Lendvai Erzsi:

A magyar animációs film


Vízipók-Csodapók

(Szabó Szabolcs, Haui József, 1982)
161 Kbyte
Az animációs film a filmmûvészet birodalmának különleges tartománya. Az értelmezõ szótár szûkszavú meghatározása szerint "a rajzfilm a bábfilm és az árnyékfilm közös neve", "amelyben a mozgatás különféle technikai eljárásait alkalmazzák az alkotók". Lehetõségei korlátlanok, hiszen a különféle filmtrükkök segítségével hitelesen követheti alkotója legfantasztikusabb elképzeléseit is.

A mozgástól a rajzig, a rajztól a mozgásig

Az embernek az a törekvése, hogy a valóságos mozgást ábrázolja, igen régi keletû. A mûvészek õsidõktõl fogva figyelték a mozgást részleteiben és próbálták azt visszatükrözni. Az õsmûvész a spanyolországi altamirai barlang falán úgy ábrázolja a futó szarvast, hogy a más helyzetben lévõ láb képét is halványan odarajzolja - olvashatjuk Macskássy Gyula hatvanas évekbeli mozgástanulmány-elemzésében. Az ó-egyiptomi mûvészek a templom oszlopai között elhelyezett, egymás után következõ pózokban ábrázolt istenképekkel fejezték ki az üdvözletet. Ugyanez fedezhetõ fel a fáraók templomainak, sírkamráinak falain vagy az ógörög vázadíszitéseken. A rajzfilmben hasonlóképpen rögzítik a mozgást, de itt az animálás meg is mozdítja a rajzot vagy tárgyat. Bármilyen látvány vagy mozgatás létrehozható, a megoldás módja azonban a meghatározott felvételi, kidolgozási és vetítési rendszer függvénye. Ugyanis, csak meghatározott technikai rendszer teszi lehetõvé, hogy a vonalak és a foltok, a figurák és a tárgyak életre kelhessenek, mozoghassanak.

A korai, külföldi kísérletezõk helyett említsük meg Simándi István sárospataki tudós professzort, õ már 1709-ben kiötlötte és oktatási célra mûködtetette vetítõgépét, amely a mai diapozitívokhoz hasonló betétekkel idézte meg a mozgást. A mai rajzfilmekéhez hasonló hatás létrehozásában a francia Emile Reynaud volt az úttörõ. A múlt század nyolcvanas éveiben kézzel rajzolta és festette filmjeit celulloidra, melyeket 1877-ben szabadalmaztatott majd késõbb tökéletesített Praxinoszkopjával vetített. Elõször 1892-ben kápráztatta el velük párizsi közönségét /Egy jó pohár sör, 1889, Egy kabin körül, 1894./. A tragikus sorsú Reynaud után egy évtizeddel, 1906-ban jelentkezett az elsõ rajzfilmmel az USA-ban dolgozó, angol származású Stuart James Blackton rendezõ (Egy arc humoros változásai). Õt W. Mac Cay követte 1909-ben Gertie, a dinoszaurusz címû filmjével. Európában a francia Émile Cohl végzett különféle formai kísérleteket, mielõtt 1908-ban megszületett elsõ, híressé vált alkotása a Fantazmagória. Jelentõs kezdeményezõ volt még a Franciaországban élõ orosz emigráns Wladislaw Starevits, valamint az árnyfilmmel kísérletezõ német Lotte Reiniger. Az úttörõ korszakból még az osztrák származású Max és Dave Fleischer alkotásait ismerte meg a világ: Kokó bohócot, Tinta Matyit, l926-tól pedig Popeye-t. A húszas években az amerikai Ub Iwerks és Paul Terry munkássága jelentõs még. Walt Disney, a rajzfilm koronázatlan királya 1923-ban kezdte pályafutását, és nemcsak stílust teremtett, de megszervezte a rajzfilm nagyipari gyártását is. Negyedszázad alatt 657 rajzfilm készült stúdiójában, s valamennyi sikerrel járta be a világot. Miki egér, Pluto kutya, Donald kacsa stb. figuráival rajzfilmsztárokat teremtett, amelyek rövid idõn belül klasszikussá váltak. Munkássága csúcsára a hosszú rajzfilmek - Hófehérke, Pinocchio, Bambi - készítésével jutott. Stílusa rányomta bélyegét a mûfaj szinte valamennyi képviselõjének munkájára, a Disney-féle stílushatás alól csak kevesen tudták magukat kivonni. A fázisrajzok számának növelésével, továbbá sajátos trükkmegoldásokkal próbálta a valóságot megközelíteni. A világ rajzfilmgyártásának fejlõdése csak a II. világháború után tér le az általa kijelölt útról. A kialakuló új stílusirányzatban már nem annyira a valóság fényképszerû megközelítése, inkább a karikaturisztikus leegyszerûsítés, az absztrahálás dominál.

"A magyar animáció kezdetei"

A magyar rajzfilmgyártás akkor kezd kialakulni, amikor a világ animációs filmgyártásának nagymesterei már egyéni stílust teremtve önállósodni kezdenek.

Itthon 1914-ben Kató Kiszly István grafikus, a heti rajzos híradók animációs szerzõje foglalkozott elõször rajzfilmkészítéssel. Néhány rövidebb alkotása után, támogatás híján, munkássága pedagógiai területre tevõdött át. Az elsõ fönnmaradt rajzos dokumentumaink Vértes Marcell karikatúrái, melyek 1918-ban az Est híradófilm számára készültek. Igazából az 1930-as években születik meg a magyar rajzfilmgyártás. Az emigrációból hazatérõ Bortnyik Sándor festõmûvész 1928-ban reklámmûvészeti iskolát nyit, itt ismerkedik meg Halász Jánossal a fiatal Macskássy Gyula grafikusmûvész. 1932-ben saját stúdiót alapítanak. Hamarosan csatlakozik hozzájuk Kassowitz Félix, a késõbbi híres karikaturista és Szénássy Ernõ, zenei munkatársuk Ilosvay Gusztáv lesz. A Macskássy mûteremben 1945-ig közel 150 reklámfilm készül a legkülönfélébb animációs technikákkal. Köztük egy sor élvezetes kis remekmû, kerek történetükkel szinte egyedi rajzfilmként is megállnák a helyüket, ha a reklámszöveget lehántanánk róla. Ilyen elbûvölõ kis miniatûr például a Családi kávépótló egyik tárgymozgatásos reklámja, amelyben "Kávés Kannácska és Családi Kávépótló örök hûséget esküszik egymásnak", vagy a Darmol hashajtóra készült reklámvariációk közül a vegyes technikájú Estétõl reggelig , a rajzanimációs A láthatatlan vendég, a szellemes Zeusz inkognitóban. A sor folytatható a Schmoll paszta Vidám suszterinasával, az Unicum Szerencsés flottásával, a Tungsram izzó sápadt fényû, szegényes, majd kiviruló lámpácskájával az Izzó szerelembõl és még tovább... Macskássy késõbb, az államosított filmgyártás idején sem hagyott fel a reklámfilm készítéssel, több egyedi filmje tanmeséjével szinte átmenetet teremtett a reklám és a szórakoztatásra szánt rajzfilm között. Ilyen a fogmosásra nevelõ Az egér és az oroszlán, a tejivás éltetõ hatását propagáló Hol az a macska? /Igyál tejet!/ vagy Uhuka, a kis bagoly története, aki egész nap a tévét nézte.

A kezdetekhez visszatérve: a magyar filmanimáció alkalmazott mûvészetként indult utjára. "Ez önmagában semmiképpen sem tekinthetõ rendellenességnek, a hasznos cél szolgálata mellett jó iskola is. A baj akkor kezdõdött - állapítja meg Matolcsy György egyik filmtörténeti vázlatában - amikor az alkotói erõk és képességek már megértek magasabb feladatokra, de a körülmények nem engedték meg országos felhasználásukat. Ez volt a döntõ oka, hogy a harmincas évek fiatal rajzfilmes tehetségei, Macskássy Gyula és néhány társa kivételével, elhagyták az országot, hogy külföldön próbáljanak támogatásra lelni."

Halász János Londonban telepedett le, és 1936-ban feleségével Joy Batchelorral megalapította késõbb világhírûvé váló rajzfilmstúdióját, a Halas and Batchelort. Pál György 1934-39 között a Philips-cég megbízásából Hollandiában dolgozott - õ alapozta meg a holland animációs filmet. Itt készítette a látványos Philips-cavalcade-ot, a Csipkerózsikát és más, indirekt reklámhatásra irányuló bábfilmjét. l940-ben Amerikába, Hollywoodba költözött. A Paramountnál dolgozott, többszörös Oscar-díjas. A sor folytatható lenne, hiszen az említetteken kívül, közismerten több magyar tehetség vált híressé külföldön azok közül /Jean Image alias Hajdu Imre, Földes Péter, Vásárhelyi Miklós/, akik ott voltak a magyar animáció bölcsõjénél.

Itthon Macskássy Gyulán kívül Valker István, Balogh István, Kálmán Viktor, Kassowitz Félix kísérleteztek. Valker István, akinek csupán néhány filmje maradt az utókorra, ugyancsak nagy nehézségeket vállalt magára, amikor 1934-tõl szabad mûvészi vállalkozásba kezdett. Kombinált technikával /rajz és élõszereplõ/ készített filmeket egy temesvári harisnyagyáros megrendelésére, aki leányát, a színésznõnek szánt Polly Ágit kívánta szerepeltetni. Az éneklõ és táncoló kislány figurája köré különbözõ rajzos történeteket talált ki /Orosz álom, Tiroli tánc, Sztepptánc stb /, de a rossz technikai adottságok minduntalan kiütköznek: az élõszereplõ és a rajz nem illeszkednek szervesen egymásba. Valker nem ismerte a kombinált technika külföldi elõzményeit, így az eljárás részleteit maga kísérletezte ki. l938-ban elkezdte a Csavargó szerencséje címû, ugyancsak reklámcélú filmjét, ám a nehéz körülmények miatt csak 1943-ban készült el vele. 1943-ban sikerült befejeznie A molnár, a fia meg a szamár címû filmjét. Sajátos rajzstílusukról és mozgatásukról ismerhetõk föl a Valker-filmek . A kevés megmaradt alkotás közé tartozik még Tubay László bábfilmje, az 1940-ben készült A kis balta, ennél ugyancsak szembeszökõ a kezdetleges technika. A magyar animáció ezen elsõnek nevezett korszakáról átfogó képet ad A magyar animáció kezdetei címû, 1984-ben készült összeállítás, a Pannónia Filmstúdió és a Magyar Filmintézet közös munkája.

Az a kérdés, hogy miért nem készült komoly rajzfilm a II. világháború elõtt Magyarországon, talán a legtöbb tehetség hazájában, már régebben is fölvetõdött. A Magyar Film folyóirat 1942 júliusi számában két okot jelöl meg az aggódó szerzõ. "A magyarországi mozik sohasem fizették ki egy költséges rajzfilmnek még a negyedét sem, tehát a belföldi piac számára teljesen lehetetlen volt dolgozni. Ugyanakkor az amerikai rajzfilmek olyan tömeggel látták el az európai piacot, hogy kivitelre még gondolni sem lehetett." Ebben csak a II. világháborús embargó hozott változást, ekkortól születtek független rajzfilm-iskolák Európában. Magyarországon csak a háború után, a filmszakma államosításával tört meg a jég, de közel egy évtizedig mindössze egy -egy rajzfilm jelentette az évi vagy kétévi termést. Macskássy Gyulának és kis csapatának az érdeme, hogy a magyar animáció mégis lassan életre kelt. A Holdszerenád /Bessenyei István, 1946,/, a Megy a juhász a szamáron /Olcsai Kiss Zoltán, 1948/, a Vitamin abc /Olcsai, 1950/ után 1951-ben került közönség elé az elsõ hazai, színes rajzanimáció, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Macskássy Gyula és Fekete Edit munkája. A film elõélete 1941-ben kezdõdött. Jaschik Álmos vezetésével egy magánstáb - benne Kassowitz Félix és Valker István - kezdte feldolgozni a mesét Gyémántkrajcár címmel, de hiába készült el többezer fázisrajz, a technikai adottságok nem tették lehetõvé a film létrejöttét. Majdnem tíz év elteltével Macskássyék is nehezen készültek el a Kiskakas...-sal, de végül mégis sikerült befejezniük a munkát. "Mûfajtörténeti szempontból is meghatározó volt a Kiskakas... állapítja meg filmtörténeti munkájában Féjja Sándor /Holnap nyolcéves leszek, l994/. Az alkotók fölismerik, hogy a rajzfilm egyik speciális lehetõsége a lehetetlen ábrázolása. A Kiskakas...-ban is jelentõs szerepet kap a lehetetlen események ábrázolása.....formailag azonban ekkor a rajzfilm még teljesen natúrosan oldja meg ezt az ábrázolást. Pontosan úgy látjuk az eseményeket, ahogyan az megtörténne, ha megtörténhetne." Ma a filmtörténeti értékû alkotás restaurált, felújított kópiája is a Magyar Filmintézet nemzeti kincsei között található, hasonlóan Macskássy Gyula nitro anyagon, töredékekben fönnmaradt, azóta restaurált, biztonsági anyagra átmentett, l945 elõtti reklámfilmjeihez.

A Kiskakastól számítható az idõszámítás utáni magyar filmanimáció elsõ szakasza, ekkortól beszélünk az alkotók elsõ nemzedékérõl és stabilizálódó filmgyártásról, hiszen olyan figyelmet felkeltõ, bûbájos mesefilmek készülnek mint az Erdei sportverseny /Macskássy Gyula, l952/ Kutyakötelesség /Macskássy Gyula, Fekete Edit 1953 / a Két bors ökröcske /Macskássy Gyula 1955/, a Macskássyval kapcsolatban már említett Az egér és az oroszlán vagy A telhetetlen méhecske /Macskássy Gyula 1958/. Közben az évi egy, vagy kétévi egy filmtermés 1957 és 1960 között évi háromra növekedett, kivéve az 59-es évet, amikor két film készült el. A ceruza és a radír /1960/ valamint a Párbaj /1960/ címû Macskássy-filmek nemzetközi sikereés díjai egyszeriben felhívták a figyelmet a magyar rajzfilmgyártásra.

Azok a hatvanas....hetvenes évek

Ha eltekintünk a reklámfilmektõl, 1950-60 között mozi rövidfilmként kizárólag gyerekfilmek készültek. Jellegzetességük a népmesei ihletettség és a moralizálás. A hatvanas években mind tartalmukban, mind formájukban megváltoztak a filmek, és rövid idõn belül valóságos animációs újhullám vette kezdetét. A Macskássyék nyomában idõközben felnövõ új nemzedék: Nepp József, Dargay Attila, Csermák Tibor, Kovásznai Gábor, Gémes József, Szabó Szabolcs, Várnai György, Jankovics Marcell, Szoboszlay Péter, Richly Zsolt, Reisenbüchler Sándor, Vajda Béla, Szabó Sipos Tamás, Mata János valamint a bábfilmes Foky Ottó és Imre István munkásságával megkezdõdött a magyar animáció felnõtté válásának korszaka. Az animációs film olyasmire vállalkozott ekkor, amirõl korábban álmodni sem mert, s amivel egy másik dimenzióba lépett: az emberi nem ontológiai problémáit kezdte feszegetni nagyon is tudatosan és filozofikusan. Megváltozott a mûfaj fõsodrának karaktere, az intellektuális karikatúra vált a magyar animáció vezérstílusává. Az átváltozás a Párbajjal, A ceruza és a radírral kezdõdött, amelyek rákérdeztek a mûfaj mibenlétére, de igazából Nepp József Szenvedély /1961/ címû miniatûrje a vízválasztó, ez ugyanis szakított a mese-hagyománnyal. Ettõl kezdve jelenik meg a mai történet a karikatúra naprakész hangoltságában. A karikatúra-stílus sajátosságaival vet fel etikai, szociálpszichológiai, gazdasági problémákat. Ennek köszönhetõen válhatott a magyar animációsfilm a korszak hiteles dokumentumává a hatvanas években, s a hetvenes évek elején. A szociális valóságra való rálátás, a hétköznapok kritikája a legkifejezõbben a mûfaj abszurd, morbid vagy fekete színezetében mutatkozott meg: Öt perc gyilkosság, /Nepp József 1966/, Tíz deka halhatatlanság /Macskássy Gyula-Várnai György 1966/, Koncertisszimo /Gémes József,1968/, Hídavatás, /Jankovics Marcell 1969/, Az öngyilkos /Macskássy, 1970/, Temetés /Gémes József, 1970/ stb. Tovább árnyalta a mûfaj lehetõségeit A Nap és a Hold elrablása poézise /Reisenbüchler Sándor 1968/, valamint az esztétikum kifejezõdése, a grafikai, festészeti értékek fölerõsödése Kovásznai filmjeiben: Monológ /1963/, Átváltozások /1964/, Hamlet /1967/. Mind hatásosabb a jellemtömörítés, mind erõteljesebb az egyedi mûvek felnõtt szemlélete. "Megfogalmazódtak az emberi lét többdimenziós problémái - sokszor olyan szinten, amely felülmúlta a színészekkel játszatott drága játékfilmek lényeglátását. Az animáció akkori mesterei nem egyszálbél történetecskéket fabrikáltak, hanem gondolatokat, csodákat, spirituális titkokat álmodtak filmvászonra"- emlékszik Reisenbüchler Sándor a szemléletmódváltás idejére.

A hatvanas évek szellemisége a hetvenes években továbbra is a "szokatlan" esztétikumú mûvekben folytatódott - szorongás, üldözöttség-érzés jellemzi Szoboszlay Péter Hé, te! címû alkotását /1976/. De az abszurd Jócselekedetek /Vajda Béla 1973/, a Mással beszélnek /Jankovics Marcell,1970 /, a Babfilm /Foky Ottó, 1975/ szintén ide sorolhatók. Ugyancsak kitûntek a mezõnybõl Reisenbüchler Sándor esztétikusan filozofáló filmjei: Az 1812-es év /1972/, Holdmese/1975/, Pánik /1978/, Küzdõk /Jankovics Marcell, 1977/ vagy a Ca ira festményfilm /Kovásznai György 1973/. A fiatalabb generáció körében már újfajta stílusvilág kezdett kialakulni. A végletes tematikai tömörítés, a groteszk, filozofikus világ amely Macskássy pályájának utolsó szakaszát is jellemezte, majd némileg módosult tartalommal élt tovább Nepp, Dargay, Szoboszlay, Jankovics és Vajda filmjeiben, a fiatalabb generáció tartós öröksége volt - ehhez kapcsolódik néhány filmjük is: Nagy mulatság /Varsányi Ferenc, 1976/, Változó idõk /Kovács István,1977/, Rondinó /Szórády Csaba, 1977/, Fair play /Varga Géza Pál, 1978/. Mindazonáltal, amíg az idõsebb mûvészek vizsgálódása mindig alapvetõen etikai jellegû, érdeklõdésük középpontjában az emberi magatartásformák álltak, a fiatalabb nemzedék figyelme az általános korhangulatra koncentrált és kevésbé figuracentrikus. Egyre inkább helyet kaptak a rendhagyó technikák, a kísérletezések. Újdonság a gyerekanimáció amely Macskássy Kati /Macskássy Gyula leánya/ témáiban Gombnyomásra /1973/, Nekem az élet teccik nagyon... /1976/ és Varsányi Ferencnél Irka-firka /1977/ jelent meg.

A csúcson

A hetvenes évekre "felnõtté szocializálódó" animációs filmgyártás 1980-ban tetõzött. Nemcsak mennyiségét tekintve. Nagykorúságát számos elismerés, rangos külföldi és magyar díj minõsíti. Mindezek csúcsa a harmadik alkotói nemzedékhez tartozó Rofusz Ferenc 1981-es Oscar díja, "A légy" címû filmjéért. E film technikai bravúr és klasszikus filozófiai gondolatiság találkozása. Láthatóan új tehetségek, köztük sok kísérletezõ fiatal, kezdte ekkor pályáját és próbált felzárkózni az elõzõ alkotói nemzedékhez: Varsányi Ferenc, Kaim Miklós, Kovács István, Lisziák Elek, Richly Zsolt, Macskássy Kati, Ternovszky Béla, Hernádi Tibor, Ujváry László, Cakó Ferenc, Hegyi Füstös László, Varga Csaba, Pásztor Ágnes, Horváth Mária, Orosz István, Pásztor Ágnes, és a már említett Rofusz Ferenc. Mûködésük nyomán a nyolcvanas évek animációs rövidfilmjeiben további differenciálódás, árnyaltság, elmélyülés tapasztalható - némi átfedéssel a tematikai és formai kategóriákon belül. Tovább élt a groteszk-ironikus, vagy morbid hangvétel: Autótortúra /Cakó Ferenc, 1982/, Kutyagumi /Kaim Miklós,1982/, Süti /Nagy Gyula, 1984/, az Ebéd /Varga Csaba, 1980/ és az Ebéd-bõl kinõtt gyurmahölggyel, az Augusztával készült filmek. Gyönyörû és bravúros mûvek is készültek az ún. artisztikus csoportban: Az éjszaka csodái /Horváth Mária, 1982/, A szél /Varga Csaba, 1985/, Isten veled kis sziget /Reisenbüchler Sándor, 1987/, aktuálisak, kritikusak a társadalmi-közéleti témában Teljesítmény és siker /Vajda Béla, 1982/, Statisztikai zsebfilm /Hegyi Füstös László, 1982/, Riportré /Kovásznai-Lisziák, 1982/, Ah, Amerika!/Orosz István, 1984/, valamint szellemesek, ironikusak (hol világosabb hol sötétebb színezettel) a filozofikus csoportban. Ilyen a A légy, ez a világhírûvé lett kétségbeesett szabadulási kísérlet, vagy az ugyancsak többször díjazott Moto perpetuo /Vajda Béla, 1980/, Horváth Mária Ajtói. De más ajtók is figyelemre méltóak, díjazottak: Ajtó l /Weisz Béla, 1987/, Ajtó l3 /Szilágyi Varga Zoltán, 1989/, továbbá az Ad astra /Cakó Ferenc, 1982/, a Gravitáció /Rofusz Ferenc, 1984/, valamennyi elismert kis remekmû. A technika forradalmasodása, a nagyszámú formai kísérlet nyomán bõvült az experimentalista filmek köre. A hatodik vagy a hetedik /Csáji Attila, 1983/ -- lézer-animáció, a Rhapsody in blue Jeans /Zoltán Annamária,1983/ --textilanimáció, az Ujjhullám /Nagy Gyula, 1986/ --emberi ujjak zenés animációja, az Ab ovo /Cakó Ferenc, 1987/ -- homokanimáció, az ugyancsak Cakó mû az 1989-es Ad rém --plasztilin és szénporanimáció, a Labiritmus /Jánvári, 1989/ -- számítógépes fázismozgatás. A magyar animációsfilm jövõje attól függ, hogyan és milyen mértékben eszi meg a lelkét a legfrissebb, alkalmazott technika.

Sorozatok

Mûfaji téren a hatvanas években a sorozatok térhódítása volt érzékelhetõ - elõbb a moziban majd a televízióban. A Pannónia Filmstúdióban 1961-ben amerikai rendelésre készült Artur-sorozat ösztönözte a Macskássy-Várnai szerzõpárost egy magyar mozisorozat útnak indítására. Így született meg 1962-ben a Peti és a gépember címû egyedi mozifilmbõl a Peti-sorozat s ezzel az elsõ tíz év /1950-1960/ egyetlen legendás gyerekfigurája, a Két bors ökröcske Gergõje mellé új, modern gyerekfigura került. A mai gyerek és a technika viszonya lesz e filmek központi témája s az új esztétikai normarendszer Petiben összpontosul. Az elsõ felnõtt magyar rajzos mozisztár Nepp József Szenvedélyébõl 1964-ben kelt életre. Gusztáv, az emberi anomáliák és viszonyok szövevényes tárháza éveken és sorozatokon keresztül volt képes tartani népszerûségét. Közben olyan új sorozatok indultak, mint a rövid életû Marci és a Csõ vagy az Egy világhírû vadász emlékiratai -- Foky Ottó bábfilmje, továbbá Vili és Bütyök, valamint a Macskássy-Várnai páros felnõtteknek szóló sorozata, az ironikus hangvételû Ember és ember, amelynek epizódjait a sajátos szemléletmód köti össze.

l968-tól, amikor az animációs filmgyártás megnyerte magának a Televízió támogatását, a sorozatok valóságos reneszánsza kezdõdött és tart szinte napjainkig. A televíziós nyitás az elsõsorban gyerekeknek,de felnõtteknek is szóló Üzenet a jövõbõl Mézga családjának különös kalandjaival kezdõdött, valamint Szabó Sipos Tamás a valósághoz közvetlenebbül kapcsolódó Magyarázom a jövõt sorozatával, amelyben dr. Agy gazdasági alapfogalmakat próbált közérthetõvé tenni derûs, ironikus hangvételben. Ezt a sorozatot aktualitása tette hosszú életûvé - a Magyarázom... szériákat élt meg. A televíziózás tehát kedvez a sorozatoknak, egymás után keltek életre a sztárok a különféle sorozatokból : Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda, Mirr-Murr a kandur, Mekk Elek az ezermester, dr Bubó /Kérem a következõt sr./, Mikrobi, Kockásfülû nyúl, a Varjúdomb lakói a Varjúdombi mesékbõl. 1978-ban Jankovics Marcell útjára indította a felnõtteknek is szóló Magyar népmesék sorozatot, amely a nemzeti koloritot is gazdagította. A hetvenes évek végén, s a nyolcvanas években több összefüggõ történetû sorozat egészestés változata is elkészült a moziforgalmazás számára. Ilyen a Vízipók-csodapók /Szabó Szabolcs, Haui József/, Misi Mókus kalandjai /Foky Ottó/, Vuk /Dargay Attila/, Leo és Fred /Tóth Pál/, Mátyás, az igazságos /ifj.Ujváry László/. A legkülönfélébb technikával kísérletezve készültek a sorozatok: Vázák meséi /Békési Sándor/ --vegyes technika, Auguszta /Varga Csaba/ --gyurma, Zénó /Cakó Ferenc/ -- gyurma, Szekrénymesék /Varga Csaba/ --tárgymozgatásos, de népszerûségükbõl mit sem veszítettek a rajzos sorozatok. A nyolcvanas évek nagy sorozataiból a legismertebbek: Pom-pom meséi /Dargay Attila/, Sebaj Tóbiás /Cakó Ferenc/, Mesék Mátyás királyról /ifj.Ujváry László/, A nagy hó-hó-horgász /Dargay Attila/, Mondák a magyar történelembõl /Jankovics Marcell/, Fabulák /Richly Zsolt/, Animália, /Hernádi Tibor/ , Tinti kalandjai /Gyulai Líviusz/, Kentaurfi kalandjai /Gyulai Líviusz/, Trombi és a tûzmanó /Baksa Tamás/, Csepke /Varsányi Ferenc/, Kíváncsi Fáncsi /Richly Zsolt/, folytatódott a Magyar népmesék sorozat, a Frakk, a Varjúdombi meleghozók, a Kérem a következõt, stb.

A nagyformátumú rajzfilm

Egészestés rajzfilm hosszú ideig nem készült hazánkban. A Pannónia Filmstúdió eseménynaptára szerint 1954 végéig a világon mindössze 26 hosszú animáció készült, 1972-ig pedig épphogy megközelítette a félszázat a különbözõ nemzetek jegyzett alkotásainak a száma. Animációs alkotóink már tehetségük legjavát nyújtották az elkészíthetõ rövid animációban, az igény és a lehetõség hosszúfilmre még váratott magára -- bár 1970-ben elkészült egy forgatókönyv, a 60 percnél hosszabbra tervezett Gusztáv bárkája. A vajúdási idõ 1973-ban járt le végleg, ekkor került közönség elé a Jankovics Marcell rendezte János Vitéz, s ezzel egy új idõszámítás vette kezdetét a magyar animáció történetében, a rajzolt hosszúfilmeké. Dargay Attila szerint "ez Amerika felfedezéséhez vagy az atomkísérletek sikerességéhez volt hasonló, amikor egy teljesen új világ nyílt meg. Egész estés filmet csinálni: ez rang" /Féjja Sándor: Holnap nyolcéves leszek, 1994/. A hetvenes évek végéig még három hosszúfilm készül: az amerikai Fabergé Brut megrendelésére ugyancsak 1973-ban a Hugó a víziló /Bill Feigenbaum, Gémes József/, 1976-ban a Lúdas Matyi, Dargay Attila filmje, 1979-ben pedig Kovásznai György avantgárd filmmusicalja, a Habfürdõ. Miután animációs rendezõink bemerészkedtek a veszélyesnek nyilvánított övezetbe, a "küzdelem a nagy formákért" csatát nyert, a hosszúfilm lépésrõl-lépésre bizonyította, hogy tud nagykorúan viselkedni. Amíg a rövidfilm dramaturgiája felfokozott ritmusú, s többnyire gegekkel dolgozik, a hosszúfilmnél lassúbb a ritmus, vissza-visszatérõ helyszínekkel, figurákkal, hangokkal találkozik a nézõ. A gegek lényege és filmbeli helyzete is megváltozik, hogy helyet kapjon a filmcselekményt megfelelõen minõsítõ magatartás. 1980-tól napjainkig folyamatosan készültek a hosszúfilmek mind a kísérletezõ: Fehérlófia /Jankovics Marcell, 1980/, Daliás idõk /Gémes József,1982/, Hófehér /Nepp József, 1983/, mind pedig a hagyományos, szórakoztató kategóriában: Misimókus kalandjai /Foky Ottó, 1982/, Szaffi /Dargay Attila, 1984/, Macskafogó /Ternovszky Béla, 1986/. A nyolcvanas évek közepétõl /1986/ a Pannónia Film Vállalat gyártó tevékenysége is a hosszúfilmeket helyezte az elõtérbe, s 1991-ben elkészült a huszonötödik hosszú animációs munka is, a Hercegnõ és a kobold /Gémes József/.

Átváltozások

A magyar animációs filmgyártás államilag támogatott mûvészeti ágként mûködött a nyolcvanas évek végéig. Az alkotói erõket a Pannónia Filmstúdió egyesítette, amelyet a hetvenes évek fordulóján a világ öt legjelentõsebb rajzfilmmûhelye között tartottak számon /a másik négy a Walt Disney, a Hanna-Barbera, a Szojuzmultfilm és a japán Toei/. Hatalmas eredmény ez ahhoz képest, hogy a magyar rajzfilmgyártás a háború idején és után majdhogynem megszûnõ mûvészi ágazat volt. A háború elõtt magánmûtermekben, 1945 után a Híradó és Dokumentum Filmgyár kötelékében mûködött, itt hívta életre Macskássy Gyula és néhány társa a rajz és bábfilm részleget, itt készült el a Kiskakas... is. 1953 végén lezárult az úgynevezett hõskorszak, s az okkal elismerésre méltó mûfaj és mûhely átkerült a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalathoz. 1955-ben pénzügyi nehézségek, racionalizálás sújtotta az ekkor már hatvan-hetvenfõs csapatot, így az önálló Pannónia Filmstúdió csak 1959-ben jött létre, s különbözõ buktatókon, erõpróbákon át vált a magyar animációs filmgyártás központjává. Az itt készülõ alkotások legfontosabb jellegzetessége nem az egységesen kimutatható nemzeti stílus, hanem a különbözõ szemléletû, szuverén mûvészek és alkotásaik egymásmellettisége. A hetvenes évek második felében kialakuló mûtermi rendszer is ezt támogatta. Sajátos profilokat, önálló terveket, belsõ irányítást kívánt biztosítani a csoportoknak. Helyet adott a fiataloknak, a kísérletezõknek, számtalan külföldi megrendelést elégített ki magasszintû, igényes munkával. 1986 július 1-tõl a Pannónia Rajz és Animációs Filmstúdió jogutódja a Pannónia Film Vállalat /önálló jogi személy forgalmazási joggal/. Az állami támogatás mellett a hatvanas évek végétõl a hazai animációs filmgyártás biztos támasza a Magyar Televízió mint rendszeres megrendelõ. A rendszerváltás után, 1990-tõl a kép megváltozott, az egyre nehezedõ gazdasági körülmények miatt megvonják a mûfajtól az állami támogatást, a Pannónia Film Vállalat mellett több kisebb, nagyobb stúdió jön létre. Az 1992-ben alakult Magyar Cartoon, amely az EU médiaprogramjához kapcsolja a magyar animációs filmgyártást, 10 jelentõsebb rajzfilmstúdiót és 2 bábstúdiót tart számon 1995-ben. A Carton tagjai: Kecskemétfilm Kft, Varga Stúdió, Pannónia rajzfilmgyártók, Videovox, Funny Film, Studió 2 /amerikai-magyar/, Animex, Dana Film, Reflex, Loonland /német-magyar/, valamint a Puppet Film és az Aladin stúdió. Becslés szerint 500 tevékeny rajzfilmes dolgozik ezekben. Természetesen tudomásunk van egyéb új mûhelyekrõl is, amelyek nem Cartoon-tagok.

Néhány stúdió komoly múltra tekinthet vissza. Rajzfilmgyártásunk virágkorában két jelentõs rajzfilmes mûhely jött létre Magyarországon a Pannónia Filmstúdió mellett. Történetük ma már filmtörténet. Az egyik Kecskeméten alakult, a másik Pécsett. Ez utóbbi Varga Csaba nevéhez fûzõdik. Vezetésével alakult meg 1974-ben Pécsett két amatõrfilmes csoportból az IXILON amatõrfilmes rajzfilmstúdió. Figyelmet keltõ bemutatkozásuk az Egyetemi Színpadon további létüket a Pannóniához kapcsolta, ez jelentette kezdetben az ösztönzést, késõbb a nehézségeket. Varga Csaba szerzõdést kapott filmkészítésre és megbízást a pécsi mûterem megszervezésére, amely 1978-ban létre is jött. Grafikai kísérletezés és elsõsorban felnõtteknek szóló filmek készítése a profiljuk. Itthon és külföldön számtalan díj igazolta tehetségüket, sikereiket. Tíz év múlva,1988-ban a Varga Stúdió az elsõ magánkézen lévõ animációs mûhely Magyarországon. A fiatal tehetségeket tömörítõ stúdió legnagyobb megrendelõi a Music TV, a BBC, a 20th Century Fox. Legújabb egészestés filmjük a Csudafa nemzetközi koprodukció Halász Péter forgatókönyve alapján, Varga Csaba rendezésében.

1971-ben, a Pannónia Filmstúdió bábáskodásával jött létre a legelsõ vidéki filmgyártó mûhely, a Kecskeméti Animációs Filmstúdió, 1991-tõl Kecskeméti Animációs Film Vállalat, ma Kecskemétfilm Kft. Mikulás Ferenc vezetésével akkor és ma is. A hõskorszak után meghozta eredményeit az a törekvés, hogy a kecskeméti mûterem ne csupán a Pannónia Filmstúdió bedolgozó részlege legyen, hanem önálló alkotómûhely saját tervekkel és filmekkel. A kecskemétieknek sikerült a hazai filmgyártás egyik legjelentõsebb, személyi összetételében virtuóz, egyéni hangú, mûhelyévé válni. Alkotógárdájában olyan jeles müvészegyéniségeket találunl, mint Szoboszlay Péter, Hegyi Füstös László, Horváth Mária, Gyulai Líviusz, Orosz István, Keresztes Dóra, Haris László, Molnár Péter, Szilágyi Varga Zoltán, Miklós Árpád, Neuberger Gizella, Weisz Béla, Ujváry László stb. Alkotásaikban a hagyományõrzés ötvözõdik az animációs formanyelv továbbfejlesztésével, ehhez szemléletet és formakincset a folklórból merítenek. 1995-ig több mint 250 film készült a stúdióban, sorozataikból pedig három egészestés változat. /Vízipók-csodapók, 1982, Mátyás az igazságos, 1985, Leo és Fred, 1987/. Munkálkodnak a Magyar Népmesék /Jankovics Marcell/ immáron ötödik sorozán, továbbá az Albert mondja...-koprodukciós sorozaton, de itt készül a világ legdrágább hosszúfilmje, a Majmok kastélya is francia-német-angol-magyar koprodukcióban, és Kányádi Sándor kisregénye nyomán a Világlátott egérke, Szilágyi Varga Zoltán rendezésében. Az elmúlt idõben különbözõ fesztiválokon 53 díjat nyertek, 1993-ban két filmjüket, Szilágyi Varga Zoltán az Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlatát, és Horváth Mária Zöldfa utca 66 címû filmjét az animációs szakma legnagyobb elismerésének számító Cartoon D'Or-díjra jelölték. Utánpótlásról is gondoskodnak, ezért mûködtetik a nemzetközi ösztöndíj-rendszert, s a helybéli Firka stúdió is a továbblépést szolgálja.

1985-ben nagy erõpróbára vállalkoztak a kecskemétiek, amikor megrendezték az elsõ animációs filmszemlét, s ezzel megteremtették a rajzfilm hazai fesztiváljának tradícióját. "...Rájöttem, hogy önálló alkotói törekvéseink csak akkor tudnak igazán lendületet kapni, ha fórumot biztosítunk az alkotóknak és alkotásoknak egyaránt" - mondta elhatározásukról Mikulás Ferenc. Úgy tervezték, háromévenként rendezik meg a filmszemlét. 1988 után némi idõkihagyással folytatódott 1993-ban Animációs Filmfesztivál néven, s most 1996-ban, a film száz éves évfordulóján már nemzetközi fórumnak is szánják.


Gusztáv kalandjai

(Nepp József, 1966)
74 Kbyte

Habfürdõ

(Kovásznai György, 1979)
84 Kbyte

Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat

(Szilágyi Varga Zoltán, 1992)
131 Kbyte

Habfürdõ

(Kovásznai György, 1979)
83 Kbyte

János vitéz

(Jankovics Marcell, 1973)
68 Kbyte

János vitéz

(Jankovics Marcell, 1973)
119 Kbyte

Mondák a magyar történelembõl

(Jankovics Marcell, 1988)
102 Kbyte

Magyar népmesék

(Jankovics Marcell, Horváth Mária, 1990)
141 Kbyte

Magyar népmesék

(Jankovics Marcell, Horváth Mária, 1990)
118 Kbyte

Magyar népmesék

(Jankovics Marcell, Horváth Mária, 1990)
108 Kbyte

Magyar népmesék

(Jankovics Marcell, Horváth Mária, 1990)
75 Kbyte

A telhetetlen méhecske

(Macskássy Gyula, 1958)
45 Kbyte

A Nap és a Hold elrablása

(Reisenbüchler Sándor, 1968)
85 Kbyte

A Nap és a Hold elrablása

(Reisenbüchler Sándor, 1968)
101 Kbyte

A Nap és a Hold elrablása

(Reisenbüchler Sándor, 1968)
105 Kbyte

Párbaj (A Tudós és Mars)

(Macskássy Gyula, 1960)
118 Kbyte

Párbaj (A Tudós és Mars)

(Macskássy Gyula, 1960)
86 Kbyte

A ceruza és a radír

(Macskássy Gyula, 1960)
55 Kbyte

A ceruza és a radír

(Macskássy Gyula, 1960)
50 Kbyte

Vuk

(Dargay Attila, 1980)
129 Kbyte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek