Hukkle című 2002-es filmje hazai és nemzetközi sikerei ellenére Pálfi György nem kapott MMKA-pénzt második nagyjátékfilmje, a Taxidermia leforgatására. Francia forgalmazója jobban bízott a Parti Nagy Lajos novelláira épülő forgatókönyvben, az ő lobbitevékenységének köszönhetően az ARTE támogatásra érdemesítette. A Sundance forgatókönyv-pályázatát megnyerte, kidolgozták a forgatókönyvet. Ekkor már az MMKA sem zárkózott el a korábban bizarrsága miatt elutasított filmterv támogatása elől . A Taxidermia számos rangos díjat nyert, többek között a 37. Magyar Filmszemle fődíját, Brüsszelben a Legjobb Film díját (bővebben http://www.filmunio.hu/object.b153e2c9-3122-41a8-962d-2dd335182040.ivy). A Magyar Oscar-díj Bizottság döntése alapján a Taxidermia indul a 2008-as Oscar-díjért.
Amikor a UPC-AXN Fesztivál díjkiosztóján elterjedt az igen népes, eszegető-iszogató filmes és televíziós társaságban, hogy „jön a Pálfi!”, mindenki zsezseregni kezdett.
Én ezt nem így élem meg. Úgy meséled el, mintha egy filmjelenet volna: megérkezik a Nagy Rendező – miközben én ezt az állítólagos pezsgést nem nagyon érzem magam körül. Legalábbis így, ahogy elmondod, nem. Néha persze megszólítanak a legkülönbözőbb helyeken, megkérdezik, hogy tényleg te vagy...? te csináltad a ...? A Hukkle is, de inkább a Taxidermia hatással volt az emberekre, az látszott a Filmszemlén is. A legtöbb jegyet a Taxidermiára adták el, ami valószínűleg azt jelentette, hogy a Hukkle rendezőjének a filmjére rápezsegtek az emberek, kíváncsiak voltak, mit csinálhatott. A közönségtalálkozókon kezdetben még rendesen kaptam a kritikákat, most azonban, hogy begyűjtött néhány díjat a film, alig hallok ellenvéleményt. Pedig én szeretem, ha az embereknek van véleményük, és azt el is mondják. Kiállja-e a film a próbát, tudok-e választ adni az ellenvéleményre. Azt, hogy „intézményesülök”, abból érzem, hogy egyre több fesztiválra hívnak meg. Ilyen volt az említett UPC-AXN Fesztivál is.
A fáma szerint úgy hirdették meg a fesztivált májusban, hogy McMenemy Márk helikopterrel érkezett a Mammut üzletház tetejére, de nem akárhogyan, túszként. Kegyetlen rabtartói a Club Tabuba hurcolták, ahol a bőkezűen megvendégelt sajtómunkásoknak kényszer hatására elmondta a titkot – ami a versenykiírás maga volt. A fődíj maga sem csekélység egyébként: 10 ezer euró, s a díjazott a hollywoodi Sony Stúdióba mehet elkészíteni következő filmjét.
Ejha! Helikopter! Nem is tudtam.
A Club Tabu éjszakai bár, diszkó. A zsűri tagjai: Andy Vajna, Török Ferenc és te.
Igen. Török Feri az osztálytársam, lassan 15 éve ismerjük egymást. Andy Vajna, a magyar film mumusa gyerekkorom nagy filmjeit csinálta: a Terminátort, az Angyalszívet Alan Parkerrel, a Die Hardot ? nagyon sokakra volt hatással. Rám az Angyalszív például hosszú évekig. A közönségfilmek a legnagyobb felületen hatnak. A Rambo például egy korszak kultfilmje, s mint olyan, vissza is hatott a társadalomra, meghatározta azt a korszakot. Egy korszak leírásából a siker- és a kultfilmek nem maradhatnak ki, hiszen telibe találták annak a kornak a meghatározó problémáit. Tanulmányok sora született arról, miért volt a bosszúfilm annyira sikeres a Rambo idején. A számtalan halomraölős film közül a Rambo vált hivatkozási ponttá, az maradt fönn. Azt hiszem, a legnehezebb kommerszfilmen keresztül hatni – már persze ha használjuk ezt a kategóriát. A Rambo például olyan témára tenyerelt rá, s azt olyan ritmusban adta elő, amitől a mai napig megállja a helyét.
A profizmusnak persze megvannak a maga előnyei. A West Balkánban a díjkiosztón teljes ellátás, udvarias pincérek, szépen dizájnolt sajtópakk, amely tartalmazza a filmeket – csak maguk a filmek, azok nem annyira nagyon jók... Tehát amire az egész csinnadratta épül, ott a baj. Mire volt jó ez a filmfesztivál? És miért vállaltál részt benne?
Mindig benne van a pakliban, hogy egy pályázatra rossz filmek is érkeznek. Azért vállaltam el, mert azt gondolom, a film nagyon demokratikus műfajjá vált. Erre a pályázatra mindenki nevezhetett. És ne felejtsük el, hogy pár év alatt odáig fejlődött a technika, hogy bárki fillérekért képes moziban levetíthető minőségű filmet csinálni. A film mostanra olyan lett, mint a töltőtoll vagy az írógép – ami persze nem jelenti azt, hogy mindenkiből író lesz, fantasztikusakat alkot, csak azt, hogy már nem a kiváltságosoké a film. Mi a főiskolán még S-VHS kamerával dolgoztunk, és elepedtünk azért, hogy a vizsgafilmünket 16 mm-es filmszalagra forgathassuk, hogy fölnagyíthassák és moziban vetíthessék. Az elmúlt 1-2 év alatt kerültek ki a piacra a DV-kamerák, azokból a HDDV-k már 1 k-s felbontást tudnak, elérhető áron. Ezek a kamerák már ki tudják exponálni azt is, ha egyetlen árva gyertya világít egy szobában. Innentől kezdve a filmezés tényleg tehetség kérdése – a körülményeken és a szerencsén túl, persze. Kis túlzással azt állítom, hogy 10.000 Ft körüli összegből filmet lehet csinálni.
Szimpatikus, de másfelől azért mégiscsak riasztó. Mozgókép-tengert vizionálok, pontosabban abban fuldoklom. De a fesztivál zsűrije is, nyilván, hiszen 160 filmet neveztek.
Ez így igaz, nagyon sok a mozgókép. Engem is meglepett, hogy a zsűri ugyanazt az anyagot kapta meg elbírálásra, amit a sajtó: 15 filmet válogatott ki számunkra az előzsűri, az AXN stábja. Nem tagadom, kényelmesebb volt csak 15-öt megnézni... A miskolci fesztivál zsűritagjaként (www.cinefest.hu) ezzel szemben egy hét kemény munkájával minden filmet meg kellett néznem.
Pálfi reklám a UPC-nek meg az AXN-nek, vagy Pálfinak reklám a két tévécsatorna?
Értem, hogy a kezdő kérdés is erre vonatkozott, és ismét csak azt tudom mondani: bár érezném azt a zsizsegést, amit említesz. Akkor talán az önbizalmam is megnőne egy kicsit, a külső körülményeket illetően pedig talán könnyebben tudnék filmeket is csinálni... Szerintem mi még fiatalok vagyunk a Ferivel ahhoz, hogy teljes pontossággal, hosszabb távon átlássuk, mi mellé lehet a nevünket lerakni, és mi mellé nem. Most azt gondolom, az olyan fesztivál, amelyikre mindenki beküldheti a filmjét, vállalható. A tévécsatorna pályázata ilyen volt. A publicitás-részére sem, és a pénz-részére sem szorulok rá annyira, hogy bármit el kelljen vállalnom, hálistennek.
Ilyen jól megy a Taxidermia?
A Taxidermiából én egy fillért nem látok azóta, hogy leforgott. Fix gázsim volt, amelynek ha elosztom az összegét azzal az 5 évvel, ami alatt elkészült a film, ezt a kávét nem tudnám kifizetni. Nem, én reklámfilmeket készítek, és meg tudok élni belőlük. A UPC-s pályázat mindemellett két nagyon jó buli volt, ami egyáltalán nem volt ellenemre, mert találkoztam a haverjaimmal, mindkét alkalommal jókat beszélgettünk, ettünk-ittunk, különösen finom volt a hidegtál...
A miskolci filmfesztivál vállalt célkitűzése az, hogy kultúrát vigyen a város életébe.
A fesztiválnak valóban az a lényege, hogy megmutassák, egy ilyen fesztivállal mennyire föl lehet hozni egy várost. Döbbenetesen jók voltak a spanyolok, a németek, és ami a fő, a magyarok sem maradtak el a mezőnytől. És még a fesztivál alatt, a Celluloid Workshop keretében forgatott kisfilmek is remekek voltak! Volt egy nagyon profin összerakott 20 perces skandináv horrorfilm ?- amikor megnéztem, akkor konkrétan megkérdőjeleztem, jól döntöttem-e, hogy elvállaltam a zsűrizést....
Megvallom, a Taxidermia rendezőjétől nem számítottam erre a reakcióra.
Rám nagyon hat a horror. Ha lehet választani, inkább csinálom, mint nézem, úgyhogy ritkán teszem, leginkább olyankor, amikor tudom, hogy lesz időm kipihenni. Szerintem a Pet Cemetery-t túl fiatalon láttam, a mai napig megmaradtak bennem bizonyos rossz reakciók. A Corvin moziban ment, hatalmas vásznon, sztereo hanggal.
Ezek szerint már akkor is fogékony voltál a technikai részletekre.
Én a technika felől jöttem, nem vagyok „irodalmár/bölcsész” filmes. A képhez, nem kell olyan mérvű absztrakció, mint az íráshoz vagy a filozófiához. Engem a film olyan életkorban ért el, amikor még teljesen a lényemmé tudott válni. Nem tudnék mást csinálni, annyira erre készülök kisgyerekkorom óta.
Miskolc kapcsán még: szerinted jó az, hogy a fesztivál ingyenes? Másképpen: jó az, ha ingyenes az, amit a szervezők értéknek tartanak?
Visszakérdezek: miért lenne értéktelen az, ami ingyen van? Ha egy fesztivál kap állami támogatást, és megteheti, hogy ingyen kultúrát szolgáltasson, akkor miért ne tegye meg? A közönség ott volt, mert a vetítések teltházasak voltak, tehát ezzel nem volt baj. Leértékelődött attól a három tenor, mert ingyen énekelt a Hyde Parkban? Vagy itt van a Radiohead zenekar, aki fölrakta a lemezét a netre, és akár ingyen is letöltheted. Annyit fizetsz érte, amennyit akarsz. Miskolc hasonlóan nagyvonalú. Amikor San Franciscóban jártam, egy fiú amikor megtudta, hogy magyar vagyok, azt mondta, hogy nemsokára ő is jön Magyarországra, Djörbe. Djör, Djör, Mediawave – a világ másik feléről jön ide, onnan, ahol össze szokták keverni az európai országokat, ide, mert neki itt dolga van. Így lehet ez majd Miskolccal is, mert jó filmeket vetítenek, s ezért minden tisztelet megilleti Bíró Tibort, Madaras Pétert és munkatársait, mert nagyon nagy munkával ők gründolják össze minden évben a fesztivált. És hogyan? Akik a fesztiválnak dolgoznak, a szabadságuk terhére teszik, az őket segítő önkéntesek pedig rettentő energiával dolgoznak semmi pénzért.
Két rendkívül különböző rendezvényről beszéltünk eddig, amelyeket a te személyed mégiscsak összeköt.
A miskolci fesztivállal semmi gondom nem volt, ez, gondolom, érződött minden szavamból, az AXN-el is csupán annyi, hogy nem engedték be az összes filmet – mért ne lehetett volna egy háromnapos rendezvény keretében levetíteni mindegyiket? De hát ez volt az első, és én remélem, hogy nem ment el a kedvük a rendezőknek.
Nekem, megvallom, meg sem fordult a fejemben, hogy lesz folytatás. A két tévécsatorna bevezető kampányának láttam a fesztivált.
Én ezúton bejelentem: bármilyen kampány mellé odaállok, amely egy televízió csatornát rövidfilm-fesztivállal akar népszerűsíteni. Tegyék! Jöjjön mindegyik tévé, és adjon helyet, lehetőséget mindenkinek, aki nem jut be a professzionális struktúrába.
Tavaly éppen a miskolci fesztiválon tudtam meg, hogy Párizsban már vetítik a Taxidermiát, amely akkor még Magyarországon nem volt a mozikban.
Ez a tény csupán a forgalmazási különbségét tükrözi. A Hukklét látta San Sebastianban a későbbi francia forgalmazó, és bemutatta. Nem hiszem, hogy meggazdagodott belőle a Memento Films, de amikor a Taxidermia előtt itt Magyarországon minden ajtó bezárult, nem kaptam hozzá pénzt, ők segítettek megnyitni a „francia kaput”, ők lobbiztak érte az ARTÉ-nál, hogy dolgozni tudjunk. A franciák kijöttek a Taxidermiával 2006. augusztusában, a magyarok megvárták a rossz időt, október végét. Franciaországban gyorsan lefutnak a filmek. A Taxidermiát három hétig vetítették sok kópiával, 26 ezer nézője volt, ami ott nagyon jónak számít. A kritikai fogadtatás is kifejezetten jónak volt mondható. Azóta kétszer jártam Franciaországban, a szakmabeliek mind ismerték a filmet.
Azért azt ne felejtsük el, hogy az Oscar-jelölés ebből a szempontból betett neked. Nyilván most lobbant föl igazán az ellendrukker-láng.
Ráadásul szerintem az én filmem egyáltalán nem Oscar-kompatibilis!
Ez azt jelenti nekem, hogy a felhajtással járó eseményekhez, a díjakhoz egészségesen viszonyulsz, nem homályosítják el a tisztánlátásodat.
Számomra már az is meglepő döntés volt, hogy a Taxidermia egyáltalán szóba került.
Néha eszembe jut, milyen jó lenne látnom, mondjuk, egy lexikon-szócikket magamról: „s akkor munkássága gyökeres fordulatot vett”, „y c. filmje után leforgatta z-t”, akkor lenne egy programom előre, tudnám, mit kell tennem, segítene a sokszor kínzó bizonytalanságok elviselésében. Anyagi szempontból nem vagyok nagyravágyó, ezért nem is csinálok sok reklámot. Amíg azt érzem, hogy biztonsággal el tudom tartani a családomat, nem hajtom a pénzt. Fontos, hogy legyen időm arra, hogy a saját dolgaimmal foglalkozzam, készüljek a következő filmemre.
Összegezve: a való világban élsz. Nem vonod kétségbe azokat a szabályokat, amelyek szerint nem lehet megélni abból, amit a magad értékrendje szerint értékesnek tartasz. Másképpen: minden műfajban képes vagy az értéket meglátni.
A magam részéről elfogadtam ezeket a szabályokat. Miért mennék szembe anyagi okokból a világgal? Nagyon sok szempontból ellene megyek, azt hiszem, ez látszik a filmjeimen. Az amerikaiak fölkértek ugyan egy horrorfilm rendezésére, el is vállaltam volna, de végül nem jött létre a megállapodás. Én azt a filmet sem vittem volna el az országból, magyar film lett volna, amit a forgatókönyv is engedett. Abból a könyvből jó filmet lehetett volna csinálni. Kubrick is tudott jó horrorfilmet csinálni. A művészfilm-kommerszfilm ellentét alapjában véve értelmetlen: ha az ember jól nyúl hozzá, nagyon jót csinálhat. A Sunset Boulevard vagy a vígjátékok közül a Van, aki forrón szereti jut eszembe, mint a legkommerszebb kommerszek csúcsa – hát csak egy melodráma, vagy csak egy vígjáték volna? Akkor mért vetítik minden tavasszal? Vígjátékkal hatni nagyon jó. Hatásról és reakcióról nekem is van pár élményem. Amikor Kolozsváron ment a Taxidermia, boldoggá tett, hogy a magyarországinál szerintem lényegesen felszabadultabb közönség nagyon jókat nevetett a filmen, a pina-monológon meg a spartakiádon, hát, gurguláztak, a boncolásos jeleneteknél meg lehetett hallani, hogy há, meg húúú – nem szégyellik a reakcióikat. Magyarországon az emberek visszafogottabbak. A közönségtalálkozók nagy csönddel szoktak kezdődni. Hollandiában például mindig volt kérdés. Ez nekem azt jelentette, hogy nem félnek a másiktól, és a néző tudja, hogy joga van akár hülyeséget is kérdezni. Ez nem ugyanaz, mint az öntudatos amerikai „nekem JOGOM van hülyének lenni”-viselkedés. A hollandok egyszerűen érdeklődnek. Még az utcán is utánam jöttek, és a különböző snitteket vitatták! Többet beszélgettünk, mint a filmek hossza. Nem filmesek, civilek. A magyarok nagyon kritikusak egymással és magukkal szemben is, de nem mernek megnyilatkozni, nehogy hülyének nézzék őket. Ez a poroszos nevelés hosszú távú hatása: ha nem tudod a „tutit”, hallgass. Ez a szemlélet nagyon mélyen beivódott az emberekbe. Csakhogy mi a „tuti”?