Barkóczi Janka Hősi alkat hősszerepek nélkül
Nagy Ervin, a filmszínész

18 KByte

Ballonkabátos, kalapos belügyes támaszkodik flegmán a börtöniroda kopár falához. Arca üdén piros, apró bajsza elegáns és fiatalos. Nem szól semmit, de tartásával tudatja, hogy ebben a pillanatban – és talán minden más pillanatban is –, megkérdőjelezhetetlenül ura a szomorú helyiségnek és minden jelenlévő kiszolgáltatottságának. Ő itt a karhatalom. Lényét nem értelmezni, inkább érzékelni lehet, hiszen egyenesen az atmoszféra teremtőjévé, részévé válik. Lazán felemeli a kezét, és a szemére mutat. Néma paranccsal követeli Nagy Imre szemüvegét…

Mészáros Márta filmjében, A temetetlen halottban (2004) Nagy Ervin nem kapott különösebben kiemelt szerepet, de azt a néhány jelenetet, amelyben mégis találkozhatunk vele, legtöbb filmes alakításához hasonlóan határozottan, és kifejezetten érzékenyen oldja meg.

Személyében, úgy tűnik, új magyar sztár született. Az utóbbi években szinte pillanatok alatt az egyik legkeresettebb és legnépszerűbb színésszé vált. Szerencsés és tehetséges, elkötelezett és mindenek előtt: rendkívül fotogén. Pályáját alapvetően színházi tevékenysége határozza meg, de a kamerák előtt is természetesen viselkedik. Karaktere sokféle történetbe beilleszthető, vállalható, esetleg egyenesen exportálható a filmpiac nemzetközi fórumaira. Európai arc, kétségtelen ideál, aki azért tisztában van annyira a kis magyar valósággal és annak bonyolult jel- és mechanizmusrendszerével, hogy képes legyen megőrizni a hazai szerzői filmek által megkívánt, sajátos hitelességet.

Konszolidált, finom külseje mellett, tekintetében, gesztusaiban érezhető az a tüzesség és kultúra, ami egyértelműen a kontinens közép-keleti, már-már balkáni régióinak öröksége. Barna, göndör tincsek, határozott, férfias orr és arcél, összességében azonban mégis lágy és üde, más beállításokon egyenesen arrogáns nemesi vonások jellemzik Nagy Ervint. Egyelőre minden rendező számára ideális „színész-alapanyag”, hiszen játékstílusán túl, megjelenésében is tökéletesen formálható, alakítható. Formálható annak ellenére, hogy a Nincsen nékem vágyam semmiben vagy a Szezonban nyújtott, alaposan átgondolt alakításai – személyes tragédiák pontos és mély látleletei – már most kétségtelenné teszik, hogy idővel majd elmozdul valamilyen jobban körülhatárolt, kevésbé képlékeny karakter felé.

Testalkata tökéletes összhangban áll arcának jellemzőivel. Nyúlánk, ruganyos figura, férfias, szálkás izomzattal. Mégsem nélkülöz egy csöpp feminin puhaságot, hajlékonyságot. Jól érzékelhető, hogy minden porcikájának tökéletes ura, a széles, vad mozdulatoktól a legapróbb jelzésekig, rengeteg színészi eszközt használ. Láthattuk, ahogyan a helyi vagány fickó szerepében ritmusosan dobálja tagjait, ahogyan prostituáltként kelleti magát, ahogyan sántán, minden erejét megfeszítve igyekszik szerelme után, vagy éppen – a vagány fickó szerepével együtt, tulajdonképpen abba beépítve – a tisztelettudó, fegyelmezett pincért játssza. Sokféle embert és sokféle foglalkozást jól ismer, és a különböző életpályák momentumai között az általános sablonoknál jóval mélyebbre nyúlva válogat.

Különösen akkor van elemében, ha feladata az egyes dialógok közötti űr kitöltése, esetleg egyenesen bizonyos szövegek helyettesítése. Filmjeiben sokkal több emlékezetes pillantása és mozdulata van, mint mondata. A testbeszéd mesterien kidolgozott pillanatait leshetjük meg egy egyszerű saláta felszolgálásánál, dühös megnyilvánulások heves, mégsem színpadias gesztusaiban, a nőkkel szembeni viselkedésében. Talán a több éves balett-táncosi képzés teszi, de képes egyetlen mozdulatban egész történeteket és jellemrajzokat felépíteni, nem is szólva az egyes filmekben fel-feltűnő, külön számára írt táncos betétekről.

Ervin a nagyra törő politikus, Ervin a vidéki macsó, Ervin a félszeg hősszerelmes, Ervin a komikus pincér – Ervin nem sztárolja magát, mégis mindenhol ott van. 1999-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, Horvai István és Máté Gábor osztályában, majd a Katona József Színház társulatába került. Azóta láthattuk többek között a Bacchánsnők, a Játék a kastélyban, a Szent György és a sárkány és a Koldusopera című darabokban. Első nagyjátékfilmes főszerepét 2000-ben, Mundruczó Kornél sokat emlegetett kultfilmjében, a Nincsen nekem vágyam semmiben kapta. Ezt követte 2002-ben a Hídember és a Somlói galuska, majd a Libiomfi (2003). A 35. Magyar Filmszemlén díjat kapott Török Ferenc Szezonjában (2004) és Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok (2004) című alkotásában nyújtott alakításáért. Legutóbb az Állítsátok meg Terézanyut! egyik központi figuráját formálta meg.

Nem karakterszínész. Vonzó, ám alapjában véve visszafogott külseje, stílusa inkább hősi szerepek, konszolidált szívtiprók, klasszikus amorózók ábrázolására predesztinálja. Férfi-idol fizikuma minden tekintetben megüti a modern sztár mércéjét. Éppen jó helyen, éppen jó időben tűnik fel ahhoz, hogy alakja a vágyak tárgyának néha valósággal ironikus megtestesítője legyen. Mundruczó filmjében ráadásul szép bizonyítékát adja annak, hogy ezek a vágyak tekinthetők akár neutrálisnak is, hiszen a homoszexuális prostituált szerepét éppoly gondosan és hihetően oldja meg itt, mint a női szíveket tipró hősét más alkalmakkor.

Legkiemelkedőbb teljesítményét talán a Szezonban nyújtja, ahol már-már szociográfiai igénnyel alakítja a helyi macsót, a társadalom és saját személyisége által egyaránt erősen behatárolt fiatalembert. Mivel a szövegek itt alapvetően rövid tőmondatokra, pár szavas szlengre épülnek, komolyan hangsúlyoznia kell a színészi eszközök nem verbális formáit. Jól érzékelhető, hogy Nagy Ervin ismeri a közeget, amelyről szó van, sőt nemcsak játszik benne, de játékával képezi is azt. Tipikus mimika, életből ellesett mozdulatok, következetes gesztus-világ jellemzik a Virág Gyula bőrébe bújt színész megnyilvánulásait. Egy kisrealista film a lehető legtöbb természetességet, amatőr életszerűséget követel a szereplőktől, s komoly kihívást jelent a profik számára. Ki kell emelni, hogy ebben a tekintetben sokat segített a rendező, Török Ferenc érzékenysége is, ahogyan eldöntötte, mennyi szabadságot enged színészeinek egy-egy szituáció önálló feldolgozásában.

Nagyon erős összhang jellemzi színésznő partnereivel épített játékát a Kerekes Évával kidolgozott Szezonbeli jelenetekben, illetve a Terézanyu esetében is. Kevésbé mondható ez el a Mélyen őrzött titkok párosáról. Bagaméri Eszter amúgy kitűnő alakítása – többek között a dramaturgia kétségtelen hibáiból fakadóan – mintha teljesen külön élne filmbeli szerelméétől. Mindazonáltal ez az első olyan szerep, ahol a rendező kifejezetten nem Nagy Ervin külső adottságaira épít, hanem az érzelmes és érzelmeken keresztül ható, klasszikus romantikus ideál megtestesítését várja el tőle. A Nincsen nekem vágyam semmiben ábrázolt háromszög-kapcsolat pedig azt mutatja világosan, hogy színészi kvalitásaiban az egyszerű, visszafogottabb érzelmek megélésén túl komoly indulatok ábrázolására is képes.

Sajnos igazán drámai szerepeket filmekben eddig még nem osztottak rá a rendezők, ám számos szerepet kapott, amelyben a finom, már-már szatirikus humor, a szöveg és gesztusrendszer között feszülő irónia érzékeltetése jelent bonyolultabb feladatot. A Bozsik Yvette mozgásszínházában rendszeresen szereplő színész kifinomult mozgáskultúráját - akár önálló jelenetekben is - több ízben használták már fel ezekben az alkotásokban, amelyekben a humor forrása sokszor éppen magában a színészi játékból ered. Nagy Ervin táncos betétje a stílustörés határán illeszkedik Mundruczó Kornél – különleges effektusoktól amúgy sem idegenkedő – alkotásába, amelyben a rendőrőrsön vetkőzni kényszerített férfi groteszk szituációjának gegje csak a prostitúció alaphelyzetének az adott pillanatban érvényes, irracionális meseszerűségét emeli ki. Ugyanígy emel el a valóságtól a Somlói galuska táncos képsora is, melyben nyilvánvalóvá válik, hogy a mese eszközei talán a legmegfelelőbbek modern hangulatok, e századi életérzések kifejezésére.

Nagy Ervin filmes karrierjének legfigyelemreméltóbb jelenete az adott pillanatban kizárólag érzelmeitől vezérelt figura, Brúnó végső tragédiájának megragadása a Nincsen nékem vágyam semmi utolsó perceiben. A színész arcát nem sokkal korábban hosszan, több beállításban látjuk, mindenféle szöveg nélkül és semleges háttér előtt, kizárólag zenei aláfestéssel. A nézőnek csak ennyi segítsége van, hogy megértse és átélje mindazt az agóniát és bizonytalanságot, ami percekkel később gyilkosságban fog eszkalálódni. Egyetlen, éppen csak átsuhanó, már-már sosemvolt mosoly megkérdőjelezi, felülírja a cselekmény minden korábban lejátszott pillanatát. A sárga kabát, ami pillanatok alatt a hős szimbólumává válik, rikító színével groteszkül hívja fel a figyelmet a körülötte/mögötte levő baljós és szomorú szürkeségre. Miután Brúnó hazatér, féltékenységtől hajtva támad élettársára, Marira. A feszültség pillanatok alatt a tetőfokára hág – ismét félhomály, már-már színpadias világítás erősíti a jelenetet. A két színész többször gegenben kapja a fényt, így sokkal nagyobb hangsúly kerül testtartásukra, alakjuk körvonalaira. Egy ponton a színész monológ formában viszi a szituációt, a partner közvetlen jelenléte nélkül. Úgy tűnik, magának az éjszakának adja ki dühét. A napszak megválasztása és a világítás miatt ezekben a percekben leginkább a színész szeme él együtt a jelenettel. Enyhén lefelé tartja a fejét, felfelé néz, és szinte őrületig fokozódott dühöt és agressziót sugároz, miközben a film kulcsmondatait mondja ki. A puszta erőszak megjelenítése szintén hatásosra sikerült. Nagy Ervin mozdulatai hitelesnek tűnnek, elhisszük, hogy valóban ösztönből jönnek. Egy kő elhajítása, a lány megragadása, a kés felvétele vad gesztusok, nem is túl formabontóak, itt mégis jól kitaláltnak tűnnek. Bár a rendező ügyesen átugorja Brúnó halálának pillanatát, a gyilkos lövés eldördülésekor a férfi mégis hátranéz, és egy, erőszak közben ártatlan pillantással, szinte előre lejátssza az egészet. Drámaibb és mélyebb ez, mintha görcsös vonaglást látnánk a földön, és talán nagyobb színészi feladat is így, egyetlen tekintetben és közelképben megragadni a halált, míg Brúnóból valóban csak a sárga kabát marad.

Nagy Ervin karakterét, finoman érzékeny figuráit eddigi munkái nyomán leginkább a magyar film klasszikus hőseihez lehetne hasonlítani, bár kétségtelen, hogy mélyen cinikus és szenvedélyes pillanatokban is képes eredeti egyéniségeket hozni. Fiatalsága, világlátása, européer alkata megfelelő színészvezetés mellett, kifejezetten kelet-európai történetek hiteles megjelenítőjévé tehetik. Filmszínészi kvalitásai és „piacképes” adottságai miatt ezért úgy tűnik, a feltörekvő, új rendezőgeneráció ideális partnere.

 

Mundruczó Kornél: Nincsem nekem vágyam semmi (2000), Csányi Sándorral
Mundruczó Kornél: Nincsem nekem vágyam semmi (2000), Csányi Sándorral
39 KByte
Nincsem nekem vágyam semmi, Csuja Imrével
Nincsem nekem vágyam semmi, Csuja Imrével
20 KByte
Bereményi Géza: Hídember (2002), Cserhalmi Györggyel
Bereményi Géza: Hídember (2002), Cserhalmi Györggyel
7 KByte
Nestroy: A talizmán, r: Máté Gábor, 2000, Katona József Színház
Nestroy: A talizmán, r: Máté Gábor, 2000, Katona József Színház
32 KByte
Meskó Zsolt: Somlói galuska (2002)
Meskó Zsolt: Somlói galuska (2002)
55 KByte
Spíró György: Koccanás, r: Zsámbéki Gábor (2004), Katona József Színház, Szilágyi Lenke fotója
Spíró György: Koccanás, r: Zsámbéki Gábor (2004), Katona József Színház, Szilágyi Lenke fotója
100 KByte
Böszörményi Zsuzsa: Mélyen őrzött titkok (2004) Bagaméri Eszterrel
Böszörményi Zsuzsa: Mélyen őrzött titkok (2004) Bagaméri Eszterrel
97 KByte
A Filmvilág címlapján Bagaméri Eszterrel
A Filmvilág címlapján Bagaméri Eszterrel
67 KByte
Török Ferenc: Szezon (2004) Kokics Péterrel és Nagy Zsolttal
Török Ferenc: Szezon (2004) Kokics Péterrel és Nagy Zsolttal
88 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső