Sági Krisztina A képember
Beszélgetés Szatmári Péter operatőrrel
Fliegauf Benedek: Dealer, 2004
Fliegauf Benedek: Dealer, 2004
200 KByte

Újító operatőr, akinek élete nagy szerelme a film. Nagyon nyugodt, különös ember. A látvány volt az, ami mindig is megragadta a figyelmét, mostanában azonban azt a filmet szereti, aminél eszébe se jut, hogy hogyan csinálták. Nem filmet néz, hanem lát dolgokat, amelyek hitelesek. Nemzetközi és hazai díjakkal ismerték el munkáit, többek között 2004-ben a Dealer című filmért megkapta az Aranyszem Fesztivál operatőr díját a játékfilmes kategóriában, 2005-ben pedig az 1984 című tv-filmért.



Nagyon elfoglalt ember vagy. Most éppen egy kis szünetet tartasz. Mivel töltöd ezeket a „„pihenő napokat"?

Most fejeztem be az ATV arculatátalakulási folyamaátának az operatőri részét. Tizenkét műsoruknak teljesen új díszletet építettek. Ezeket kellett bevilágítanom, a kamerahelyeket rögzíteni. Ennek az utózöngéje még ma is tart.

Eközben néhány film utómunkálataiban is részt vettél, amelyek a Filmszemlére készültek.

Csak egy szerepel a Filmszemlén. Sopsits Árpáddal csináltam Forgás címmel. Ennek a fényelésén dolgozom az elkövetkező napokban.

Miről szól?

Három teljesen független történetről, amelyek párhuzamosan zajlanak. Mindig egy-egy jelenet jelenik meg , úgy, hogy folyamatosan követik egymást a cselekmények . Az első egy egész életet ölel fel, a második maximum egy félévet, a harmadik viszont az alatt az idő alatt zajlik le, amennyi ideig a film is tart. Mindez párhuzamosan vágva. Érdekes kísérlet.

Milyen vizuális élmény hatására lettél operatőr?

Gimnazista koromban egy olyan filmklubba jártam, ahol azokat a magyar filmeket is vetítették, amelyekre a nézők nem igazán voltak kíváncsiak. Az egyik ilyen vetítés alkalmával láttam az Amerikai Cigaretta című filmet . Dömölky János rendezte és Koltai Lajos volt az operatőr. Miután végignéztem, a végén egészen másképp álltam fel a székből, mint ahogy egyébként szoktam. Elgondolkoztam azon, hogy miért hatott ez rám máshogy , mint ahogy a többi film szokott. Aztán rájöttem: olyan képeket láttam, amilyeneket addig még soha. Eltaláltak engem. Határozottan emlékszem a képek hangulatára még most is. Mindegyik olyan meleg, barátságos volt. Színvilágát a vörösek, barnák és az óarany jellemezték. Szinte semmi hideg szín nem volt a filmben. Ez az élmény átalakította a jövőmről alkotott elképzelésemet. Addig ugyanis ornitológus akartam lenni. Soproni lévén kijárhattunk a Fertő-tóra. A madarakat figyeltük a barátaimmal. Lefotóztuk, lefilmeztük őket, kizárólag megfigyelési célzattal. Egy idő után azonban a madarakat elhagytam és kísérleti meg dramatikus filmeket kezdtem csinálni.

Érettségi után a Magyar Televízióban dolgoztál. Mit köszönhetsz ennek a néhány évnek?

Leérettségiztem, és semmi más gondolatom nem volt, csak az, hogy filmes legyek. Budapestre jöttem és segédoperatőrként kezdtem dolgozni a televíziónál. Szerencsém volt –- a játékfilmes karrierem szempontjából –-, mert egy olyan csapatba kerültem, akik a Mafilmmel koprodukcióban tv-filmeket készítettek, így nem volt kérdés, hogy milyen irányba induljak. Először persze fűző ember voltam, akinek az volt a feladata, hogy befűzze a kazettába a filmet. Egy idő után aztán már feltehettem az állványra a kamerát. Így haladtam előre, a végén már élességet is húztam. Három évig dolgoztam a tévénél. Ezután felvételiztem a főiskolára, és szerencsémre fel is vettek.

Milyen döntő élményeid voltak a főiskolán?

Sok embert megismertem, akiket most is tisztelek és becsülök, emberileg is. Nem sorolom fel őket, mert senkit nem szeretnék azzal megsérteni, hogy kihagyom a felsorolásból. A főiskolán rengeteg filmet kellett megnézni, rosszakat is meg jókat. Ha egy meghatározót mindenképpen meg kell említenem, az Tarkovszkij Andrej Rubljov című filmje volt. Van egy fantasztikus jelenete, ami olyan hatással volt rám, hogy úgy gondoltam, ha nem leszek operatőr –- mert valami miatt nem sikerül –-, harangöntő leszek. Bergman filmjeit is szerettem, akinek az operatőre, Nykvist is fontos volt számomra, mert úgy fényképezett, ahogy én is tettem volna, ha tudok. Inkább ez az európai vonal hatott rám.

Sok Tímár Péter- filmben dolgoztál. A Csapd le cCsacsi, a Csinibaba, a Zimmer Feri, a Vakv Vagányok, a 6:3 hordozza a kézjegyedet. Ezeknek igen különös képi világuka van. Hol statikus kamerával találkozhatunk, mint például a 6:3-ban, hol pedig imbolygó kamerával, mint a Zimmer Feriben. Minden egyes filmben más -más a kompozíció, a kamera mozgása.

Tímár Péterrel reklámfilmeket, és játékfilmeket is forgattam. Neki köszönhetem, hogy elkezdtem játékfilmezni. Még főiskolás voltam, éppen befejeztem a másodévet, amikor megcsináltuk a Csapd le Csacsit. Rendkívül rövid idő alatt, nagyon kis költségvetéssel. Borzasztóan sokat tanultam belőle és imádtam csinálni. Azon kevés filmjeim közé tartozik, amiket a mai napig szeretek. A kedvenceim a földalatti munkásőrös jelenetek, ezeket tudtam képileg úgy ahogy kézben tartani, mert a többi helyszínen az időjárásé volt az első és az utolsó szó. Lámpák híján, tükrökkel világítottam, már amikor sütött a nap.

Hogyan találtátok ki a 6:3 statikus kameraállásait?

Ez egy átgondolt koncepció volt, de nem igazán művészi szempontból. A terepszemlék során alakult ki. A 6:3 kosztümös film, hiába játszódik csak negyven évvel ezelőtt. Budapest elég sokat változott az ötvenes évek óta, a pénz meg kevés volt ahhoz, hogy városrészeket alakítsunk át és zárjunk le, ezért csak akkora díszletrészeket tudtunk berendezni, amekkorát az adott optika látott. Arra nem volt mód, hogy egy picit jobbra vagy balra forduljak. Forgatáskor a színész úgy játszott, mint a színpadon, ha kicsit odébb állt meg a jelénél, bizony lemaradt a képről. Mindezekkel együtt szerintem érdekes hatása lett. Egyébként kétszer megmozdul a kamera a filmben, de nem árulom el, hogy hol.

1997 a Csinibaba-kultusz éve volt. Ez a film hozta meg számodra a hírnevet.

Ez nagy szerelem. Hihetetlen, hogy mennyire szerettük csinálni. Annyi idős voltam, mint a szereplők, akik a filmben játszanak, és remekül megértettük egymást. Nagy barátságok szöővődtek, meg rövidebb-hosszabb kapcsolatok. Mindenki szívvel, lélekkel csinálta, pedig nem volt könnyű. A Csinibaba nyári film, s ez azért érdekes, mert októberben és novemberben forgattuk, így itt még az is befolyásolta a képet, hogy hol van olyan fa, amelyen még zöld a levél. De hát akkor kapta meg a pénzt a produkció, akkor lehetett elindulni, a szerződésben pedig az állt, hogy a Filmszemlén be kell mutatni, tehát nem lehetett tovább tolni pár hónappal vagy áttenni tavaszra. Szerencsére a vásznonról ezek a nehézségek nem látszottak, és a közönség legalább annyira szerette a filmet, mint mi.

A Csinibaba mindenképp különlegesség, többek közt a stoptrükkök alkalmazása miatt. Ki találta ki?

Tímár Péter az Egészséges Erotika című filmjében már alkalmaztott hasonlót, csak ott nem ebben a formában, ott a jelenetek bizonyos részeit vette fel visszafelé. A Csinibabánál meg azt találta ki, hogy a kamera sebessége legyen a normális fele vagy éppen kétszer olyan gyors.. Ezzel érdekes helyzetbe hozta a színészeket. Érzelmeket kellett kifejezni kétszer olyan gyorsan, vagy fele olyan lassan. Eleinte a színészek is bizonytalanok voltak, hogyan működik majd a dolog. Szerelmet vallani valakinek lassan vagy háromszor olyan gyorsan, bizony nem könnyű feladat. Aztán amikor megnéztük a vetítőben, mindenki megnyugodott. Fantasztikus élmény volt. Le a kalappal a szereplők előtt!

Mit gondolsz, Tímár Péter annak idején miért téged választott?

Nem tudom. Talán azért, mert Kardos Sándor operatőr, aki állandó kollégája volt, nem ért rá. Volt egy közös ismerősünk, az egyik rendezőpárom a főiskolán, ő ajánlhatott. Aztán Péter nagy bizalmat tanúsított felém. Amíg jelen pillanatban úgy folyik egy forgatás, hogy a rendező egy monitor előtt ül és nézi, mit csinál az operatőr, addig Péter nem így tesz. Legalábbis velem nem így tett. Első két nap még gyakran átnézett a kamerán, aztán megnézte a vetítőben a képeket és mondta, hogy jó, akkor csináld. Ezután, amikor együtt dolgoztunk, egyetlen egyszer sem jött oda hozzám, hogy ellenőrizzen. Akkor elfogadott engem, és évek hosszú során át ez így ment. Miért van így? Nem csak azért, mert megbízik bennem, hanem mert saját maga vágja a filmjeit. Általában a rendezők felkérnek egy vágót, aki úgymond szűz szem, és sokkal kritikusabban tud bizonyos dolgokat megítélni, mint a rendező, aki ott van a felvételnél .Szerintem azért sem akar a forgatáson belenézni a kamerába, hogy majd később a vágásnál elfogulatlanul döntsön.Péterrel már nem dolgozunk együtt. Az utolsó film, amit együtt csináltunk, a Vakvagányok volt.

Azt hittem, hogy ti egy állandó rendező-operatőr párost alkottok.

Nem. Amikor a Vakvagányokat csináltuk, már úgy gondoltam, hogy elfáradt ez a kapcsolat. Szerintem ő is érezte, hogy a következő munkánk nem közös lesz. Nem tudtunk egymásnak semmi újat mutatni, nem inspiráltuk egymást. Anélkül meg nehezen megy. Ezt biztos ő is így gondolta, mert azóta sem hívott fel azzal: gyere Szatyor, van egy új forgatókönyv és ugorjunk neki. Ezt nem tette meg, és azt mondom, szerencsére, mert így nem kellett neki azt mondanom, hogy Nne haragudj Péter, de nem. Sajnálom, hogy így alakult. Én miatta, pontosabban általa lettem játékfilmes operatőr.

Fliegauf Benedekkel a Torzók című film forgatásán találkoztál. Ennek a képi világa is nagyon érdekes, sötét tónusú, túlvilági időtlenség, szürkés-kék éjszakai fények jellemzik. Operatőrként mélyen átélted a szenvedést.

Az, hogy a Torzók olyan film lett, mint amilyen, nem volt annyira tudatos, mint amennyire ösztönös. Akkor úgy éreztem, hogy olyanra kell megcsinálni. Nagyon szeretem ezt a filmet is. Miért? Mert ez volt az első játékfilmem, ami nem arról szólt, hogy most nevettessük meg az embereket. Komoly drámai történet. Sopsits Árpád, aki az önéletrajzi ihletésű filmet rendezte, nagyon közeli barátom. Nemcsak szakmailag ismerjük jól egymást, emberileg is. Nagyon mélyen érintett, ahogy a forgatáson újból átéli életének azt a nehéz időszakát. Segíteni kellett neki, hogy túljusson ezeken a traumákon. A film forgatása alatt végig érezni lehetett azt a feszültséget, ami folyamatosan dolgozott benne. Sokszor nem csak a képekért, de a jó hangulat megőrzéséért is én voltam a felelős. Balanszíroznom kellett a rendező és a stáb tagjai között. Érdemes volt, a film jó lett, és én rengeteget tanultam belőle. Árpádtól is.

Nyomasztó film, mint a Dealer is. Hogyan tudod lelkileg kondicionálni magad, megteremteni az egyensúlyt?

Nem biztos, hogy tudom. Pontosabban ez megint nem tudatosan történik, de az biztos, hogy nagyon átélem azokat a drámai helyzeteket, amelyeket az én szememen keresztül láthat aztán mindenki. Ha nem így lenne, nem lenne hiteles. Egy-egy ilyen jelenet végén úgy érzem, hogy magam is megszabadultam valamitől, ami addig nyomasztott, vagy feszültséget keltett bennem. Igazából egy alkotásnak nem csak a befogadón kell segítenie, hanem az alkotón is.

Kinek az ötlete volt a körfarhtok alkalmazása?

Fliegauf Benedek mondta, hogy próbáljuk meg, milyen, amikor folyamatosan mozog a kamera. Csináltam korábban egy filmet, amelyben folyamatosan mozgott a kamera, csak éppen ad hoc jelleggel. Megmondom őszintén, annak semmilyen különösebb értelme nem volt. Az, hogy megmozdítjuk a teret, érdekes vizuális hatás, viszont semmilyen jelentéssel nem bír, ha nincs valami fontos funkciója. A Dealerben viszont Benedek arra gondolt, hogy minden történetnek, ami egy jeleneten belül lezajlik, van eleje, közepe, vége, és egy teljes egészet alkot, és mindent megtudunk benne valakikről, az életéről. Ugyanakkor kifejezhetjük a kilátástalanságát, a reménytelenségét. A kör itt a megváltoztathatatlanság szimbóluma.
Szeretem Benedeknek az előtte készült filmjét, a Beszélő Fejeket. Az szinte csak arcközelikből álló jelenetek sorozata. Eredetileg ennél a filmnél is felmerült, hogy csak közeliket és kézi kamerát használjunk. Számomra azonban fontos, hogy kiderüljön ezekről az emberekről, hol élnek, merre járnak. A jelenet hatása és üzenete szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy aegy kórházi szobában, vagy valahol egy hatalmas mező közepén játszódik. Sokat elmesél arról az emberről, aki a történet, a jelenet szereplője. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy mindenféleképpen mutassuk meg valahogy a teret. A körfahrt-nál erre kevés alkalmasabb eszköz létezik.

Miért olyan lassúak a farhtok?

Technikai oka is van a lassúságnak. Minden egyes esetben egy teljes kört szerettünk volna leírni, és mivel ezek hosszú jelenetek, 8-10 percesek, akár még hosszabbak is, ilyen lassan kellett haladni, hogy pont körbeérjünk. Ez az egyik ok. A másik nem technikai, hanem dramaturgiai kérdés. Történetesen, hogy ennek a lassúságnak van egy hipnotikus beszippantó ereje. Ahogy a film zenéje, ez a monoton mozgás is ugyanúgy belehúz téged a történetbe és fogva tart a film végéig.

A színdramaturgiának fontos szerepet szántatok. Hideg kék és fekete színek uralkodnak. Monokróm miliőt teremtettél. Miért?

Ez nagyon egyszerű. Általában az ún. kábítószeres filmekben azokat a jeleneteket, amikor az ember más hatások alá kerül, sokkal színesebbé, harsányabbá, erőszakosabbá szokták tenni. Én úgy gondoltam, hogy csak azért se. Nem szerettem volna a pozitív oldalát megmutatni annak a világnak, még csak érzetben sem.

HD kamerát használtatok. Mi az előnye?

Elsősorban a költségvetési tényező. De ennél még fontosabb, hogy, ezeket a jeleneteket nagy százalékban, vágás nélkül, egyben szerettük volna használni. Magyarországon az elérhető a 35-ös technika maximum 11 percet enged egy jelenet folyamatos rögzítésére. Ugyanis 300 méter filmnyersanyag az 11 perc, annyi idő alatt pereg le. Ha van egy 8 perces jelenet, akkor még marad három perced, amit soha sehol nem tudsz felhasználni, mert olyan rövid jeleneted nincs, összeragasztani nem lehet, a nyersanyag drága, spórolnod kell vele. Ebből a megfontolásból választottuk a HD-t, amellyel akár 40-45 perc is rögzíthető folyamatosan.

Magyarországon mások is használják most már?

Egyre többen. Én filmbarát vagyok, mármint nyersanyag szempontjából. De ennél a filmnél az volt számomra a legfontosabb, hogy hiteles legyen, és ne arról szóljon, hogy filmszerűen nézzen ki. Ha a Dealert mini DV kamerával vettük volna fel, ugyanilyen színészi alakításokkal, akkor az ugyanolyan hiteles lenne.

Külföldön is forgattál.

Azok általában magyar produkciók voltak. Talán most lesz egy külföldi játékfilm. Ázsiába tíz éven keresztül jártam, egy-két év kihagyással. Dokumentumfilmeket forgattam. Nagyon szeretem, ez megint olyan munka, amit egy operatőrnek ugyanúgy meg kell tudni csinálni. Nem olyan kitalált, precízen elkészített, mint mondjuk egy reklámfilm, vagy játékfilm. Másfajta érzékenységet és odafigyelést igényel. Egy dokumentumfilm forgatásán a „jelenet” abban a pillanatban ott és megismételhetetlenül születik meg. A helyszínen nagyon észnél kell lenni, hogy vágható kerek anyag készülhessen belőle, mondjuk, mintha egy forgatókönyvíró írta volna. Legalábbis úgy gondolom, hogy ez a dokumentumfilmes operatőr feladata.

Kivel szeretnél dolgozni?

Azokkal az emberekkel, akikkel eddig. Picit félek új rendezőkkel dolgozni, mert bennük élhet egy kép rólam, amit a filmjeim alapján képzelnek rólam, és hasonlókat várnának tőlem. Én azonban nem vagyok biztos abban, hogy ugyanúgy akarok filmet csinálni, mint ahogy eddig. Fliegauffal például most teljesen más jellegű dologra szeretnénk vállalkozni. Pár napja beszélgettünk a következő filmtervéről és én nem mertem mondani, de szerencsére ő kimondta: minden lehet, csak ne ez a hideg, nyomott világ. Ezt már én is így érzem. Ez volt, most jöjjön egy következő.

Ma már elég sok operatőr rendezőként is bemutatkozik. Eljátszottál- e már a gondolattal, hogy esetleg filmet rendezz?

Ha rendeznék, olyan filmet rendeznék, amit én is írok. Biztos, hogy más által írott forgatókönyvhöz nem mernék hozzányúlni. Az nagyon nagy felelősség. Egyszer elkezdtem írni egy forgatókönyvet. Elégedetlen voltam vele, abba is hagytam. Volt a történetben 4-5 szereplő, de mindig, mindegyiküknek igaza volt. Élték az életüket, tele konfliktussal, állandóan vitatkoztak, problémáztak, de valahogy mindig mindenkinek igaza volt. Én meg nem tudtam feloldani közöttük ezt az ellentétet. Ezért nem is leszek se író, se rendező.

Mindent csak képekkel tudsz kifejezni. Honnan jön az ihlet?

Bárhonnan. Mostanában elsősorban a szokatlan hangulatok fognak meg, amikor valami nem olyan, mint ahogy megszoktuk, példáull. az éjszaka nem hideg kék, hanem meleg barnás és fordítva…

Mi lesz a következő munkád?

Rohonyi Gábor Konyec című első játékfilmje. Párhuzamos történet egy fiatal nyomzópárról és egy nyugdíjas „bűnöző” házaspárról. Májusban kezdjük a forgatást.

Aztán ősztől Fliegauf Benedekkel forgatjuk a Flow-t, ami furcsa mesefilm lesz.

(2006-02-091)

 

Tímár Péter: Csinibaba, 1996
Tímár Péter: Csinibaba, 1996
159 KByte
Tímár Péter: Zimmer Feri, 1997
Tímár Péter: Zimmer Feri, 1997
59 KByte
Tímár Péter: Vakvagányok, 2001
Tímár Péter: Vakvagányok, 2001
130 KByte
Tímár Péter: 6:3, avagy játszd újra, Tutti, 1999
Tímár Péter: 6:3, avagy játszd újra, Tutti, 1999
60 KByte
Sopsits Árpád: Torzók, 2002
Sopsits Árpád: Torzók, 2002
132 KByte
Tímár Péter: Csapd le, csacsi, 1991
Tímár Péter: Csapd le, csacsi, 1991
41 KByte
Dömölky János: Amerikai cigaretta, 1978
Dömölky János: Amerikai cigaretta, 1978
25 KByte
Fliegauf Benedek: Beszélő fejek, 2002
Fliegauf Benedek: Beszélő fejek, 2002
20 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső