Dobolán Katalin Öregek és kiszolgálók
Sam Garbarski: Irina Palm

156 KByte

Kevés film szól idősebbekről, illetve a speciálisan időskori problémákról. Ez egy ilyen kultúra. A 2-3 sármos idősebb férfiszínészt még csak-csak foglalkoztatja Hollywood, de ők nem mint öregek, hanem mint fitt 50-es szépfiúk dobogtatják meg az őszes halántékra fogékony ifjú szíveket.
Ha ellenben egy műfajfilmben 50 feletti karakter bukkan fel, az inkább humánformájú probléma, mint ember, különösen, ha nő. Elvált, lehetőleg rákbeteg feleség, elhülyült nagyi, akire vigyázni kell, ráncfelvarrató viccnéni, ilyesmik. Aztán van pár művészfilm, többnyire kimondottan egy-egy érett színésznőre írt jutalomjáték. Ilyenkor a film szép, az arcok és a hangulatok játsszák a legfontosabb szerepet, a cselekmény többnyire elhanyagolható és talányos, dialógus nincs. Szóval a filmbeli öregkor, mint olyan, egyfelől terra inconveniente, másfelől meg incognita...
Sam Garbarski filmje egyik kategóriába se illik pontosan, annak ellenére, hogy a színészeknek, elsősorban a főszereplő Maggie-t játszó Marianna Faithfullnak relatíve több arca is van a filmben. Fura ebből a szempontból, hogy Miki Manojlovic nem volt telitalálat, én legalábbis az eddigi szerepei miatt mindig azt vártam, hogy szomorú ráncai közül valamikor groteszk paprikajancsi ugrik majd elő… Jó viszont, hogy Gryllus Dorka nem mindig Gryllus Dorka már egy filmben.
A történet amúgy sablondús: adott a főszereplőnő, Maggie (Marianne Faithfull), akinek beteg unokát kell gyógyíttatnia, de se pénze, se munkája, és már a házát is eladta. Végső soron csak háziasszonyi, azaz „hostessi” képességeit tudja felkínálni. Ez a helyi zsargon szerint kurvát jelent. Adott még egy szomorú szemű, megtört szívű, szerelmében csalatkozott férfi, Miklosh, a barátainak Miki (Miki Manojlovic) aki szexshop-tulajdonos, és mint ilyen, egy kézreálló gloryhole-t (is) működtet. Itt dolgozik majd Maggie, vagyis a későbbi Irina Palm. Van még egy anyósát utáló, de az önfeláldozást értékelő meny, és egy, a szülei szexuális erkölcsei tekintetében nem annyira freudista, mint inkább angolszász módon rigorózus fiú.
És ha mindez még nem volna elég, egy másik sablonsor is jól illik a főszereplőre. Eszerint ő lecsúszott kertvárosi háziasszony és családanya, aki a háztartáson kívül nem ért semmihez. A férje csalta, de - a halálos ágyán, nagy megbánásában - elmondta azért neki a részleteket is, ő pedig szorgosan megbocsát mindenkinek.
A háziasszony és a nyomorkurva közt közös pont a kéz - és Irina Palm keze London legfinomabb és legügyesebb keze. Olyan név lesz ez, amivel Maggie azonosulni tud majd, nemcsak mert Valaki neve, hanem mert a kéz eddig is intim szerepet játszott a kommunikációjában. A végén aztán még az is kiderül, hogy bár a szexiparban gyakran rút, kopár és üzleties az örömszerző tevékenység, mégis inkább vezet emberi viszonyok kialakulásához, mint a heti szokásos kártyaparti.
Fontos mozzanat viszont, hogy ezek a sablonok sokkal fiatalabb nőkre szoktak vonatkozni. Van is itt ilyen, a mi Dorkánk játssza, ő a kézimunka-betanító...
Ennek ellenére szépen zárnak, és kellemesen melankolikus, mi több, a giccshatáron inneni szentimentális összhatást keltenek. Mi több, a végén az embernek az a holdkóros érzése támad, hogy az öregeknek pont ugyanolyan problémáik vannak, mint a fiataloknak. Sőt, a film happyendingje szerint még az se igaz, hogy az öregség ott kezdődik, hogy a problémáid úgy elbonyolódnak, hogy megoldhatatlan fajtájúakká kezdenének válni - egy film erejéig azt érzi az ember, hogy az érettség tényleg fontos.

 

Marianne Faithfull, mint Maggie
Marianne Faithfull, mint Maggie
170 KByte
Gryllus Dorka
Gryllus Dorka
195 KByte
Miki Manojlovic
Miki Manojlovic
170 KByte

147 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső