A miskolci filmfesztivál a győri Mediawave kistestvére. Azzá teszi hangulata, légköre, a filmes és szabadidős programok hasonlósága – igaz, Miskolcon nincsenek koncertek, de hát ami késik... A két rendezvény közötti kapcsolatot Hartyándi Jenő személyesíti meg, aki az előzsűri munkájában is részt vett.
A miskolci fesztivál célközönsége a húszas-harmincas generáció, határok nélkül. A rendezők három programsort kínáltak: filmvetítéseket, szabadidős programokat és szakmai tanácskozást. Ez a filmünnep nem csak a játékfilmet tekinti filmnek; győri rokonához hasonlóan a miskolciak a dokumentumfilmeket, a kis- és rövidjátékfilmeket, valamint az animációs munkákat is versenyeztették. (A programról, a díjakról, a zsűriről: www.filmfestival-miskolc.hu ) A fesztivál még éppen nem úgynevezett „profi rendezvény”, az emberléptékű filmes rendezvények kedvelői határozottan jól érezhették magukat . E sorok írója számára a fesztivál jelképe Gáspár Zoli szervező, hátán kerékpárjával. A fesztivál szingapúri vendége hajnali fél kettőkor, kellemes Kossuth mozibeli beszélgetést követően kapott észbe, hogy szeretne részt venni az (akkor már előző) este 9-re meghirdetett borkóstoláson. Zoli már eléggé elfáradt, hiszen a fesztivál ötödik, utolsó előtti napját tudta maga mögött, de egyetlen percig nem habozott, nyakába vette a biciklijét, mert utána azzal ment haza, és fölkísérte a nem túl közeli borozóba a vendéget. "Miért nem hívtál neki egy taxit?" – volt a logikus kérdés. "Á, az olyan személytelen lett volna."
A hasonló rendezvények a fesztivál fogalmának újragondolására késztetnek. A fesztivál nem "hú, milyen fontos esemény, én is itt vagyok". A filmfesztiválon nem a szentséges film a legfontosabb, hanem az alkotók és a nézők. Naivitás volna azt gondolni, hogy a protokollárissá, elidegenedetté nemesült nagy fesztiválok is frissek és fiatalok voltak kezdetük kezdetén? Tévedés ne essék, Miskolcon a programokat gördülékenyen megszervezték, csakhogy a gondos tervezettség mellé ráadásképpen energikus, nyitott odafigyelést is tapasztalhattunk. A protokolláris események – a fesztiválnyitó és -záró, a sajtótájékoztatók – is azt mutatták, hogy a szervezők nagyon értik a dolgukat (az a felejthetetlen angoltolmács asszony!), mégsem tekintettek semmilyen szabályt kőbe vésettnek, és személyesen viszonyultak minden eseményhez. Madaras Péter programigazgató a díjak átadása idején úgy járkált föl-alá a Kossuth mozi dísztermében, mint a gondos apa (naiv a kép, de pontos), aki számos gyerekét gardírozza. A váratlanul fölmerült helyzeteket (ad hoc jellegű sajtótájékoztató megszervezése, tolmács kerítése a helyi lap számára, programváltozások végrehajtása és sorolhatnám, sok volna) Józsa Bernadette sajtófőnök és a már említett Gáspár Zoli és csapata nem nyögvenyelősen, jaj-már-megint-egy-macera-fásultsággal, hanem ez-a-helyzet-gyorsan-valami-megoldást-kíván hozzáállással fogadták, a megoldásaik mégsem tűntek esetlegesnek vagy szedett-vedettnek. Az első két év kemény iskola volt, nyugtázták szerényen a dicsérő szavakat. Az olasz filmesek a záró banketten fesztivál-születésnapi tortával hálálták meg a szervezőknek a gondoskodást, a kísérő tréfás versezet csípős megjegyzései mögé rejtve meghatottságukat.
Patetikusnak tűnhet, de a miskolci 3. CineFest Fiatal Filmesek Fesztiválja emberközeli, nyitott, oldott légkörével alighanem többet tett a város jó híréért, mint bármilyen városimázs-központ vagy hatásos politikai szónoklat. A rendezvényen otthon érezhették magukat a filmkedvelők, a turisták és a szakmabeliek egyaránt – ez is patetikusnak tűnhet, de mennyivel jobb a fesztiválmagány elidegenedett darvadozása helyett a barátságos légkör ... Az összejövetel hátteréül szolgáló belpolitikai csörtetésről jótékonyan meg lehetett feledkezni a vetítőteremben is, az egymás közti helyzetekben is. Mert nem fetisizálta ugyan senki a filmet, de azért alapjában véve mégiscsak a szentséges film uralta a vásznat is, a konferenciatermet is, ahogyan az ide látogatók számára is a jó film volt az összekötő.
Három éve kinek az ötlete volt a fesztivál? Hogyan szerveztétek: meghívtatok-e filmeket, vagy közzétettétek, hogy tessék, lehet nevezni?
A fesztivál alapötlete az enyém volt, a megvalósításhoz pedig társakra, sok drukkerre találtam. Miskolcon hosszú évekig volt filmfesztivál, televíziós és rövidfilm-seregszemle. A legutolsónak a szervezésében a 80-as évek elején én is részt vettem. Az elmúlt években az egykori szervezők – például György István – megpróbálták feléleszteni a hagyományt, ami sajnos nem sikerült. Nem sikerülhetett, mert akkor, amikor a Magyar Filmszemle még csak játékfilmszemle volt Pécsett, később Budapesten, a rövid- és dokumentumfilmek Miskolcon versenyeztek. Az újraélesztés időszakában a Magyar Filmszemlén már dokumentumfilmek és rövidjátékfilmek is szerepeltek, így a miskolci gyakorlatilag utánjátszás, még egyszer versenyeztetés lett volna. A televíziós produkciók Szegeden versenyeznek azóta. Azt gondoltam, akkor van esélyünk életképes fesztivált létrehozni, ha merőben új célt tűzünk ki. Az utóbbi időben több európai fesztiválon jártam, kis és nagy fesztiválokon, Berlinben tavaly, Locarnóban idén zsűritag is voltam. Tapasztalataim azt sugallták, hogy a fiatal alkotók megragadnak minden lehetőséget a világ minden táján, hogy alkotásaikat bemutassák, a versengés is fontos számukra. Persze az a lehetőség tűnt a legizgalmasabbnak, hogy egy-egy nagy tehetséget nálunk fedezhetünk föl. Az ötlet megvalósításához találtam néhány lelkes társat, akik a mai napig a stáb tagjai. A fesztivál szabályai a kezdetektől változatlanok, mert beváltak. A versenykiírás szerint 35 év alatti rendezők 3 évnél nem régebbi filmjükkel öt kategóriában nevezhetnek, nevezési díj nincs. A beküldött műveket előzsűrizéssel szűrjük, és kb. 70-80 film kerül a végleges versenyprogramba. Már az első fesztiválra száznál több nevezés érkezett, idén pedig kétszáznál is több. Nevezni interneten és hagyományos módon is lehet.
Milyen fórumokat használtatok és használtok a népszerűsítésre? Van-e keret a promócióra?
A fesztivál előzetes promóciója tulajdonképpen egyszerű, tapasztalataink szerint kellően hatékony: e-mail-ben megkeressük úgyszólván minden ország, de az biztos, hogy minden földrész filmes iskoláit, alkotóműhelyeit, ahol filmes képzés folyik. A fesztivál híre szerencsére önmagától is terjed, látjuk ezt a beérkezett filmek nemzetiségi megoszlásából. Már az első évben nagyon távoli országokból is érdeklődtek a fesztivál iránt. Érkeztek és érkeznek minden évben nevezések pl. az Egyesült Államokból, Kanadából, Brazíliából, Argentínából, Mexikóból, de Indiából vagy Japánból csakúgy, mint Ausztráliából vagy Oroszországból. A filmesek fontosnak érzik a fesztivált, amit az is jelez, hogy a legtöbb alkotó személyesen is ellátogat a fesztiválra, a világ legtávolabbi pontjairól is eljönnek hozzánk. Idén szingapúri és ausztrál vendégünk is volt. Örömmel mondom, hogy minden évben egyre többen leszünk, idén a fesztivál vendégei összesen 840 vendégéjszakát töltöttek a városban egy hét alatt. Főleg a nevezéseket igyekszünk ösztönözni. Idén a Magyar Filmszemle katalógusában, a Hungarian Film Guide-ban és saját előzetes kiadványunkon jelentettük meg a felhívásunkat. Igyekszünk más fesztiválokra is eljuttatni az anyagainkat, két éve működünk együtt lengyel és cseh partnerfesztiválokkal. Ez egyfelől azt jelenti, hogy hirdetjük egymás fesztiváljait a katalógusokban, másfelől pedig bemutatjuk egymás fesztiváljain az előző év díjnyertes filmjeit. A promóció a fesztivál költségvetésének része. Sajnos olyan pályázatok nincsenek egyelőre, amelyek az ilyen rendezvények előkészítését támogatnák
Hogyan épült föl a költségvetésetek az első fesztiválon, és hol tart most, a harmadik év után? Nőtt-e a pénzösszeg?
Minden évben nagyon pontosan meghatározzuk, mit szeretnénk, ehhez igyekszünk pályázatokon pénzt szerezni. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a rendezvény non-profit, tehát minden programja ingyenes. Aztán minden évben kiderül, mit sikerül elérni, és ahhoz alakítjuk a programot. Ez szerencsére minden évben, ha lassan is, de emelkedő összeg. Idén nettó 23 millió Ft-ból gazdálkodtunk. A vidéki új fesztiválok közül (Pécs, Székesfehérvár) mi voltunk az elsők, költségvetésünk azonban talán a legkisebb. Ennek dacára nem panaszkodunk, az eredményeink, szerénytelenség nélkül állíthatom, önmagukért beszélnek. Volnának ötleteink, hogyan lehetne továbbfejleszteni a fesztivált, ennek mindössze a pénzösszeg nagysága szab korlátokat.
Milyen nézőszámot hoztak a fesztiválok? Mekkora a fesztivál ismertsége Miskolcon és országszerte?
Ismertségünk, azt hiszem, jó, kül- és belföldön egyaránt. Ezt a nevezésekből tudjuk elsősorban megállapítani, de a helyieken kívül egyre többen jönnek filmet nézni Miskolcra. Idén olyan nagy érdeklődésre számot tartó konferenciát, valamint szakmai programokat is sikerült jól megszervezni, amelyekre az egész országból, sőt még külföldről is jöttek a nézők és az érdeklődők. Az első fesztiválnak kb. 5.000 nézője volt, tavaly 7000, az idén részben a két új helyszínnek is köszönhetően kb. 10.000 ember látogatott el a fesztivál különböző rendezvényeire.
Hogyan látod, hol tart most a fesztivál?
Az utat, amin haladunk, jónak tartom. Saját véleményem, amit sokan osztanak, akik mindhárom fesztiválon itt voltak, hogy az első a sok szorongás mellett is nagyon jól sikerült. Az idei talán mégis az eddigi legjobb volt a filmek, a kapcsolódó programok miatt. Úgy látjuk, az érdeklődés is egyre nagyobb. Sokat tanultunk az első két évben, most már gördülékenyebben mennek a dolgok, bár persze még van sok minden, amit fejleszteni lehet és kell is.
Úgy hallottam, a város önkormányzatának szándékában áll eladni a fesztivál patinás helyszínét, a Kossuth mozit.
A Kossuth mozi sorsa bizonytalan. Hallani arról, hogy az épület társtulajdonosa meg akarja venni. 3 éve már volt ilyen helyzet, a mostani vételi szándék elég komolynak tűnik. Hivatalosan még senki nem szólt, hogy mikor, hogyan valósulna meg maga az eladás. Egyébként ezek az eladási szándékok rendre a filmfesztivál előtt vagy után, így ősz tájt jelennek meg. Az elmúlt évekhez viszonyítva tulajdonképpen most picit jobb a helyzet, mert idén felavatták a Művészetek Házát. Két terme idén a fesztivál két helyszíneként szolgált – ha nem is tudja kiváltani a Kossuth mozit, de legalább van. A fesztivál megrendezéséhez azért van annyi helyszín, amelyből a jövőben válogathatunk, például a Művészetek Háza nagyterme, ami nem mozi ugyan, de alkalmas lehet fesztiválprogramok megrendezésére. Azért reménykedünk a Kossuth megmaradásában, hiszen az eladást még nem ütötték nyélbe.
Személyes szálak is fűznek Miskolchoz?
Sátoraljaújhelyen születtem, ám kétéves korom óta Miskolcon élek. A rokonságomban mozis is volt, gyerekként, a nyári szünetekben ismerkedtem meg a mozizással. A várost csak rövid időre hagytam el: abban a 3 évben nem éltem itt, amíg Sárospatakra jártam főiskolára, az egyetemet már levelezőn végeztem. A diplomát követően nem tanítani mentem, hanem a miskolci Béke moziba dolgozni mozi üzemvezető helyettesként, ahol csaknem 10 évet töltöttem. Ezt követően is a mozi területén, a régi mozivállalat központjában maradtam. A pályám során a ranglétra minden fokát megjártam: előbb a reklám- és propagandaosztályon voltam előadó, aztán csoportvezető, később műsorosztály vezető, majd igazgatói tanácsadó, végül a vállalat megszűnése előtt 1 évig igazgató is lettem. A céget is én számoltam föl mint felszámolóbiztos, de közben elnyertem pályázaton az akkor alakuló miskolci önkormányzati moziüzemeltető cég vezetését. Szóval mozival kapcsolatos volt mindvégig az életem. Az előbbieken kívül még számos dologban vettem részt, időnként új dolgokkal kísérleteztem. Úgy számolom, hatszor voltam eddig mozis témában különböző országokban ösztöndíjas, ezek során sok tapasztalatot szereztem. A fesztivál most a legnagyobb feladat számomra. Az említettekből talán kiderült, hogy a mozi mindennapi működtetése sem éppen egyszerű, nyugodt rutinfeladat. De mit tegyek, ezt szeretem csinálni.
(2006-10-28)
