Büki Péter Mindhalálig halat
Hubert Sauper Darwin rémálma
A film francia plakátja
A film francia plakátja
183 KByte

Oly kényelmes a frizsiderből kivenni a szálkamentes halfilét, amiről bizton tudjuk, hogy EU szabványok szerint készítették még akkor is, ha távoli tájakról való. Így van ez a tanzániai nílusi sügér-filével is. Az EU hosszú ideig tanulmányozta a technológiát, s csak 1999-től engedte be piacára. Biztosak lehetünk, ne féljünk hát semmitől, fogyasszuk bátran, a csomagolás is – bár helyi cég állítja elő – EU szabvány szerinti.

Viktória-tó, Tanzánia. Valamikor az ötvenes, hatvanas években valaki, valakik betelepítették a nílusi sügér halfajt. A nílusi sügér rövid időn belül felborította a tó (és környékének) élővilágának egyensúlyát, a tápláléklánc felbomlott, a sügér uralja a terepet a vízben. De ki diktálja ezt a tempót a parton, ami végül ökokatasztrófához vezet, beleértve emberek millióinak pusztulását is? Egyáltalán a diktátor a parton van-e, a tulajdonképpen éhező Tanzániában, esetleg magában Mwanza városában, avagy a globalizáció egyik győzteseként él valahol távol?

Mwanza „The second City in Tanzania, at the second largest lake in the world” (Tanzánia második városa, a világ második legnagyobb tavánál) – ahogy hirdetik e várost a honlapokon vagy másutt: „Mwanza is Tanzania’s second largest town and the economic heart of the Lake Region” (Mwzana Tanzánia második legnagyobb városa és a tóvidék gazdasági szíve). De mi rejlik e szívben?

A nem őshonos faj új élőhelyén, felzabálva „vetélytársait” hatalmasra nőtt. Ehhez a növekedéshez csak hab a tortán: saját ivadékait is képes felfalni. Ez az irdatlan nagy hal áldás és átok. Áldás, mert elsőrendű exportcikk lett belőle. Áldás azoknak, akik ezt az ipart vezetik. Átok azoknak, akik a mindennapi betevőjüket szerzik meg így – a hal révén.

Hal. Az élet és halál vizének lakójaként az örök megújulás, az újjászületésre váró lélek szimbóluma. Életjelkép voltára vall, hogy gyakran életmentőként jelenik, jelenítik meg. Minden kultúrában ezt a szerepet tölti be: a halak hónapja az újjászületést jelentő fordulóponttal zárul, a buddhizmusban a nyolc szerencsés jel egyike. A hal termékenységszimbólum az iszlámban is.

A zsidó-keresztény szimbólumrendszerben a hal egyszerre bizonyítja Isten hatalmát, és jelképe az alvilágnak is. Bálvány (Mózes törvényei 4,16), ugyanakkor az életre és az üdvösségre is utal: „Halak lesznek nagy bőségben, mert ahova ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden.” (Ezekiel 47,9) Hal. Itt élet, ott halál. Pontosabban a Viktória-tóbeli hal a talmi élet, ami más nézőpontból a valós halál.

Hubert Sauper Darwin rémálma című filmjében bemutatja mindazokat, akiket érint a Viktória-tavi halbiznisz. Az orosz-ukrán pilótáktól kezdve a halfeldolgozó üzem vezetőjén át, a halászfalu prostijáig és utcagyerekeikig mindenkit, még a halászfalu lelkipásztora és az EU egyik külön bizottságának vezetője is szót kap. Akik élnek, épphogy élnek vagy egész jól kijönnek. Így végső soron megkapjuk a társadalmi „táplálékláncolatot”, amiben mi, európaiak is érdekeltek vagyunk. Érdekelt az orosz-ukrán pilóta, mert van munkája, s az jó. Érdekeltek a légitársaságok, akik üresen küldik gépeiket, hogy degeszre tömve hozzanak halat – ez még akkor is kifizetődőnek tűnik, ha az elmúlt időszakban több repülő túlterhelés miatt Mwanza repteréről felszállva halászfalvakra vagy a tóba zuhant.

Valóban üresen mennek a gépek, hogy a lezuhanás ellenére is nyereségesek a társaságok? Az orosz-ukrán repülőgép-személyzetből szinte mindenki kitérő, feszengő választ adott. Annyi azért kiderül, hogy időnként hoznak valami „felszerelést” dobozokban. Egy este azonban megtört a jég, az egyik repülős elmondta, egyszer tankot vittek Angolába, onnan Johannesburgba vették az irányt, onnan pedig szőlővel tértek haza. Ez valamikor a kilencvenes években történt…

A halfilét a tanzániai ember nem engedheti meg magának, így érdekeltek a nyomorban élők, hogy hozzájuthassanak a fel nem használt tetemekhez – a farokuszonyhoz, gerinchez és a fejhez – így valami kis élelemhez. Ezt is „üzemben” dolgozzák fel, amit már nem ellenőriz az EU szakértője – jó ez így, ahogy van. Ennek az „üzemnek” bemutatása során a film nemegyszer Hieronymus Bosch festményeinek képvilágában jelenik meg, s e képek által a valóság még elviselhetetlenebbé válik. Az ammóniagázos tanzániai pokolban férgektől mozdul a haltetem. Ami az EU-ban legfeljebb „emberi fogyasztásra alkalmatlan” billogot kapna, s jó esetben takarmány készülne belőle, azt Tanzániában szegények számára „dolgozzák fel”: szárítják, főzik a tetemeket a szabad ég alatt, s közben dézsmálja madár és féreg. Ez utóbbi a munkások lábát sem kíméli. Rohad ott minden, fő valami szutyokban az étel, a helyi szegények eledele. Bosch képvilága nemcsak megjelenik, de meg is elevenedik, megszólal egy fél szemére vak asszony – az ammóniagáztól vakult meg. Mellette gyermekek játszanak, dolgoznak a rothadásban.

2006. január 26-án a Magyar Televízió esti híradójában hangzott el: „Siményi Gergely fotóművész Ghánában és Burkina Fasoban ismerte meg és dokumentálta a gyermekek kegyetlen sorsát. Afrika arca – gyermekportrék a harmadik világból. Az egyik budapesti bevásárlóközpontban Gyerekarcok címmel afrikai gyermekekről szóló fotótárlat látható. A Ghánában és Burkina Fasoban töltött három hét alatt a gyermekek kegyetlen sorsát ismerte meg és dokumentálta Siményi Gergely fotóművész. Az ott élő gyerekek egyébként sokszor nem érzik annyira drámainak saját sorsukat, mint a civilizált világból oda érkezők.”

Nem érzik, nem érzik. Mi tudjuk, hogy ami ott történik, az valójában nem jó, de ők nem érzik, tehát jól van ez így. Talán a Viktória-tó melletti gyermekek az ammóniagázban sem érzik, hogy ez annyira, „drámaian” rossz lenne. Akkor akár meg is nyugodhatunk. Mindazonáltal a haliparban érdekeltek Mwanza utcagyerekei is. A csomagolási hulladékból főzik ki napi szipujukat, s így jobban tudnak a szabad ég alatt aludni.

Érdekeltek persze a halászok is. Halálosan érdekeltek. A halál rájuk kétfelől leselkedik: ha munka hevében elmerülnek a tó vizében, és úgy terelik a halakat a hálóba, akkor a krokodil zabálja meg őket, ha munka végeztével az „élvezetek hevében” merülnek le, az AIDS, a HIV leselkedik rájuk. Ők azok tehát, akik akár életükkel fizetnek egy európai gyorsebédért – a rabszolgáink. Mivé válnak Ezekiel eszkatológikus tanúi, akik részesei az élet és üdvösség kincseinek?

Az AIDS okán pedig nem maradhat el a riporteri kérdés, amit az egyik halásztelep lelkészéhez intéz: ajánlják-e a kondomot a halászoknak? S a válasz, a tört angolsággal előadott theologia moralis kissé nevetségesnek tűnik, pedig nem rossz – teológiailag helytálló. A kérdés inadekvát, hisz a film többször rávilágít, hogy Tanzánia nagyfokú a tanulatlanság, s talán a tudatlanság is. Magyarán, kissé leegyszerűsítve: miből és hol vegyen a tóparti „putriban” lakó halász kondomot magának?

De térjünk vissza a repülőkre. Nem üresen jönnek a gépek, fegyvert hoznak, s halat visznek, Európa a játszma nyertese – a filmben megszólaló afrikai tényfeltáró újságíró gondolatait elmossa az eső. Egy azonban biztos: a nyugati világ – bármi történjék Tanzániában, Afrikában – győztesen kerül ki. Ha hal kell, olcsó munkaerő tonnaszámra állítja elő konyhakészen. Ha fegyver kell, Európa viszi. Ha béke kell, majd visszük. Ha összeomlik az ökológiai rendszer, visszük az ökorendszer válságmenedzselésének tuti receptjét.

Egyesek szerint ez a vidék volt az emberiség bölcsője. Nemrég arról olvashattunk a Magyar Narancsban, hogy új múzeum nyílt San Franciscóban, a Museum of the African Diaspora, aminek „célja, hogy az afrikai diaszpóra művészetének, kultúrájának és történelmének ünneplése és vizsgálata által kösse össze a népeket. A MoAD arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy az emberiség bölcsője Afrikában volt, s ezáltal próbálja átalakítani egymásról és önmagunkról alkotott képünket.” [www.mancs.hu]

Ha ezt vesszük alapul, a film tanúsága szerint olyan ez az egész, mintha a bölcsőnket valaha ringató jó édes anyánkat árulnánk el.

(2006-03-29)

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső