Boronyák Rita Hollywood, Miskolc, Hollywood
Pálfi Görgy

87 KByte

Hukkle című 2002-es filmje hazai és nemzetközi sikerei ellenére Pálfi György nem kapott MMKA-pénzt második nagyjátékfilmje, a Taxidermia leforgatására. Francia forgalmazója jobban bízott a Parti Nagy Lajos novelláira épülő forgatókönyvben, az ő lobbitevékenységének köszönhetően az ARTE támogatásra érdemesítette. A Sundance forgatókönyv-pályázatát megnyerte, kidolgozták a forgatókönyvet. Ekkor már az MMKA sem zárkózott el a korábban bizarrsága miatt elutasított filmterv támogatása elől . A Taxidermia számos rangos díjat nyert, többek között a 37. Magyar Filmszemle fődíját, Brüsszelben a Legjobb Film díját (bővebben http://www.filmunio.hu/object.b153e2c9-3122-41a8-962d-2dd335182040.ivy). A Magyar Oscar-díj Bizottság döntése alapján a Taxidermia indul a 2008-as Oscar-díjért.

Amikor a UPC-AXN Fesztivál díjkiosztóján elterjedt az igen népes, eszegető-iszogató filmes és televíziós társaságban, hogy „jön a Pálfi!”, mindenki zsezseregni kezdett.

Én ezt nem így élem meg. Úgy meséled el, mintha egy filmjelenet volna: megérkezik a Nagy Rendező – miközben én ezt az állítólagos pezsgést nem nagyon érzem magam körül. Legalábbis így, ahogy elmondod, nem. Néha persze megszólítanak a legkülönbözőbb helyeken, megkérdezik, hogy tényleg te vagy...? te csináltad a ...? A Hukkle is, de inkább a Taxidermia hatással volt az emberekre, az látszott a Filmszemlén is. A legtöbb jegyet a Taxidermiára adták el, ami valószínűleg azt jelentette, hogy a Hukkle rendezőjének a filmjére rápezsegtek az emberek, kíváncsiak voltak, mit csinálhatott. A közönségtalálkozókon kezdetben még rendesen kaptam a kritikákat, most azonban, hogy begyűjtött néhány díjat a film, alig hallok ellenvéleményt. Pedig én szeretem, ha az embereknek van véleményük, és azt el is mondják. Kiállja-e a film a próbát, tudok-e választ adni az ellenvéleményre. Azt, hogy „intézményesülök”, abból érzem, hogy egyre több fesztiválra hívnak meg. Ilyen volt az említett UPC-AXN Fesztivál is.

A fáma szerint úgy hirdették meg a fesztivált májusban, hogy McMenemy Márk helikopterrel érkezett a Mammut üzletház tetejére, de nem akárhogyan, túszként. Kegyetlen rabtartói a Club Tabuba hurcolták, ahol a bőkezűen megvendégelt sajtómunkásoknak kényszer hatására elmondta a titkot – ami a versenykiírás maga volt. A fődíj maga sem csekélység egyébként: 10 ezer euró, s a díjazott a hollywoodi Sony Stúdióba mehet elkészíteni következő filmjét.

Ejha! Helikopter! Nem is tudtam.

A Club Tabu éjszakai bár, diszkó. A zsűri tagjai: Andy Vajna, Török Ferenc és te.

Igen. Török Feri az osztálytársam, lassan 15 éve ismerjük egymást. Andy Vajna, a magyar film mumusa gyerekkorom nagy filmjeit csinálta: a Terminátort, az Angyalszívet Alan Parkerrel, a Die Hardot ? nagyon sokakra volt hatással. Rám az Angyalszív például hosszú évekig. A közönségfilmek a legnagyobb felületen hatnak. A Rambo például egy korszak kultfilmje, s mint olyan, vissza is hatott a társadalomra, meghatározta azt a korszakot. Egy korszak leírásából a siker- és a kultfilmek nem maradhatnak ki, hiszen telibe találták annak a kornak a meghatározó problémáit. Tanulmányok sora született arról, miért volt a bosszúfilm annyira sikeres a Rambo idején. A számtalan halomraölős film közül a Rambo vált hivatkozási ponttá, az maradt fönn. Azt hiszem, a legnehezebb kommerszfilmen keresztül hatni – már persze ha használjuk ezt a kategóriát. A Rambo például olyan témára tenyerelt rá, s azt olyan ritmusban adta elő, amitől a mai napig megállja a helyét.

A profizmusnak persze megvannak a maga előnyei. A West Balkánban a díjkiosztón teljes ellátás, udvarias pincérek, szépen dizájnolt sajtópakk, amely tartalmazza a filmeket – csak maguk a filmek, azok nem annyira nagyon jók... Tehát amire az egész csinnadratta épül, ott a baj. Mire volt jó ez a filmfesztivál? És miért vállaltál részt benne?

Mindig benne van a pakliban, hogy egy pályázatra rossz filmek is érkeznek. Azért vállaltam el, mert azt gondolom, a film nagyon demokratikus műfajjá vált. Erre a pályázatra mindenki nevezhetett. És ne felejtsük el, hogy pár év alatt odáig fejlődött a technika, hogy bárki fillérekért képes moziban levetíthető minőségű filmet csinálni. A film mostanra olyan lett, mint a töltőtoll vagy az írógép – ami persze nem jelenti azt, hogy mindenkiből író lesz, fantasztikusakat alkot, csak azt, hogy már nem a kiváltságosoké a film. Mi a főiskolán még S-VHS kamerával dolgoztunk, és elepedtünk azért, hogy a vizsgafilmünket 16 mm-es filmszalagra forgathassuk, hogy fölnagyíthassák és moziban vetíthessék. Az elmúlt 1-2 év alatt kerültek ki a piacra a DV-kamerák, azokból a HDDV-k már 1 k-s felbontást tudnak, elérhető áron. Ezek a kamerák már ki tudják exponálni azt is, ha egyetlen árva gyertya világít egy szobában. Innentől kezdve a filmezés tényleg tehetség kérdése – a körülményeken és a szerencsén túl, persze. Kis túlzással azt állítom, hogy 10.000 Ft körüli összegből filmet lehet csinálni.

Szimpatikus, de másfelől azért mégiscsak riasztó. Mozgókép-tengert vizionálok, pontosabban abban fuldoklom. De a fesztivál zsűrije is, nyilván, hiszen 160 filmet neveztek.

Ez így igaz, nagyon sok a mozgókép. Engem is meglepett, hogy a zsűri ugyanazt az anyagot kapta meg elbírálásra, amit a sajtó: 15 filmet válogatott ki számunkra az előzsűri, az AXN stábja. Nem tagadom, kényelmesebb volt csak 15-öt megnézni... A miskolci fesztivál zsűritagjaként (www.cinefest.hu) ezzel szemben egy hét kemény munkájával minden filmet meg kellett néznem.

Pálfi reklám a UPC-nek meg az AXN-nek, vagy Pálfinak reklám a két tévécsatorna?

Értem, hogy a kezdő kérdés is erre vonatkozott, és ismét csak azt tudom mondani: bár érezném azt a zsizsegést, amit említesz. Akkor talán az önbizalmam is megnőne egy kicsit, a külső körülményeket illetően pedig talán könnyebben tudnék filmeket is csinálni... Szerintem mi még fiatalok vagyunk a Ferivel ahhoz, hogy teljes pontossággal, hosszabb távon átlássuk, mi mellé lehet a nevünket lerakni, és mi mellé nem. Most azt gondolom, az olyan fesztivál, amelyikre mindenki beküldheti a filmjét, vállalható. A tévécsatorna pályázata ilyen volt. A publicitás-részére sem, és a pénz-részére sem szorulok rá annyira, hogy bármit el kelljen vállalnom, hálistennek.

Ilyen jól megy a Taxidermia?

A Taxidermiából én egy fillért nem látok azóta, hogy leforgott. Fix gázsim volt, amelynek ha elosztom az összegét azzal az 5 évvel, ami alatt elkészült a film, ezt a kávét nem tudnám kifizetni. Nem, én reklámfilmeket készítek, és meg tudok élni belőlük. A UPC-s pályázat mindemellett két nagyon jó buli volt, ami egyáltalán nem volt ellenemre, mert találkoztam a haverjaimmal, mindkét alkalommal jókat beszélgettünk, ettünk-ittunk, különösen finom volt a hidegtál...

A miskolci filmfesztivál vállalt célkitűzése az, hogy kultúrát vigyen a város életébe.

A fesztiválnak valóban az a lényege, hogy megmutassák, egy ilyen fesztivállal mennyire föl lehet hozni egy várost. Döbbenetesen jók voltak a spanyolok, a németek, és ami a fő, a magyarok sem maradtak el a mezőnytől. És még a fesztivál alatt, a Celluloid Workshop keretében forgatott kisfilmek is remekek voltak! Volt egy nagyon profin összerakott 20 perces skandináv horrorfilm ?- amikor megnéztem, akkor konkrétan megkérdőjeleztem, jól döntöttem-e, hogy elvállaltam a zsűrizést....

Megvallom, a Taxidermia rendezőjétől nem számítottam erre a reakcióra.

Rám nagyon hat a horror. Ha lehet választani, inkább csinálom, mint nézem, úgyhogy ritkán teszem, leginkább olyankor, amikor tudom, hogy lesz időm kipihenni. Szerintem a Pet Cemetery-t túl fiatalon láttam, a mai napig megmaradtak bennem bizonyos rossz reakciók. A Corvin moziban ment, hatalmas vásznon, sztereo hanggal.

Ezek szerint már akkor is fogékony voltál a technikai részletekre.

Én a technika felől jöttem, nem vagyok „irodalmár/bölcsész” filmes. A képhez, nem kell olyan mérvű absztrakció, mint az íráshoz vagy a filozófiához. Engem a film olyan életkorban ért el, amikor még teljesen a lényemmé tudott válni. Nem tudnék mást csinálni, annyira erre készülök kisgyerekkorom óta.

Miskolc kapcsán még: szerinted jó az, hogy a fesztivál ingyenes? Másképpen: jó az, ha ingyenes az, amit a szervezők értéknek tartanak?

Visszakérdezek: miért lenne értéktelen az, ami ingyen van? Ha egy fesztivál kap állami támogatást, és megteheti, hogy ingyen kultúrát szolgáltasson, akkor miért ne tegye meg? A közönség ott volt, mert a vetítések teltházasak voltak, tehát ezzel nem volt baj. Leértékelődött attól a három tenor, mert ingyen énekelt a Hyde Parkban? Vagy itt van a Radiohead zenekar, aki fölrakta a lemezét a netre, és akár ingyen is letöltheted. Annyit fizetsz érte, amennyit akarsz. Miskolc hasonlóan nagyvonalú. Amikor San Franciscóban jártam, egy fiú amikor megtudta, hogy magyar vagyok, azt mondta, hogy nemsokára ő is jön Magyarországra, Djörbe. Djör, Djör, Mediawave – a világ másik feléről jön ide, onnan, ahol össze szokták keverni az európai országokat, ide, mert neki itt dolga van. Így lehet ez majd Miskolccal is, mert jó filmeket vetítenek, s ezért minden tisztelet megilleti Bíró Tibort, Madaras Pétert és munkatársait, mert nagyon nagy munkával ők gründolják össze minden évben a fesztivált. És hogyan? Akik a fesztiválnak dolgoznak, a szabadságuk terhére teszik, az őket segítő önkéntesek pedig rettentő energiával dolgoznak semmi pénzért.

Két rendkívül különböző rendezvényről beszéltünk eddig, amelyeket a te személyed mégiscsak összeköt.

A miskolci fesztivállal semmi gondom nem volt, ez, gondolom, érződött minden szavamból, az AXN-el is csupán annyi, hogy nem engedték be az összes filmet – mért ne lehetett volna egy háromnapos rendezvény keretében levetíteni mindegyiket? De hát ez volt az első, és én remélem, hogy nem ment el a kedvük a rendezőknek.

Nekem, megvallom, meg sem fordult a fejemben, hogy lesz folytatás. A két tévécsatorna bevezető kampányának láttam a fesztivált.

Én ezúton bejelentem: bármilyen kampány mellé odaállok, amely egy televízió csatornát rövidfilm-fesztivállal akar népszerűsíteni. Tegyék! Jöjjön mindegyik tévé, és adjon helyet, lehetőséget mindenkinek, aki nem jut be a professzionális struktúrába.

Tavaly éppen a miskolci fesztiválon tudtam meg, hogy Párizsban már vetítik a Taxidermiát, amely akkor még Magyarországon nem volt a mozikban.

Ez a tény csupán a forgalmazási különbségét tükrözi. A Hukklét látta San Sebastianban a későbbi francia forgalmazó, és bemutatta. Nem hiszem, hogy meggazdagodott belőle a Memento Films, de amikor a Taxidermia előtt itt Magyarországon minden ajtó bezárult, nem kaptam hozzá pénzt, ők segítettek megnyitni a „francia kaput”, ők lobbiztak érte az ARTÉ-nál, hogy dolgozni tudjunk. A franciák kijöttek a Taxidermiával 2006. augusztusában, a magyarok megvárták a rossz időt, október végét. Franciaországban gyorsan lefutnak a filmek. A Taxidermiát három hétig vetítették sok kópiával, 26 ezer nézője volt, ami ott nagyon jónak számít. A kritikai fogadtatás is kifejezetten jónak volt mondható. Azóta kétszer jártam Franciaországban, a szakmabeliek mind ismerték a filmet.

Azért azt ne felejtsük el, hogy az Oscar-jelölés ebből a szempontból betett neked. Nyilván most lobbant föl igazán az ellendrukker-láng.

Ráadásul szerintem az én filmem egyáltalán nem Oscar-kompatibilis!

Ez azt jelenti nekem, hogy a felhajtással járó eseményekhez, a díjakhoz egészségesen viszonyulsz, nem homályosítják el a tisztánlátásodat.

Számomra már az is meglepő döntés volt, hogy a Taxidermia egyáltalán szóba került.

Néha eszembe jut, milyen jó lenne látnom, mondjuk, egy lexikon-szócikket magamról: „s akkor munkássága gyökeres fordulatot vett”, „y c. filmje után leforgatta z-t”, akkor lenne egy programom előre, tudnám, mit kell tennem, segítene a sokszor kínzó bizonytalanságok elviselésében. Anyagi szempontból nem vagyok nagyravágyó, ezért nem is csinálok sok reklámot. Amíg azt érzem, hogy biztonsággal el tudom tartani a családomat, nem hajtom a pénzt. Fontos, hogy legyen időm arra, hogy a saját dolgaimmal foglalkozzam, készüljek a következő filmemre.

Összegezve: a való világban élsz. Nem vonod kétségbe azokat a szabályokat, amelyek szerint nem lehet megélni abból, amit a magad értékrendje szerint értékesnek tartasz. Másképpen: minden műfajban képes vagy az értéket meglátni.

A magam részéről elfogadtam ezeket a szabályokat. Miért mennék szembe anyagi okokból a világgal? Nagyon sok szempontból ellene megyek, azt hiszem, ez látszik a filmjeimen. Az amerikaiak fölkértek ugyan egy horrorfilm rendezésére, el is vállaltam volna, de végül nem jött létre a megállapodás. Én azt a filmet sem vittem volna el az országból, magyar film lett volna, amit a forgatókönyv is engedett. Abból a könyvből jó filmet lehetett volna csinálni. Kubrick is tudott jó horrorfilmet csinálni. A művészfilm-kommerszfilm ellentét alapjában véve értelmetlen: ha az ember jól nyúl hozzá, nagyon jót csinálhat. A Sunset Boulevard vagy a vígjátékok közül a Van, aki forrón szereti jut eszembe, mint a legkommerszebb kommerszek csúcsa – hát csak egy melodráma, vagy csak egy vígjáték volna? Akkor mért vetítik minden tavasszal? Vígjátékkal hatni nagyon jó. Hatásról és reakcióról nekem is van pár élményem. Amikor Kolozsváron ment a Taxidermia, boldoggá tett, hogy a magyarországinál szerintem lényegesen felszabadultabb közönség nagyon jókat nevetett a filmen, a pina-monológon meg a spartakiádon, hát, gurguláztak, a boncolásos jeleneteknél meg lehetett hallani, hogy há, meg húúú – nem szégyellik a reakcióikat. Magyarországon az emberek visszafogottabbak. A közönségtalálkozók nagy csönddel szoktak kezdődni. Hollandiában például mindig volt kérdés. Ez nekem azt jelentette, hogy nem félnek a másiktól, és a néző tudja, hogy joga van akár hülyeséget is kérdezni. Ez nem ugyanaz, mint az öntudatos amerikai „nekem JOGOM van hülyének lenni”-viselkedés. A hollandok egyszerűen érdeklődnek. Még az utcán is utánam jöttek, és a különböző snitteket vitatták! Többet beszélgettünk, mint a filmek hossza. Nem filmesek, civilek. A magyarok nagyon kritikusak egymással és magukkal szemben is, de nem mernek megnyilatkozni, nehogy hülyének nézzék őket. Ez a poroszos nevelés hosszú távú hatása: ha nem tudod a „tutit”, hallgass. Ez a szemlélet nagyon mélyen beivódott az emberekbe. Csakhogy mi a „tuti”?

 



285 KByte



172 KByte



195 KByte



134 KByte



170 KByte



174 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső