidfilm-kategóriában Arany Pálmát nyert. Lucien Hervé fotóján három különbözõ viseletû, egy irányba nézõ asszony áll a szélben. Bíró Yvette azt a feladatot adta tanítványának, hogy örökítse meg a fénykép idõtlen pillanatának elõttjét és utánját. A végtelen lassú körfahrttal, egyetlen beállításban rögzített látvány a történelemmel szemben érzett örök tehetetlenségrõl és rettenetrõl vall: a kamera körbepásztáz a pusztán, miközben felfedi, hogy az asszonyok egy akasztássorozat néma és mozdulatlan szemlélõi.

Chicagóban közönségdíjat, Karlovy Varyban nagydíjat nyert Gothár Péter bûvösbájosan kíméletlen orosz lágermeséje, a Haggyállógva Vászka, amely mintegy õsmítosza mindannak, ami az Elbától keletre és az Uraltól nyugatra bármikor megtörténhet(ett). A siker titka az elõzõ film, A részleg súlyos stílusához képest varázslatosan könnyed (film)nyelvi játék.

A harmadik film, a Bolse Vita nagyon is konkrét mese. 1989: a kelet-európai rendszerváltás pillanata. Budapest: Kelet-Európa seftes piaca, a korlátlan lehetõségek, a szabadság kapuja, a sokféleség ritka békés együttélése - mindaddig, amíg meg nem jelenik a Gazda, a maffia... Az elsõfilmes rendezõ, Fekete Ibolya ennek a tûnékeny pillanatnak, az "emberarcú internacionalizmusnak" a megörökítéséért Berlinben Európa díjat (az Európa Parlament különdíját), valamint - többek között - a szocsi és a cottbus-i fesztivál nagydíját nyerte el.

Néhány éve, egy filmszemle után a külföldi filmkritikusok közül többen megállapították, hogy a szakma elsiratása, a pénzhajhászás közben a magyar film kijött a gödörbõl. Ez a kijelentés valószínûleg néhány magányos, elszigetelt "megszállottnak", elsõsorban a még mindig fiatalnak minõsülõ negyvenközelieknek, Enyedi Ildikónak, Tarr Bélának, Szabó Ildikónak, Szõke Andrásnak, Szász Jánosnak szólt. Ez a generáció minden évben letett az asztalra két-három, mûvészi invencióról és tehetségrõl tanúskodó mûvet, amely az évi húsz filmhez viszonyítva még mindig jó arány. Mindezzel együtt õk is igen nehezen tudnak pénzt szerezni következõ filmjükre. Miközben a külföldi filmkritikusok sajátos magyar filmeket szeretnének látni, addig a különbözõ pénzosztók fõként a kommerszebb témákban látnak fantáziát. 1996-ban egyetlen elsõfilmes sem jutott nagyjátékfilmhez...

Kétségtelen, hogy az alkotók jó ideje keresik a kifejezési forma újfajta lehetõségeit. A magyar film Bódy-Jeles vonulata, a nyelvi-mediális kísérletezés ugyan ebben az évben nem folytatódott, s a Szomjas-Grunwalsky páros jegyezte, közönségfilmek mûfaját kifordító, non-professional, kvázi-dokumentáris szemléletmód szellemében sem készültek jelentõs alkotások. Nem csinált idén játékfilmet a szerencsére örök-amatõr Szõke András, így nem találkozhattunk a film vizuális lehetõségeinek tündéri-groteszk animálásával sem. Nem forgatott az állandóan kísérletezõ Gothár Péter, s a társadalom számkivetettjeinek sorsát monumentális jelenidejûséggé emelõ Tarr Béla sem.

Az idei filmtermésben fölerõsödik az az általános tendencia, hogy az alkotók megpróbálják a magyar film hagyományának megfelelõ tematikát (múltbatekintés, társadalomkritika, közérzet) összehangolni a közönségnek tett mûfaji engedményekkel. (Simó Sándor: Franciska vasárnapjai, Gyarmathy Lívia: Szökés, Koltay Gábor: Honfoglalás, Kern András: Sztracsatella, Sólyom András: Érzékek iskolája, Erdõss Pál: Gyilkos kedv stb.)

A 28. Magyar Filmszemle megosztott fõdíját és közönségdíját nyert Csinibaba (Tímár Péter rendezése) példátlan közönségsikere arról tanúskodik, hogy ez jó út. Tímár a klip, a reklám - a legkommerszebb filmes kifejezésmód - struktúraszervezõ erejével olyan önironikus, kísérleti, aszinkron filmnyelvet teremt, amelynek segítségével kinevethetjük az elmúlt rendszer iránti nosztalgiánkat (vagy éppen azonosulunk vele). Filmje a már emlékezetünkben megszépült hatvanas éveket "aktualizálja": napjaink korhangulatát tükrözi, amennyiben egy "mai magyar vígjáték" csak a hatvanas években képzelhetõ el.

Simó Sándornak is majdnem sikerült. A Franciska vasárnapjai, pályája talán legszebb filmje, a magánélet szûrõjén át ábrázolja az ötvenes éveket. A háborútól az ötvenes évek közepéig kíséri el egy cselédlány és az egykori szomszéd, a családját Auschwitz után elvesztett középkorú ékszerész szerelmét, mindennapjait. Franciskának két élete van. Nincstelen zsellér-árvából lágeri szobaparancsnokká növi ki magát - ezek az önmegvalósítás hétköznapjai. Vasárnapjait emberének adja, és semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy kedvese nem "fejlõdik" a korral. Újszerû a film idillikus történelemszemlélete: a magánember a történelem szélsõséges változásait, s benne saját szerepét a legnagyobb természetességgel éli meg. De az idill mûfaji szempontja túlnõ a témán: ebben a magánéletet is teljes mértékben átpolitizáló, tulajdon ellenes korban nehezen hihetõ, hogy ilyen háboríthatatlanul kölcsönzi az "egykori" ékszerész a bicikliket, s hogy senki sem jelenti föl a "rendõrnõ" szeretõjét az éjszakai aranymûveskedésért.

Miután a recski élményt a saját bõrén is megtapasztaló Böszörményi Géza és felesége, Gyarmathy Lívia a témát dokumentumfilmben már megrázó erõvel megörökítették, most az akció, az üldözéses filmek mûfajában tettek kísérletet annak popularizálására (Szökés). Ebbõl a formából viszont épp azok a részek lógnak ki, melyek a Recsk-film legnagyszerûbb pillanatai voltak: a recski Gulag embergyalázó szisztémájának visszaemlékezésekbõl kirajzolódó konkrét mozzanatai. Ezek a motívumok a Szökésben a figurák lélektani hátterét árnyaló, de az akciófilmtõl idegen elemként csak elnyújtott párbeszédekben vagy el nem dolgozott szálakként jelennek meg.

A jelen idejû témák feldolgozásában e sokféle szempont összeegyeztetése szerencsés vegyületet alkot a színész-rendezõ Kern András Sztracsatellájában. A színészként profi elsõfilmes rendezõ saját emberi gyengeségeirõl, árulásairól, megromlott közérzetérõl vall kesernyés-önironikus stílusban, Eszenyi Enikõ érzékeny együttmûködésével. A film sikerének titka Kern személyes varázsán, poénjain, a remek slágereken túlmenõen abban rejlik, hogy teljesíti valamennyiünk vágyát: hogy egyszerre sajnáljuk és mentsük fel magunkat, hogy szeretetet követeljünk, miközben magunk szeretetlenek maradunk...

Kevesebb eredménnyel járt a többi aktuális problémát ábrázoló, meghatározott mûfaji klisék szerint épülõ film. A populáris mûvészfilmnek a Sztracsatella esetében sikeres hagyományát szeretné folytatni kevésbé bevallottan Sopsits Árpád Derengõje is. Sopsits Derengõ figurájában.az "igazság bajnoka" hõsmítoszát mutatja föl. A fogoly a börtönben passiót rendez, amelyben Mária Magdolnát alakítja, kint, a "valóságban" pedig gyilkos kedveséért, s annak nem létezõ gyermekéért feláldozza magát. A megváltástörténetet Sopsits egy bûnügyi film keretei között meséli el, s az ebbõl eredõ dramaturgiai zavarosságot a történet "titkával" próbálja elfedni: hõse valójában nem is létezik, hiszen sosem látjuk a filmben...

A dokumentarista indíttatású Erdõss Pál, akinek mûveiben egyre sajátosabban fonódik össze az aktuális iránti érzékenység és az eladhatóság igénye, ezúttal a krimi, a road movie, a maffiafilm és a melodráma kliséi szerint dolgozza fel az általános balkanizálódást (Gyilkos kedv). Egy újságcikk jobban megérint bennünket a gyerekek sorozatos eltûnése ügyében, mint ez a rosszul megírt hibridfilm. A kallódó, apátlan, anyátlan kamaszok témáját felvetõ tévéfilm, a Szelídek (rendezõ: Balogh Zsolt) azért marad hatástalan, mert az érdektelenségig zsúfolja össze a mindennaposnak deklarált extremitásokat. A jelen idejû filmek általános problémája, hogy a túlméretezett negativitás, sokkolás eleve kioltja a valóságfeltárásnak még a látszatát is.

Az 1996-ban gyártott filmek seregszemléjén, az 1997-es filmszemlén a megosztott nagydíjat és a rendezõi díjat is egy puritán, témaválasztásában és formamegoldásaiban is átélt, mûvészi kiérleltségrõl tanúskodó film nyerte el: Janisch Attila Hosszú alkony címû, Forgách András Shirley Jackson novellája nyomán született forgatókönyvébõl készült alkotása. A halál váratlanságát, indokolatlanságát húzza alá a film kétkupolás szerkezete: Törõcsik Mari napsugaras napraforgótáblából, a verõfényes öregség "kislánykorából" indul el, hogy megtegye a végsõ utazást a lét és nemlét határán. Egy kivénhedt távolsági autóbusszal vág neki az útnak, gyerekkoráról álmodik, áll egy elgázolt fiú holtteste fölött a zuhogó esõben, a mélyvilági kocsma kiadó szobájában gyerekkori babáját fedezi fel és lezuhan a korhadt falépcsõn, s aztán újra kezdõdik az egész, ugyanaz a busz barátságos sofõrrel, születésnapot köszöntõ régészkompániával, aztán a belsõ szobából kilépve ugyanaz a falépcsõ...

Szász János a Witman fiúk címû filmjében, mely Csáth Géza Anyagyilkosság és más novellái alapján készült, leginkább arra kíváncsi, hogyan válik kiszolgáltatottá az érzelmileg számkivetett fiatalság a világunkban elviselhetetlenné váló agressziónak. Operatõrével, Máthé Tiborral tökéletes mûgonddal járja be az érzelmi elsivárosodás stációit. A Witman fiúk az út végén már csak a maguk szabta törvények szerint élik világukat. Az analízis poétikailag jegesen tiszta. Nincs mit hozzátenni; nincs hozzá közünk.

A nyolcvanas évek második fele óta a dokumentumfilmben három karakteresen elkülöníthetõ tendencia él tovább. A múltfeltárás, a történelmi tabuk, amnéziák ábrázolásában 1996-ban is erõteljes filmek születtek: (Domokos János: Tartsd eszedben, Incze Ágnes: Emlékszem egy városra, Dékány István: Az én 56-om, Lugossy István: Angyal István - Tûzoltó utca 1956). Folytatódik a Bódy Gábor megkezdte "privát történelem"-írás (Forgács Péter: Az örvény), a szocioportré (Salamon András: Huttyán, Tímár Péter: Hajlékbemutató, Komár István: Necrofilia).

Almási Tamás: Szívügyem címû filmje - a mûtétre váró szívbeteg mindennapjainak bemutatása - a nem megrendezett valóság drámai dokumentuma. A Tandori Dezsõrõl készült portréfilm dramaturgiája egyenesen a költõ verseinek játékosságára rímel. (Papp Gábor Zsigmond: Tandori).

II.

A rendszerváltással nagyjából egy idõben tûntek el - elõször a kistelepülésekrõl, a városszélekrõl, a budapesti külvárosokból - a régi mozik (például Budapest XV. kerületében 1990 és 1996 között már egyetlen filmszínház sem mûködött). A privatizáció, az amerikanizálódó kultúra törvényszerû velejárójaként 1996-ban jelenik meg a bevásárló központok, nagyképûen: shopping mall centerek részeként a soktermes nézõetetõ mozi, a multiplex. A szórakoztató kombinát elengedhetetlen és egyenrangú tartozéka a tökéletes technika, a sikerfilm, a rotációsan mûködtetett vetítõtermek mellett a popcornnal teli formatervezett papírzacskó és a cseppmentes, fedett kóláspohár szívószállal. Elsõként szeptember 30-dikán a Corvin Filmpalotát adták át a nagyközönségnek, ahol októberben a magyar filmes világtalálkozót, majd februárban a filmszemlét rendezték meg . (Az év végén a XV. kerület is megkapta a Pólus Centerrel a maga hattermes cineplexét.) Ahogy a filmszemle programjáról és helyszínérõl a Mûvész moziba szorultak a kísérletezõk, a fiatalok, az amatõrök, az alternatívok, úgy uralkodik el egyre inkább a magyar médiában és a filmiparban a piaci szemlélet.

A MAFILM, a gigantikus struktúra szétesése (1992) elõször az alkotókat - a rendezõket és az operatõröket - érintette, majd a mûszakiakat is elérte (a gyártásvezetõk az elsõ baljós jelre korábban és maguktól mentek el). Elõször egy öttagú konzorcium, majd a részvénytársasággá alakulás ténye mentette meg a patinás filmgyárat (1994), mely 1995-ben kénytelen volt befogadni a leendõ multikat (Intercom, MTM Kommunikáció, TMA Kft), hogy legalább a létét igazolja. 1996-ban, bérforgatásokért már tíz millió dollár folyt be a külföldi megrendelõktõl. A magyar filmgyártás ennek az összegnek az egyharmadát sem kapta. A Független Producerek Szövetsége pedig, amely tizenkét magyar gyártószervezetet tömörít, miközben két év alatt 1,65 milliárdos forgalmat bonyolított le, csak száztíz milliót kapott a mûködéshez az MMA Nemzeti Kuratóriumától. Bár van médiatörvény, a reklámbevételek birtoklásáért még mindig folyik a médiaháború. A csõd határán álló Magyar Televízió és a filmgyár nehezen összehozott produktuma, a Telefilm évi 350 millióból támogatja "keményen" a magyar filmgyártást. Médiaudvar lesz-e a filmgyárból?

Állami tulajdoni többség már csak három stúdióban van (Budapest, Objektív és a Hunnia Filmstúdió), tovább szaporodnak a magán - jórészt reklámfilmgyártó - cégek, elsõsorban egykori gyártásvezetõk, felvételvezetõk magánvállalkozásában. Sokan közülük beszállnak a játékfilmgyártásba is (a Magic Media a Haggyállógva Vászka, a Szamba, a FilmArt Kft a Retúr, a Cinemart Kft Az asszony, a Goess Film a Váratlan halál , a Magyar Filmiroda Rt. A rossz orvos, a Szarajevó kávéház, a MAHÍR Film Kft A három testõr Afrikában címû játékfilm gyártója volt, stb.).

A kis gyártó cégek nem sok vizet zavarnak, de az igazi profitot biztosító forgalmazásban már csak a nagy halak lubickolnak. A Budapest Film Rt a privatizáció során a fõvárosi önkormányzat (és a menedzsment) tulajdonába került át, a MOKÉP Rt privatizációja még várat magára (ugyanis többek között a teljes magyar filmvagyonról van szó ). A kicsik eltûntek, a túlélõk mind külföldi tõkét tudnak maguk mögött (Intercom, Duna Film, stb.) A folyamatos megjelenés és a piaci verseny csak tõkekoncentrációval valósítható meg, a megmaradt és egymással versengõ, hangsúlyosan amerikai arculatú forgalmazó multik a markukban tartják a nagyközönséget, a szemlét, a filmheteket, és a járulékos piaci szereplõket is (a Corvin Filmpalotában nincs egy szendvics, az ülve fogyasztható minõségi sörön kívül csak popcorn, kokakóla és tiramisu kapható... ) Az artkinó, a nyugati kultúra képmutatásának egyik szimbóluma ebben a struktúrában is kötelezõen üzemel, legfeljebb a játék a kiszorítósdi szabályai szerint úgy zajlik: ki oszt kinek és miért mûvészfilm-forgalmazás ürügyén támogatást. Míg az egyes nyugati országok az extraprofitot termelõ amerikai film, az üzlet mellett a forgalmazásban értõ szeretettel gondozzák, kifejezetten preferálják saját, nemzeti filmgyártásukat, addig az itthoni szisztémában a kópia - és elõadásszámok, a reklám adatai szerint a magyar film a mostohagyerek.

Dúl a láthatatlan háború a filmjogokért. A háború kimenetele még nem dõlt el.

Lehetetlen helyzet, hogy a nemzeti filmvagyon tulajdonlásáért egyáltalán vita folyik.

III.

Az égbe nyúló lépcsõsoron puhán pattognak lefelé a digitalizált filmtekercsek. Némafilmkísérõ muzsikát klimpíroz alá a számítógép. Szabó István a képernyõn. Elhiteti velünk, hogy az év legfontosabb eseménye: százéves a mozi!

Egy éven keresztül ült kedden, csütörtökön és szombaton este a képernyõ elõtt Budapest s a fél ország, hogy végignézze s aztán másnap a buszon tárgyalja meg Szabó István világfilm történetének régen, ritkán vagy sosem látott darabjait.

1995. december 28-án a Boulevard de Capucines-en a film tényleges születésnapját többek között Szirtes András Lumiere-tekercsekjével ünnepelte Párizs. A rendezõ korabeli felvevõgéppel és laboratóriummal készítette el emlékfilmjét azokon a helyszíneken, ahol annak idején Lumiere-ék dolgoztak. A mûvet eredeti szerkentyûn vetítették.

A film százéves születésnapjára nemzetközi összefogással, a Lumiere Alapítvány támogatásával a magyar filmtörténet egy újabb gyöngyszemét, Balogh Béla 1920-ban készült A tizennegyedik címû némafilmjét sikerült megmenteni a pusztulástól. Az amerikai filmiskola stílusában készült melodramatikus, vadromantikus történet gyönyörû barnás, virazsírozott képi világa vált láthatóvá a nemzetközi összefogásnak köszönhetõen.

A restaurált magyar némafilm elsõ ízben jelent meg Pordenonéban, ebben az észak-itáliai festõi kisvárosban reprezentatív nemzeti programmal .

Féléves, folyamatos korrekciós munka eredményeként elõször láthatta a közönség moziban a leglátványosabb magyar film, Bódy Gábor Psyché címû remekmûvének teljes verzióját. A posztmodern korszaknak e nyitó enciklopédiáját annak idején a Jaruzelski szükségállapottal szolidáris magyar "reformkommunista" kultúrkormányzat eltûntette, a felújításhoz szükséges eredeti negatív nagy része megsemmisült. Most filmszakmai összefogással sikerült újjávarázsolni a Bódy eredeti elképzelése szerinti teljes változatot.

1996-ban volt hetvenöt éves Jancsó Miklós. Mivel ünnepelhettük volna szebben születésnapját, mint egyik korszakos mûvének, a franciák által “a forradalmi eszme messianisztikus operájának" titulált Még kér a nép címû filmjének felújításával. Életmûve restaurálása félúton tart.

A film százéves születésnapját a Magyar Filmintézet többek között az elsõ filmtörténeti CD-ROM-mal ünnepelte. A sorozat a legmodernebb digitális technikával eleveníti fel és teszi a nagyközönség számára is hozzáférhetõvé a magyar film értékeit. A lemez kapcsolatot teremt a multimédia fogalmak és a mozgóképes jelenségek között, s egyidejûleg kelti a könyv, a videó és a hanglemez társképzetét. Elsõ darabja a hõskorszakot, a kezdetektõl 1944-ig terjedõ korszak játékfilmjeinek anyagát öleli föl.

1996 nemcsak a film centenáriuma, hanem a honfoglalás ezeregyszázadik évfordulója is volt. Az ünnepségsorozat keretében az európai országok kulturális minisztereinek budapesti tanácskozásával egy idõben került sor a magyar filmesek világtalálkozójára. Ki tudta volna jobban, mint a meghívottak, például Tony Curtis, Zsigmond Vilmos, Badal János, hogy igaz a Hollywoodban és szerte a világon idézett legenda: “Nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned". (Náluk csak a meghívók tudják jobban, hogy : “Ha magyar barátod van, nincs szükséged ellenségre..."). Az esemény alkalmából elõször jelent meg lexikon jellegû kiadvány a külföldön élõ magyar filmesekrõl, magyar és angol nyelven a Magyar Filmunió gondozásában.

... A film 100. születésnapjára készült egy francia dokumentumfilm-összeállítás. Az egyik epizódban a filmkészítõ a már halálos beteg Francois Mitterand-t kérdezi, mit jelent számára a film. Õ eltûnõdve válaszol - "A film egy kép számomra. Egy magyar filmbõl való, elfelejtettem a címét, egy táncoló párt látok magam elõtt. Gyönyörû volt. Ez a tánc jelenti számomra a filmet"...


96 KByte

119 KByte

51 KByte

63 KByte

137 KByte

181 KByte

256 KByte

141 KByte

39 KByte

43 KByte

118 KByte

69 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek