Klacsán Csaba „Tudtam, hogy errefelé kell továbbmennem”

Beszélgetés Nagy Viktorral, a Zuhanórepülés forgatókönyvírójával 46 KByte Nagy Viktor, a Zuhanórepülés forgatókönyvírója a kilencvenes években egy hirtelen ötlettől vezérelve félbehagyta filozófiai és teológiai tanulmányait, hogy belevesse magát az akkoriban induló budapesti party-világba. Előbb bármixerként, majd az illegalitásban tevékenykedett, utóbbi következtében egy évet börtönben is töltött. Szabadulása után – a másodfokú ítélettől tartva – Spanyolországba szökött, ahol eleinte alkalmi munkákból tartotta el magát, később újra mixerkedett, míg végül ott is megtalálta őt az illegalitás. Akkoriban szárnyalt, de fényűző élete végül drámai földetéréssel végződött. 2001. október 18-án lezuhant a hetedik emeletről. A Zuhanórepülés című film forgatókönyvét saját élményei alapján írta meg. Különböző városi legendákat már eddig is hallottam rólad, azt azonban már a film kapcsán tudtam meg, hogy mielőtt belevetetted volna magad az éjszakába, filozófiát és teológiát hallgattál az egyetemen. Mi hozta ezt az éles váltást? Röviden és tömören összefoglalva: 21 éves koromban kikerültem az éjszakába, először a vendéglátóiparban tevékenykedtem, azután az illegalitásban kötöttem ki. Később sok pénzem lett, aztán lecsuktak, azután pedig, mivel nem akartam visszamenni a sittre, inkább pucolós lettem, és kimentem Spanyolországba leesni a hetedikről. A dolgok gyakorlati része érdekelt, amikor felhagytam az iskolával.. Ezt dolgoztam fel tulajdonképpen az első könyvemben (Használati utasítás börtönhöz) is. A baleseted után nyilván egészségügyi okok miatt kellett hazatérned, de mi lett azzal az üggyel, ami miatt elhagytad annak idején az országot? Az nem sokkal a hazatértem után lezárult. Megkaptam érte a büntetésemet. De megmondom őszintén, nem vágyom ide. Szeretnék elmenni innen, itt hagyni Budapestet. Külföldön szeretnék letelepedni, de továbbra is az anyanyelvemen írnék, bárhol is legyek a világon. Amint látod, a lakásban sincs túl sok maradandó tárgyam, hiszen bármikor úgy alakulhat, hogy indulhatok. A baleseted után sikerült visszatérned a valláshoz? Ez érdekes dolog mert, mert tulajdonképpen a Bushido (a nemesi származású japán harcos erkölcsi kódexe) által találtam vissza a kereszténységhez. Döbbenetesen parallelnek látom a kereszténység és a Bushido etikáját, ugyanis egymáshoz nagyon közel állónak tartom a szamurájok etikáját és a kereszténység filozófiáját, a különbség csupán annyi, hogy míg az egyik esetében itt a földön, addig a másiknál a földön túl van a hűbérúr. Azonban mindkettő ugyanazt a lelkes, csatlós odaadást képviseli. A kardok, amiket itt a szobád falán látok, szintén ehhez kapcsolódnak? Tulajdonképpen igen, hiszen a vallás és a filozófia mellett a sport is segíti a felépülésemet. A japán kardvívás egy speciális ágát űzöm, és roppant mód élvezem, a gyerekkori játékok hangulatát idézi meg bennem. A Zuhanórepülés rendezőjét, Novák Eriket mióta ismered? Spanyolországból egy nagyon kedves lelkipásztor barátom hozott haza mentőautóval, utána pedig jó ideig voltam a Baleseti sebészeten, majd a rehabilitációs intézetben. Itt kezdtem el kiadót keresni az első könyvemnek, ami már készen volt addigra. Már ezt megelőzően is írtam, de akkor azt éreztem, hogy ezt most kell kiadni, hiszen most van aktualitása. Szóval kiadók után telefonálgattam, amikor megkaptam valakitől Erik számát, aki a telefonhívásomat követően végül meglátogatott. Ahogy a folyosón összenéztünk, rögtön egymásra ismertünk, noha azelőtt sosem láttuk egymást. Barátságunk kialakulása innentől kezdve megállíthatatlan volt, és immár hosszú évek óta karcmentesen tart. Melyikőtök ötlete volt, hogy a könyved alapján filmet forgassatok az élettörténetedből? Először nekem jutott eszembe, Erik akkoriban még nem is lelkesedett annyira az ötletért. Az a verzió, ami most elkészült, nagyon hasonló dramaturgiai pontokkal, bár teljesen más címmel és szövegekkel már akkor is létezett. Aztán valahogy Erik is egyre jobban felbuzdult ezen a terven. Később Kálomista Gábor személyében sikerült producert is szereznie a filmhez, és szépen lassan beindultunk. A Zuhanórepülés mennyire tekinthető a te életrajzi filmednek? Nagyjából kilencven százalékban az én történetemnek tekinthető, de úgy tíz százalékban viszont teljesen eltér az én életemtől. Például én életemben nem lövöldöztem másokra, ahogy rám sem lövöldöztek, a filmben mégis van ilyen. A főszereplő fiút viszont abszolút olyan környezetbe helyeztük, amilyen az enyém is volt akkoriban. Engem körözni kezdtek, majd külföldre mentem, végül pedig leestem a hetedik emeletről. Ezt például nagyon irreális lett volna beletenni a filmbe, így már a kezdeteknél tudtuk, hogy bizonyos dolgokat teljesen másképp kell megcsinálnunk, de a legvégén a film megint visszakanyarodik az én önéletrajzi vonalamhoz. A lényeg az volt, hogy ugyanazt a drámaiságot, ami az én akkori életszakaszomban bejátszott, megteremtsük a fiú esetében is. Hogy megmutassuk azt a kényszerpályát, aminek a vége felé az embernek már nincs túl sok választási lehetősége. Így a filmben is hasonló gondolatai támadnak a fiúnak a választást illetően, mint nekem akkor. Szóval néhol a film szabályaihoz kellett igazodnunk, de ezek a dolgok valóban megtörténtek velem. Erről szólt gyakorlatilag az első könyvem, aminek nagyon szeretném, ha hamarosan megjelenhetne majd a folytatása is, amivel már szintén elkészültem. A címe Oroszrulett lesz. A film rendezője, Novák Erik említette, hogy több olyan figura is szerepel a filmben, akit még a baleset előtti, illegalitásban töltött éveid során ismertél meg. Ezek szerint többekkel is tartod még a kapcsolatot abból az időből? A barátaim, a valódi barátaim nagyjából megmaradtak, igen. Ez független attól, hogy kit honnan ismerek. Mind a mai napig megfordulnak a lakásomban a régi ismerőseim, a civil és az illegális világból egyaránt. Nagyjából a régi életem szereplői között élek most is, bár Erik révén nyilván új arcok is vannak körülöttem. Szórakozni amúgy nagyjából ugyanazokra a helyekre járok, mert azokat ismerem. Mi volt a véleményed a szereposztásról? Mennyire szóltál bele? Novák Erikkel közösen válogattunk, mindenben kikértük egymás véleményét, ráadásul a szereplők jó részét már régebbről is ismertem. Pontosan tudtam, hogy egyes szerepeket kire írok majd. Fontos volt, hogy lehetőleg olyan emberek vegyenek részt ebben a produkcióban, akiket ismerek, s akik engem is ismernek. A válogatásnál tulajdonképpen szempont is volt, hogy lehetőleg olyan színészeket találjunk, akik valamennyire azért ismerik az éjszakai életet belülről. Nagy Zsoltot viszont nem ismertem ezelőtt, őt Erik hozta fel hozzám, és nagyon kellemes meglepetés volt. Azon túl, hogy szinte azonnal összebarátkoztunk, ahogy leült velem szembe, már tudtam, hogy ő lesz a főszereplőnk. Annyira jó választásnak bizonyult, hogy a forgatás során többen is mondták, akik régről ismernek már engem, hogy Zsolt lassan már olyan, mint én. Jól tudom, hogy te is szerepelsz a filmben? Az előkészítés fázisában még így terveztétek legalábbis. Először, mint Hitchcock mindenképpen csak a háttérben szerettem volna megjelenni, aztán a film készítése során végül is több lettem ennél, több jelenetnek is a szereplőjévé váltam, még a nevemen is szólítanak. Jóízűen elhülyéskedtünk ott a többiekkel, de ezeket azután annyira megvágták, hogy végül tényleg csak annyira maradtam benne, mint Hitchcock a saját filmjeiben. De ez nem baj egyébként, ez nem is erről szól. Már a Zuhanórepülést megelőzően is dolgoztál különböző filmes produkciókban, de pontosan hogyan kerültél kapcsolatba a filmezéssel? Ez először ugye Erik által indult, aki a könyvem megjelenése után elhívott a Nyócker forgatókönyvírói csapatába. Ez remek munka volt, az egész stáb jól működött, ennek minden percét élveztem. Nagyon jó iskola is volt számomra, ahol elsajátíthattam az alapokat. Orsós László Jakab személyében nagyon jó munkatársam volt, ő remek dramaturg, aki mindig pontosan tudta, hogy mit hogy kell csinálni, mik az alapszabályok, és minek hol van a helye a filmben. Nagyszerű dolog, amikor az ember megtanulja, hogy a felesleget hogyan kell kiszűrni úgy, hogy a lényeg közben megmaradjon. Később hosszabb ideig dolgoztam az egyik kereskedelmi csatorna szappanoperájának írócsapatában is, ami szintén hasznosnak bizonyult, hiszen olyan emberekkel dolgoztam, akik már tanult szakmájukként művelik ezt. Besegítettem a Csak szex és más semmi már kész forgatókönyvének dialógusaiba is, a stáblistán mint dramaturgiai konzultáns szerepelek. Majd következett a Zuhanórepülés forgatókönyve. Mennyiben befolyásolta a gyógyulásodat és az egész baleset utáni életedet az új munka, vagyis hogy elkezdtél írni? Biztos, hogy befolyásolta, és egy idő után egzisztenciális szempontból is sokat számított. Noha a könyv sajnos még nem volt túl sikeres, a napi sorozat írásából már ki lehetett jönni. Tulajdonképpen már a rehabilitációm során, miután elkészültem az első könyvvel, tudtam, hogy errefelé kell tovább mennem. Vannak már további konkrét terveid, akár az írás, akár a filmezés terén? Vannak, persze. Egyrészről ugye most kiadót keresek a második könyvemhez, másfelől szeretnék majd újra versekkel is foglalkozni. De jövőbeni nagy vágyam például az is, hogy írjak egy könyvet a srácoknak. Szeretnék írni egy 9-13 éves korú gyerekeknek szóló könyvet. Mostanában már nagyon hiányolom az ilyen könyveket, nem látom, hogy megjelennének, pedig emlékszem, hogy az én gyerekkoromban baromi jók volt ezek a könyvek. Mindezt csupán a szórakoztatás céljából tennéd, avagy ilyen élettapasztalattal a hátad mögött ráerősítenél a nevelési jellegére is? Nézd, biztos, hogy az ember belevinné a nevelő gondolatait is, de azért a lényeg ebben az esetben a szórakoztatás lenne. Elsősorban a szórakoztatás, hiszen egy kilenc éves gyerek amúgy mi másért venne a kezébe egy könyvet. Szóval tulajdonképpen mind a kettő. A filmezéssel kapcsolatban is van egy-két nagyon konkrét tervem, de ezekhez majd a Zuhanórepülés bemutatója körüli kampány után kezdek szövetségeseket keresni. Szinopszisom illetve treatmentem mindenesetre már van. Továbbra is önéletrajzi történetekben gondolkozol? Nem, ezek már abszolút nem életrajzi jellegűek. Rengeteg ötletem van, Erikkel is folyamatosan tervezgetünk. De a tervek nagy részét egyszerűen nem merem senkinek sem a kezébe adni, mert úgyse tudja megcsinálni. Mert egyelőre nincs az a pénz Magyarországon, amiből mondjuk meg lehet csinálni reálisan és hihetően a Földközi-tenger mentén az összes várossal és díszlettel a Pál Apostol történetét, aminek a megfilmesítése az egyik legfőbb vágyam. Hollywoodba pedig nehéz lenne annyira besmúzolnom magam, hogy találjak valakit, aki erre pénzt ad, de hátha. (Az interjú 2007. augusztus 21-én készült Nagy Viktor lakásában). (2007-09-07)   125 KByte