Ozsda Erika Mekkora bátorság kell Magyarországon egy filmfesztivál megrendezéséhez?
Beszélgetés Elekes Szentágoti Blanka fesztiváligazgatóval
Alba Regia Nemzetközi Filmfesztivál (ARIFF), Székesfehérvár, június 6-12.

Elekes Szentágotai Blanka
Elekes Szentágotai Blanka
34 KByte

Mekkora bátorság kell Magyarországon egy filmfesztivál megrendezéséhez?

Őrültség kell, nagy elhivatottság és hit.

Honnan az ötlet?

A londoni Screen International-nek, egy angol nyelvű filmszakmai lapnak dolgozom, és a munka miatt sokat utazom. A szerkesztők elég hamar rájöttek, hogy engem lehetetlen helyekre is el lehet küldeni, például Albániába vagy Szibériába. Bármerre jártam a világban, mindenhol azt láttam, hogy a filmfesztiválok népszerűek és jól működnek. Innen jött az ötlet, hogy miért ne lehetne Magyarországon klasszikus értelemben vett nemzetközi filmfesztivált rendezni versenyprogramokkal nagy-, valamint kisjátékfilmek számára és díjakkal?

Székesfehérvárott mi a fődíj?

A fesztivál fődíját, az Ezüst Országalmát a versenyprogram legjobb nagyjátékfilmje, a Bronz Országalmát a versenyprogram legjobb kisjátékfilmjének rendezője veheti át. Díjat kap a versenyben szereplő filmek legjobb női, illetve legjobb férfi szereplője, akár kisfilmben, akár nagyjátékfilmben szerepelt.

Hány filmet sikerült elhívni a fesztiválra?

Ha az összes szekciót nézem, akkor közel 70 filmet vetítünk. A versenyprogram keretein belül kerül bemutatásra a svéd kultrendező, Lukas Moodysson A Hole in My Heart (Lyukat ütsz a szívembe) című filmje, a horvát rendező, Arsen Anton Ostojić A Wonderful Night in Split (Egy varázslatos éj Splitben) című mozija, valamint a szlovén Vinko Mörderndorfer rengeteg vitát kiváltott Suburbs (Külvárosok) című fimje. Szintén a fesztivál versenyprogramjába kapott meghívást Oliver Paulus és Stefan Hillebrand When the Right One Comes Along (Ha eljő az igazi…) című svájci-német koprodukciója, valamint az idei berlini filmfesztivál Panorama szekciójában bemutatott finn családi dráma, a Kari Paljakka rendezte For the Living and the Dead (Élők és holtak).

A Telitalálat szekcióban az elmúlt esztendő legnagyobb fesztiválsikereit mutatjuk be, köztük Juan-Pablo Rebello és Pablo Stoll Whisky című sokszoros díjnyertes mozija. Szintén ebben a szekcióban kerül vászonra Fruit Chan, Miike Takashi, valamint Park Chan-wook közös produkciója, a Three… Extremes (Extrém három felvonásos) című szkeccsfilm, a svéd Tomas Alfredson 190 perces családeposza, a Four Shades of Brown, a tavalyi berlini filmfesztivál Panorama Special programjában bemutatott francia-izraeli koprodukció, a Raphael Nadjari rendezte Avanim, valamint a Private (Közlegény) című Saverio Costanzo film.

Hat filmmel képviselteti magát a TérKép szekcióban a dél-koreai filmgyártás. Bemutatásra kerül Kim Ki-Duk Samaritan Girl (A Szamaritánius lány) című filmje, amely 2004-ben a berlini filmfesztiválon debütált. Minden évben egy adott ország vagy terület filmgyártását szeretnénk bemutatni, idén Dél-Koreát választottuk.

Szintén hat filmet tartalmaz a 66-os út szekció. Itt az amerikai független filmgyártásba pillanthatunk be. Bemutatásra kerül Matthew Barney klasszikusa, a Cremaster 3, Todd Solondz Palindromák című mozija, valamint Andrew Jarecki lassan klasszikusnak számító dokumentumfilmje, a Capturing the Friedmans (Elfogták Friedmanékat).

A sokszorosan díjazott dokumentumfilm, a Darwin’s Nightmare a McVilág: A globalizáció arcai című szekció egyik legizgalmasabb bemutatójának ígérkezik, de komoly érdeklődésre tarthat számot a The Take (Gyárfoglalás) című dokumentumfilm, amelyet a No Logo írónője, Naomi Klein rendezett Avi Lewis-sszal közösen. Van a prágai Dokumentum Filmintézetnek és a Jihlavai Dokumentum Filmfesztiválnak egy East Silver nevezetű programja, ami hatalmas adatbázis telis-tele filmekkel. Van velük egy megállapodásunk, e szerint minden évben kiválasztanak körülbelül egy tucat filmet, melyek mindig a mi tematikus szekciónkhoz kapcsolódnak. Idén ez a globalizáció volt. Próbáljuk keresni az együttműködési lehetőségeket minél több fesztivállal. Időben a Kolozsvári Filmfesztiválhoz vagyunk közel, előttünk való nap ér véget. Vannak fesztiválok, melyek között kifejezetten jó az együttműködés, így a vendégek költségeit vagy az utaztatásukat közösen tudják vállalni.

A fesztivál teljes időtartama alatt Székesfehérváron tartózkodik Todd Solondz. Az amerikai független filmes rendező munkásságát mutatja be a fesztivál Testközelben című retrospektív szekciója. A rendező három filmje kerül bemutatásra, a Boldogságtól ordítani, a Helyzetek és gyakorlatok, valamint legfrissebb alkotása, a Palindrómák.

Mennyire újak a fesztivál filmjei?

Teljesen frissek. Elsősorban 2004-es és 2005-ös filmek. Van egy 2003 is. A retrospektívben Solondz-nak vannak régebbi munkái is, de ezek sem régebbiek 6-8 évnél.

Kik a zsüri tagjai?

Ötfős nemzetközi zsűri lesz, melynek a hölgy tagja Edna Fainaru, izraeli filmkritikus. A többiek: David Mackenzie skót rendező, Thom Palmen, aki egy svédországi fesztivál igazgatója, mellesleg hosszú ideig a Filmfesztiválok Európai Koordinációjának vezetője volt, és Florian Cadiou fiatal francia színész, akit legutóbb Bertolucci Álmodozók című filmjében láthattunk.

Mi alapján válogattad a filmeket?

Nem én vagyok a fesztivál művészeti igazgatója, hanem Mihai Chirilov. Vele találkozhattál a Szemlén is, ő a Kolozsvári Transzilvánia Nemzetközi Filmfesztivál programigazgatója. Ő válogatta a filmeket, az övé volt a végső szó. Én is járok fesztiválokra, én is sok mindent láttam már. Elmondtam az ötleteimet, melyek közül néhányat elvetettünk, néhányat megtartottunk. Nagyobb vitára számítottam, de több tucat filmnél sikerült maximálisan egyetértenünk. Ahhoz, hogy megkapd a filmeket, kapcsolatok kellenek és egy olyan hitelű ember, akit ismernek, mert már szervezett valamilyen fesztivált és tudják róla, hogy megbízható.

Mennyire állt a fesztivál mellé a város illetve a szakma?

A város és megye is már a kezdetek óta mellettünk áll. Hiller István tavaly még kultuszminiszter korában jelentette be a Cannes-i fesztiválon, hogy előkészítés alatt áll az ARIFF. Ez akkor a többi nagy bejelentéssel együtt hangzott el. A város egyik képviselője is ott volt, tehát ők már akkor nagyon komolyan gondolták ezt a dolgot. Szerintem is jól illik a város fesztiválstratégiájába. Van itt kortárs művészet, tánc és színházi fesztivál, de a film eddig kimaradt. Talán ezért is tetszett annyira az ötlet a városnak. A költségvetésnek nem ők állják a tetemes részét, inkább sokat segítenek: a helyet adják és a különböző szolgáltatásokat. A fesztivál három helyszínen zajlik majd: a Technika Házában, a Barátságklub moziban és egy nagyon szép park közepén. Ott persze csak sötétedés után tartunk vetítéseket, leginkább pótvetítéseket, a másik két helyszínen viszont szinte látástól mikulásig. A programokat viszonylag könnyű volt megszervezni, a vetítési rendet nehezebb. Van olyan film, melyet csak az első két nap vetíthetünk le - például Lukas Moodysson új darabját, melyre nagyon nagy az érdeklődés - mert június 10-én már Csehországban kell lennie a kópiának. Sok vendég jön, köztük sok rendező, hozzájuk is alkalmazkodnunk kell. A vetítések időpontját úgy kell kikalkulálni, hogy azokra a napokra essen, amikor éppen itt vannak, hogy a nézők tudjanak velük találkozni. Aki csak 2-3 napra jön, annál rögtön szűkül a vetítés időpontja.

Kik jönnek?

Nagyon sokan. Arra odafigyeltünk, hogy minél több filmet képviseljenek az alkotók, mert az a személyes tapasztalatom, hogy ettől válik egy fesztivál igazán fesztivállá. A nyitófilmünk a Lost and Found (Hol volt, hol nem volt). Ezt a szkeccsfilmet hat fiatal kelet-, illetve közép-európai rendező rendezte, és az idei berlini filmfesztivál Forum szekciójában debütált. Öt rövidfilm, valamint az ezeket összekötő animációs film gyűjteménye. Az egyik kisfilmet Mundruczó Kornél rendezte, ő vendégünk lesz. Egyébként hatból négyen itt lesznek a megnyitón. Részt vesz a fesztiválon Dánia legismertebb színésznője, Paprika Steen, aki többek között a Születésnapban is játszott.

Dogmás?

Igen, de sok más filmben is játszott. Elkészítette az első saját filmjét, de azt a Dán Filmhéten már bemutatta a Budapest Film. Ide az első amerikai filmjét kíséri el, a Forty Shades of Blue (Lehangolva) címűt, amelyben komoly szerepet kapott. Az idei Sundance Fesztiválon ez a film nyerte a fődíjat. A magyar származású mexikói rendező, Luis Mandoki Az ártatlanság hangjai (Innocent Voices) című filmjével érkezik, Bruce Beresford ausztrál rendező (a Miss Daisy sofőrjéért Oscarra jelölték), egy mesterkurzussal egybekötött közönségtalálkozót tart a fesztivál második felében. Most éppen Szófiában készíti elő az új filmjét Morgan Freemannel és John Cusack-kel. Őket sajnos nem hozza magával.

Valamelyiket elhozhatta volna…

Igen, igen. Bármelyiket... majd legközelebb. Arra külön odafigyeltünk, hogy a versenyfilmeket elkísérjék a rendezők. A spanyol Javier Balaguer A csábítás iskolája (School of Seduction) című filmjét hozza Victoria Abril főszereplésével. Nagyon hívtuk a színésznőt is, de éppen forgat. A finn Kari Paljakka is jön (Élők és holtak – For the Living and the Dead), valamint itt lesz a Ha eljő az igazi… (When the Right One Comes Along) mindkét rendezője, Oliver Paulus és Stefan Hillebrand, sőt a főszereplőnője, Isolda Fischer is. Nagyon várjuk Filip Renc cseh rendezőt From Dubway with Love (Üdvözlettel a metróból) című munkájával. Bemutatták már a filmjét Csehországban, a nemzeti filmfesztiválon, de a világpremier nálunk lesz! Ilyen eseményre nem is számítottam, nagyon örülök neki. Szintén a fesztiválon láthatja először a magyar közönség Janne Kuusi finn rendező Flowers and Binding (Virágok, avagy az egymásba olvadás) című filmjét, melyet elkísér Székesfehérvárra a film főszereplője, az idei berlini filmfesztivál Shooting Stars programjába beválogatott Kari-Pekka Toivonen.

Ahova Gryllus Dorkát is beválogatták.

Pontosan. A záró filmünk Hannes Stöhr One Day in Europe (Egy nap Európában) című mozija, mely Berlinben versenyfilm volt. Négy epizódban mutatja be a Bajnokok Ligája döntőjének napját, amikor Moszkvában összecsap egymással a Galatasaray Isztambul, valamint a Deportivo La Coruna. Az egyik epizódnak főszereplője Scherer Péter. Ő is itt lesz. Mark Hamillt várjuk még, az ismert amerikai színészt - Luke Skywalkert! -, aki A nagy vörös egyes (The Big Red On) című filmjét mutatja be a közönségnek.

Elég kevés magyar jön. Pedig ez számukra is jó lehetőség lehetne.

Kezdetben néhányan biztosan szkeptikusak voltak, de nagy vagy látványos ellenérzést nem éreztem a fesztivállal kapcsolatban. Akikkel együttműködést kerestünk, azokkal meg is találtuk. Majd az idő bebizonyítja, hogy ez működőképes fesztivál-e. A vendégek listáját egyébként úgy állítottuk össze, hogy ne csak nagy nevek, ismert rendezők jöjjenek, hanem mások is. Producerek, színészek, akikkel a magyar szakmának is jó lehet vagy… lehetne találkozni.

Ez a fesztivál egy sorozat első darabja, ugye?

Mi mindenképp úgy tervezzük. Ha valaki kellően fanatikus - én már eljutottam idáig -, az már gondolatban a következő fesztivál programját állítgatja össze. Ez így működik, ha az ember egy kicsit belejön a dologba!

Itt a városban az emberek szeretik a filmeket? Hogy állnak a fehérváriak a fesztiválhoz?

A legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy ez egy happening központú város. Az emberek szeretik a látványosságokat. Első körben persze a filmes hírességek érdekelték őket. A nagy nevek hamar bekerültek a köztudatba, róluk állandóan kérdezősködnek. Már nagyon várják, hogy lássák őket és beszélhessenek velük.

Kapcsolódik még valamilyen esemény a fesztiválhoz?

Filmplakát-kiállítás lesz, ez úgy tűnik szinte már kötelező program, de ez tényleg nagyon jó lesz. Ezt a Magyar Plakát Társaság rendezi. Június 7-én Törőcsik Mari - Jancsó Miklós közös fotókiállítás nyílik, mert az első évben ők kapják az Életmű díjakat. Mindkét díjazott elfogadta a fesztivál életműdíját, és részt vesz a megnyitó ünnepségen. A filmfesztivált követő héten, tehát június 13-án kezdődik a North by North West nevű forgatókönyvíró program, ami a Dán Filmintézet kezdeményezése. Berlinben talált meg valaki ezzel a programmal. Engem kérdeztek meg, hogy van-e ötletem, hogy hol tarthatnák a következőt. Volt ötletem. Minden évben háromszor találkoznak a résztvevők, Berlinben a másodiknak kerestek helyszínt. Erre a programra novemberben kellett jelentkezniük a rendező-forgatókönyíró-producer hármas csoportoknak, melyből hat triót választottak ki. Elkezdenek együtt dolgozni a szinopszison. Mindig máshol, háromszor egy hétre találkoznak 7-8 hónap leforgása alatt. Gondolom ők is szeretnének valamilyen rendszerességet vinni a dologba. Mi is hosszú távú együtt működést szeretnénk. Örülök, hogy hozzánk fordultak ezzel a felkéréssel. Nem mi kerestük ezt a lehetőségét, de ezek után teljesen természetes, hogy szervesen egymásra épül a két rendezvény.

Az interjú 2005. május 30-án készült.

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső