Zsigmond Nóra Taxidermia
 
A koporsóban Parti Nagy Lajos
A koporsóban Parti Nagy Lajos
91 KByte

Egy férfi onanizál a sötét, téli éjszakában, nyúlszája görcsösen remeg az önmagával való egyesülés kéjében. Fallosza tüzet lövell, egy pillanatra bevilágítva nyomorult lakhelyét, a hideg kis fakunyhót. 1944 telén járunk, valahol a civilizáció szélén. Morozsgoványi Vendel (Czene Csaba), az állati sorba vetett, enyhén szellemi fogyatékos tisztiszolga a kis gyufaáruslány groteszk paródiája, szigorúan nagykorúaknak. Magántulajdonát egyetlen doboz gyertya képezi, amelyből estéről estére meggyújt egyet, hogy egy számára elérhetetlen világba röpítse magát. Nem terített asztalról, karácsonyfáról és ajándékokról fantáziál, mint a mesebeli kislány, hanem dús női keblekről, vaginákról és az ezektől remélt gyönyörről. Vágyai felettese, Balatony hadnagy családjának nőtagjaira irányulnak: a disznószerű asszonysággal és a két szűzies kamaszlánnyal való egyesülés álomképei kusza összevisszaságban keverednek beteges maszturmagóriáiban. A valóság és a képzelet határán lebegő látomások megtermékenyítik a hadnagy feleségét (Molnár Piroska), aki egy disznófarkú kisfiút hoz a világra. A felszarvazott férj dühében szétloccsantja Morozsgoványi fejét.

Balatony Kálmánka (Trócsányi Gergely), a szerencsétlen sorsú tisztiszolga törvénytelen gyermeke felcseperedve egy különleges adottságot ismer fel magában: gyomra űrtartalmát a végletekig tudja tágítani. Képességét kemény edzőtáborokban továbbfejlesztve a szocialista világ egyik legnépszerűbb sportágának, a zabálásnak első osztályú sportolója válik belőle. Egy evőkupán első látásra egymásba szeretnek Gizikével, a sportág női bajnokával, aki még a havannai VIT-re is kijutott, ahol Fidel Castro állva éljenezte. Hamarosan összeházasodnak, és kézen fogva menetelnek egy szebb jövő felé, amely vörös kaviárral van kikövezve. Kálmán megkapja mindazt, amiről apja csak álmodozhatott: tehetséget, társadalmi elismerést, szerelmet, családi boldogságot, balatoni nyaralást és szocsi utat. Ám neki sem sikerül kiteljesítenie önmagát: nem vehet részt a Los Angeles-i olimpián a Szovjetunió iránti szolidaritásból, Gizike pedig néhány évvel gyermekük, Lajoska születése után egy sütőipari edzővel Amerikába disszidál. Kálmán bezárkózik otthonába, felhagy a versenyszerű evéssel, és egy karosszékben ülve egyéni mártott ostyaszelet-zabáló rekordja megdöntésének szenteli hátralevő életét.

A Balatony-család harmadik generációjának képviselője, a vitaminhiány miatt egy kiló nyolcvan dekával világra jött sápkóros, tücsökarcú Lajos (Marc Bischoff) állatpreparátorként dolgozik saját műhelyében. Lelkiismeretesen gondozza mindig elégedetlen apját, aki képtelen beletörődni abba, hogy neki, a csúcsragadozónak ilyen ványadt utódja született. Lajos olykor fellázad életére rátelepedő, zsarnok apja ellen, de a legközelebbi testépítőszalonnál, posztszocialista világunk önkiteljesítéssel kecsegtető templománál messzebb soha nem jut. Földöntúli szörnnyé duzzadt apja halála után – Kálmán nemzőjéhez hasonlóan csúfos véget ér: felhasad a bőre, és saját felhizlalt macskái kirágják a belét – Lajos istenkísértő vállalkozásba fog: elhatározza, hogy magából állít katedrálist. Műértő precizitással boncolja fel, tömi ki, varrja össze, majd fejezi le saját testét. Önmaga preparátumát utolsó ügyfelére, egy magzatkulcstartó megrendelőjére (Hegedűs D. Géza) bízza, aki a torzót mint egyedülálló kiállítási tárgyat Lajos búcsúlevelével együtt egy múzeumba szállítja. Itt ér véget a Balatonyak története. Véget ér, hogy aztán elkezdődhessen újra és újra, egészen az idők végezetéig. Mert amíg lesz, aki elolvassa és értelmezi az utolsó Balatony pergamenjeit, meséje, ez a magyar nép zivataros évtizedeiből merített szubjektív történelem tovább él, hogy az eljövendő korok gyermekének hirdesse: hol volt, hol nem volt, egy kis országban valahol élt egyszer egy Morozsgoványi Vendel nevű tisztiszolga, akinek malacfarkú fia született…

A Taxidermia tulajdonképpen családregény. Hőse egy család három egymást követő generációjának három férfitagja: a nagyapa, az apa és a fiú. A történetet a fiú meséli el, aki a saját maga kivégzése előtti percekben veti papírra a Balatony-család históriáját. A film címe is – a szó jelentése állatpreparátor – Lajos nézőpontjának érvényességére hívja fel a figyelmet, az ő perspektívájából, értékrendje szűrőjén keresztül látjuk a másik két férfi életének főbb – illetve számára fontos – mozzanatait. Hármójuk sorsa alakulásának torzításoktól nem mentes bemutatása egyfajta személyes mitológiaként tárja elénk a XX. század legjellemzőbb hangulatait. A három férfi történetét az egységes világlátás és hangnem, valamint az állandóan visszatérő motívumok, szimbólumok kapcsolják össze egy egésszé. Mindhármuk életének középpontjában – ahogy mindannyiunkéban – a test áll, a maga szépítésektől mentes emberi valóságában. Saját testiségükre való ráébredésük hatja át gondolkodásukat és tevékenységeiket. Vendel, az ős-nemző teste szexuális, azaz a legelemibb szintű kiteljesítésére vágyik, de a meddő küzdelemben elbukik. Fia, Kálmán túllép ezen a szinten: az ő mindennapjait teste térfogatának végletekig való növelése tölti ki, ám végül neki is csalódnia kell. A legkisebb fiú, Lajos már a szellem embere: nem érdekli sem a szexualitás, sem a testnövelés által elérhető boldogság. Ő valami egészen másra, újra vágyik: teste halhatatlanságára.

Pálfi György a hazai és nemzetközi közönségnek első játékfilmjével, a többszörös fesztiváldíjas Hukkléval már bizonyította rendkívüli formaérzékenységét és látásmódja eredetiségét. A nagy elődökre visszatekintő, az irodalmiasságtól elszakadó, a szöveges narráció helyett képi eszközökkel való történetmesélés megvalósítása, a celluloidban rejlő lehetőségek végsőkig való kihasználása egy jól sikerült, meggyőző és hálás kísérlet, továbbá a hetedik művészet előtti tiszteletadás volt a rendező és állandó, nem kevésbé tehetséges alkotótársa, Pohárnok Gergely operatőr részéről. A Hukkle óta eltelt idő tovább érlelte az alkotók sajátos művészi szemléletmódját, világteremtő képzelőerejét és poétizáló készségét. Pálfi következő filmjével, a Taxidermiával nem kisebb célt tűzött maga elé, mint a XX. század újraírását, egymásra következő korszakainak, történéseinek egy marginális, tehát nem felső, mindentudó nézőpontból való bemutatását. Az addig háttérbe szorított perspektíva érvényesítése, és a hivatalos történelemfelfogással való párbeszédbe léptetése által több nézőpont válik egyszerre érvényessé, így a történelem egy lezárhatatlan játékká válik. Ez a fajta történelemszemlélet a posztmodern irodalmi művek sajátja, amely mentén Pálfi egy szuverén, öntörvényű mozgóképi világot alakított ki: a Parti Nagy Lajos elbeszéléseinek (A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába) és motívumainak felhasználásával készült Taxidermia olyan pontos, filmnyelvi újításokat is felmutató irodalmi adaptáció, amilyet Makk Károly és Huszárik Zoltán óta senki nem tudott létrehozni a magyar filmművészetben. Írásaiban Parti Nagy az átalakított, roncsolt, stilizált, poetizált, szójátékokkal bonyolított magyar köznyelv használata, a profán nyelvhasználat metaforizálása révén, Pálfi és Pohárnok a Taxidermiában pedig a cselekményelemek és a látvány hasonló módon való alakítása – hétköznapi, naturális, groteszk, költői és szürreális jelenetek és képek egybekomponálása – által fókuszál a magyar valóság abszurditásaira, s villant fel valami mindannyiunkban benne élő ősit, emberit. Az emlékeink átmentésére irányuló kétségbeesett küzdelmünket, a velünk született vágyat az örökkévalóság iránt. S teszi mindezt egy dramaturgiájával és szereplőgárdájával iskolapéldát adó, bravúros kivitelezésű és virtuóz látványvilágú alkotással, amely méltán képviselheti az elkövetkező évtized(ek)ben hazánk filmművészetét Ausztráliától Fokföldig.

 


137 KByte
Trócsányi Gergely
Trócsányi Gergely
115 KByte
Trócsányi Gergely
Trócsányi Gergely
51 KByte
Marc Bischoff
Marc Bischoff
78 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső