Az Attraktor kiadó gondozásában új filmlexikon került a könyvpiacra. A fekete-fehér és színes képekkel illusztrált tetszetős külsejű kötet, mely két filmrajongó fiatalember munkája, a magyar hangosfilmgyártás első tizennégy évének tényanyagát gyűjti össze a teljesség igényével.
A magyar filmtörténet e sokáig elhallgatott korszakának alulértékelt filmjei a nyolcvanas évektől reneszánszukat élik: előbb a Filmarchívum mozijában, majd a TV csatornákon, később a videó- és újabban a DVD-piacon jelentek meg. Miközben lassan kihal az a generáció, mely fiatalkorát felidézni, nosztalgiából nézi ezeket a filmeket, szórakoztató filmgyártásunk örökzöldjei új híveket toboroznak. A lexikon szerkesztői is – lévén húszas éveikben járó fiatalemberek –, csak az elmúlt évtizedben találkoztak e filmekkel. Deák Tamásnak a kötet elé írt filmtörténeti tanulmányából, melyben a magyar hangosfilmgyártás 1945 előtti időszakát mint sikertörténetet mutatja be, úgy tűnik a szerzőket elsősorban a filmek profizmusa lelkesíti. „Olyan szakmai és művészi alap jött létre ebben az időszakban, melyre a későbbi kor – minden elhatárolódása ellenére – stabilan építkezett.”1- írja Deák, aki nagy filmismerettel, a kortárs szaksajtó alapos tanulmányozására támaszkodva ad komplex képet a korszakról. A főbb fejlődéstendenciák felvázolása mellett megvizsgálja a kultúrpolitika, a filmcenzúra, a filmkritika szerepének alakulását, a magyar sztárrendszert, a filmek és filmesek külföldi szereplését (a magyar filmexportot, a magyar filmesek exportját és a magyar filmek nemzetközi fesztiválokon elért sikereit), kitér a szűkös anyagi keretek bemutatására, összehasonlítva a gazdagabb német és a még gazdagabb amerikai filmgyártással. Foglalkozik a politika és a film kapcsolatával, a filmesek politikai szerepvállalásával, ennek korabeli sajtóvisszhangjával. A negyvenes évek eszmei áramlatait népszerűsítő, s a korszak filmgyártását kompromittáló néhány politikai propagandafilmmel szembeállítva pozitívan értékeli a negyvenes évek realizmus felé közelítő, s az 1945 előtti és a későbbi filmgyártás összekötő láncszemeinek tekinthető társadalomkritikus népi filmeket.
A lexikont a szerkesztőknek az a vágya hozta létre, hogy minél több információt gyűjtsenek össze az általuk nagyrabecsült korszak filmjeiről és e filmek készítőiről. Nem volt könnyű dolguk, mert több mint hatvan év telt el a korszak lezárulása óta, s a filmek alkotói közül már csak néhányan vannak az élők sorában. Az előző generáció elmulasztotta megkérdezni őket. Első filmlexikonunk, mely 1941-ben jelent meg még nem, a későbbiek már nem említik a közreműködők többségét. Mudrák József és Deák Tamás olyan lexikont képzelt el, amelyben nem működik az idő rostája, melybe mindenki belekerül, akinek filmes tevékenységéről tudomást szereztek, a rendezőtől a sörért szalajtott gyakornokig. Ebből az igyekezetből fakad a kötet egyik hibája, a sok „üres” szócikk, mely azon kívül, hogy az illető mely filmekben dolgozott, ami egyébként a Magyar Filmográfia2 névmutatójából is kiderül, nem tartalmaz információt. Szerencsére sokkal több azoknak a szócikkeknek a száma, melyek a szerkesztők évekig tartó kutatómunkájának köszönhetően eddig sehol nem közölt adatokat tartalmaznak, elfelejtett arcokat és életpályákat elevenítenek fel. Részletes szócikkek nyújtanak megkésett elismerést számos, a negyvenes években indult ígéretes tehetségnek, többek között Zsilley Margitnak, Gozmány Györgynek, Ilosvay Katalinnak, Baksa Soós Lászlónak, Borsovai Lengyel Lászlónak, Ottrubay Melindának, akiknek pályáját a háború derékba törte. A korabeli filmszaksajtó, a fennmaradt levéltári iratok mellett fontos forrásuk volt a korszak még élő tanúinak vagy azok hozzátartozóinak emlékezete. Az előszóban 83 személynek mondanak köszönetet, akikkel szerte a világban kapcsolatban álltak. Megkeresték többek között Szörényi Évát, Hidvéghy Valériát, Vay Ilust, Lázár Gidát, s még sikerült beszélniük az azóta elhunyt Gottesmann Ernővel, Makay Árpáddal, Gervay Maricával és Szép Ilonkával.
A filmes szakemberek és színészek mellett szerepelnek a kötetben a filmgyártás irányítói, a filmgyártással kapcsolatos intézmények (cenzúra, Kamara) és a korszakban működő mintegy 120 filmgyártó cég. De szócikket kapnak a színházi és filmes folyóiratok, a filmekhez ruhákat szállító divatszalonok, a filmben szereplő festmények alkotói, vagy például egy érdekesség, az Andrássy út 27. szám alatt működő, valószínűleg első magyar Filmbolt, mely filmes szakirodalmat, filmfotókat árusított. A szócikkek filmográfiai része csak az 1931 és 1944 között készült filmeket tartalmazza, de felsorolja az ebben az időszakban elkezdett, félbe maradt filmeket, sőt a megvalósulatlan filmterveket is. Nem találtam meg viszont a felsorolásban a Hunniában forgatott külföldi filmeket, noha ezek is jórészt magyar színészek és filmes szakemberek közreműködésével, s nem ritkán magyar gyártó cég bekapcsolódásával készültek. Ez azért kár, mert így a lexikon nem ad teljes képet filmeseink 1931 és 1944 közötti magyarországi tevékenységéről. Javaslom e hiány pótlását a következő, javított kiadásban. A szócikkek végén szerepelnek a filmesek írásai, valamint a róluk szóló művek. Mellékletben olvasható az anyaggyűjtés során felhasznált irodalom jegyzéke. A kötet elején a filmcímváltozatok felsorolásával kiegészített filmográfia, a kötet végén két érdekes melléklet található: a származásuk miatt 1944-ben a Színház- és Filmművészeti Kamarából kizárt, valamint a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete és a Magyar Filmalkalmazottak Szabad Szakszervezete által 1945/46-ban eltiltott és megfeddésben részesült filmszínészek és filmes szakemberek listája.
Említést érdemel a kötet képanyaga, mely részben az Attraktor kiadó archívumából, részben korabeli lapokból és segítőkész magángyűjteményekből származik. Számos elfelejtett arc jelenik meg a szócikkek mellett fekete-fehér korabeli fotográfiákon, felidézve azt, akiről a sorok szólnak. A filmgyártásba bekapcsolódó cégek szócikkei mellett időnként a cég emblémája is látható. A kötet végén függelékben néhány képes hetilap borítója a korszak legnagyobb férfi és női sztárjaival és 41 színes filmplakát található. Kuriózum és a korabeli magyar filmgyártás nemzetközi térhódítását jelzi, hogy a plakátok egy része a bulgáriai premierhez készült, cirill betűkkel, bolgár nyelven.
A néhány oldalnyi Pótlás, mely a tördelés és a megjelenés közötti időben gyűlt össze, arra utal, hogy a kötet szerkesztői nem hagyták abba a kutatómunkát. A kiadó is azt szeretné, ha „rendszeresen megújuló/tökéletesedő forrásmunka” válna a kötetből. Második, javított kiadást ígér utószavában, s egyben kéri az olvasókat, amennyiben rendelkeznek „információval, adattal, hírrel, netán képpel, fotóval, újságkivágással, plakáttal”, osszák meg velük.
Mint a kötet egyik első olvasója, élnék ezzel a lehetőséggel, s szeretném felhívni a szerkesztők figyelmét, hogy még köztünk van és pótolni tudná a hiányzó életrajzi adatait, fényképét a korszak egyik legnagyobb gyermeksztárja, Ádám Klári, a Havi 200 fix női főszereplője, Bársony Erzsi, s Szepes Mária, aki annak idején Orsy Mária néven forgatókönyvíróként tevékenykedett. Cserna Brigitta életrajzi adatait Budapesten élő férjétől, Dudás Lászlóét pedig amatőrfilmesek révén talán meg lehetne szerezni. Bartos Gyula a Nemzeti Színház örökös tagja volt, így életrajzi adatai megtalálhatók a magyar életrajzi és színházi lexikonokban. S íme néhány, a kötetből hiányzó adat: Lehel Mária 1998. február 11-én Teveragnóban halt meg. Gottesmann Ernő 2004. december 20-án hunyt el Budapesten.
A véletlen úgy hozta, hogy néhány hete megismerkedtem Bob Kosterrel, Henry Koster német származású amerikai rendező és Király Kató magyar színésznő fiával, aki a kötet következő, javított kiadása számára elküldte édesanyja fényképét és életrajzát:
Király Kató (Budapest, 1914. ápr. 8. – Los Angeles, USA, 1997) színésznő. Szülei: Király Ernő színész, Solti Hermin színésznő. Fia: Bob Koster producer – Érettségi után a Színművészeti Akadémiára került, ahol Ódry Árpád tanítványa volt. Kezdetben a Hunniában statisztált, majd 1934-ben szerepet kapott a Helyet az öregeknek című, magyar és német verzióban készült, Gaál Béla filmben. A Universal magyarországi képviselője, Joe Pasternak is felfigyelt rá, próbafelvételt készített vele, melyet kiküldött Hollywoodba, ahol szerződést ígértek neki. 1934-ben feleségül ment Herman Kosterlitzhez, a Budapesten Gaál Franciska főszereplésével készült Kismama és Péter című filmek rendezőjéhez, aki később Henry Koster néven lett ismert Amerikában. 1935-ben elhagyta Magyarországot. Előbb Bécsbe, majd 1936-ban az Egyesült Államokba ment. Itt a Universal korábbi ígérete ellenére sem kapott filmszerepet. 1941-ben elvált Henry Kostertől. A második világháború idején fellépett a „Hollywood Canteen” nevű színház hadba induló katonák részére rendezett szórakoztató műsoraiban. A háború után évekig reklámfotósként dolgozott. 1948-ban megtanult gyors- és gépírni majd beállt Laura Wilck irodalmi ügynökségéhez. Előbb Wilk asszisztense volt, később partnere, majd Wilk nyugdíjbavonulása után, az ötvenes évek elején, az ügynökség vezetője lett. 1954-ben hozzáment Ronn Marvinhoz. 1960 és 1973 között Locarnóban, 1973-tól élete végéin Los Angelesben élt.
A lexikonszerkesztők évekig búvárkodtak a könyvtárakban, levéltárakban, megkérdeztek mindenkit, aki tudomásuk szerint bármiféle információval rendelkezhetett a korszakról. Összegyűjtött ismeretanyaguk a korszak élő tanúinak nagyrabecsülését is kivívta. „Gratuláció és elismerés illeti Mudrák Józsefet az ő értékes kutató munkáját. Szinte hihetetlen, hogy tudta kiásni a múlt idők háborús romjaiból a magyar film gyártástörténetének egy fontos korszakát, ami nagy lendülettel indult a harmincas években, és befejeződött Budapest ostromával 1944-ben.” – olvashatjuk a fülszövegben Hidvéghy Valéria sorait. Csatlakozom a dicsérő szavakhoz, én is gratulálok a kiadónak és a szerkesztőknek a szép és a korszak iránt érdeklődők számára hasznos kötethez. Remélem, folytatják a munkájukat, és még sok információt sikerül összegyűjteniük és megmenteniük az utókor számára.
Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931-1944. Máriabesnyő – Gödöllő, 2006. Attraktor, 384 p.
(2006-07-17)
1 Deák Tamás: A magyar hangos játékfilmek fejlődése, 1931-1944. In: Mudrák József – Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon 1931- 1944. 10. p.
2 Magyar Filmográfia. Játékfilmek. Hungarian Feature Films 1931-1998. Budapest, 1999. Magyar Filmintézet. 1276 p.