Palotai János Időkiesés
Filmszemle 2007
Miraq (Bollók Csaba, 2005)
Miraq (Bollók Csaba, 2005)
70 KByte

Bollók Csaba előző filmjének (Miraq) főszereplője kiesik a vonatból és az időből, eszméletét veszti. Amikor magához tér, semmire nem emlékszik. E dramaturgiai elemnek pszichológiai alapja van. A jelenséget az ókori görög orvoslás epilepsziaként, azaz meglepetésként ismerte, amely többféle formát ölt: a súlyosabbtól az enyhe változatig. Az ókorban szent betegségnek tartották (Hippokratész) Ettől szenvedett Tarzuszi szent Pál, akit a damaszkuszi úton ért egy hosszabb tudatkiesés, amely átrendezte a valóságérzetét. (Ami után úgy érezte: „Elmúlik e világnak ábrázatja.”) Az epileptikusnak szó szerint „elragadtatásban” van része, mielőtt magához tér és újra jelen van, – gyakran az elesés vagy a hirtelen távozás okozta kisebb-nagyobb sérülésekkel. A baleseteket, az érzékek és a test elmerülését a megmagyarázhatatlan „lelkesedés” előzi meg. Neurológiai szempontból e jelenség magyarázata bizonyos idegsejt csoport hiperszinkron kisülésének eredménye. Az epilepsziáról alkotott klinikai felfogás nem sokat változott, ma már különbséget tesznek az epilepsziás roham és a krónikusan ismétlődő rohamok: a kimondott epilepszia között. Egyik változata a piknolepszia – a görög piknosz: sűrű szóból ered és a gyakoriságára utal –, amikor a tudatkiesés néhány másodpercig tart, az érzékek ébren maradnak, de a külső benyomásoktól elzárkóznak. Mivel a visszatérés olyan gyors, mint az eltávozás, a szavak és a mozdulatok ott folytatódnak, ahol félbeszakadtak, a tudatos idő automatikusan vissza csatol és összefüggő időt képez, látható megszakítások nélkül. A környezet mindebből szinte semmit nem vesz észre. A piknoleptikus maga is úgy érzi, mintha semmi sem történt volna, a távol létében töltött idő nem is létezett a számára,- a rohamok alatt kiesett egy-egy időtartam, anélkül, hogy sejtelme lenne róla. Szokásává válik a képsorok összefűzése, hogy egyenértékű legyen a látott és az amit nem láthatott; amire emlékszik, és amire nem, amit ki kell találni, újra kell teremteni, hogy valószerű legyen, hogy elfedje a piknoleptikus kapkodás érzését, a tudás kuszaságát. A rohamok rendszertelensége, gyakoriságuk bizonytalan változása miatt érnek meglepetésként, a gyorsaságuk folytán lebegést, a valóság eltűnését és újra-megjelenését, az időtartam kiszakadását eredményezik.

Ez a jelenség szolgál kiinduló alaptéziséül Paul Virilio Az eltűnés esztétikájának. Szerinte a piknolepszia tömegjelenség:„ha a rohamot sem a környezet, sem az alany nem veszi észre, törvényszerű, hogy senkinek sincs tudomása róla. Arra a kérdésre pedig, hogy ki piknoleptikus, ma alighanem így lehetne válaszolni: ki nem az, vagy nem volt az?” Mivel a tudatos élet ma már elképzelhetetlen álmok nélkül, az álmok fázisának megfelelő különös alvás (gyors alvás) fogalmát ki kell(ene) egészíteni tudatos sorrendben a különös ébrenlét állapotával.

Ehhez kapcsolja a filmet. Megállapítja, hogy a technikai véletlenek létrehozták a piknoleptikus roham szinkronbontó körülményeit, s amikor Méličs a felvevőgép motorjára bízza, hogy törje meg a filmre vett pillanatok tervszerű sorát, úgy jár el, mint az a gyerek, aki összefűzi a képsorokat, és ezzel kiiktatja az időtartam minden látható megszakadását, csak a filmnél olyan hosszú volt a „blank”, hogy gyökeresen módosult a valóság-effektus. Idézi Méličst: „Rátaláltam a helyettesítés trükkjére, az úgynevezett stoptrükkre, és két nappal később elkészítettem az első átváltozásokat, amelyekben férfiak nővé lettek”. Így a valóságból azt mutatja meg, ami az elmúlt valóság kieséseire reagál folyamatosan. A film, a mozi döntő szerepet játszik Virilio elméletében, a – tömeges – piknoleptikus élmény kialakulásában. Mint írja: a mozival kapcsolatban hosszú ideje beszéltek a hipnagógiáról, a nézőt ahhoz a gyerekhez hasonlították, aki a sötétben elalvási szertartását végzi, a vetítés alatt és hatására másmilyen állapotból érzékeli a világot. A film a vizuális érzékelő szerveink működésére rá-kényszerített illúzió, kezdettől fogva ingadozik a tartós fény keltette benyomások előállítása és a puszta elbűvölés között, amely kioltja a nézőből a tudatos észlelést és megakadályozza a szem természetes működését. Virilio ennek alátámasztására hivatkozik Abraham Wolf pszichológusra, aki szerint egy színfoltra irányuló tekintet nem tarthat sokkal tovább egy másodpercnél a hipnotikus extázis, vagy más hasonló patologikus állapot veszélye nélkül.

Az időkiesés - ami az idei filmszemlén krónikussá, kórossá vált - nemcsak az 56-os „roham” eredménye. Az emigráns író, Márai szenved az időkieséstől és a maga módján küzd ellene: az esze módszeresen átrendezi a piknolepszia esetenkénti kiküszöbölését. Ír, de az anyanyelvén, amit az idegen közegben nem értenek -, otthon viszont nem engedi megjelenni. Emigráns tudata megállt annál az időnél, amikor elhagyta hazáját – ahol azóta minden máskép van. A filmet jegyző Szalai-Dárday alkotópáros még a 70-es években a dokumentum-játékkal kísérelte meg a filmet a jelen valósághoz kötni. Művük valós személy élete utolsó éveit rekonstruálja, annak naplója alapján, (– aki néha kiesik a jelen időből, s a múltba réved.)
A játékfilm elrugaszkodhat a valóságtól, számunkra most az a fontos, hogy az alkotó fantáziája, ihlete, szemlélete mennyire szakad el attól. Az előzőhöz hasonló a belső emigráció esete: amikor egy 40 évig rejtegetett téma kerül felszínre (Töredék), egy akkori sikeres mű, a Prés folytatásaként. Az időből, valóságból kiesést nem fedi az alkotói magyarázat, hogy a témát aktuálisnak érzi. Másik eset azé a rendezőé, aki hosszú ideje nem csinált filmet, ez alatt évekig élt, dolgozott külföldön. Most visszatért 10 évvel ezelőtti filmje ihletőjéhez, Csáth Gézához, mintegy összefűzi a képsorokat, kiiktatva az időtartam megszakadását, elfedve a kiesést. Már a címével is erre utal az Ópium – fogyasztója kiesik a valós időből –, főszereplője elmebeteg nő, aki szeretné az agyát megoperáltatni, megszabadulni emlékező képességétől. (Virilio Hemingway esetét említi, aki olyan kezelést kapott, amely az emlékezetével együtt kitörölte az írói képességeit is. Egy hónap múlva öngyilkos lett.) A hét nyolcadik napja többszörösen is érinti az időkiesést: főszereplője, Hanna nemrég elhunyt férjével néha úgy beszélget, mintha egy térben lennének. Másik világba kerül akkor is, amikor elveszti otthonát. A film emlékeztet a rendező első játékfilmjére, a nagysikerű Sziget a szárazföldönre, de Elek Judit nem „remake-et” csinált, azt mutatja, hogy ma már nem lehet újra azt a filmet megcsinálni vagy folytatni. Ebből az aspektusból is értelmezhető a film címe: egy időintervallum képzeletbeli határa máshol húzódhat, mint a valóságos. A valós idő temporalitása és a megélt élmény tartama, emóciója miatt él(het) párhuzamos időkben Szendrőy Hanna a filmben. De a filmen kívül is élhet úgy a rendező.
A Dolina Bodor Ádám kisregénye alapján készült, amelyet még a Ceausescu rendszer idején írt, virágnyelven egy teokratikus államról (Az érsek látogatása). Kamondi Zoltán szürreális víziójának előképe: a „település-rendezés” során elárasztott falu vízből kiálló templomtornya, már megjelent jóval korábbi filmjében Most visszatérve egy másik erdélyi tájat talált háttérnek a témájához: a ma is túl-élő beidegződésekhez. Bár azóta ott már nem az érsek, hanem a szenátor látogatását várják, aki nem a kagylót, hanem a csigát szereti és vannak más változások – ahogy ezt egy 10 évvel korábbi, hasonló témájú román filmben láthattuk. Amilyen szuggesztív Kamondi utazása „Allegóriába”, olyan expresszív Iszka utazása „Reáliába”. Gózon Francisco jóvoltából, aki a pusztuló (poszt-szocialista, posztindusztriális) világról ad lesújtó képet. Bollók Csaba a „szemétből szedte ki” a guberáló gyereklányt 5 éve, s azóta írta a filmjét. Kár, hogy nem kamerával, ami azért így is fontos lett, mivel a hazai filmesek jó része Erdélyben a bukolikus tájat, az archaikus kultúrát, életmódot keresi, s látja. Hol idealizálva, hol azt mutatva, hogy az itt élők-mint egy rezervátumban - kiestek az időből.
Csakhogy mi is osztoztunk e rezervátumba zárt létben. Ha kissé más formában, de nálunk is Megáll(t) az idő – ahogy erre már akkor figyelmeztetett Gothár Péter és más film(es)ek, mint a Nincs idő, Idő van, Melodráma… A többség utólag, megkésve reagál az elmúlt 40-50 évre. Ami azzal jár, hogy míg – főleg a dokumentumfilm egyfelől görcsösen próbálja az emlékezet kiesést pótolni (56), addig nem látja, láttatja az elmúlt 10-15 év, a rendszerváltás történetét. Csak kevesen vannak – Almási Tamás, B. Révész László – akik már a 80-as évektől, a rendszer eróziója idején elkezdték dokumentálni a társadalmi-gazdasági folyamatokat, és kevesen is maradtak. Nem követi kamerával „az új földesurakat” Zolnay Pál, nem folytatja sors sorozatát a Videotonról Schiffer Pál. Egyik tanítványa, Török Ferenc „vette át” a kamerát, mikor pár éve Alig címmel a balatonaligai pártüdülőt mutatta be, az ott dolgozók emlékeinek, sorsának metszetét adva. A Schiffer Pál-díjat, amit ígéretes dokumentumfilmesnek ítélnek, idén Pigniczki Réka Hazatérése kapta, amit apja, egy 56-os forradalmár emlékére készített. A fődíjat a Balkán bajnok nyerte, Kincses Réka készítette apjáról, s az ő sorsán keresztül a román forradalomról. A személyes érintettség, ill. a hiánya némiképp magyarázza a fiatalok viszonyulását 56-hoz, de nem indokolja tartózkodásukat a rendszerváltástól. Ha a distanciára vagy évfordulós pályázatra, s a vele együtt járó pénzre várnak, azalatt elvész a téma. Alig lehetett látni „naprakész” filmet az idén, amit nem lehetett volna korábban is megcsinálni, kivéve Muhi Klára: Koreszmék és táborok, és Szalay Péter Mai módi című filmjét.
Az egyidejűség ill. annak hiánya főleg a tudományos ismeretterjesztő filmek problémája, mivel a mai témák, a nóvumok holnapra elavulnak. Amire lehet(ne) úgy reagálni, hogy még folyamatában bemutatni egy kutatást, felfedezést, találmányt, és lehet úgy is kiesni az időből, hogy a múltba meredünk, merevedünk, – de ez az előbbinél kockázatosabb. Mégis az utóbbi a „módi” nálunk: a 9 versenyfilm többsége ilyen volt; inkább ismeretterjesztő, mint tudományos. E kategóriában egy 56-os film vitte el a pálmát: Forró ősz a hidegháborúban - megkésettsége magyarázható a dokumentumok nehezen hozzáférhetőségével. Még így is „időszerűbb” a hortobágyi pásztor kalaposmester portréjánál, ami egy skanzen filmnek is beillene, ha olyan érdeklődésre számíthatna. Ha valaki csak ez(eke)t látja, az az érzése, hogy egy rezervátumba – jobb esetben műemlékparkba-tévedt, nem a tudomány területére. Így arról lehet sejtése, hogy Neumann János és a többiek ­akikkel utólag „büszkélkedünk” – miért külföldön értek el eredményeket. A megkésett reakciók helyett az új Neumann Jánosokkal kellene foglalkozni: Beöthy Balázzsal, aki az agyhullámok generálta belső képpel kísérletezik, vagy mint amivel Roska Tamás és kutató csoportja foglalkozik: új analóg számítógépes érzékelő rendszert fejleszt ki, ami másképp működik majd. Az elme alapú komputer után most az idegrendszer által inspirált jön, s ez már a jelen kultúrájára lesz döntő hatással - beleértve a fiatal filmeseket is.
Akik iránt a kísérletező szándékuk miatt oly nagy az érdeklődés. Ők nem 56-ot, hanem a 60-as, 70-es éveket idézték, filmstílusban, atmoszférában, „fílingben”: Határvidék, Vakáció. A macska szerepe…pedig a cseh újhullámos Chytilová Százszorszépekjére emlékeztet. Mintha azóta nem történt volna semmi, nem lett volna Bódy Gábor, Erdély Miklós, Jeles András, Tarr Béla. Igaz egyikük sem tanított a pesti főiskolán, csak a berlinin. Talán ezért is történhetett pár éve, hogy egy kezdő Kárhozatnak keresztelte egyik ujjgyakorlatát. Akkor csak a cím volt közös, most a témák. Az Együtt orosz testvérei a 15 évvel korábbi Apokalipszis gyermekeinek rokonai. Nem szólva a Holocaust „újraénekléséről” – mintha azóta nem történtek volna újabb népirtások, közvetlen közelben is – bár Nemes Jeles László Türelemje nem oratórium, csak szordínóban szól: egy beállításban alig mutat valamit a történelmi háttérből. A visszafogottság más filmekben is megfigyelhető volt: gyakran a képmezőt redukálva, a kamera résnyire nyitva, („filmszem lesütve”) csak utal a képen kívülre. Bár nem hatottak revelatív erővel – Sopsits Árpád korábbi kísérlete vagy talán a témák újrafelhasználása miatt –, de a minimalizmus így is ellentrendje lehet a „mindent megmutatni” nézetnek. E kategória díját az Álszent, Nicolaus Myslicki filmje nyerte: az aktuális téma korszerű feldolgozásáért. Nem kapott viszont díjat Nemes Gyula Fúga című experimentuma, Szirmai Márton Szalontüdője, Tóth Barnabás Egy szavazata, noha ezek is megfeleltek a nyertessel szemben támasztott követelményeknek. Az utóbbi kettőt a zsűri példaként említette arra, hogy hiteles képet nyújt a társadalmi rétegek közötti viszonyról, ill. a nagyjátékfilmes műfajok között is hiányzó politikai szatírát vitt filmre. Az értékelés azonban nem jelentett díjazást.

Hogy a piknoleptikus rohamok megszűnnek-e a (filmes) „gyerekkor” végére – ahogy Viriliónál olvasható -, az később derül ki. Bár az idei példák bizonyítják, hogy felnőttkorban is hathat a tudatra a jelenléthiány. Az ilyen felnőttkori tudatkiesés nem áll távol az – alkotói – invenciótól, azaz az egyéni tudatkiesésnek esetenként lehet pozitív szerepe. Ha a piknolepszia a különös alvás, az álmok fázisának felel meg, ki kell(ene) egészíteni a „különös” ébrenlét állapotával. A mozi fehér vászna, mint „tabula rasa” (tiszta lap), ahol nemcsak a külső és belső idő deszinkronizációs hatása érvényesülhet, de a valóság racionális vizsgálata is történhet.

 

Ópium – egy elmebeteg nő naplója (Szász János, 2007)
Ópium – egy elmebeteg nő naplója (Szász János, 2007)
44 KByte
A hét nyolcadik napja (Elek Judit, 2006)
A hét nyolcadik napja (Elek Judit, 2006)
41 KByte
Dolina (Az érsek látogatása) (Kamondi Zoltán, 2006)
Dolina (Az érsek látogatása) (Kamondi Zoltán, 2006)
58 KByte
Iszka utazása (Bollók Csaba, 2006)
Iszka utazása (Bollók Csaba, 2006)
37 KByte
Fúga (Nemes Gyula, 2006)
Fúga (Nemes Gyula, 2006)
33 KByte
Egy szavazat (Simonyi Balázs, Tóth Barnabás, 2006)
Egy szavazat (Simonyi Balázs, Tóth Barnabás, 2006)
52 KByte
Szalontüdő (Szirmai Márton, 2006)
Szalontüdő (Szirmai Márton, 2006)
49 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső