A világ könyvpiaca újabb értékes értelmező szöveggel gazdagodott. A spektrális test kézbe- és szemrevaló könyv Szabó István filmes alkotásairól. Dragon Zoltán új ismerethalmaz-apertúráján át láttatja a híres magyar rendező filmjeiben az emberi testek ismétlésbe irányuló történeteit és a mögöttük rejlő sorsépítő arcokat és neveket. A szerző Szabó munkásságának kiváló ismerője, a témáról írt magyar és angol nyelvű tanulmányai könyvének méltó előzményei. A Filmkultúrában megjelent Kérdező szöveg-film, a Mit ér a karmester zenekar nélkül?, majd a Marx József: Szabó István – Filmek és Sorso” könyvrecenzió, továbbá a Metropolisban publikált „Fölragyog tisztán benső napom”: a spektrális test feltűnése Szabó István Mephistójában, és Kép, funkció, struktúra: a nő Szabó István filmjeiben, valamint a Filmtettben megjelent Testek és filmek: Hisztéria és szexualitás Szabó István filmjeiben című kritikák és tanulmányok voltak A spektrális test előfutárai.
A fantom kriptogén, rejtélyeken alapuló paradigmája Dragon könyvének kiindulópontja. A szerző kreatívan merít Nicolas Abraham és Maria Torok fantom-elméletéből (10-16 old.), ugyanakkor Szabó vizuális szövegeire applikált - vagy inkább „laminált” (15. old.) - látásmódja és következtetései Szondi Lipót mélylélektani sorsanalízis elméletéhez állnak közel. A könyv kísértet-gépezete egy rejtett (filmes)világ mögé néz: rámutat a szokványosan láttatott szokatlan helyzetekre, karakterekre és nevekre, majd módszeresen értelmes és érthető kapcsolatot teremt az ismertebb diegetikus valóság és a felszín alatt megbúvó kimondhatatlan traumák topológiája között. A fantom monstratív, előremutató eszközével az olvasó jobban látja/láthatja a filmbeli családok, egyének tudattalanjában fészkelő, nemzedékeken át elmondatlan, a teljes láthatatlanságig elfojtott titkok vizuálisan végigkísért ismétlési kényszerét. A filmbeli szereplők nevének kriptonimikus létére és pszeudonim voltára mint a testek verbális kivetülésére, külön figyelmeztet a könyv (16-18. old.). A név a test előszobája, metonimikusan újraszületik filmről filmre, hogy végül - az olvasó olvasatában - a klasszikus szerzői elmélet(ek) spektrumán keresztül rámutasson a rendező/szerző nevére. Őspéldaként Dragon a Hanussen (1989) film főszereplőjének nevét hozza, aki Schneider-ként (Schneider = S/szabó) születik, de kénytelen Hanussenné válni, identitást váltani és élni/meghalni ennek következményeivel; azzá a Hanussenné, akit Klaus Maria Brandauer alakít, aki korábban Redl ezredest a Redl ezredesben (1984) és Mephistót azaz Heinz Höfgent, illetve Hendrik Höfgent testesítette meg a Mephistóban (1989). Szabó filmjei a testté vált név és a névvé vált test narratívái, amelyek a diegézis és az elmondhatatlan töréspontján találkoznak, ott ahol a film egy különleges, fantomogén testet ölt (19-22. old.). Ez nem fantomkép, nem is csak egy szokványos szereplő teste, hanem a kettő ötvözete, egy olyan alakzat, amely vizuálisan kódolja a rejtélyt, miközben léte alig lokalizálható az adott film narratív világában. A spektrális test archeológiájához hozzátartozik a Szabó filmek intertextuális ismerete, vizuális összefüggés-retorikája. A könyv szerzője ezt a látható emberi entitást és a mellérendelt rejtett történet(ek) szimbolikusan egybekódolt esszenciáját spektrális testnek nevezi. Dragon könyve nem kevesebbet állít, mint hogy létezik egy titok, a Szabó-titok, ami egyik filmből a másikba vándorol, testet (vagy arcot) vált és helyenként elárulja magát. Ezeket a helyeket találja meg és könyveli el Dragon Zoltán.
Témáját tekintve igen aktuális megközelítéssel nézünk szembe, ez az intellektuálisan pikáns monográfia nem véletlenül a neves Cambridge Scholars Press angol nyelven megjelent kiadványa. Bevezetése jól használható könyv-térkép, az angolszász publikációs habitusnak megfelelően precíz kontextusba helyezi az olvasót: a könyv bibliográfiája impozáns, jegyzetapparátusa segítőkész, olvasóbarát és élvezetes. A kötet négy fejezete köré strukturált gondolatmenet külön tárgyalja az Apa (25-39. old.) című 1966-os alkotást, majd időbeli sorrendben az 1970-es Szerelmesfilmet (40-52. old.) és az 1980-as Mephistót (53-71. old.), majd végül a szintetizáló nagy művet, az 1999-ben készült Napfény ízét (72-88. old.) veszi elő a negyedik fejezetben. Ezek a művek alkotják azt a fokális testként működő szereplőkört, amely meghatározza Szabó spektrális testjeinek mivoltát. A fent említett filmek külön fejezetben jelennek meg A spektrális test guttenbergi dimenziójában, mégis egy érdekfeszítő összerakós játék alkotóelemeiként tárulnak elénk - ahol természetesen a többi Szabó alkotás, mint a Tűzoltó utca 25, Budapesti mesék, Redl ezredes, Bizalom, Hanussen, Találkozás Vénusszal, Édes Emma, Drága Böbe, Álmodozások kora is a magyarázat szerves része.
A könyv argumentuma világos, az olvasó egy jól átgondolt interdiszciplináris vállalkozás szerencsés tanúja. Nagyon sok kortárs kritikai vizsgálódással ellentétben ez a szöveg nem tobzódik fölöslegesen az újkori tudományos fogalmak egyre sűrűsödő őserdejében, hanem a kanonizált és a kevésbé ismert kortárs pszichoanalitikus területeket, a releváns filmelméleteket és az identitás témakörével összefüggő kérdéseket elmés játékba szervezi az Apa, a Szerelmesfilm, a Mephisto és a Napfény íze családi történetei köré.
Elegáns gondolatmenetbe font, imponáló színvonalon strukturált kötet a Cambridge Scholars Press e többrétűen magyar relevanciájú kiadványa. hogy Az igényes (filmes) könyvpiacon kétségtelenül előnyt jelent az angol nyelvű publikáció, viszont kérdés, hogy mikor olvashatjuk ezt a könyvet magyarul. Az angol kiadás után élénk érdeklődéssel várom Dragon Zoltán rendkívül értékes munkájának magyar változatát.
Dragon Zoltán: The Spectral Body: Aspects of the Cinematic Oeuvre of István Szabó (A spektrális test: Szabó István filmvilága). Cambridge Scholars Press, Newcastle, 2006, 100. old. http://www.CambridgeScholarsPress.com/ ISBN: 1904303757
