Lendvai Erzsi Repríz
Gyulai Líviusz: időutazás álló és mozgóképeken

355 KByte

Gyulai Líviusz grafikus, animációsfilm készítő Baróton született 1937-ben. Sopronban gyerekeskedett, majd Budapest következett, s a közép- és felsőfokú tanulmányok. 1962-ben, a Képzőművészeti Főiskola befejeztével lett diplomás grafikus(művész). Jó mesterei voltak Kmetty János, Barcsay Jenő, Ék Sándor személyében, Gyulai pedig nagyon tehetséges volt. A továbbiakban könyvillusztrátori, sokféle grafikusi munkákkal, metszetekkel s animációs filmekkel bizonyított és lett ismert és sikeres. 1973-ban Munkácsy Mihály díjat kapott, 1989-ben Érdemes Művész lett, 1998-ban Magyar Művészetért-díjat, majd 2004-ben Kossuth-díjat kapott kulturális, művészeti és alkotói tevékenységéért.

Ismerve és számon tartva Gyulai Líviusz filmjeit, és tudva, hogy a képzőművészetből jött az animációba, azt is tudtam, hogy az ilyenek az ő korosztályában akkortájt mindig kicsit emelkedettebbeknek számítottak, merthogy képzettebbek voltak, s mivelhogy főként képzőművészeti munkáikkal kápráztatják el a közönséget, ezért kevésbé fogadta be őket az animációs világ. Mint animációs filmekkel foglalkozó szakmunkás azon morfondíroztam tehát, hogy ugyan miért kapta – elsősorban a Kossuth-díjat. A filmekért? A képzőművészeti munkáiért? Ez utóbbit nem ismertem, nem is vagyok járatos a képzőművészetek világában, de éreztem, hogy hírnév és elismerés dolgában itt lehet a kutya elásva. A filmjeivel kapcsolatban mindig az volt az érzésem, hogy „tanár úr, én nem készültem, nem értem a dolgot”. Így aztán nem is kápráztam el, de a Kossuth-díj elgondolkodtatott. Mindössze két Kossuth-díjas animációs rendezőnk van, Jankovics Marcell és Nepp József. Épp Gyulai Líviusz lenne a harmadik? Már majdnem arra vetemedtem, hogy fölhívom és megkérdezem őt magát, amikor is a www.digitartmagazin.hu-n Babiczky Lászlótól megtudtam az igazságot: Gyulai Líviusz nemcsak kitűnő képzőművészeti tevékenységéért, filmjeiért, hanem az emberségéért kapott Kossuth-díjat. Babiczky ezt igazán tudja, mert akkortájt járt vendégségben „Lulu”-nál, hogy portréfilmet készítsen róla. Láttam is e filmet. A pestújhelyi kertet a házzal, a nagy fákkal, benne a barátságos tulaj, a művész úr, amolyan reneszánsz ember, ráadásul borszakértő is, s igazán meggyőzően mondja és mutatja, hogyan kell boldogan, békében élni a világgal. De még mindig nem kápráztam el.

2007 júniusában KAFF volt, vagyis Animációs Filmfesztivál Kecskeméten, ahol többek között, de elsőként Gyulai Líviuszt ünnepelték, aki ebben az évben tölti be 70. életévét. A földszinti teremben műveiből kiállítást rendeztek, amelynek megnyitóján ott voltam, de magát a kiállítást nem néztem meg, nagy volt a hőség, így ekkor sem káprázhattam el.
Mindjárt az első napokban a fesztivál gazdag animációs programjai között Gyulai Líviusz-filmösszeállítás is szerepelt. Nem terveztem, hogy megnézem, de úgy alakult, hogy ott ragadtam a nagyvetítőben. Amikor több filmcsomagot megtekintve kitódultunk, egy néző, aki saját bevallása szerint nem volt szakmabeli, megjegyezte, hogy eddig még semmi igazán fogyaszthatót nem látott, csak ennek a Gyulai Líviusznak a filmjeit. Ekkor lementem a földszinti kiállító terembe… Aztán újra és újra ott voltam. A szünetekben is, hogy jól az agyamba véssek minden.

Máig nem tudom eldönteni, hogy melyik litográfiája (kőnyomat), linómetszete (fametszethez hasonló nyomat), rézkarca, tollrajza, könyvillusztrációja a kedvencem. Az álomszerű Nagymamák tengerpartjának első 1974-es változata, amelyről az Odol fogkrémet reklámozó hölgy mosolya is levillan? Az idillikus, nyugalmat árasztó Sárkányt legeltető szűz (1991), vagy a Souvenir Lena-Marie (1983)? Ez oly siralmasan elképesztő, és szórakoztató! Az öreg Casanova (1992) meg olyan fájdalmasan komikus amint vén, fölismerhetetlen ripacsként még mindig vonszolja Velencén át a kocsiban terpeszkedő, élveteg Nőt: emésztő vágyának tárgyát. A rinocérosz és orrszarvú ábrázolások közül a Rinocérosz kecskével (1989) vezet lenyűgöző mozdulatlanságában rejlő többértelműségével. Ez a rinocérosz, nyaka alatt az apró kecskével számomra identitásunk fölismerésének a jelképe. A rinocérosz mintha egy kifutón jelenne meg teljes ormótlanságát közszemlére téve, s miközben bemutatja a legújabb „rinocérosz-kollekciót”, azt sugallja: ilyen vagyok, itt így kell léteznem. És mintha a pici kecskének szerepe lenne e hatalmas, vésztjósló erő fékentartásában.

Lapozom a művész 65. születésnapjára 2002-ben kiadott szépséges albumot a „Gyulai Líviusz időutazás álló és mozgóképeken”-t, és nem tudok betelni vele.

A 97. oldalon Antall István az alábbiakat írja Gyulai Líviuszról: „Hozzá hasonló nincs a magyar képzőművészetben. De ne féljünk kijelenteni: nem is volt hozzá mérhető rajzolója, festője az eddigi magyar művészettörténetnek. (…) Ő nem a grafika Paganinije, ő a magyar művészet Gyulaija. Ezer szerencse, hogy édesanyja vagy keresztapja a nyakába akasztotta ezt a soha nem hallott, inkább klasszikusoknál olvasott Líviusz nevet. Így legalább mi tudjuk, hogy ki ő! Lulu. Lulu, akinek a keze szitakötő, szárnya rajztoll, csöves csontja nád, támasztéka hurkapálca, esetleg ecset. Lerajzolja nekünk az elejtendő vadat, vagy legalább megszelídíti. Akár az embert is háziasítja, ami nem is kis dolog.” (97.o)

Továbblapozva megtalálom másik kedvencemet, a Romantikus lap kutyafogattalt (1992). A többféle változat közül az 1-es számú a legszebb, ha lehet egyáltalán itt besorolni. A fák között hatalmas, titokzatos kastély gazdag vegetációjú kerttel. Előtte kutyafogat vonta hintó áll, benne egy – a melleit közszemlére tévő – kalapos hölgy. A bakon pofaszakállas férfi vagy maga az ördög? Netán Casanova? A hat kutya mindegyike más-más fajta és szenzációs egyéniségnek tűnik. Velük szemben egy lovas, csillogó, fekete paripán ül. A II. számú Romantikus lap kutyafogattal kastély nélküli, már-már félelmetes. Középen a nappali égbolt mintha meghasadna, átmegy éjszakába. A kettő között közelről világít a tejút (?) de mellette a telihold hatalmas és sötét, s a fák félelmetesen tornyosulnak a kettő közé. De a kutyafogatos utazókocsi ablakán kikönyöklő, tollas kalapú hölgyet semmi nem zavarja. Ő is hanyagul kivillantja a kebleit, elűzve ezzel a félelmet.

Gertrúd, a nevelőnő ugyancsak kutyafogatos kocsival érkezik a füllesztően romantikus éjszakai, angolkertes kastélyhoz, ahol egy lovas várja.
A sejtelmes kastély háttérként fölvillan Gyulai Líviusz Könny nem marad szárazon című filmjében is. Igaz, a fantasztikus kutyafogat nélkül, azok majd Gertrúd kocsiját húzzák vagy húszan, de az álomszerű buja kert, a soktornyú kastély és az angolkert nevetségesen pontos pupúra nyírt tujái mind ott van. Ennél a film úgy éreztem, világirodalomból pótvizsgáznom kell. Utólag megtudtam, a Gyulai által Gertrúd, a nevelőnő címen filmre vitt történet az angol irodalom legintelligensebb klasszikusának Stephen Leacock-nak, „a humor és stílusbravúrok mesterének” a műve. Hát ilyesmiket is tudni kéne, ha Gyulait meg akarjuk érteni.
Ha nem tartanák barátai és a műítészek Gyulait a magyar grafikában Leacock és Weöres alteregójának, hatalmas műveltsége akkor is megkérdőjelezhetetlen. Őt már így kell elfogadni. Ezt a tényt a világ és a magyar irodalom legizgalmasabb szerzőinek művei alapján készült könyvillusztrációi, képzőművészeti munkái igazolják. Olyan nevek mint Villon, Weöres Sándor, Babits Mihály, Szerb Antal, Krúdy Gyula, Shakespeare, Balzac, Cervantes, Molière, Defoe, stb, akiknek műveit mind, mind ismernie kellett, hogy azonosulni tudjon velük.

Gyulai Líviusz egy – az albumban olvasható Antall István-interjúban – így emlékszik vissza az irodalommal kezdődő kapcsolatára, amely a Tolnai Világlapjával, a Bibliával és néhány öreg kalendáriummal kezdődött. „Biztosan mulatságosnak tűnik sokak számára, hogy nekem a Tolnai Világlapja elhozta a nagyvilágot. (…) Mivel Tolnai adta ki az első bűvészkönyvet, ezért a lapba is mindig belecsempészett valami ilyesmit, s a számtalan kép között mindig akadt egy-két olyan, amely megmozgatta az ember fantáziáját E lap képi világának hatása mellett bennem nagy volt a betűéhség. Mindent elolvastam az égegyadta világon, ami betű volt. S Magyarországra való átkerülésem után, Sopronban ez még inkább kiteljesedett. (…) Várt engem egy csodálatos hely, a városi könyvtár „millió” kötettel. Ekkor még nem működött a politikai szelekció, nem küldték még zúzdába a nemkívánatos klasszikusok könyveit. (…) zsákszámra hordtam haza a könyveket olvasni… Mivel a gyűjtemény nagyon sokszínű volt, hozzáférhettem igazi értékekhez is. Forgathattam a fóliánsokat, a metszetes könyveket is.” (13-14.-15.o)
Olvasásszenvedélye azóta sem hagyott alább, így művészetének alaptárháza szinte kimeríthetetlen. A Pajzán históriák, a Villon-illusztrációk a bumfordi Szamártestamentum, a pöffeszkedő Henry , aki mellett az elgondolkozó nőalak egy bohóc képét tartja a kezében – és sorolhatnám tovább az elbűvölő képeket, lapokat, amelyek lényege, hogy igényes, nagy stílusérzékről tanúskodó, gyönyörűséges munka mind. Mindazonáltal nincs ezekben a művészi alkotásokban semmi fenséges, hacsak az nem, hogy olyan fantasztikus okosan és tehetségesen, a romantikán is átütő kaján humorral figurázzák ki az életet, az ember „emberi” dolgait, híres-hírhedt alakjait. Mindez megfejelve sok buja férfival és nővel, valamint sok-sok fedetlen női kebellel, amelyek refrénszerűen visszatérő kellékei munkáinak. Sőt, előtérbe tolt látványosságok, de mégsem zavaróak. Humorba vagy iróniába oltott erotika, ami Gyulai művészi munkáinak közegében egészen természetesnek, ha kell kihívónak, ha kell bájosnak hat.
„Gyulai Líviusz grafikai szemléletére jellemző egyfajta – és igen személyes – nosztalgia, amelyben keresi a régi korok harmóniáit. Lapjain jelen van egy romantikus szemléletmód (…) amelyen kifejeződnek az érzelmek emberen, állaton egyaránt. S mindezt pedig tündéri iróniával teszi, néha pajzánsággal, csipkelődően, mindig elkerülve az érzelgősséget. (…) grafikáin minden részletnek nagy fontossága van. Ő az a művész, aki a kompozíció minden részletét igen alaposan kidolgozza, sőt, mintha az volna a szándéka, hogy pici, apró motívumokba rejtse el mondandója szuggesztív elemeit. (…) A már említett pajzánság pedig (gondoljuk el milyen nehéz ezt megjeleníteni az eldurvult pornográfia világában) tündérien van jelen…” (116-117.o)

Egyszerű vonalvezetésű, hosszan elnyújtott fehér ló, párhuzamosan a horizonttal, hátán lovasával egy aprólékosan kidolgozott, néptelen és sötétszürke tájra érkezett. Ő a Magányos lovas (1975), aki távcsövén át kémleli a messzeséget. Mintha Gyulai Líviusz egyik animációs figurája átlovagolt volna a művész képzőművészeti terepére. Eltévedt. Inkább eltévedt lovas ez, nem magányos. A ló és lovas alkatuknál fogva nem ide valók. Groteszk az egész. A groteszk és a humor Gyulainál fontos elem, s valahová mindig el van rejtve. Keresem. Mindenesetre ló és lovasa reményt keltően fehér. Lehetne paripa is. Lovasa pedig netán a művész lehetőségeit kutatja két műfaj határán a lehangoló (vagy reményekkel teli?) messzeségben?

Gyulai Líviusz animátorként nem olyan termékeny, mint képzőművészként, stilárisan pedig egészen más. Talán csak első filmjében, az 1976-ban készült Delfinia, az én világomban fedezhető fel ez a bizonyos stiláris hasonlóság grafikai világával, amelyek jellemzője – mint már szó volt róla – az aprólékos kimunkáltság. Gyulai az animációban praktikus okokból hamarosan kialakította egyéni filmes stílusát: az egyszerűséget, elnagyoltságot, és ezzel a bravúrral meghökkentő és mulatságos figurákat szór szana-szerte, amelyek sorakoznak, döcögnek, repülnek vagy száguldanak, egyszóval végigtáncolnak történetein, amelyek valaminek az átlényegített változatai. Figurái és történetei az életre, lehetőleg az élvezetére voksolnak, s ez az akarat mozgatja, lendíti őket tovább, ez teszi filmjeit pergővé, mozgalmasságá, derűssé, szeretetre méltóvá.

A Delfinia bűbájos film egy kislányról s a gyermeki álmodozásról, amellyel világunkat át is alakíthatjuk, ha szeretettel viszonyulunk környezetünkhöz. A szovjet mese nyomán és koprodukcióban készült film forgalmazási okokból nem került bemutatásra. Az Új lakók (1977) viszont fesztiválokra került. Kairóból a Fődíjat hozta el a kedves kentaurcsalád, amely a történet szerint beköltözik egy bérházba, ahol a házmester allergiás mindenféle rendkívüliségre. Ezeket a kentaurékat pedig különösen nem szíveli, akik még ráadásul néha kentaurcitromokat is hagynak maguk után. Persze nem bosszúból, sőt! Szépen beilleszkednek, és még barátokra, együttérző szomszédokra is szert tesznek. Mondhatni, átalakító hatással vannak környezetükre. Olyannyira, hogy amikor elköltöznek, űr marad utánuk. Hiányoznak az ottmaradóknak. A film, hasonlóan a Rinocéroszhoz, a másság vagy identitáskeresés finoman ironikus megfogalmazása kentaur-formációban – számomra.

E két film után Gyulai Líviusz televíziós filmsorozatok epizódjainak készítésében vett részt. A Jómadarak (1979), a Kentaurfi (1987), majd annak folytatása, a Tinti kalandjaiban.

Csak a kilencvenes években kezdett újra egyedi animációt készíteni. Filmeiben nem tömörít, nem kritizál, inkább szórakoztat, a groteszk humorral operál. Vagy átlényegít. Mint ahogy a Rinocérosz litográfia, a megfilmesített Jónás sem az figura, ami vagy aki. A rinocérosz türelmes, Jónás pedig nemhogy nem „rühelli a prófétaságot”, hanem „példát mutat” élnitudásból. A Jónás 1997-ben készült, és Cannes-ba is eljutott. A bibliai történet modernizált, animációs változatában Jónás a cet gyomrában tönkreteszi az "élő flórát", így a hal kimúlik. Jónás új lakhely után néz nagyobb halaknál.

„Ez a mostani Jónásom nem előzmények nélkül való. Korábban csináltam egy rézkarcot róla, amint összkomfortosan berendezkedik a cet belsejében. Ezen fölbuzdulva szerettem volna az emberiség történetéről filmsorozatot készíteni, de nem volt rá pénz. Maradt Jónás négy percben (…), amint érzékletesen bemutatja, mit művelünk mi emberek a környezetünkkel. Nem akartam a bibliai történet illusztrátora lenni, de nem is tudtam teljesen elszakadni tőle. Jónás, akinek küldetéséről mit sem mond a film, egy rettenetes vihar során kerül be a hatalmas hal belsejébe, amelyet kénye-kedve szerint alakít át, egészen a hal pusztulásáig. Sehol nincs utalás környezetvédelemre, földünk tönkretételére, szeretném, ha maguktól jönnének rá a nézők, hogy a Jónás-film a világ elpusztításáról szól.” (Lőcsei Gabriella: Jónás Cannes-ba megy, Magyar Nemzet, 1998.05.02. 16-17.o)

1999-ben készült az elementáris Golyós mese, amelyben az ötlet szabad és korlátlan szárnyalását jelképező „golyó” elröpítve a világban, kalandos útra indul...
„Szóltak, hogy a szilveszteri közös partira díszletnek csináljak egy tréfás frízt. Akkor csináltam meg a Golyós mese képregényes változatát. Egy golyó ágyúgolyóként elindult, ment körbe a falakon és mindenféle dolgok történtek vele. Negyven évvel később csináltam meg a statikus rajz megelevenített változatát.”(41. o)

Szindbád, a kukás is az ötletek tárházát meríti ki repülőszőnyegén tett légiútján a Szindbád, bon voyage! (2000) filmben, hasonlóan a 2002-es Az én kis városomhoz. Ez utóbbi, amely a Filmkritikusok díját is elnyerte akkor a Kaffon, „(…) visszarepíti alkotóját is, nézőjét is azokba az időkbe, amikor kis emberek kis boltjaikban kis álmokat szőttek egy idilli világról, egy sosem volt, szép valóságról” (55.o)


A Könny nem marad szárazonban (2004) sem mond le rendezője a kalandról, de már drasztikusabb a játékos történet. A mindenkor szentimentális limonádé-irodalom és napjaink szappanoperáinak paródiája ez S. Leacock angol humorista emlékére. Gertrúd, a várkastélyba hozott nevelőnő és az inas szerelme akadályokba ütközik, ezért Gertrúd megmérgezi magát, aminek következtében szakálla nő. Ettől kezdve szerelmével mutatványos cirkuszosként vándorol.

Legutóbbi filmje a De Ronch kapitány naplója (2007), amely a KAFF-on is versenyzett, egy álom megvalósulása. A Krúdy-novellákra asszociáló, ironikus hangvételű film a kiöregedett nőcsábász, De Ronch kapitány és az ő fiatal alteregója, a bodroshajú Hermann kalandjairól szól, akik, a kisváros minden asszonyát s lányát sorban meghódítják vagy legalábbis meg akarják hódítani…A két nevetséges, de ördögi figura kifogyhatatlan leleménnyel, ötlettel töri magát a nők után, hogy aztán győztesen vagy kudarcot vallva továbbsodródjon újabb kalandok felé. „A rajzfilmhez a hetvenes években Matolcsy György, a Pannónia Filmstúdió akkori vezetője csábította Gyulai Líviuszt (…) Kapva kapott a felkérésen, régi vágya volt Krúdy Gyula írásait rajzfilmmé varázsolni.” (Lőcsei Gabriella: Jónás Cannes-ba megy, Magyar Nemzet, 1998.05.02. 16-17.o)
Ebből azonban akkor, a hetvenes években nem lett semmi, de lett harminc év múlva. Bárcsak másoknak is így teljesülnének a vágyai. Gyulai válasza erre: „remény nélkül nem megy”.

Gyulai Líviusz nem elkápráztatni akarja az embert, hanem a szó szoros értelmében fölemelni, s kicsit megröptetni. Szeretettel fordul felé, törődik vele. Megpróbál segíteni élni, s élhetővé tenni a világot, legjobb tudása szerint. Teszi ezt minden érzelgősség nélkül, nevetséges fintorokkal, szórakoztatva, de igényes, színvonalas művészettel. Ebben rejlik az ő embersége.

Barátja, András Ferenc filmrendező az alábbiakat írta Gyulai Líviusznak.
„Örömmel tudatom Veled kedves Barátom, hogy az öreg Casanova, az őrületes nőszemélyek a Pajzán históriákból, a félelmetes akrobaták, a magányos lovag, a kutyák, a mi kis városunk lakói, és Jónás és a cethal ugyan még a falaidon vannak, de elszakadtak tőled, már nem a tieid. Ők már egy léghajón ülnek és elhagytak téged Lulukám. De szomorkodásra semmi okunk, ők már egy másik szférában élnek, mert a műveid már halhatatlanok… (…) a XX., sőt a XXI. század legendájává váltak, a nagy léghajóban együtt vannak Leonardo da Vinci, Zichy Mihály és Kondor Béla rajzaival.” (84-85. o)

Másik barátja a festő, író Szemadám György anno egy teleszöveg szívet küldött Gyulai Líviusznak a 65. születésnapjára: „Kedves Lulu! Talán Te nem is tudod, hogy milyen szerencsés vagy. Szeretetreméltónak születtél, s minden megnyilvánulásodból a szeretet olvasható ki. Irigyellek, mert ilyen intenzitással rajongsz az életért, a művészetért, a humorért, az írott szóért, a nőkért, a barátokért, a természetért, az állatokért és a tárgyakért. Látom: ezt már soha nem fogod kinőni. Isten éltessen!” (34. o)

A méltató szavak tartalmán az elmúlt öt év mit sem változtatott! A jókívánság ismét aktuális!

2007. nov. 27.

Az idézetek forrása:
Gyulai Líviusz – időutazás álló- és mozgóképekben (Te-Art-Rum Művészeti Bt. Budapest) Megjelent 2002-ben.
Lőcsei Gabriella: Jónás Cannes-ba megy (Magyar Nemzet, 1998.május 2. 15-16.o)

Felhasznált szakanyag:
Archiválások – Magyar Nemzeti Filmarchívum filmdokumentációja

Gyulai Líviusz 2007-es kecskeméti kiállításáról Képtárunkban találnak még képeket - Gyulai Líviusz - és elolvashatják Orosz István megnyitóját: Gyulai Líviusz kiállítása elé címmel.
Korábban Selmeczi Bea írt filmjeiről a Filmkultúrában 2005-ben:
Ablak a magyar animéra
Palotai János pedig (F)elszabadult vonalak címmel a - Szolnoki Milleniumi Képzőművészeti Filmszemle kapcsán 2001-ben

 

Rinocérosz kecskével, litográfia, 1989
Rinocérosz kecskével, litográfia, 1989
206 KByte

Nagymamák tengerpartja, linoleummetszet, 1974
Nagymamák tengerpartja, linoleummetszet, 1974
219 KByte

Romantikus lap kutyafogattal II., litográfia, 1992
Romantikus lap kutyafogattal II., litográfia, 1992
179 KByte

Villon illusztráció, linóleummetszet, 1966
Villon illusztráció, linóleummetszet, 1966
334 KByte

Sárkányt legeltető szűz, litográfia, 1991
Sárkányt legeltető szűz, litográfia, 1991
175 KByte

Gertrúd, a nevelőnő, linóleummetszet, 1971
Gertrúd, a nevelőnő, linóleummetszet, 1971
232 KByte

Romantikus lap kutyafogattal I., litográfia, 1992
Romantikus lap kutyafogattal I., litográfia, 1992
200 KByte



259 KByte

Könny nem marad szárazon, tollrajz, 2003
Könny nem marad szárazon, tollrajz, 2003
201 KByte

Szamártestamentum
Szamártestamentum
141 KByte

Magányos lovas, tollrajz, 1975
Magányos lovas, tollrajz, 1975
213 KByte

Az öreg Casanova, litográfia, 1992
Az öreg Casanova, litográfia, 1992
197 KByte

Pajzán históriák, rézkarc, 2000
Pajzán históriák, rézkarc, 2000
328 KByte

Souvenír Lena-Marie, linóleummetszet, 1983
Souvenír Lena-Marie, linóleummetszet, 1983
203 KByte


64 KByte

51 KByte

62 KByte

292 KByte

380 KByte

65 KByte

70 KByte

71 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső