384 KByte


180 KByte

5. Régi idők focija (1973)

A Sándor Pál-rendezte Régi idők focija hogyan fejezte ki a térrel, a helyszínekkel azt a sajátos, nosztalgikus, ironikus némafilmes artisztikumot, ahogy Mándy világát megidézi? Mondjuk, itt van mindjárt a század eleji mosoda.

A mosoda történetesen a játékosságával. Műteremben kellett megépíteni, mert nagyon sok jelenet játszódott benne, de főleg azért, mert a sok kergetőzésre alkalmassá kellett tenni a teret. A kergetőzés a némafilmek, a burleszk egyik alapvető eleme. Emiatt is lett olyan játékos a film hangulata.

Hogyan dolgoztak, mi volt a módszerük?

Ez a forgatókönyv még nem volt kialakult, amikor a helyszíneket kerestünk. Tudtam Sándor Paliról, hogy menet közben is folyton improvizál, átalakítja a forgatókönyvet. Sok súrlódása volt emiatt elődeimmel, igyekeztem úgy dolgozni, hogy minden tervet megcsináltam, és Palival áment mondattam rájuk. Kikényszerítettem a végső megoldásokat, s így konfliktusmentes volt a munkánk. Nagyszerű improvizációi egy részét a kész tér is szülte.

Amikor először beszéltek, mit mondott, milyen stílusú filmet szeretne csinálni?

Egy Mándy-filmet. Az irodalom erősen meghatározta ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli magyar filmet, akár konzervatív, akár újhullámos rendezővel dolgoztam, rögtön tudtuk egy ilyen hívószó elhangzása után, hogy milyen stílusban, milyen látványban gondolkodunk. Sándor Pál benne élt Mándy világában. A mosodát először megpróbáltuk megtalálni külsőben. Maszek kis mosodákat találtunk régi pincékben, de egyik sem volt megfelelő terű. A külsők kifejezők voltak, végül a Dankó utcában találtam meg a legjobbat. Egy udvarból nyílt, ezt meg is építettük, így hoztuk össze a műterem-belsővel. Izgalmas volt a sok korabeli gépet beszerezni, azok működtek belül a mosodában.

A Centrál Kávéház nagyon jellegzetes helyszíne volt a Romvári látvány-tervezte filmeknek…

Hát igen, Budapest nagy adottság: csodálatos, mindent meg lehet benne találni, amit a századvégen, századelőn felépítettek itt: külsőket és belsőket egyaránt. A Centrál különböző átalakításokkal volt német söröző a Mephistóban, kávéház a Ki látott engem?-ben, amerikai bár a Josephine Bakerben, s itt a Régi idők focijában egyrészt az a helyszín, amikor megverik a Garast és biliárdozik, s itt táncolja Esztergályos Cili azt az emlékezetes tangót. A Centrál egyébként, létezésének mélypontján egy rettenetes játékterem is volt a kilencvenes években. Ma visszaállították régi szép formáját…

Felhasználtuk a lépcsőt és az alsó helyiségét is, de zömében a műteremben zsilipeltük össze aztán ezeket a különböző részeket.

És hol volt a futballpálya, ahol Minarik a film végén elszáll?

A Törekvés pálya – ez nagyon érdekes volt –, a Csabagyöngye a kőbányai szeméttelepen volt, a szegénységet jelképezte: városon kívül, a tribünnel, bódéval. Téglagyár volt a háttérben. Ezt a területet teljesen kiépítettük. Egy magasabb töltésre került a házikó, a Csabagyöngye öltözője. Egy furcsa, tényleg szegényes tribünt építettünk az egyik oldalra, hullott deszkákból: az egész foci rész itt játszódott.

Egyébként ezzel a filmmel az is megtörtént, hogy az egyik házat, a Mókus utcában, amit megtaláltunk helyszínnek, forgatás közben lebontották. Itt akkor jár Minarik, amikor sorban keresi a fiúkat a csapathoz. Nagyon gyorsan kellett másikat keresni. Szerencsére, a Lajos utcában találtunk egy hasonlóan megfelelő házat helyette.

És a többi külső?

A sportszövetség és a kocsma is egy nagy műteremben épült meg.

Aztán használtuk az Astoria külsejét, a forgóajtóval… a Nyugati pályaudvart… Ez érdekes munka volt. Ahhoz a jelenethez, amikor megérkeznek a focisták, nagyon komoly régiesítést kellett csinálni, részleteiben teljesen át kellett alakítani a pályaudvart.

És a mozi?

Magát mozit a Reviczky utcában találtuk meg, s az egész előcsarnokot Chaplin-képekkel dekoráltuk ki. Amikor bemutattam a helyszínt a többieknek, kinyitottam az egyik vasajtót. Lenézve az alattunk levő helyiségbe, alig akartam hinni a szememnek. Ez a négy méter mélység egy kazánházat rejtett, tele absztrakt festményekkel, s a fűtő éppen odalent festett. Hihetetlen szürreális kép volt ez, erről külön egy szép avantgárd etűdöt lehetett volna forgatni...

Festményszerűen terveztem meg a mozit, a külsejét és a belső terek dekorációját is, de ezek az anyagok elvesztek az idők folyamán. A mai munkákban pedig a számítógépes tervezésen, skicceken kívül ilyesmikre már sem szükség, sem idő.



180 KByte


128 KByte


224 KByte


204 KByte


204 KByte


264 KByte


252 KByte


144 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső