3. Egy szerelem három éjszakája (1967)

Talán a legszebb díszletfestményei a Révész Györggyel készített Ránki-musicalhez kötődnek. Hogyan, a filmkészítés melyik stádiumában születtek?

Az első Révész-filmem a Hogy állunk, fiatalember? volt. De ez, a Radnótinak emléket állító poétikus látomásfilm sokkal nagyobb vállalkozás volt annál. A jó irodalom nemcsak jól megírt forgatókönyv alapja, hanem hihetetlenül inspiratív lehet a filmben kollektívaként együtt dolgozó többi szakmára is. Nagyon szerettem Ránki zenéjét, Apollinaire-, Vas István verses szövegeit. Ezek az egész dallamban, csodálatos verses hangzóanyagként, színhangulatban éltek bennem. Végighallgattam a zeneszámokat, és megfestettem azokat az érzéseket, hangulatokat, amelyek átsuhantak rajtam. Festményeim aztán erősen hatottak nemcsak a díszlet kialakítására, hanem az operatőri munkára is, amely hidegségében, melegségében követte a dal inspirálta színhangulatot. A kávéház, a tornaterem, a balett terem, a vagon és a többi helyszín festményét mind, mind a dalokról neveztem el: Etikett, Ki mondhatná, hová lettek, A vagonban, a Háromkirályok, Minden jelben csak te vagy, Letéptem azt a hangaszálat. Kávéház. Hiába a tiszta szó…

Így kerestem aztán meg a Háromkirályok c. dal alapján a Pilisvörösvári murvabányát, azt a vakító fehér, kietlen tájat, ahol a három tehetséges bohóc (Gáspár, Menyhért, Boldizsár - Latinovits, Sinkovits, Darvas) előadta a Háromkirályok dalt, s ez ugyanolyan csodálatos, mint a film vége, mikor megérkeznek a villába, és nem tudnak megszólalni, nem tudják elregélni a fiú halálát. Hirtelen amnéziába esnek, elfelejtik, ki volt a költő.

A vagont műteremben építették fel?

Itt is nagyon fontos volt, hogy jól tudjunk a fényekkel operálni, felidézni azt a hangulatot, látásmódot, ahogy egy rab láthat a vagonból, összepasszírozva a társaival. Engem is vittek vagonban Oroszországban, a hadifogságom idején, sokszor a falhoz lapulva próbáltam az ablak magasságában lenni, hogy kilássak, vagy legalább levegőt kapjak.

Ilyen okokból épült a költő lakása is műteremben, de persze a külsője a VIII. kerületben volt, a Lósy Imre utca- köz félkörös tere, kétfelől ment be utca hozzá, ez egy nagyon jól elkapott terület volt. Az iskola külseje is más és más terület volt. A Duna utcában volt a külső része, ott volt a balett szuterénszerű ablakokkal, ahova a költő a kedveséért ment, a belső része a Jázmin utcai iskola pinceszerű helyiségében volt. Ezt a módszert zsilipelésnek hívják, amikor a külsőt és a belsőt össze kell a díszletben hozni, tehát az ajtókat, ablakokat, a járatokat úgy kell kialakítani, hogy az épített és a reális stimmeljen.

A Kávéház a Centrál, ugye?

A kávéház részben a Centrál, részben annak az elemeit fölhasználva műteremben építettük meg azt a részt, ahol a Planta tea-pamfletet éneklik a reklámokról. Ott telefonfülkéket építettünk, a kávéházi jelenet műteremben volt, a Centrál berendezésével, lámpáival, tárgyaival.

A festőműterem?

Külsőben Czóbel szentendrei műterme volt. Maga a műterem belsőben épült fel. Én annak idején szerettem volna több Czóbel-festményt szerezni, de nehéz volt. Egy Czóbel-tanítvány festett még nekünk, hogy legyen elég képünk, amit a Festő, Makláry fest a filmen.

Maga a villa is a műteremben készült, de föl tudtam használni hozzá a régi Duna szálló elbontásakor szerzett ajtókat. Gyönyörű tolóajtók voltak ezek, metszett üvegekkel, aztán a filmgyár raktárába kerültek, hogy mi lett a sorsuk, nem tudom. Azért is izgalmasak, mert már nem szecessziósak, hanem a modernség első darabjai. Hatalmas, mahagóni, vagy rózsafa borítású fából csinálták őket.

Bennem ezek a különös színhatások, tükröződések, villódzások élnek a legelevenebben a dalos, hangzó részletek mellett. De nem egységesen sikerült Révésznek ráérezni arra a különleges tündéri realizmusra, amely a film rétegeiben keveredik a világ brutalitásával. Hogy látja ezt a „látványteremtő” szemszögéből?

A film inkább csak részleteiben jó. Egészében nem adja azt a hangulatot, amit a zenei és a versszöveg sugall, nagyon erős volt ez a két réteg… Talán az absztrakció hiányzott.