Készült 1943-ban, felújították 1983-ban
Válogatás az Egy szoknya, egy nadrág felújításakor megjelent kritikákból

261 KByte

Filmvilág, 1983, július, Láttuk még… Molnár Gál Péter

„Hisztriók fogják láthatatlanul Latabár Kálmán kezét ebben a badar filmben. Évezredek színpadi bohócai, őrületbe nyújtózó népmulattatói, a valóságfölöttit a valóságossal és a valóságalattival természetes gesztussal összekötő komikusok segítik rendszere őrületében.”

„Ma nem akad tájainkon rendező, szcenarista, komikus, aki hasonló badarképeket fölvillantó, szeszes elfogulatlansággal, az értelemnek fittyet hányva keresne tiszta nevetést egy cselekményben.”


Népszabadság, 1983. jún. 23. Zöldi László

„Az Egy szoknya, egy nadrág nem szól semmiről, de ez a semmi kétségkívül ötletes és mulatságos. A történet annyira lényegtelen, hogy szinte vétek elmesélni. Elég emlékeztetni arra, hogy Hamza D. Ákos a tévedések vígjátékát jelenítteti meg: egy szereplő – természetesen maga Latabár Kálmán – két figurát, egy nőt és egy férfit formáz meg. A színházi világban majdnem minden ismerős, a szállodák világában is, mindenki mást szeret és mást akar kihasználni – akár házastársként is -, egy szóval az érzelmek és érdekek nem nagyon találkoznak.”


Kelet-Magyarország, 1983. aug. 13. Veress József

„Az Egy szoknya, egy nadrág rutinos semmiség. Punktum. Arra való, hogy önfeledt kikapcsolódást biztosítson a szemlélőnek. Készítőit művészi ambíciók nem nagyon lelkesítették, amikor megtervezték a mesét, a dalokat, az ötleteket, stb.”

„Az a lényeg, hogy az Egy szoknya, egy nadrág című bohózatban nincs semmiféle ízlésficam, humora helyenkénti banalitása ellenére is szellemes, tehát az „áru” fogyasztható. Ráadásul Latyi a semmit is mesterien tupírozza föl. Mindezek az erények ellensúlyozzák, sőt feledtetik a film gyengéit.”


Népújság (Tolna), 1983. aug. 9. Tamási János

„Az Egy szoknya, egy nadrág nem volt művészi film. Nem akart semmit, csak szórakoztatni a nézőt. De ez akkor – 1943-ban -, a világháborús Európában, amikor az emberek két órára kikapcsolódni, mindent elfelejteni akartak, nem kis dolog volt. És az alkotók – Barabás Pál író, Hamza Demeter, Dezső Ákos filmrendező, Icsey Rezső operatőr – magasfokú szakmai tudásának, felkészültségének köszönhetően ezt a célt a film maradéktalanul megvalósította.”


PSZM, 1976. dec. 25. Szász Péter

„A csokornyakkendős vékony nyak felett imbolygó keskeny arc. Kerek üveglapocskában, mint tükörben látja kifehéredett rémületét a hátráló fickó, aki én voltam. Van ennek már vagy negyed százada. Monokli ez a tükör, rögtön éjfél, egy lámpa alatt rohantak össze, kellemetlen véletlen. Három lépés a szfinxtől, az Operaház előtt és a sovány ember a kőszobor felé lökdösi a fickót, aki én voltam, mint már jeleztem és aki rendszeresen irtózik a pofonoktól.”


Rádió és Televízió Újság, 1990. feb. 19. M.G.P.

„A félelem komikus dalnoka”

„A riadtság költőjeként ontotta vicceit a félelemről. Csupa gátlás, csupa szorongás, csupa aggályos megfontolás volt ez a nagy művész, a kétszázéves magyar színháztörténet egyik legnagyobbja. Őt megismerve tudom, milyen lehetett az ókori Rómában egy komikus, miként működtek olasz piacokon a céhbe szerveződött rögtönző komédiások. Az ő mozdulatai közvetítették számomra is a városról városra szekerező magyar vándorszínészek művészetét a múlt század első évtizedeiből. Öntudatlanul töméntelen szállal kapcsolódott a színjátszás múltjához közvetítő edénye volt komédiás-ősök napi tréfáinak, miközben tragikomikus krónikása bírt lenni saját korának.

A mindennapi irtózat komikus dalnokaként viccet csinált legmélyebb és legőszintébb közös félelmeinkből, kigúnyolta a megalázottságot, mégis csípősebbnek érződött gúnyolódása a megalázókkal szemben; tréfává tette a sikertelenséget, de olyan erővel, hogy mindig sikert aratott esettségével; kinevettette a magányosságot, a saját reszketeg egyedüllétét is: megnevettetett tömegeket magányának költői másával.

Népmesei hősként emelkedett leküzdhetetlennek látszó nehézségek fölé. Az önirónia és a túlélés hőseként nemcsak vigasztalást kínált nézőinek, nyilvános boszorkányűzőként elégetve a kollektív retteneteket, hanem életreceptet nyújtott – mint az elpusztíthatatlan humor agitátora – a továbbéléshez.”

 

Kapcsolódó képtár:

Latabár szoknyái

 


235 KByte

300 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső