Kérem, meséljen arról, hogy mikor járt először moziban és miként kezdte a mozizást!

10 éves korom óta vagyok mozijáró. Akkoriban itt laktam Kiskunfélegyházán. A korhatárt még betartották, és legnagyobb szívfájdalmamra huszonéves voltam, amikor a Volt egyszer egy Vadnyugat című filmet meg tudtam nézni. Az a kezdet kezdetén 18 éves korhatárral ment, aztán 16 évessel, és én mindig alatta voltam, és mindig kizavartak a moziból.
Műszaki középiskolába jártam, ott volt egy moziberendezés, és volt egy kiváló magyar-történelem szakos tanárom, aki fontosnak tartotta, hogy a magyar irodalom és történelem mellett a filmkultúra is valamennyire belénk rakódjon. Az ő inspirálására és a saját érdeklődésemre itt Félegyházán a gépészek megtanítottak vetíteni.
Szegeden jártam középiskolába, ott gyakornokként alkalmaztak. Amikor felkerültem Pestre főiskolára, a FŐMO-hoz még diákként mentem dolgozni. 19 éves koromban tettem le a szakmai mozigépész vizsgát. A FŐMO-nál beugró helyettesítő gépész voltam, az nagyon jó időszak volt, közel másfél évig dolgoztam ott.
Hiába végeztem műszaki középiskolát, gyakorlati tudást nem igazából tanítottak nekünk, csak elméleti tudást, és én egyetlen dologhoz értettem, a mozihoz. A többi teljesen logikusan következett. Véletlenül felvétel volt a moziban, így lettem vetítő gépész, tanyai iskolákba, óvodákba jártam ki, ez a struktúra járási területekre épült. Bács-Kiskun megye akkor öt területre volt osztva, ennek Kiskunfélegyháza volt a központja. Egészen Harkakötönytől kezdve Tiszakécskéig keresztirányban, a másik irányban pedig Kunszállás, Jakabszállás, Izsáktól Pálmonostoráig – ez a kör tartozott hozzánk. Azokra a településekre jártunk ki vetíteni hordozható vetítőgépekkel, ahol nem volt mozi. Jobbára iskolákba és óvodákba.
A katonaságnál szintén mozigépész voltam. Amikor leszereltem, a munkaköröm megszűnt ennél a vállalatnál, és így Kiskunmajsára kerültem. Három évig ott voltam üzemvezető. Nagyon jó időszak volt, jól menő mozival, egy jó művelődésházas csapattal együtt. Utána megszakadt ez a mozis dolog, megnősültem, változtak ismét a gazdasági szabályzók, és abban az időszakban nem volt divat, hogy az ember ne ott dolgozzon, ahol lakik. A cég nem tudta megfizetni, hogy átjárjak Majsára, onnan ugyanis este 9 után nem lehetett hazajönni, és muszáj volt azt mondanom, hogy jó, hát ennyi.

Ekkor kötött ki Félegyházán, és jött a mozivezetés?

Igen, itt néha besegítettem, videotékát üzemeltettem mint videotékavezető, amikor a tékák életre keltek. Akkor az volt a fogadalmam, hogy soha többet mozi.
Aztán jött a privatizáció, az önkormányzatok visszakapták a mozikat, itt Félegyházán konkrétan az a csapat maradt, amelyik előzőleg volt, és az üzemeltette. Valamilyen okból az önkormányzat 1998 végével megszüntette velük a szerződést, aztán sikerült összeszednie egy kalandor társaságot, aminek az lett a vége, hogy egy év és három hónap után a félegyházi mozit bezárták. Hatalmas veszteségeket produkáltak. 2000 végén valamennyire sikerült stabilizálni az adósságokat, és ekkor ismét meghirdették a mozit üzemeltetésre. Attól az egy-másfél éves regnálástól is fel voltam háborodva, hogy hogy lehet így „működtetni” egy mozit. Amikor meg bezárt, azt mondtam, nem igaz, hogy egy ekkora város nem bír el egy mozit. Hasznot biztos nem lehet belőle kihozni, de kell, hogy legyen annyi moziba járó, akivel legalább a működési költségeket ki lehet termelni.
Ebből a meggondolásból mondtam azt, hogy öt év alatt megmutatom, igenis lehet Kiskunfélegyházán mozit működtetni.

….és sikerült. Ha jól számolom, idén telt le az öt év, amire vállalkozott. Milyen eredményeket mutatnak a látogatottsági statisztikák? Mi lesz a folytatás?

Igen, az öt év idén telt le. Egy bezárt mozival indultunk 2001. március 1-jén. Heti 10 előadással 5 napot vetítettünk, az első évben ez azt jelentette, hogy több mint ötszáz előadást tartottunk, 1 teremmel. Ma ott tartunk, hogy évi 2.600 előadást tartunk, napi 6-9 vetítéssel, évi 28.000 nézővel. Nem mondom, hogy ez mind az én érdemem, ehhez kellenek a partnerek, a nézők, csak azt mondom, hogy sikerült a tételt bizonyítani!
Idén lejárt a bérleti szerződésem, és meg kell mondanom, nem volt könnyű öt év. Nehéz öt év volt. Nagyon sok falat kellett bontani, elsősorban a város vezetése fejében, szemléletében, de minden egyes fal áttörésével egy kicsit előre jutottunk. Ennek is köszönhető, hogy sikerült mindenkit meggyőzni, igenis szükség van mozira, van létjogosultsága a harmincezres város életében. Még mindig ez a legolcsóbban fenntartható szórakozási lehetőség, ami minden estére nyújt kikapcsolódást, ha a kocsmákat leszámítjuk. A könyvtár bezárt, a művelődési házban 1-2 zártkörű szakkör működik csupán.
Vállalkozóként működtetem a mozit, teljesen a saját kockázatomra. Éves bérleti díjat fizetek. Az önkormányzattal egyfajta partnerség alakult ki, támogatásokkal segíti a tevékenységünket.
Minden település infrastruktúrát tart fenn, kórházat, iskolát, úthálózatot, közműveket, telefont, és mindemellett a mozit. Ezek szerintem egy mai, modern település elengedhetetlen részei. Ha rangot szeretne kivívni magának egy település, azzal tudja elérni, amilyen szolgáltatásokat nyújt, amilyen szolgáltatásokat meg tud telepíteni. Egy kis település nem tud versenybe szállni egy Budapest Parádéval. Ezek kicsi dolgok és a hétköznapokra szólnak, mi a hétköznapokon is itt vagyunk.

Merre található a mozi Félegyházán? Eredetileg is mozinak épült? Voltak átalakítások az épületen? Kérem, mondjon néhány szót a belső elrendezéséről is!

Közvetlenül a városközpontban található, szemben a Városházával. Ez a város központja. Az épületet 1911- ben építették, lassan a 100. évfordulója felé jár. A szépsége, hogy eredetileg is mozinak épült, és mindvégig moziként üzemelt. Építészeti stílusba nem besorolható. A városban régen két mozi volt, érdekes módon ezt kezdték el hamarabb építeni, mégis a másikat nyitották meg hamarabb, de azt hamarabb be is zárták. Többször alakítottak azóta az épületen, de funkciójában, alapvető elrendezésében szinte ugyanaz.
A legutóbbi átalakítás három éve volt. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Artmozi Fejlesztési Pályázatán kaptunk pénzt hozzá, és amire szükségünk volt, arra épp elég volt.
Az én tudomásom szerint ez a mozi volt Bács-Kiskun megye első igazi kéttermes mozija.
A legutóbbi átalakításkor a nagytermet megfeleztük, és innentől kezdve gyakorlatilag 3 termes moziként üzemelünk. A 3 teremben lehet kitermelni a napi 7-9 előadást. A moziban nincs erkély, de minden megtalálható, ami egy mozi sajátossága, amitől mozi a mozi. Kiegészítő funkciók nincsenek, nincs kávézó, olvasóterem, de ha minden jól megy, egy év múlva talán lesz. Az idén megint átalakítunk. Az előcsarnok megmarad előcsarnoknak, de kissé átalakul. A büfé és a pénztár részt szeretnénk elbontani, és egy információs pult jelleggel lenne a közönségfogadás. Egy csendesebb, kávézós, beülős, beszélgetős részt alakítunk ki. Az emeleten szeretnénk egy klubszerűséget létrehozni. Itt lehetne közönségtalálkozókat szervezni, mert vannak olyan filmek, amik után van olyan közönségréteg, amelyik szívesen elbeszélget az adott filmről. Ezeknek a nézőknek szeretnénk kedvezni, hogy legyen egy olyan tér, ahol le lehet ülni, és beszélgetni egy kicsit.

Hogyan s merre lehet még fejleszteni egy mozit?

Folyamatosan fejlesztünk. Igaz, csak az utóbbi öt évről tudok beszélni, mert az az én kompetenciám, de azóta csak fejlesztünk. Ha van valami pénzmaradvány vagy pályázati pénz, az mind fejlesztésre megy el. Megnyitáskor fel kellett újítani az épületet, le kellett építenünk a szocreált. Az előcsarnok egy része apró látványelemekkel bővült. Volt itt egy kék mennyezet, neonvilágítással, helyette lett az álmennyezet hangulatvilágítással.
A második évben az emeleti termet újítottuk fel, mert az az előző időszak alatt teljesen tönkrement. A géppark és a vetítőgép sem volt üzemeltetésre alkalmas, azt is rendbe kellett hoznunk. A gépek megvoltak, csak össze kellett raknunk őket, valamint a hiányzó alkatrészeket kellett pótolnunk. Azóta is üzemelnek!
A nézőtéren a székeket újrakárpitoztattuk, szivaccsal feltöltöttük őket és ezzel kényelmesebbek lettek. Attól az évtől kezdve mind a két terem működött.
Három éve belekezdtünk a műszaki felújítási pályázatba. Ez eredményezett egy igazán jó kis 21. századi, tehát közel a plázák színvonalához hasonló nézőteret egy hajlított vetítővászonnal, és egy Stereo Surround hangleadással, kényelmes székekkel. Ez a terem a közönség kedvence.
A többi teremben hagyományos műanyag vászon van. Az emeleti teremben régen királyvászon volt, ami már idejétmúlt, festetni kellett. A műanyag vetítőernyő korszerűbb, tisztíthatóbb, jobb minden szempontból. Ezeken kívül apró dolgok történtek még, például gépház felújítás, a nézőtéren kis automatika, hogy minél kevesebb dolgozóval, de megfelelő módon el tudjuk látni a közönséget.
Idén, ha a pénz megjön, a kazánházat kell korszerűsíteni, 20 éves kazánok vannak, amik fogyasztják a gázt, de meleget nem sokat adnak. Ez megint egyfajta költségtakarékosság, spórolunk azon, amin tudunk. Az előcsarnok valamint a vizesblokk szorul még felújításra.

Vállalkozóként működteti a mozit. Konkrétan részt vesz a feladatok ellátásában, vagy kiosztja az alkalmazottaknak s ellenőrzi a munkájukat?

Minden hozzám tartozik. Vállalkozóként működtetem a mozit, ebből következően egyszemélyi felelős vezetője vagyok az egésznek. Túlságosan vezetni nincs mit vagy kit, mert velem együtt összesen négyen vagyunk a moziban. Én ugyanúgy tudok vetíteni, takarítani, jegyet kezelni, mint bármelyikünk. Innentől kezdve csak akkora a dolgozói létszám, ami a megfelelő szintű, kultúrált ellátáshoz szükséges. Sajnos, nem engedhetjük meg magunknak, hogy legyen tartalék alkalmazott. Én nem lehetek a fehér inges, nyakkendős főnök, aki felügyeli és beosztja az alkalmazottakat, és ellenőrzi, hogy mindenki csak jeggyel legyen a nézőtéren. Én is ugyanolyan dolgozó vagyok, mint a többiek, nincsenek kivételek.

A műsor összeállítása is Önhöz tartozik. Milyen szempontokat vesz figyelembe, esetleg egy sajátos technikát alkalmaz?

Különleges technikát alkalmazok, néhány külföldi tapasztalat, néhány okosság alapján. Azt mondom, nem biztos, hogy a multi rossz. Vannak a multiplexben nagyon értékes, jó dolgok, ötletek, amiket nekünk mozisoknak nem lemásolni kell, hanem a saját képünkre formálva, átalakítva hasznosítani! Például a multikban rögzített szabályok vannak, hogy milyen legyen a képminőség, a hangminőség, hogyan szolgálja ki a vendéget a büfés, a pénztáros, a jegyszedő.
Én próbálom, vagyis nem próbálom, hanem sikerült ezt a stílust – a 21. század stílusát – meghonosítani, mert igenis, aki hozzánk jön, az vendég. Amikor az ember az otthonában vendéget fogad, akkor a vendég kiszolgálásával foglalkozik.
Nekünk az a dolgunk, hogy aki betér hozzánk, ne tudja, hogy a Szőke Juli vagy a Fekete Jóska tépte el a jegyét. Nekünk az a dolgunk, hogy láthatatlanok legyünk! Nekünk ez a munkahelyünk. A vendég arra emlékezzen, hogy valaki adott neki egy jegyet, ő bement a nézőtérre, és eszméletlenül jól érezte magát!

Ezt persze nagyban befolyásolja a műsorkínálat. Itt Félegyházán hogy megy végbe a program összeállítása? Milyen elvekre alapozza a műsorellátást?

Ebben is egy kicsit a multiplex a minta. A hagyományos mozikban ma havi, a multikban heti műsortervvel dolgoznak. A havi műsortervet nem lehet összeállítani, mert ki tudja még, hogy mi lesz például október végén. A multiplexek a kiváltságaikból adódóan azt mondják, hogy egy filmet felvesznek 8 hétre, utána kiderül – a harmadik-negyedik héten –, hogy az adott film nem tudja teljesíteni az elvárást. Fogják, és három-négy hét után kirakják a kópiát. Ez elvileg csak a kilencedik héttől van kiadva az országos mozihálózatnak. Ez a kópia három hétig porosodik egy raktárban. Itt jön az, hogy hetes műsort készítek. Minden héten kedden derül ki, hogy csütörtöktől mit vetítünk. Hétfőn készítik a multik a prolongációt, ők akkor állítják össze a műsorukat. Ekkor már lehet látni, hogy milyen film esett ki. Ha ebben van olyan film, amit mi még nem játszottunk, és tudunk használni, akkor lehet válogatni. Ebből állítom össze a műsort. Ez három-négy éve megy így. Először nagyon nagy harc volt a nézőkkel, mire megszokták, hogy nem egy hónappal előbb kerül ki a műsor.

A dinamizmus nagyon fontos. De az se mindegy, hogy meg tudják-e célozni a megfelelő közönségréteget. Hogyan látja, kikre kell elsősorban összpontosítani, kik a „potencionális vevők”?

Készült egy felmérés Budapesten, ahol ha jól tudom, az jött ki, hogy a 35 éven felüli mozilátogatók száma regisztrálhatatlan, a statisztikai hibahatár alatt van ez a szám. Nekünk a 35 év alatti korosztályt kell megcéloznunk. Ez a korosztály impulzív, dinamikusan dönti el a programjait, és nekünk is ehhez kell igazodnunk. A régi, bevált, 30-40 éve működő rendszer ezt a közönségréteget nem biztos, hogy megfelelő módon képes kiszolgálni.
Úgy gondolom, hogy egy ekkora településen minimum három terem kell ahhoz, hogy egy „valamilyen” filmkínálatot tudjunk biztosítani, és egy este ne csak 1-2 film menjen a moziban. Van, aki nem szereti a vígjátékot, nem kíváncsi a gyerekes gügyögésekre, de a romantikát se szereti, és nem nézi meg az akciófilmet se, ahol dől a vér. Gondoljuk csak át, ha most ezek közül két filmet játszunk, akkor egy este maximum két műfajt tudok reprezentálni, és ha ezt egy hétig vetítem, kifoghatok egy olyan műfajt, amire a településen a legcsekélyebb az érdeklődés!
A mi megoldásunkkal sokkal dinamikusabb a rendszer, sokkal változatosabb műsorokat lehet kínálni.
A versenytársakról sem lehet megfeledkezni. Nem csak a divatról, a fenntartásbeli és a pénzbeli versenytársakról kell itt beszélni, hanem az alternatív feketepiacról is, az ott megjelenő DVD és filmkínálatról.
Lehet, hogy harcolni kell ellene, de meg kellene tanulni vele együtt élni. Az együttélésen nem azt értem, hogy ne kéne tudomást venni a jelenlétéről. Azzal kellene tenni ellene, hogy a mozikban jobb kínálatot tudunk biztosítani és jobb körülményeket. Egy nagy előnyünk van, hogy ekkora tévét még nem találtak fel, és senkinek sincs akkora nappalija, hogy ekkora tévé beférjen. Ezzel a piaccal szemben még mindig ez az egyetlen előnyünk!

Véleménye szerint a multiplexek miként hatnak a hagyományos mozikra, van esetleg egy elmélete a mozik közt folyó versenyről, vagy tud jó utat a megoldásra?

Én azt vallom, hogy szükség van a vidéki mozikra. A vidéki mozistársadalomban nagyon nagy szemléletváltásra lenne szükség. Létre lehetne hozni egy klubhálózatot, havi rendszerességgel működő továbbképzést, marketingszakemberekkel, designerekkel és más szakemberekkel, akik friss, új módszereket tudnának megismertetni, amit aztán mindenki a saját mozijára tudna alkalmazni. A hagyományos mozikban ismerjük a nézőközönségünket, tudjuk kik a törzsnézők. Tudjuk, hogy kinek mit kell ajánlani a következő műsorok közül. Ezt nem kapja meg a multiplexben, ott mindig más a jegykezelő, a pénztáros stb. A mi mozijainknak sokkal otthonosabb lehetőségei vannak. A mozistruktúrának tőkeinjekcióra lenne szüksége ahhoz, hogy felhozzuk a 20. század szintjére, mert valahol a 19. század szintjén áll, még nem beszélhetünk a 21. századról. A másik, hogy a filmforgalmazásnak be kellene látnia, hogy bár kis közönség a miénk, de stabil! A multik ennek a fordítottjai! Azt kellene eldönteni, hogy az aranytojást tojó tyúkot gyorsan kopasszuk-e meg, addig kopasszuk-e, amíg toll van rajta, vagy várjuk meg minden nap az aranytojást, vagy két naponta egyet, de az a biztos.

Hogyan alakulnak a jegyárak, mit takar az 500 Ft-os illetve a 600 Ft-os jegyár?

Eddig az a szisztéma működött, hogy hatszáz forint a mozijegy. Mivel kis számú személyzettel dolgozunk, nagy problémát jelent, ha az utolsó pillanatban jön akár 20- 30 ember, és ki kell szolgálni őket. Úgy lehet ötszáz forintos jegyhez jutni, hogy ha az előadás előtt legkésőbb negyed órával megveszik. Aki negyed órával hamarabb jön, az már nem megy el. Így kevesebb embert kell kiszolgálnunk az utolsó pillanatban.
Azt a pénzt, amit az emberi erőforrásban kellene biztosítani, közösen keressük meg. A néző azzal jár jobban, hogy kicsivel hamarabb kell indulni, de olcsóbban kap jegyet. Ezt a fapados légitársaságok módszerével tudom összehasonlítani. Náluk aki hónapokkal hamarabb megveszi a jegyét, annak jóval kevesebb pénz kell fizetnie és biztosítva van az utazása.
Ha egy négytagú család eljön azzal a negyed órával hamarabb, akkor kvázi ingyen jut egy nagy adag pattogatott kukoricához.
Az ötletek mindig ott vannak előttünk, csak el kell tanulni őket. Nem biztos, hogy egyik mozinak a másiktól kell tanulni. A gazdasági és a marketing területen renge jó ötlet van, ezeket kell beépíteni a moziba, és lefordítani a mi nyelvünkre.

Nemrég volt a moziünnep, amely igen sok nézőt megmozgatott a vidéki mozikban és a multikban egyaránt. Ha jól tudom, a hagyományos mozik ez esetben is csak a multik után kapják meg a filmeket. Mi lehet erre a megoldás?

A moziünnep szépséghibája, hogy szó sincs a moziról, csak a multik hatalmas étvágyáról, amit valamilyen módon ki akarnak elégíteni.
A mozi egy életforma. Megszállottság az, hogy szeretem a filmeket. Ha mozis vagyok, szeretem az emberekkel való kapcsolatteremtést, tudok kapcsolatot teremteni, és akarok kapcsolatot teremteni. Nem a külsőségek érdekelnek, hanem a film értékei.
A multi egy szerencsejáték, amibe beleteszünk nagyon sok pénzt, kialakítunk extra külsőségeket, és keményen nyomjuk, szigorúan biznisz alapon, hogy visszacsörögjön a kasszába az a pénz, amit belevittünk, és még több.
Ez egy multiplex ünnep. Ugyanarra épül, mint a hagyományos műsorellátás, hogy a bemutatós filmek a multiplexben vannak és a hagyományos filmek maradnak nekünk. Ez akkor lenne moziünnep, ha most fordítva lenne, és mi játszhatnánk a bemutatós filmeket.

2006. szeptember 14.