Deák-Sárosi László Szög a fejben
Dr. Horváth Putyi: A halál kilovagolt Perzsiából

19 KByte

Hajnóczy Péter kisregénye nem csupán azért kívánkozott filmvászonra, mert 1979-ben ez a műve hozott méltó elismerést szerzőjének, és nem csupán azért, mert a magyar posztmodern próza egyik legkorábbi és egyben legkiválóbb darabja, hanem a benne rejlő vizuális és filmes elemek miatt is. A kisregény narrátora és a betéttörténet főszereplője is képeket nézeget. Vizionál. A képek megelevenedő látvány- és hangulatvilágán keresztül Hajnóczy így megidézte a nyomasztó vagy már inkább kiüresedett létérzést, ami az 1960-as és 1970-es években olyan jellemző volt: megkínzott fogoly, önmagát felgyújtó buddhista szerzetes stb. A film szereplői viszont nem nézegetnek képeket (egy-két kivételt azért találni), ez túl szolgai leképzése lett volna a regénynek, hanem maga a film az, ami mozgókép-albumként nézhető.

Lapozgassunk, nézegessük az élet- és hangulat-képeket – adják meg a lehetőséget a film alkotói – és van mit néznünk, mert a film legerősebb oldala az operatőri munka és helyenként a vágás. Minden adaptációt készítő álma (lehet), hogy az átültetett művet ne csupán az elsődleges értelemben vett tartalma szerint ragadja meg, hanem logikájában, módszerében. Ez utóbbiból sikerült valami Dr. Horváth Putyi forgatókönyvíró-rendezőnek, Kodolányi Sebestyén operatőr-vágónak és az alkotóközösségük többi tagjának.

A fényképezésre még ebből a szempontból is visszatérek, azonban nézzük, hogy még milyen filmes lehetőségek rejlenek eleve a kisregényben. Hajnóczy mintegy kamerával a kezében, objektívan és ami fontos: szenvelgéstől mentesen írja le az egyébként nyomasztó, elidegenedett lét szituációit. Ezek a leírások már grammatikailag is hasonlítanak a forgatókönyvek szikárságára. Leír, megállapít, de nem kommentál. Néha egy-egy szereplő hangulati megjegyzéseket tesz, de a megszólalás csak a szereplőt – és nem a filmet – jellemzi. Tehát ha az egyik szereplő elmondja a véleményét valamiről, valakiről, az elszigetelt, egyirányú kommunikáció marad – az adott személy nem kapván választ a környezetétől, maga is elszigetelődik és nevetségessé válik. A film pusztán a megfigyelői szemszöggel azonosulva, önmagától nem lesz ilyen hűvösen tárgyilagos. A leíró szemlélődést és az ebből a szempontból lényeges távolságtartást bizonyos elidegenítő effektusokkal érik el az alkotók. Egyrészt nem mentek lépre, nem csábultak el, hogy a betéttörténetet erősen történetszerűen meséljék el. A regény nem túl bőbeszédű dialógusait is megritkították, a jelenetekből is kihagytak; megkavarták az időrendet; egyes jeleneteket látomásosra formáltak: lassú kitartott képekkel vagy klipszerű vágásokkal.

A harmadik és egyben utolsó lényeges filmes szerkezeti elem, amit a kisregény felkínál a készítőknek, a nézőpontok és az elbeszélői rétegek különös strukturáltsága. A regényben nem ilyen egyértelmű, hogy az öreg(ebb) író két alkoholos mámora között összeszedi magát, s megír egy történetet saját élete emlékeiből. Az író nem áll a „műve” fölött. Ő maga is belekerül a szövegbe, és nem csak azáltal, hogy a regénye születésének jelenét is beleírja, dokumentálja, hanem a kibogozhatatlan keresztutalások révén is. A kisregény közepe és vége fele már nem olyan egyértelmű, hogy mi és melyik rétegben milyen mértékig fikció és képzelet, hiszen például az egyik történetrészlet szereplője nézegeti az őt megíró író (!) fényképeit.

A regényben nem csak egy betéttörténet van: a Gellért szálló strandján és a homokos vízparton megismert két lány nem ugyanaz, legalábbis nem egyértelmű az azonosság; igaz, a nem-azonosság sem. Az adaptáció készítői érezték, érezhették ezt a „mindent a szövegbe utalás”-t, és próbálkoztak egyszerűsítéssel, a két kiválasztott réteg egybemosásával, néhol sikerrel, máshol viszont csak a próbálkozás ténye mutatkozott meg. Ilyenek például a zenei átjátszások: Az idősebb író rádión hallgat egy slágert, amit a következő képen a pár is hall a homokos vízparton; vagy a gyengébb képi motivikus redundanciák a „valóság” és a fikció, például a látomások között. Ezek csak keresik a két réteg valódi egybejátszásának lehetőségeit.

A film legnagyobb erénye az operatőri munka. A képek kompozíciója egyszerű, szuggesztív és ebben az egyszerűségben spirituális, ahogy például Tarkovszkij is. A többször visszatérő nagytotál az épp kiöntött olvadt salakról önmagában megrázó hangulati élmény. Nem kevésbé az akasztási jelenet a rémálomban. Tarr Bélának (aki a film producere) is becsületére válna az a lassú svenk, amelyik az önmaga fejébe szöget vert kőművesről a növényekkel benőtt, omladozó téglafal fele irányítja a nézők tekintetét. És van néhány klipszerű látomás, ami önálló betétként is megállja a helyét. Ilyen a patakparti, vizionált szeretkezés és nem sokkal később a főszereplő lány tánca a zongorán. E részek sikerültségéhez természetesen a vágás és a zene is erősen hozzájárul. Az egyes képek, jelenetek vagy inkább mozzanatok mind kiválóak, az illesztéseket és különösen az arányokat illetően maradt némi hiányérzetem. Nem az a baj, hogy nagyon heterogén a tárgyi és általában a képi világ. Néhol nem elég klipszerűek, vagy inkább nem elég elrajzoltak a nem narratív részek és nem elég lassúak vagy gyorsak (!) az öregebb író lakásában felvett életképek. Arány, arány, arány! Az egész filmben nem érezhető az irányított ritmus, nem tapasztalható a váltások kellemes, érdekes, izgalmas hatása. Mindezt, kissé visszautalva az előbbi bekezdésre, a narratív rétegzettség nem elég következetes átgondoltságának számlájára írom.

Miért jó, nézhető a film, ha ritmikai és elbeszéléstechnikai problémák merülnek fel benne? Mindenekelőtt a kiváló látványnak és a díszletnek köszönhetően. Néhány apróbb hiba, anakronizmus előfordul, de ezeket nem idézem – aki nem veszi észre, azt ne is zavarja. A hatvanas-hetvenes évek világa mind a külső, mind a belső terekben erősen jelen van: a vízpart, a büfé, a kórház és mindenekelőtt az író lakása jól kiválasztott, ikonikus pontossággal kialakított és szuggesztíven fotografált terek. Persze, sajnáltam, hogy kimaradt a Gellért-uszodai jelent, hiszen az író alteregója a könyvben ott ismerkedett meg a lánnyal, és ez erősíthetett volna az akkori jelenbe való beágyazottság képzetén, de más helyen a film erényére válik a redukció.

Példaként említeném azt a jelenetet, amikor a narrátor a külvárosi albérletről mesél. Hallani a megfelelő részből idézett Hajnóczy-szöveget a mostoha körülményekről, és nem látunk mást közben, mint a főszereplő mosakodását egy lavór vízben - ez így együtt remek, pontos, teljes értékű hangulati kép.

A film narrátorának hangját maga a rendező, Dr. Horváth Putyi adja, aki színész lévén, kiváló, adekvát stílusban beszél. A részletek kiválasztásával néhol túlságosan eltolódik a hangsúly a regényhez képest, bár azt el kell ismernem, semmi más nem késztet a regény szellemiségének vagy szövegének maradéktalan számonkérésére. Kiemelkedő színészi játékra nem volt szükség, bár nem becsülöm le azt, hogy a filmvásznon csupán létezni is tudni kell, de a profik és az amatőrök egyaránt jól megállták a helyüket. Különösen szerencsés Schneider Zoltán kiválasztása a fiatal író szerepére, hiszen vele mintha maga Hajnóczy lépne ki valamelyik fényképéből. Ez már önmagában fél siker és Schneider amolyan szakállasan-bozontosan-mackósan, szűkszavúan is jól elvan a vásznon, néhány egyébként nem erőltetett gesztussal rokonszenvet kelt a nézőkben, még akkor is, ha egyik sört a másik után dönti le. Takács Kati, a lány anyja rövid szerepében remekelhetett, Verebes Lindának pedig ez a szerep kifejezetten jutalomjáték, hiszen eleget illegethette magát kedvesen-erotikusan-ironikusan. A film elején még zavart, hogy a lány a könyvben megismerthez képest kevésbé rideg, parancsoló és ellenszenves, de úgy 15-20 perc után kezdett mutatkozni a karakter. Az elején talán nem volt eléggé eltávolított, tárgyszerű, ahogyan szerencsésebb lett volna. A film erénye, hogy a dialógusokból is úgy húztak, hogy a szereplők az alakítást és/vagy a pszichologizáló magatartást elkerülhették.

Az egyik főszereplőnek, Melis Lászlónak volt a legnehezebb dolga. Ő nem színész, hanem zeneszerző, több kiváló filmzenét írt – hogy csak egyet említsek: a Glamour sikeréhez az ő zenéje is egészen biztosan hozzájárult. Szóval Melis László nem színész és ez nem lenne baj, hiszen ismerte Hajnóczy Pétert, sőt a barátja volt. Oratóriumot is írt neki és ebből a műből is elhangzanak részletek – határozottan javítva a színvonalat és az összhatást. Azonban sehogy sem tudom elhinni róla, hogy ő Hajnóczy Péter, vagy hogy őt idézi meg. Schneider Zoltánról elhiszem és nem csak az erőteljesebb hasonlóság miatt. Talán a gesztusok, a temperamentum, a tekintet. Hajnóczy a képek, kortársi visszaemlékezések és műveinek tanúsága szerint legrészegebb, legtompább állapotában is energikusabb volt, mint Melis László a legjobb pillanatában – ebben a filmben. Talán nem lett volna ennyire szembetűnő, sőt zavaró ez a tény, ha nem bíznak rá túl sokat. Ha kevesebbet kell léteznie a vásznon, vagy ritmikailag jobban megszerkesztik az általa írt történettel való egymásba-játszásokat, ez a „hiba” nem ütközik ki annyira. Vágásokkal Verebes Lindát is jobban mentesíteni kellett volna, legalábbis a film elején.

Ismét és végül is csak arány, arány, arány. A halál kilovagolt Perzsiából minden makroszerkezeti esetlensége ellenére jó film. Kísérletező, vállalkozó, szuggesztív, felkavaró, és valóban találóban megidézi Hajnóczy Péter regényének világát. A perzsa látomásokból ugyan kevés, és csak áttételes formában van jelen a filmben, igaz már a regényben is – ez számomra ott is (jótékony?) talány. Ne legyen értékmérő, de egy, a játékfilmes műfajban jórészt kezdő társaság (első rendezés, fényképezés, vágás, gyártásvezetés, producerség, filmszerep stb.) ritkán készített ilyen emlékezetes képsorokat. A filmet ajánlom megtekintésre, és nem csak azoknak, akik ismerik és szeretik Hajnóczy Péter prózáját, hanem azoknak is, akik általában szeretik, ha valami szöget üt a fejükbe.

(2006-04-21)

 


211 KByte

213 KByte

199 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső