Nagy várakozás előzte meg Ang Lee legújabb filmjét, melynek a magyar címe Túl a barátságon lett, noha fordíthatták volna – mondjuk – Brokeback-oromnak is. A film nemcsak a témája miatt (egymást a barátságon túli érzésekkel szerető két cowboy története) került a középpontba, hanem a számos Oscar-jelölése miatt is izgulhattunk érte. Persze, nem igazán jó az, ha a néző elvárásokkal ül be a moziba, tehát előre tudja, hogy miről – pontosabban kikről – fog szólni a film, hiszen már a két fiatal cowboy feltűnésekor azon kapjuk magunkat, hogy szemfülesen lessük a két férfi minden egyes egymásra vetett pillantását, hogy akkor vajon hogyan is fog kialakulni ez a bizonyos, minden szabályt áthágó szerelem? Aztán – mint minden jó műalkotás esetén – kénytelenek vagyunk elismerni: ez a film nem egyszerűen két cowboy egymás iránti szerelméről szól.

A cowboyokat felvonultató filmek köztudottan külön műfajt képviselnek a hollywoodi filmművészetben, a westernt. Rendezők (John Ford) és színészek (John Wayne) építettek karriert a témába vágó filmekkel, melyek közül többet igazi klasszikusként tart számon a filmtörténet, George Stevens Shane című alkotását például 1953-ból. Thomas E. Valasek szerint az archetipikus western-hős több fontos és jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik: jól bánik a fegyverekkel, amolyan „outsider”, aki valójában nem is része a társadalomnak, hiszen az egész életformája antiszociális, végül önzetlen és emberbarát, vagyis bármikor kész akár életét is áldozni a maga, illetve egy közösség becsületéért.¹ A western továbbá olyan műfaj, amelyben kifejezetten a férfiúi erények dominálnak. A klasszikus westernekben a nő mindig a civilizáció képviselője, vagyis mindannak ellentéte (szabadság, individualizmus vagy éppen az erőszak), ami oly vonzóvá teheti a cowboyok életét egyes férfiak számára.²

Azonban éppen a műfaj kötöttségei miatt az elmúlt évtizedekben a rendezőknek lehetőségük nyílt a western újragondolására vagy éppen átértelmezésére. Az új western egyik jelentős képviselője Clint Eastwood lett, de azokról a filmekről sem szabad megfeledkezni, amelyekben a nagy Nyugat olyan nőknek is helyet biztosít, akik nem képesek beilleszkedni a társadalomba, például az Even Cowgirls Get the Blues (1993, rendező Gus Van Sant) esetében. A cowboy-tematikának avantgárd átértelmezései is voltak, például Andy Warhol Lonesome Cowboys (1969) című alkotása. Ebben a cowboyok „melegek”, igaz, még mindig egy nőnek teszik a szépet (akit Viva, Warhol egyik hölgy "szupersztárja" alakít). A film természetesen vicces és szórakoztató, a cowboyok például tornagyakorlatokkal és balettmozdulatokkal múlatják az időt, a seriff pedig transzvesztita. Warhol filmje ugyanakkor arra világít rá, hogy a férfias és heteroszexuális cowboy figurája csak az amerikai társadalom eltúlzott mítosza.

Ang Lee tehát maga is a westernhez nyúlt hozzá, amikor elkészítette legújabb filmjét. Már a film elején megjelenik a két főszereplő, Ennis (Heath Ledger) és Jack (Jake Gyllenhaal), akiről hamarosan kiderül, hogy idénymunkát keres. Amíg leendő munkaadóját várja, cowboyokhoz illően – egyetlen szót sem vált a két férfi –, hiszen ezen a ponton még „riválisok”. Aztán persze szerencséjükre, együtt kapják meg a feladatot, hogy egy nyáron át őrizzék a birkákat a Brokeback-hegy festői tájain. Lee több jeleneten keresztül elidéz a nyáj terelgetésén, a két birkapásztor táborverésén, monoton és unalmas napjaikon. Ezek a cowboyok azonban csak öltözékükben (ing, farmerdzseki, farmernadrág, cowboykalap) és igazságérzetükben (igazságtalannak tartják munkaadójuk embertelen munkafeltételeit) hasonlítanak sztereotipikus elődeikre, a nyílt lázadásnak azonban semmilyen jelét nem mutatják. Lee filmjében a cowboy-lét nem más, mint a „munkahely” – a munkásember összes kiszolgáltatottságával, el kell tűrniük például, hogy hideg van és hogy gyakran ennivalójuk sincs. A filmben továbbá alig akadnak „akciójelenetek” – Ennis ugyan szembetalálkozik egy medvével, Jack részt vesz egy rodeón stb., de ezekben a jelenetekben sem hősökként jelennek meg a főszereplők (a medve megijeszti az élelmet szállító állatokat, s azok elszaladnak a két cowboy összes élelmiszerével). Ebben a filmben a konfliktusokat nem fegyverrel oldják meg, hanem dühkitörésekkel, de leginkább a valódi érzések elfojtásával. Lee két cowboya csak abban rokon régi társaival, hogy ők is szeretik a természetet és szívesebben vonulnak el a hegyek közé, mintsem az emberek között élnének.

A film tehát már az elején sejteti, hogy ez a western más, mint a megszokott. Igaz, jó ³ideig „semmi” sem történik a két cowboy között. Arra ugyan találunk némi utalást, hogy a fiatalabbik férfinak, Jacknek, inkább van hajlama a homoszexualitásra, mégis, amikor Ennis meztelenül mosakszik, Jack láthatóan nem is néz rá. A lassú cselekményvezetésnek köszönhetően a két férfi első szenvedélyes szeretkezése teljesen váratlanul éri a nézőt. Ráadásul, amikor másnap Ennis egész napra e⁴llovagol – valószínűleg azzal a szándékkal, hogy helyre rakja magában az elmúlt éjszaka szenvedélyét –, nagyon úgy tűnik, hogy a két férfi szexuális kapcsolatának nem lesz folytatása. Nem így történik. Miután Ennis visszaérkezik a táborba és „megegyeznek” egymással, hogy egyikük sem homoszexuális, kibontakozik közöttük a nagy szerelem, merthogy valóban az lesz: igazi, életre szóló és szenvedélyes. Éppen ezért teljesen fölösleges azt firtatni, hogy mi vetette őket egymás karjaiba azon az első éjszakán. Mostantól kezdve éjszakánként szeretkeznek, nappal pedig különböző „férfias” játékokkal – például bírkózással – szórakoznak. Az idill persze csak addig tart, amíg munkaadójuk egyszer ki nem figyeli őket és – feltehetően erősen homofób lévén – nem ad nekik többé munkát. Amikor megtudják, hogy már nincs szükség rájuk, Ennis tűnik zaklatottabbnak. Noha a pénzre hivatkozik, amit augusztus folyamán már nem kereshet meg, a harc valójában a lelkében dúl: a két cowboy búcsúbirkózása sejteti a nézővel, hogy Ennis valójában azt sajnálja, hogy többé nem lehet együtt Jackkel. Mivel a két férfi eleve külön útakon jár – Ennisre vár a menyasszonya, Alma (Michelle Williams), Jack pedig visszamegy az apjához dolgozni, bár ehhez semmi kedve –, természetes, hogy elválnak. Ennis feleségül veszi Almát, egy ócska tanyára költöznek, ahol egymás után megszületik két kislányuk. Jack egy rodeón megismerkedik Laureennal (Anne Hathaway), a texasi rodeósztárral, összeházasodnak, kisfiuk születik és a két férfi négy évig nem is találkozik egymással, levelet sem vált. Úgy tűnik, egyikük életében sem kísért annak a nyárnak még az emléke sem, és mindketten olyan életet élnek, amely az adott körülmények között tisztességes polgároknak mutatja őket. A hétköznapi nehézségek ugyan felőrlik a kapcsolataikat: Alma nehezen tűri a nélkülözést, s hogy a férje reggeltől-estig másoknak dolgozik, míg ő be van zárva a házba a két üvöltő kislánnyal és Ennis is érzékeli, hogy ez így „nem élet”. Jack viszont azért szenved, mert Laureen családja eléggé módos ahhoz, hogy a fiatal pár minden ügyébe beleszóljon, apósa ráadásul a férfiasságában is állandóan porig alázza a (látensen) amúgy is homoszexuális Jacket.

Talán éppen ezért válik törvényszerűvé, hogy Ennis egy napon képeslapot kapjon Jacktől, melyben látogatásáról értesíti. Ennisnek csak ennyi kell: egész nap az ablak előtt ül, várja Jacket és az izgalmát sörivással csillapítja. Az is törvényszerű, hogy amikor végre megjelenik és Ennis kirohan elé a házból, a baráti ölelés már nem lesz kielégítő: a két férfi szenvedélyes csókban – sőt, csókokban – fejezi ki a viszontlátás örömét. A következő lépés pedig a nagy elhatározás: Ennis összecsomagol és közli feleségével, hogy néhány napra elmegy a barátjával horgászni. Az első kiruccanás olyan jól sikerül, hogy a két férfi ettől kezdve rendszeresen eljár horgászni – bár ez csak évente néhány alkalmat jelent. Jack számára azonban ez a megoldás kevéssé kielégítő, hiszen – mint kiderül – neki nagyobb igénye van a férfiakkal való szexre, mint Ennisnek, aki eleve kevéssé heves vérmérsékletű, s egy idő után a feleségével sem él szexuális életet. Jack tehát felajánlja Ennisnek, hogy hagyja ott a családját és költözzenek össze, vegyenek saját farmot, ahol közösen gazdálkodhatnak és együtt élhetnek. Ekkor meséli el Ennis azt az esetet, amikor gyermekkorában az apja egy homoszexuális férfi megcsonkított tetemét nézette meg vele, úgymond, elrettentésképpen és tanulságul. Ebből a rövid epizódból kiderül, hogy a hallgatag Ennis önmagában elrendezte ugyan a Jack iránti szerelmét, de a társadalom gyűlölete ellen nem meri fölvenni a harcot. Amikor Ennis elválik feleségétől, Jack rögtön eljön, hogy felajánlja: költözzenek a szülei gazdaságába és éljenek ott, de Ennis nemet mond, mivel felelősnek érzi magát a két lánya neveltetéséért. Maradnak tehát a horgászások, amelyek az évek múlásával egyre több feszültséggel telnek meg, viszont ezek az alkalmak nemcsak a szerelmet jelentik a két férfinak, hanem a barátságot, az őszinteséget és a szabadságot is. Hiába tehát bármilyen próbálkozás a „másik” életben – Jack lázadása az apósa ellen, Ennis próbálkozása egy új barátnővel – semmi nem adhatja meg nekik azt a teljességet, amit kettőjük kacsolata jelent.

Talán ebből is kitűnik, hogy Lee filmje nem egyszerűen „meleg cowboyfilm”, ahogyan szerte a világban elnevezték, hanem nagyon is komolyan szól életről, szerelemről és a társadalmi konvenciókról. Ez már a film elején is kitűnik, amikor a két cowboy megiszik együtt néhány üveg sört, s közben szűkszavúan mesél a gyermekkoráról és a jövőbeli terveiről. A neveltetésükből kifolyólag egyikük sem tudja, mi a szeretet és a gyöngédség, minden napjuk magányosan telik. Szintén a származásukból következik, hogy a fizikai erőnlét és a férfiasság a megélhetésüket jelenti, nagy tehát az ellentmondás a külső – fizikai -, valamint a belső - lelki és érzelmi - adottságaik között. Az őket szerető nők azért maradnak alul, mert nem tudnak úgy „férfiasak” lenni, ahogyan a másik férfi, ugyanakkor őszintén sem lehet velük beszélgetni: Laureent túlságosan elfoglalják a családi vállalkozás üzleti ügyei, Almát pedig fölemészti a magány és a szegénység. A két férfi kapcsolata így több szempontból is „ideális”: egyszerre lehetnek férfiasak és gyöngédek. A fő probléma tehát az, hogy korunk társadalmában a férfiasság kizárja a homoszexualitást és tulajdonképpen ettől fél Ennis is: úgy szocializálták, hogy rettegjen attól, hogy esetleg kiderül a titka és maga is olyan csúfos véget ér, mint az a hajdani homoszexuális férfi, akire gyermekkorából emlékszik. Jack persze nehezen érti meg barátja félelmét. Ő azt szeretné, ha – amennyire csak lehet – nyíltan vállalnák egymást, a kapcsolatukat és a szerelmüket. Az őszinteség és önmaga vállalása olyan erősen él benne, hogy végül egy másik férfival véli felépíteni azt az életet, amihez Ennis nem volt partner. Ennist kifejezetten patetikussá teszi a félelme, önmarcangoló, magányos életet él, féltékeny Jackre, de ezt is csak későn vallja be neki és inkább magára ölt egy szerepet – a lányai iránt abszolút felelősséget vállaló apa szerepét. Már késő, amikor rájön: kettejüknek Jack szüleinél valóban lehetett volna közös életük.

És hogy a cowboy-lét mennyire nem zárja ki a férfiasság és a gyöngédség összepárosítását, arra további megerősítést ad a film hangzó anyaga, hiszen a klasszikus country muzsika is egyszerű, letisztult és melankolikus dallamokkal szól szabadságról, barátságról és szerelemről. A kockás ing pedig már egy külön történet.

(2006-05-05)