Végső István Romfilm
a magyar ingatlanpiac és a kőszegi zsinagóga etűdje

172 KByte

Akár érdekes alkotás is lehetne a Szomszédok voltak (2005), a kőszegi zsidókról és munkatáborról Gellér-Varga Zsuzsa által késztett dokumentumfilm „folytatása”. A Zsinagógát vegyenek! (2006) című munka az elhagyott, majd elhanyagolt, végül rommá vált helyi zsinagógának és melléképületeinek kálváriájával ismertet meg minket. A készítők szerint ez valami nagyon különleges ügy. Valóban ki lehetett volna domborítani a helyzetből adódó igazi mondanivalót, de ez a hangsúlyeltolódások miatt többségében vakvágányra futott.

A második világháborúban elpusztított vidéki zsidók ingatlanainak sorsa lehet, hogy sokáig tabu téma volt, de ugyanazon forgatókönyv szerint működött. A helyi vagy az országos izraelita hitközség azokat az épületeit, amiket nem tudott fenntartani, eladta az államnak vagy az önkormányzatnak. Az új tulajdonos pedig általában nem eredeti funkciója szerint használta. Kőszegen is hosszú évtizedekig szükség- vagy inkább bérlakások voltak itt a zsinagóga melléképületeiben. Utána a privatizáció következtében szórakozóhellyé, ír kocsmává vagy koncertteremmé alakították volna át, de ehelyett jelzáloghitel bizniszben érdekelt vállalkozó tette rá a kezét. 2006-ban pedig az örökségvédelmi hivatal ügyetlen közreműködése mellett kettészedték az ingatlanokat. Zsákutcába futottak a melléképület tulajdonosok, Béresék, akik fel akarják újítani azt, és egy jó vállalkozást létesíteni ott. Az eladósodott, kalandor zsinagóga-gazda meg közel százmillióval terhelte le a műemléket. A szombathelyi hitközség pedig mindenáron meg akarja szerezni magának a szomszéd zsidó közösség elnéptelenedett egykori építményeit. Talán kissé későn.

Az egyébként szép, napos nyári képekkel operáló, néhány nap alatt leforgatott filmanyag, amely állítólag szándékoltan egyszemélyi dokumentumfilm, naiv rácsodálkozás a világra. Egy szentélyt elhanyagolni, vagy átalakítani valami „hasznosabbra”, nem új keletű, és manapság sem olyan ritka dolog. A holokauszt sújtotta országokban az izraelita épületekből magtárak, üzemek, kultúrházak, tornatermek, könyvtárak vagy lakóházak lettek. Látszólag a film a zsidók elhagyatott örökségéről, egy zsinagógáról szól, pedig dehogy. Azt mutatja be – úgy érzem, az alkotók akaratán kívül –, hogy bármiről legyen is szó, amiben pénz van, arra rögtön ráharapnak az emberek. Amit meg elvisznek az orruk elöl, pedig megszerezhették volna, azért később ölre mennek. Ilyenek vagyunk mi, isten teremtményei. Gellért-Varga célja az volt, hogy görbe tükröt tartson a valóság elé. Ám e helyett egy szánalmassá silányult történet szerény képességű szereplőit megszólaltatva egyszerűen egy interjúk egymásutániságát felvonultató tucatfilmet hozott létre. Egy menthetetlen zsinagóga, egy együgyű, de szemfüles vállalkozó pár és a tehetetlen vagy inkább élhetetlen zsidó hitközség konfliktusa ez a hatvan éve folyamatosan elárult romokért.

Koncertterem, istenháza, művésztelep, múzeum legyen a kastélyszerű építményből? Lehet álmokat rajzolni a felhők mögül a vörös téglás bástyákra, de hogy ne dőljön össze az ingatlan, legalább 300 millió forint kellene, annyit meg nem ér jelenleg senkinek sem. Rengeteg pénz ez, és ilyenkor felvetődik a jogos kérdés, hogy mi az érték, mi az igazi örökségünk. Csak a hercegek, nagypolgárok belépődíjassá tehető várkastélyaira, villáira költsünk, vagy esetleg az elfeledett régi öreg parasztházak, omladozó imaházak is megérdemelnék az odafigyelést? Mit tekintünk építészetileg és kulturálisan fontosnak? Úgy látszik, ezt maguk az érintett vallási közösség tagjai sem tudták időben eldönteni. Akkor kezdtek el kapkodni, amikor a szétmálló épületegyüttest valaki ötletesen kezdte átalakítani, és megmenteni. Ez pedig semmiképpen nem a holokausztban majdnem teljesen kiirtott zsidóság problémája. Ez a „romlás” naponta megtörténik szinte minden egyegyes faluban, kisvárosban, megyeszékhelyeken, ahol a figyelmetlen utókor asszisztálása mellett, a hitelspekulációkból élősködő ingatlanvállalkozók adják-veszik műemlékeinket. Ráday Mihály városvédő akár tízezer példával tudna szolgálni, ennél még súlyosabb történetekkel vidéki kúriákról, temetőkről, templomokról, polgárházakról. Persze, világos, hogy akkor nem lehetne elpufogtatni ilyen provokatív, bulvár filmcímeket. Ezért finom borzongással várjuk a kőszegi zsidók hűlt helyén készülő következő „szenzációs” dokumentumfilmet.
(2007-04-26)

 


146 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső