Tanner Gábor

Filmek az Andok országaiból

Francisco J. Lombardi: A zsigerekben 1996)
Francisco J. Lombardi:
A zsigerekben (1996)

58 KByte
Az Andok hegyláncai által összekötött országok (Bolívia, Chile, Ecuador, Kolumbia, Peru) filmkultúrája a magyar mozi-, illetve tévénézô számára gyakorlatilag ismeretlen. Ezért csak részben kárhoztathatók a magyarországi forgalmazók, sokkal nagyobb gondok is vannak: Perut kivéve gyakorlatilag nincs állami filmgyártás az említett országokban. Mindazonáltal a magáncégek által – leggyakrabban spanyol, olykor észak-amerikai koprodukcióban – gyártott filmek sem bukkannak fel Magyarországon. Pedig akad közöttük „nagy” európai fesztiválokon díjat nyert alkotás (A határ/La frontera, 1991, r: Ricardo Larraín, melyet Berlinben Ezüst Medvével jutalmaztak), sôt A zsigerekben (Bajo la piel, 1996, r: Francisco J. Lombardi) révén olyan is, amelyik Spanyolországban az elmúlt évben a legnagyobb közönségsikerek sorába emelkedett. De az USA-filmek nézettségével vetekedett Chilében a Johnny Cien Pesos (A száz pezós Johnny,1995, r: Gustavo Graef-Marino) is. Igaz persze, hogy e produkciókat nem kis dolog megszerezni, nem kerülnek be a nagykövetségeket vagy kultúrintézeteket járó filmes csomagokba, a jogokért pedig sok pénzt kérnek, így forgalmazásuk üzletileg kockázatosabb vállalkozás lenne, mint a bombabiztos hollywoodi filmeké.

A hírhedt 1973-as katonai puccsot követôen elhagyta Chilét a két legjelentôsebb alkotó: Miguel Littin és Raúl Ruiz. Az otthon maradtak közül ma már egyértelműen Silvio Caiozzi a legkiemelkedôbb rendezô. A Hold a tükörben (La luna en el espejo, 1985-90) közel öt évig készült, és a filmben nyújtott alakításáért Gloria Münchmeyer a velencei fesztiválon megkapta a legjobb nôi alakítás díját. Napjainkban a chilei film gyártási problémákkal küzd. Kevés az állami támogatás. 1996-ban mindössze egyetlen film részesülhetett benne: Tatiana Gaviola opera primája (Mi último hombre/Az utolsó emberem), melyet csaknem minden fesztiválra eljuttattak. A sci-fi elemekkel átszôtt és Chile aktuális politikai helyzetére való utalgatásokkal teletűzdelt mozi azonban nem túl mozgalmas. A magántôke bevonására nincs megfelelô jogszabályi háttér, a televízió is csak korlátozottan támogat mozifilmeket (Gaviola munkája mellett 60 ezer dollárral szállt be a televízió Alberto Daiber filmjébe, mely nem is jutott el a mozikba).

1996-ban Ecuadorban is csak egy film készült: Marx és egy meztelen nô között (Entre Marx y una mujer desnuda). Carlos Luzuriaga szinte egyedül, de igen magas színvonalon képviseli az ecuadori filmgyártást immár évek óta, miközben tehetséges fiatalok jobb lehetôségekben reménykedve elhagyják Ecuadort, amint az Egyesült Államokban egyelôre videóklip-rendezôként foglalkoztatott Enrique Chediak példája is mutatja.

A perui film „nagy öregje” Armando Robles Godoyi a rendezés mellett a mai napig a filmoktatás és -terjesztés leglelkesebb támogatója. Második nagyjátékfilmje, Az ôserdôben nincsenek csillagok (En la selva no hay estrellas, 1967) a hatvanas évek „egzisztencialista” filmjeinek nagy formai biztonsággal elkészített latin megfelelôje. A filmgyártást támogató 1972-es törvény megjelenése után néhány évvel kezdett forgatni a perui film másik legismertebb rendezôje: Francisco J. Lombardi. Marquez és Vargas Llosa műveinek adaptációi (A város és a kutyák – La ciudad y los perros) mellett Peru történelmi eseményeinek feldolgozásával ápolta a „Latin-Amerika-mítoszt”. Az Elesettekben (Caidos del cielo, 1990) már-már némi iróniát vegyít ebbe a mítoszba, és e hagyomány egyidejű tagadásának-igenlésének zseniális játékát játssza A zsigerekben (Bajo la piel, 1996) című művében, mely talán minden idôk legjobb perui filmjének tekinthetô.
A perui filmgyártás egén 1992-ben kezdtek sötét felhôk gyülekezni, amikor visszavonták a húsz éven át folyamatos filmgyártást biztosító filmtörvényt, ám 1994-ben létrehozták a Nemzeti Filmtanácsot (Conacine) azzal a céllal, hogy feltámassza a nemzeti filmgyártást és visszacsalogassa a hazai filmekre a nézôket. Az új korszak egyik karizmatikus alkotója Juan Carlos Torrico, aki az Ázsia, a föld mélyénnel (Asia, el culo del mundo, 1996) a kilencvenes évek „szerzôi film”-típusának értékes darabját alkotta meg, miközben nagy mértékben megôrizte Robles Godoy említett filmjének stílusvilágát.

Az Örökmozgó sorozata nem csak az ismeretlen filmek bemutatása szempontjából hiánypótló. Talán hosszabb távú együttműködések kiindulópontja is lehet, minek eredményeképpen fokozatosan mind teljesebb képet kaphatunk az Andok és egyszer talán majd Latin-Amerika filmjeirôl.

Camilo Luzuriaga: Marx és egy meztelen nő között
Camilo Luzuriaga:
Marx és egy meztelen
nő között (1996)

39 KByte

Tartalom Filmek Arcok Gondolatok Kopia Kopia Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek Index Filmek Arcok Gondolatok Kopia Oktatas Szemle Mozgokeptar Hirek Levelek