Veress József Bővített újratermelés
Kelecsényi László: Vászonszerelem

25 KByte

Javított és bővített kiadásban látott napvilágot egy népszerű film-guide, amelynek elődje – A magyar hangosfilm hét évtizede című összeállítás – a fülszöveg szerint mind egy szálig elfogyott. A szerző – amellett, hogy jeles prózaíró és ismert Krúdy-kutató – a hazai film-ismeretterjesztésnek is igényes és fáradhatatlan robotosa. Túlzás nélkül állíthatjuk: kisujjában van minden, amit a magyar filmről tudni lehet (kell és illik), ez azonban még kevés lenne a feladat abszolválásához. Ám a többi feltétel is adott. Kelecsényi László rendkívül tájékozott, jó ízlésű, tárgyilagos ítélőképességű szerző: eddigi munkássága meggyőző garancia szellemi produktumának hitelességére.
A kötetben 76 esztendő, 140 rendező, 281 opus kerül premier plánba. A feldolgozás módszere egyszerű: a mű cselekményének vázlatos felidézését a darab gondolati tartalmának, kifejező eszközeinek, stílusbeli jellegzetességeinek, fogadtatásának stb. méltatása követi. Plusz bizonyos folyamatok és összefüggések megvilágítása. Azaz: az értelmezés. Mindvégig hangsúlyos a háttér, a politika, az ideológia, az irányítás, a cenzúra szempontjainak vizsgálata. Érdekesek és élvezetesek a mini-esszék. A szubjektív optika nem zavaró, ellenkezőleg: igaza van Zalán Vincének, az előszó ajánlójának: ebből a könyvből, a tárcák sorából, melyek nem követik a megszokott érték-kánont, filmszeretetet lehet tanulni. Arisztokratizmusnak nyoma sincs az eszmefuttatásokban. Kelecsényi László (noha – megszenvedett tapasztalataim szerint – tud kemény és pikírt lenni) ezúttal főleg simogat, már csak azért sem suhogtatja a kritikusi ostort, mert minőségi szelekcióra vállalkozott, a megőrzésre érdemes filmeket gyűjtötte csokorba. Helyenként talán túlcsorduló empátiával osztogatja a jó pontokat (a modernkori termés néhány darabját, például a Fényérzékeny történetet, A vádat, A boldogság színét, A fény ösvényeit feltűnően megszépíti a tolla). Mindezzel azonban semmi baj sincs. Tiszteletet érdemel az egyéni kulcs, a sajátos replika, amennyiben van benne rendszer. És a Vászonszerelemnek kétségkívül ez a méltánylandó szerkesztői-ítészi koncepciója.
A recenzens dicsérettel szól az értő válogatásról, pedig bizonyos arányok és aránytalanságok kifejezetten szúrják a szemét. Nem kellene ezzel előhozakodni, elvégre személyes filmtörténetet tartunk a kezünkben, a viszonyítást mégsem tudjuk teljesen mellőzni. Mindössze egy-két adalék. Rendben van, hogy nem pusztán kvalitásos alkotásokról szólnak a fejtegetések (a históriai állomások közé tartoznak bulvár szenzációk, avuló örökzöldek, szolid divat-portékák, továbbá kultikus hatású – nem feltétlenül örök életre pályázó – vállalkozások), ám ennek tudatában sem érezzük szerencsésnek, hogy mondjuk Keleti Márton nyolc tétellel szerepel a válogatásban, Ranódy László és Gyarmathy Lívia meg csak egyetlen eggyel. A kimaradtak mezőnyében találjuk – nézzünk most egy másik terrénumot: Kelecsényi a dokumentum – és animációs műfajról sem feledkezett meg – Dargay Attilát és Nepp Józsefet, a rajzfilm érdemes mestereit. Kár volt mellőzni őket.
Amit abszolút fölöslegesnek érzek (lehet, kiadói igény magyarázza, megjegyzésem viszont nem csak erre az antológiára vonatkozik): a díjak felsorolása, az elismerések lajstromba vétele. Ezek nem osztanak, nem szoroznak az érvelésben. Az utóbbi időben mintha túlságosan sokra tartanánk a különféle plecsniket, okleveleket, címeket, fesztivál- és egyéb ordókat. Nem becsülöm le a jelentőségüket, viszont óvnék attól, hogy eltúlozzuk fontosságukat. Már csak azért is indifferens, hogy milyen közreműködőket és filmeket koszorúzott meg (jogosan vagy indokolatlanul) szemléink soros zsűrije vagy a nagyra becsült bírálók grémiumának kollektívája, mivel garmadával hozhatnánk fel példákat tévedésekre, manipulációkra, igazságtalanságokra. Egyszóval: a rang legitimálására a dicsőségtáblák alkalmatlanok.
És most következzék néhány észrevétel a kiváló írások margójára. Lényeget érintő, érdemi kifogásaink nincsenek, csupán bizonyos hangsúlyokkal, kategorikus kijelentésekkel, elhamarkodott ítéletekkel, ténybeli felületességekkel perlekedünk. Továbbá: felsorolunk egy-két kihagyott lehetőséget, kiegészítést érdemlő adalékot.
Nászút féláron (21.l.): „Ágay Irén…Amerikában már nem lépett fel, igen fiatalon meghalt.” Tévedés: a népszerű színésznő kétszer is felvevőgép elé állt férje filmjeiben (erről lásd a Magyar Filmlexikont).
A kölcsönkért kastély (28.l.): Említést érdemelt volna Pekár Gyula és A tánc (az első magyar film) ismert sztorija.
Háromszázezer pengő az utcán (30.l.): „…a gyerek mint téma majd csak évekkel később, a neorealista filmekben (de Sicánál, Rossellininél) jelenik meg” – olvasható a leírásban. Számos előfutárról tudunk. Rossellini és De (nagybetűvel!) Sica előtt mások is feldolgozták a témakört (nálunk is). Tomi, a megfagyott gyermek stb.
Fűszer és csemege (42.l.): „A dzsentri életmód dicséretét zengő filmekben… szégyennek számított a munka”. Ez azért túlzás. Senkinek nem mosták meg a fejét azért, mert dolgozott.
Valahol Európában (62.l.): A gyártás éve tévesen 1948, az összegző leltárban helyesen 1947. Megérne egy sóhajtásnyi misét a koalíciós pártok filmes tevékenységének említése.
A tanú (150.l.): Miért nem jutott el a szatíra a mozikba? Kelecsényi szerint „a tilalom igazi okát csak találgatni lehetett”. Úgy tartotta a fáma: a háttérben az állott, hogy még élt a szereplők (a modellek) egy része, másrészt az elvtársakat irritálta a kort és szellemiségét karikírozó hangnem.
Budapesti mesék (191.l.): „A fanyalgók nem értették, néha nem is akarták megérteni a rendező költői hangulatú művének üzenetét.” Biztos, hogy a fanyalgókban lehetett a hiba?
A küldetés (névelő nélkül, 192.l.): A Béres-cseppekről szóló film nem második rész, hanem önálló dokumentáció.
Habfürdő (207.l.): A film – ez áll az ismertetésben „szép szakmai és közönségsikert aratott.” A mondat első fele igaz, a második azonban nem. Kovásznai György avantgárd műve a mozikban megbukott.
Csontváry (210.l.): Huszárik Zoltán korai, tragikus haláláért az „ellene indult sajtóhadjáratot” kárhoztatni elfogadhatatlan konklúzió. A filmdráma tényleg negatív kritikai visszhangot keltett, hadjáratról azonban nem volt szó. A rendező egyébként fatális véletlen következtében halt meg (amiről a bírálók aligha tehettek).
István, a király (237.l): Le a kalappal Koltay Gábor teljesítménye előtt, de munkáját „minden idők eddigi legsikeresebb magyar zenés filmjének” nevezni nem lehet. Ez a büszke rang a Mágnás Miskát illeti, amint azt a szerző a 67.lapon meg is állapítja.
Málenkij robot (260.l.): Személyes megtámadtatás ügyében szólok. „…meglehetősen felháborító tény, hogy… a Gulyás testvéreket meg sem említi a legújabb kiadású hazai filmlexikon” – olvasható a filmről szóló cikkben. Eltekintve attól, hogy a legújabb kiadású hazai filmlexikonból nem maradt ki a testvérpár, az előző – Totem-kiadásban – azért nem szerepelnek, mivel az a kiadvány csak játékfilmekről és alkotóikról szól. Ha K.L. elolvasta volna az előszót, nyilván nem háborodhatna fel. A vádpont indokolatlan.
Presszó (293.l.): A szereplőkről szóló mondat: „Arcukon az ezredvég fantomjai küzdenek egymással.” (???)
Setjeink (307.l.) és Tehetetlenül (295.l.): kísértetiesen és fölöslegesen ismétlődő információk.
Dicsérő jelzők: Török Ferenc „nemzedéke legígéretesebb tagjának tűnik” (303.l.), egy oldallal később Hajdú Szabolcs „a legújabban pályára lépő nemzedék talán legmarkánsabb képviselője”. Sportnyelven fogalmazva: X. Ugyanígy: „A legfilozofikusabb filmeket Enyedi Ildikó készítette a kilencvenes évek során” (298.l.), majd: „A Werkmeister harmóniák nyilvánvalóan az utolsó évtized, az ezredforduló előtti és utáni magyar filmművészet legfilozofikusabb műve” (300.l.). Döntse el az olvasó, kire szavaz.

Végső soron minden kisebb korrekció ellenére jár a jogos elismerés a szerzőnek és a kiadónak. A maga műfajában klasszis-teljesítményként könyvelhetjük el Kelecsényi László lényegre törő, színes, érdekes, tartalmas munkáját. A legnagyobb dicséretet az jelentheti, hogy még azok is haszonnal forgathatják a könyv lapjait, akik (mint e sorok írója is) jól ismerik a felvonultatott és átvilágított mozgóképeket, hiszen anno ezekkel a filmekkel keltek és feküdtek – mert a megközelítések eredetiek, a szempontok változatosak s nem borítják el a szöveget a konvencionális közhelyek. A vállalkozás mindenképpen folytatást érdemel.
(Kelecsényi László: Vászonszerelem., Noran- Kiadó kft., 2007)
(2007-08-30)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső