Batka Annamária – Hájos Zsolt „Érdekes sujet, vadregényes tájak”
Deésy Alfréd: Leányasszony
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
60 KByte

A Star filmgyár Deésy Alfréd rendezésében 1918. február 10-én mutatta be Leányasszony című filmet a Corvin moziban

A film fabulája

Harsány vigalomra ébred gyerekszobájában a kis Veronika. Apja, Tamássy báró, mások nyugalmára mit sem adva, négy vonóra dorbézol a vidéki kúria udvarán. A féktelen életmódot folytató földesúr lassan minden vagyonát szétszórja. A kártyaszobában tölti minden idejét, pénzét és családja sorsát a vak szerencsére bízva. A szerencse pedig nem neki kedvez, minden vagyona elúszik. A nincstelen Tamássy a katasztrófa ellenére sem hajlandó feladni nevét, dzsentri gőgje nem engedi, hogy szegény fejjel folytassa tovább életét. Titokban kihajózik Amerikába, a hajótöröttek országába, hogy kétkezi munkával pénzt keressen. Addig is a szomszéd Rajk bárónőre bízza Veronikát és elhunyt felesége ékszereit, hogy fedezzék a gyermek neveltetésének költségeit.

Veronika időközben gyönyörű szép hajadonná cseperedik, a bárónő viszont vagyona és az ékszerek fogytán csak a hamupipőkék sanyarú életét engedi neki élni. A gazdag kérőt csellel elhessegetve tőle, végül a szegény, de jó szívű zongoraművészhez, Györgyhöz adja férjül az árva lányt.

Telnek-múlnak az évek, a fiatal párt gyermekkel áldja meg a sors. Pénz azonban csak ritkán áll a házhoz, egyre rosszabbul élnek. György a zeneszerzésből nem tudja eltartani családját, bár minden hitét a készülő operájába fekteti, műve nem kell senkinek. Mulatókban klampírozik, a nehéz élet azonban kikezdi egészségét, egy este összeesik.

Borúra derű, eső után köpönyegnek látszik Tamássy levele, amelyben tudatja Rajk bárónéval, hogy dúsgazdag emberként nemsokára visszatér otthonába. A báróné, félve az apa dörgedelmétől és a busás jutalom elúszásától, szeretné semmissé tenni a Veronikát ért gonoszságait, és látszatra visszaállítani a status quo-t. A lányt ráveszi, apja előtt titkolja el családját, gyermekét küldje nagyszüleihez, és költözzön vissza hozzá. Cserébe állja férjének szanatóriumi költségeit.

Veronika, hogy megmentse György életét, elfogadja az alkuba. Apja előtt tetteti a gondtalan világi nők jókedvét. Előbb kelletlenül, majd gazdag rajongóiból gyűrűt vonva maga köré mind nagyobb önfeledettséggel veti magát a fényes partik világába. Eldobva magától a hétköznapi élet gondjait, már a szanatóriumból gyógyulva hazatért férjével szemben is hűvösen viselkedik, gyermekét is elhanyagolja.

Az apa a nagyszülők házában neveli titokban a gyermekét. A munkáját végre elismerik, operája bemutatás előtt áll. A sors igazságtalan keze mégis lesújt rá: kisfia egy nap megbetegszik. Anyja későn érkezik ágyához, a gyermek már nem él. Veronika megbánva minden bűnét, de továbbra is titokban tartva fájdalmát, a világ elől elvonulva él. Halott gyermeke sírjánál egy nap összetalálkozik férjével. György, látva szenvedő arcát, megbocsát az asszonynak. A férfi és a nő egymásra maradva a szebb jövő reményében, együtt új életet kezdenek.

Deésy Alfréd, a rendező

Deésy Kolozsvárott kezdte színészként pályáját, majd figyelme az új művészet felé irányult. 1911-ben Debrecenben megnyitotta az Apollo filmszínházat, 1912-től pedig már maga is filmszínészi szerepeket vállalt. Négy évvel később a nagy üzlet reményében társaival megalapította a Star filmgyárat, ami rövid idő alatt a Korda Sándor vezette Corvin után a második legjelentékenyebb vállalat lett: az első két évben negyvennyolc filmet dobott a piacra. Deésy a legtermékenyebb magyar rendezővé nőtte ki magát, két év alatt 32 filmet rendezett, köztük igen sok adaptációt. A munka tempójából és az irodalmi háttérből következően a Star vállalat legtöbb filmje egyszerű formában, a pergő cselekményt előtérbe helyezve készített munka.

A Pakots József öt felvonásos forgatókönyve alapján készült Leányasszony a korabeli kritikánál lelkes fogadtatásra talált. A Mozivilág így ír a filmről: „A Star-filmgyár ezzel az új darabjával is megmutatta, hogy nagy művészi teljesítő képességével bátran felveheti a versenyt a majdan beözönlő idegen híres filmattrakciókkal…. Az érdekes sujet, a vadregényes tájak és a tengerparti részletek romantikus színpompája teszik széppé és becsessé ezt a darabot, amely mindvégig lebilincseli a közönség figyelmét.”

Az érdekes sujet”

A Leányasszony röviden összefoglalva egy dzsentri család kálváriáját meséli el: hogyan bűnhődött meg Veronika és családja az apa vétkéért, a valóságot szem előtt nem tartó, felelőtlen életéért, és hogyan látta be végül a címszereplő, hogy a szeretet, szerénység és törődés többet ér minden látszatpompával szemben. A német forgalmazásban a film a Die Tochter des Spielers (A játékos lánya) címet kapta, mely még inkább kifejezi a család dzsentri életmódból következő bukását.

Az egyszerű tanulságot fordulatokban gazdag, igen szövevényes cselekményvezetéssel beszéli el a film, az „egyszer fenn, egyszer lenn” dramaturgia sűrű fordulataival, mindezt alig több mint egy órás terjedelemben. A szüzsé és a rendezés jellemzője, hogy inkább a pergő történetet, a tényeiben súlyosan ható helyzeteket helyezi előtérbe, mintsem azok lélektani kimunkáltságát. Egyik életszeletnél sem időz el túl sokáig. A történet a végkifejletet nem a dráma megjelenítésével, hanem a végletes helyzetek kontrasztba állításával éri el. Ezt a koncepciót húzza alá a fényképezésben domináns szerepet játszó nagytotálok alkalmazása, és a túlzó színészi játék is.

Vadregényes tájak”

Mint a némafilmkorszak legtöbb darabjánál, a Leányasszony esetében is uralkodik a nagytotál és a hosszú beállítás. Ez a fényképezési koncepció elsősorban színházi előképekből táplálkozik. A forgatás idejét lerövidíti, mivel egy beállításban minden lényeges információt a néző tudtára lehet hozni, történetkezelést könnyíti, mivel a jeleneteket nem kell külön képekre darabolni és érzelmileg súlyozni őket. Hátránya, hogy túlzott használata színpadszerűvé, egyhangúvá teheti a filmet. A Leányasszonyban a kevés közeli kép használata nem engedi, hogy a szereplők érzelmei magával ragadják a nézőket. Bármennyire is tragikus sorsokat mutat be a film, érzelmileg a nagytotálok nem vonják be a mai nézőt a cselekménybe. A film összesen három közelit engedélyez magának, mindegyiket dramaturgiai csúcspontokon. Az elsőt akkor, amikor Tamássy báró minden figyelme a sorsát befolyásoló kártyára összpontosul, a másodikat akkor, amikor Veronika a teljes züllés közepette vergődik, a harmadikat pedig akkor, mikor az anya gyermekét siratja.

A nagytotálokból eredő hátrányokat ellensúlyozza szereplő-jelenet-környezet hármasának művészi megkomponáltsága. Az a tér, ami először bemutatja a szereplőket, rögtön jellemzi is őket. Rajk báróné zord, anyagias otthonát tág és üres, égbe nyúló vonalakkal jellemezhető belső térrel adja vissza. György szüleinek, a kántornak és feleségének kedélyes és szeretetettel teli otthonát ezzel szemben először kívülről látjuk, ahogy a szerény fehér házat körbeveszi a gömbölyded formákkal megáldott természet, amely zeneszerző fiúknak az ihletet biztosítja. Házuk belülről is kedélyes és egyszerű: a szobában egy ágy, rajta népi motívumokkal díszített takaró, egy faliszőnyeg szintén hasonló mintával, és egy tükör, mindez kiegyensúlyozott kompozícióban megmutatva.

Deésy Alfrédnak kitűnő érzéke volt ahhoz, hogyan lehet egy jelenet hangulatát és érzelmi telítettségét pusztán a helyszín kiválasztásával visszaadni. György és Veronika egymásra találásának pillanata a film legszebb beállítása. A férfi és a nő a hegy tetején állnak, miközben a lemenő nap a háttérben szaladó folyót élénkíti. A hátulról világító nap miatt a párnak csak a sziluettje látszik, illetve Veronika átlátszó kendője, ahogy a szél romantikusan játszik vele. Mikor a báróné cselszövésének következtében György és Veronika a várromban bezárva maradnak, a férfi látszólag értelmetlen tettre szánja rá magát. Ahelyett, hogy a rozoga faajtót belülről megpróbálná feltépni, inkább akrobatamutatványnak beillő mozdulatokkal körbejárja a veszélyes várfalat, hogy az ajtót kívülről benyomja. A képsor apró hangyaként mutatja a férfit, ahogy a hatalmas, omlatag várfalakon pottyanásra várva egyensúlyoz. Ennek a túrának, a film legkidolgozottabb képsorának dramaturgiai funkciója van: Veronika iránti féltésének és szeretetének érzékeltetése.

György egy déli ország tengerparti szanatóriumát keresi fel a gyógyulás reményében. A film ezt a tényt lakonikusan, de annál kifejezőbben, mindössze két képpel adja a néző tudtára. Először a levélíró férfit látjuk háttérben a mediterrán stílusú házakkal, másodszor pedig a háttérben a tengerrel, ami az elvágyódást szimbolizálja.

Az avantgarde megoldásokhoz közelítő kompozíciókat is fel lehet fedezni a beállításokban. Rajk báróné otthonában rendezett első fogadás jelenetében a képkivágás alulra komponálva, elölről, a keskenyebb részéről mutatja a hatalmas asztalt, melynek két oldalán, a terem belseje felé haladva, sorban ülnek a vendégek. A háttérben pedig látjuk, ahogy a meghívottak ereszkednek le a lépcsőn és tartanak az asztal felé. Ez a beállítás marad még azután is, mikor már minden ember elfoglalta a helyét, létrehozva ezáltal az asztalfőn ülő Rajk báróné feje felett egy üres (lépcsővel telített) teret. Ez a kompozíció a fogadás célját hivatott értelmezni, ami ebben az esetben Rajk báróné lányainak gazdag kiházasítása, társadalmi felemelkedésének biztosítása.

Rajk báróné második estélyén, amit Tamássy báró hazaérkezése után tart, szintén van egy kifejezően komponált totálkép. Miközben az apa a kép előterében amiatt aggódik, hogy a lányának kiszemelt férjjelölt más nőnek udvarol, a kép hátterében felülről fényképezve a táncteremben a körbe-körbe hömpölygő tömegként megjelenő, egymást kereső párokat látjuk.

Romantikus színpompa”

A film színvonalas látványvilágát nemcsak a mérnöki precizitással megtervezett kompozíciókkal érték el, hanem a film utószínezésével, virazsírozásával is. A jeleneteket az akkori filmes konvenciók alapján, aszerint, hogy melyik napszakban, külső vagy belső helyszínen játszódnak, különböző színűre festették.

A virazsírozás esztétikai lehetőségeinek és hangulatteremtő képességeinek kreatív kihasználásával Rajk báróné első fogadásának jelenetében találkozhatunk. A jelenet barnán kezdődik, ami a belső térre utal. Mikor a báróné Györgyöt, a tehetséges zeneszerzőt a zongorához ülteti, hogy eljátsszon a társaságnak egy darabot, a komornyikkal leoltatja a villanyt, a szín barnából lilára vált, és már csak a hangszer tetején lévő kis asztali lámpa világít érzelmes fényeivel. Miközben szól a zene, Veronika egy gazdag rajongója ki-ki tekint a lányra, aki a kertben a Hold fényénél üldögél. A képeket a kék szín elvágyódással teli romantikája tölti meg.

Színészi játék

A színészvezetés a kor divatos és tipikus módszereit követi. A színészek kreativitásának és egyéni kifejezésmódjának a totálokba sűrített történetmondás nem ad teret. A hosszú jelenetekben az érzelmi állapot tipizált kifejezésével telített cselekvés pontos eljátszása a szereplőknek lehetőséget sem ad arra, hogy a merev keretek közül kitörjenek. A játékra a tipikusság és nem az egyediség a jellemző. Ez előbbi kívánalomnak viszont minden színész félreérthetetlenül és pontosan megfelel.

A színészek közül a korabeli kritika Hollay Kamilla (Veronika) játékát emelte ki, mai szemmel nézve azonban teljesítménye csak az átlagos mércéjét üti meg. Arcjátékában nincsenek egyedi lelemények, mozdulataiból a rendezői utasítások katonás lekövetését következtethetjük ki.

Bátran felveheti a versenyt a majdan beözönlő idegen híres filmattrakciókkal”

A Leányasszonyra nem a művészi kísérletezés és a kifejezés lehetőségeinek kutatása a jellemző, sokkal inkább a korban ismert és bevált módszerek biztos alkalmazása. Mint a legtöbb magyar némafilm esetében, most is ki kell emelni a fényképezés esztétikumát, a kompozíciók kifejező és értelmező volta miatt. A film képi világából egyértelműen lehet következtetni más nemzetek filmművészetének hatására. A színészek játéka és az elbeszélés elmaradt dinamikussága viszont még a régebbi normáknál való lehorgonyzottságra utal. Ami a filmet izgalmassá teheti a mai néző szemében, az a társadalmi problémák iránti érzékenysége, a társadalmi viszonyok kritikus ábrázolása, mely törekvés a magyar filmművészet későbbi évtizedeit is jellemezte.

 

A film az Örökmozgóban megrendezésre kerülő Filmemlékezet fesztiválon látható.

 

Deésy Alfréd
Deésy Alfréd
68 KByte
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
79 KByte
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
81 KByte
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
Deésy Alfréd: Leányasszony, 1918
75 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső