1. rész (1990-1994)

Az idén már tizenöt éve annak, hogy búcsút mondtunk a kommunista diktátoroknak, önállósodtunk, és beengedtük a cseh tájakra a kapitalizmust. Hurrá, ujjongott mindenki, végre nincs semmilyen elnyomás, és végre jó cseh filmek készülnek majd a fiókokban kényszerűen porosodó művekből. Végre nincsenek kiválasztó és jóváhagyó bizottságok és cenzorok. Tizenöt év múltán azt akaródzik mondani: térjetek vissza, jóváhagyó bizottságok, térj vissza állami felügyelet! E 15 év alatt ugyanis minden évben 14-20 cseh film készült (kivéve az 1992-es évet, amikor összesen csak nyolc), és ebből a több mint kétszáz munkából alig egy tizednyi tett szert valamiféle hírnévre.

Ez az egész zuhanás azzal kezdődött, hogy a cseh kormány teljesen ingyen feladta a Barrandovot (a prágai filmstúdiót). Igaz, rendelkezett olyan-amilyen aranyrészvénnyel, de hol van már annak a vége, és hol ették meg az egerek! A Barrandov minden pillanatban más tulajdonában volt – egyszer egy kozmetikai cégé, máskor a bányászoké, felszerelését kiárusítják, és az egy-két megmaradt filmstúdiót vagy külföldi forgatócsoportok használják (jelenleg egyre kevésbé), vagy szórakoztató műsorok forgatására veszi igénybe egy kereskedelmi televízió, amelynek itt van a székhelye.

Az a témabőség a fiókokban ugyancsak nem volt valami fényes – a lázas vállalkozások és a privatizáció idejében, amikor a pénz csak úgy áramlott, s boldog-boldogtalan filmmecénássá akart válni –, emlékezzünk csak vissza az ambiciózus Rudolf Hošnára, és az ő Dinamittal szedte az ibolyát / Trhala fialky dynamitem című filmjére, aki modern, Barrandov-típusú filmstúdiókat kívánt felépíteni Brünnben. Aztán mint egy kisfiút, úgy üldözte a rendőrség az autópályán, mivel feketén üzletelt azokkal a Mercedesekkel. Lecsukták, és alighogy kiengedték, ismét becstelenül élt, idén pedig végre sikerült emigrálnia. A brünni producereknek befellegzett.

Az 1990-es év még továbbra is a cseh film aranykorához tartozott (28 film született), mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még a kommunizmus alatt elkezdett filmeket mutatták be, vagy fejezték be a forgatásukat. Találunk köztük gyermekfilmeket (Két ember az állatkertben /Dva lidi v ZOO, Külvárosi boszorkányok /Čarodějky z předměstí), mesefilmeket (A freonszellem /Freonový duch), musicalt (A füst /Kouř, A prágaiaknak, azoknak jó /Pražákům, těm je hej), a Hřebejk–Jarchovský–Ondřej Trojan trió bemutatkozását (Daloljuk a dalt csupaszra /Pějme píseň dohola/című keserű vígjátékukat), filozófiai drámát (Az építmény /Stavení), történelmi filmet (A haldokló idő tanúja /Svědek umírajícího času), krimiket (Vadmalac /Divoká svině, Erősebb, mint én /Silnější než já), pszichológiai darabokat (Csak családi ügyekről /Jen o rodinných záležitostech) stb. Ezzel a kis bekezdéssel arra a nagy gondra, s hiányra utalok, ami a következő években a cseh filmművészetre vár – teljesen eltűnnek a zsánerfilmek.

Már az 1991-es – „maszek” – év csupán tíz filmet hozott a mozivásznakra. A Pavlásek anya-lánya szerzőpáros megpróbáltak Zdeněk Troška után minél hamarabb reflektálni a bársonyos forradalomra (a Corpus delicti /Corpus delicti című filmmel), a Diszkótörténet 2. /Discopříběh 2. és a Napfény, széna, erotika /Slunce, seno, erotika című folytatások egyértelműen nézőcsalogató számításból készültek, bár ma köszönet jár értük. Věra Chytilová nem egész egyórás filmje Mozart prágai látogatásáról – Az én prágaijaim megértenek /Mí Pražané mi rozumějí – ugyancsak „kereskedelmi forgalomba” szánt filmnek számít, találunk itt egy mesefilmet A feledékeny varázslóról /O zapomětlivém černokněžníkovi, Menzel nem túl melegen fogadott Koldusoperáját /Žebrácká opera Václav Havel alapján, Milan Cieslar második filmjét – a Valahol talán szép az időt /Někde je možná hezky John Lennon rajongóiról, és végre a kereskedelmileg legsikeresebb hármast, amit a Pléhkatonák /Tankový prapor, a Rekviem egy kislányért /Requiem pro panenku és az Általános iskola /Obecná škola ad össze. Ó igen, Jan Svěrák akkoriban még nem akart okosabb lenni az apjánál, aminek jó is lett a vége.

Az 1992-es évet már említettük – a mindössze nyolc alkotás közé tartozik a már ugyancsak említett Dinamittal szedte az ibolyát, két koprodukció (Kačenka és a kísértetek /Kačenka a strašidla és a Kačenka és megint azok a kísértetek /Kačenka a zase ta strašidla – eredetileg TV-sorozat), újabb folytatás – Jóbarát az esőbe II. /Kamarád do deště II., egy szlovák film – Jobb gazdagnak és egészségesnek lenni, mint szegénynek és gazdagnak /Lepšie by bohatý a zdravý ako chudobný a bohatý, a Caban-testvérek kísérlete – a Don Gio /Don Gio és a nézői sikerfilmek: Az örökség /Dědictví aneb Kurvahošigutntág és a Fekete bárók /Černí baroni. A filmpremierek közé először áll be egy újabb – eredetileg televíziós – film (a Cseh Televízióban 1996-ban mutatták be), mégpedig A városban járkál a Mikulás /Městem chodí Mikuláš. A Cseh Televízió hamarosan a cseh filmek egyik legfőbb gyártójává válik, bár a filmesek számára kedvezőtlen feltételek mellett, miközben a mű élethossziglani jogaiért csak az ún. tárgyi teljesítést nyújtja – azaz a posztprodukciós munkák lehetőségét.

1993-ban ismét növekszik a cseh filmek száma – 19 bemutatót számolunk össze, éspedig kezdve a kísérleti filmekkel (Véres regény /Krvavý román, Borotvapengék /Žiletky, Kanári kapcsolat /Kanárská spojka) a harsány vígjátékokon (Szállodácska Európa szívében /Hotýlek v srdci Evropy, Vámpírok esküvője /Svatba upírů), és filmes szempontból viszonylag tisztességes vígjátékokon át (A költők vége Csehországban /Konec básníků v Čechách, Čonkin katona /Voják Čonkin, Egyik macska a másik után /Jedna kočka za druhou), a nyers akciófilmig (Eladó meztelenség /Nahota na prodej), egészen az ugyancsak televíziós filmekig (A könyörületesség angyala /Anděl milosrdenství, Helimadoe /Helimadoe, A tehén /Kráva). A nézők közt pedig egy mesefilm aratta a legnagyobb sikert – A halhatatlan nagynéni /Nesmrtelná teta.

És végre az 1994-es év – 20 bemutató, ebből pedig kettő Jan Svěráké: az Utazás /Jízda és az Akkumulátor I. /Akumulátor I. A TV-filmek közül megjelenik a mozivásznakon az Angyali szemek /Andělské oči, a Homokvár /Hrad z písku, a Saturnin /Saturnin, és figyelem – új jelenség, hogy kezdenek felbukkanni az olyan koprodukciós filmek, amelyekben a cseh részvétel mértéke vitatható (Túlságosan zajos magány /Příliš hlučná samota, Szenvedélyes csók /Vášnivý polibek, Hogyan érdemeljünk ki egy hercegnőt /Jak si zasloužit princeznu). Még mindig „fogadnak” a harsány vígjátékokra (Még nagyobb hülye, mint reméltük /Ještě větší blbec, než jsme doufali), a nyers filmekre (Csencselők/Nepper /Vekslák), a kísérletekre (Amerika /Amerika, Erőd /Pevnost, részben A rend /Řád), de továbbra is jelentkeznek még tisztességes filmes munkákkal a szakmabeliek (A tánctanár /Učitel tance, Köszönet minden újabb reggelért /Díky za každé nové ráno, A Faust lecke /Lekce Faust, Az oroszlán címerében /V erbu lvice –, ami eszembe juttatja, hogy hol is van Zdislav z Lemberka filmje, amelynek a címét egy bizonyos filmes levédette, így hát át kellett nevezni az utolsóként említett filmet?). És ekkor kezd „feljönni” Troška klikkje a Hercegnő a malomból /Princezna ze mlejna című filmmel.

Összességében az 1994-es évvel – állapíthatjuk meg visszatekintve – véget ér a profi filmes mesterség. Kezdenek befutni az amatőr felvételek, a nézőket megnyerni akaró munkák, és egyszerűen mindaz a szemét, amely között már csak hébe-hóba csillan meg valamilyen nemesebb anyag.

A cseh film 15 éve 1990-2004: 2. rész (1995-1999)

A kilencvenes évek második felében tovább csökken a cseh állam részvétele a filmgyártásban, annak ellenére, hogy megalakul a Cseh Filmművészeti Alap. Eszközeiből azonban csak minimális összegeket osztanak szét, amelyek a készülő filmek költségeinek 1-10%-át fedezik. Ezért egyes cseh alkotók egyre inkább próbálnak koprodukciókat készíteni, mások a szponzorálás útját választják, amikor a filmekben elhelyezik a filmjeiket támogató cégek logóit vagy márkáit. A legtöbb cseh filmben ezért mindenki Renault-val közlekedik, Nokiával telefonál, az interneten a Seznamon keresztül keres és az Aralnál tankol… Fokozatosan felerősödik a Cseh Televízió televíziós film gyártása.

Az 1995-ös év TV-filmjei közé számíthatjuk a …még a halál sem veszi fel /…ani smrt nebere, az Eine kleine Jazzmusik /Eine kleine Jazzmusik, a Fany /Fany, az Indián nyár /Indiánské léto, a Kisoldali humoreszkek /Malostranské humoresky, az Átokvölgy /Golet v údolí című filmeket – valamennyi a Cseh Televízió produkciójában vagy közreműködésével készült, és a Volt egyszer egy zsaru /Byl jednou jeden polda valamint a Playgirls 1, 2-t /Playgirls 1, 2 melyeket a TV Nova produkciója gyártott. A koprodukciós filmek közül említsük meg A kertben /Záhrada, a …lovak a betonon / …kone na betóne, A fiatalemberek ismerkednek a világgal/Mladí muži poznávají svět című munkákat. Sőt, ebben az évben jelenik meg a színen az olmützi filmiskola egyértelműen diákfilmje, a Keserű nyár /Hořké léto. Bár a felsorolás korántsem hiánytalan, már ebből is nyilvánvaló, hogy kezdenek fogyni a jellegzetes művek, és - Karel Kachynát és a rendezőként már alkalmatlan Vít Olmert leszámítva - az idősebb nemzedék sehogyan sem írja magát tovább a cseh filmművészet történetében. Ellenkezőleg, megjelenik Saša Gedeon filmje, egy fiatal rendező jellegzetes bemutatkozása – az Indián nyár /Indiánské léto, amely éppen hogy csak megfelel az egész estés film hosszúsági feltételének (egyébként szintén egy diák- vizsgafilmről van szó), és ekkor debütál Radim Špaček (A fiatalemberek ismerkednek a világgalt ugyancsak besorolhatjuk a diákfilmek közé).

Az 1996-os év az előző évi 21 bemutatójával szemben csak 19 filmet hoz, ebből hármat már akkor is habozva soroltak a kereskedelmi forgalomba került filmek közé, mivel egész estés dokumentumfilmekről van szó, és nem játékfilmekről: Papírfejek /Papierové hlavy, Mit tenni avagy Utazás Prágából Český Krumlovba és vissza /o dělat aneb cesta z Prahy do Českého Krumlova a zpět és a Drága mester /Drahý mistře. Ismét találunk a filmek közt szlovák koprodukciót (a már említett Papírfejek, és a Suzanne /Suzanne), sőt, cseh filmnek tekintik az Undergroundot /Underground, amely nagyobb részben Franciaország, Németország és Magyarország terméke, vagy a Lövészt /Střelec Dolph Lundgrennel! Csak jóval később fogadták el azokat a szabályokat, amelyek alapján csupán olyan művek számíthatnak cseh koprodukciós filmeknek, amelyeknél a cseh részvétel legalább a 10%-ot meghaladta (igen, ebből adódtak bizonyos kellemetlenségek a Cseh Oroszlánok átadása során). A TV-produkciók közül említést érdemel a Premiéra (jelenleg Prima) társaság egyetlen egész estés filmje – Jaroslav Brabec Kislányok életre-halálra /Holčičky na život a na smrt című munkája, a Cseh Televíziónál debütál a félig játék- félig áldokumentumfilmmel – a Mňága–Happy end-del /Mňága – Happy End Petr Zelenka rendező, a ČT áll A szertartásmester /Ceremoniář, a Marian /Marian, az Ubu király /Král Ubu, A kőhíd /Kamenný most, Az elfelejtett fény /Zapomenuté světlo című filmek mögött, továbbá A három lovagról, a szépasszonyról és a lenvászonruháról /O třech rytířích, krásné paní a lněné kytli című mesefilm és részben az év legjobb filmje, Zdeněk és Jan Svěrák Koljája/Koljamögött is. A független gyártók közül nagyon tetszett David Onříček bemutatkozása, a Suttogj /Šeptej. Ha hozzávesszük a részben a TV Nova által gyártott Varázslatos hónapot /Kouzelný měsíc, akkor nyilvánvaló, hogy ki vette át a cseh filmek gyártásának igáját.

1997-ben ismét huszonegy bemutató várta a nézőket, és ismét túlsúlyban voltak a Cseh Televízió gyártotta filmek, amelyek azonban valóban inkább a TV-képernyőkre valók, mint a mozikba: a Bumeráng /Bumerang, a Külön számla/Konto separato,A mennyországba /Do nebíčka, az Elvadult föld /Zdivočlá země, a Varázsos évek pórázon /Báječná léta pod psa, A gyöngyszűzről /O perlové panně, és sok más alkotás. A TV Nova kontráz: elkészíti a Volt egyszer egy zsaru II. –t /Byl jednou jeden polda II. s a Tűzmadár /Pták Ohnivák című filmet. Újfent találunk egy sor koprodukciót – a Lea /Lea, a Passzázs /Pasáž (ezzel tért vissza Juraj Herz rendező), az Órák a toronyban /Hodiny na věži, A kék az égből /Modré z nebe, vagy az Orbis pictus /Orbis pictus. Megintcsak találunk diákfilmeket is – Bohdan Sláma vizsgafilmjét, az éppen hogy csak film Fehér akácokat /Akáty bílé, Az árnyék határát /Hranice stínu, a Láthatóvá válást /Zviditelnění… Michael Viewegh két regényének megfilmesítését. Petr Zelenka ismét érdeklődést keltett Gombkötők /Knoflíkaři című novellafilmjével, Juraj Jakubisko – a visszatérő veterán – a kissé eltúlzott Homályos jelentés a világ végéről /Nejasná zpráva o konci světa című opusával, a népszerűség másik végéről pedig Wiktor Grodecki a prágai fiú-prostitúcióról szóló Mandragórával /Mandragora.

1998-ban ismét visszaesés következett be, és csak tizenhárom film született, többségük mögött pedig a televízió áll. (Az ágy /Postel, a Jesszusom nagymama, tégy csodát! /Šmankote, babičko, čaruj!, az Állj, vagy nem találok /Stůj nebo se netrefím, A múlt/Minulost, a Cseh szóda /Česká soda, A császár és a dobos /Císař a tambor a cseh tévé, a Tavi királynő /Jezerní královna pedig a Nova produkciójában). A többnyire szintén a Cseh Televízió védnöksége alatt készült diákfilmeket vagy bemutatókat a Halott bogár /Mrtvej brouk (Pavel Marek), a Mit kapsz el a rozsban /Co chytneš v žitě (Roman Vávra) és a Gyors szemmozgások /Rychlé pohyby očí (Radim Špaček) képviselik. Az újra alkotni kezdő idősebb rendezők művei közül érdemes megemlíteni Irena Pavlásková alkotását, az Adósságok idejét /Čas dluhů és a Csapdákat /Pasti, pasti, pastičky Věra Chytilovától. Az év királya azonban a meglehetősen erőltetett, pszichológiai-történelmi drámának látszani akaró Meg kell ölni Sekalt /Je třeba zabít Sekala című film lett, Vladimír Michálek rendezésében.

És végre az 1999-es év: tizenhét bemutató, és ebből egy sor TV-film – a Kettős szerep /Dvojrole, a Vlastimilený Brodský egészséges beteg /Zdravý nemocný Vlastimilený Brodský (dokumentumfilm), a Kanári /Kanárek, a Melankolikus csirke /Kuře melancholik, a Hanele /Hanele, az Eliška szereti a vadont /Eliška má ráda divočinu; a TV Nova közreműködik Troška Pokoli szerencséjében /Z pekla štěstí, a Nem félni és lopni-ban /Nebát se a nakrást, és a Volt egyszer egy zsaru 3-ban /Byl jednou jeden polda 3. A koprodukciók itt is megjelennek – Az uradalom /Panství, Prága… szemével /Praha očima…, Mindenki, aki közel áll hozzám /Všichni moji blízcí, Szökőkút Zsuzsannának 3 /Fontána pre Zuzanu 3 csakúgy, mint a diákfilmek: például az Agáta /Agáta. Érdekesen tért vissza Vojtěch Jasný rendező és Vladimír Pucholt színész a nagyon rosszul sikerült Az elveszett paradicsom visszatérésével /Návrat ztraceného ráje. Ami a sikert illeti, fölényesen nyert Hřebejk és Jarchovský Fészkek /Pelíšky című filmje. Saša Gideon második, és egyelőre utolsó filmjének, a Félkegyelmű visszatérnek /Návrat idiota már nem volt ekkora sikere.

Ha végignézzük ezt az ötéves szakaszt, ha a televíziók nem támogatják a filmet, ha nincsenek diákfilmek és koprodukciók, akkor a mozikban nem sok cseh darabot játszanak. A kisebb produkciós cégek nem játszanak jelentősebb szerepet, bár néha jellegzetes alkotással mutatkoznak is be. Egyes filmekben ugyan elhanyagolható mértékben közreműködik a Cseh Filmművészeti Alap, nem állíthatjuk, hogy az állam jelentősebb módon hozzájárult volna e filmek megszületéséhez. Elkezdődik a témák, a szerzők, a rendezők és a színészek válsága is, és ugyancsak nem vidám helyzetről árulkodik, hogy már dokumentumfilmeket is a kereskedelmi bemutatók közé sorolnják. Egyébként, válaszoljanak saját maguknak arra a kérdésre, hogy a filmeknek ebből a kis felsorolásából hányra emlékeznek.

A következő ötéves szakaszban nemcsak, hogy folytatódik a fent említett stagnálás, hanem még a ČT gyártó tevékenysége is visszaesik.

A cseh film 15 éve 1990-2004: 3. rész (2000-2004)

Míg a 2000-es év reményt keltett, hogy új, jobb idők jönnek a cseh filmművészetre, hamar kiderült, sajnos csak kivételes év volt, és a filmgyártás hamarosan visszazuhant az amatőr filmek, televíziós vállalkozások, diákfilmek, dokumentumfilmek és kísérletek szürke mocsarába. Az állami támogatás továbbra is jelentéktelen volt (és ma is az) – hiszen a több tucat projekt között szétosztott pénzből egyébként egyetlen egy egész estés filmet lehetett volna forgatni. Sőt, a nem jóváhagyott távközlési törvény és a közszolgálati televízió finanszírozásának megoldatlansága következtében csökken a ČT támogatása a projektekben, és áthelyeződik a Nova televízióra, ahol mindeddig Zdeněk Troška uralkodott.

A 2000-es év valóban rendkívül reményteljesen nézett ki – rögtön 21 projekt jelent meg a forgalmazásban! Lelkesedésünk azonban hamar alábbhagy, ha kiderítjük, hogy ez a szám többek közt 2 sorozatot (A hat mesterlövész /Šes statočných, A halott erdő és más bulsit /Mrtvý les a jiný bulšit), 1 tisztán szlovák filmet (Az elesett nők tábora /Tábor padlých žien), 1 tisztán németet (Hurrá a medvére /Hurá na medvěda), 3 dokumentumfilmet (Csata az életért /Bitva o život, Próféták és költők – Fejezetek a naptárból /Proroci a básníci – Kapitoly z kalendáře, Bohemia Docta /Bohemia Docta), sőt, 1 internetes projektet (Jan Němec Éjjeli beszélgetések anyával /Noční hovory s matkou) is tartalmazott! Ha tehát csak a „filmeket” vesszük, azaz az egész estés, profi játékfilmeket, akkor kevesebbet, viszont többnyire nagyon jó minőségűeket kapunk. Elegendő felidézni egyes alkotásokat: Ec-pec /Ene Bene, Életforrás /Pramen života, Élet minden áron/Musíme si pomáhat, Magányosok /Samotáři, Út a városból /Cesta z města, Virágcsokor /Kytice, Anděl exit /Anděl exit, ahány cím, annyi, a maga módján érdekes és karakteres film, amelyeknek sokszor még sikerük is volt. Ebben az évben számos pontot szerzett az ún. Troška-klikk is, amely a Fiatalabbik testvérem nemzése /Početí mého mladšího bratra (inkább TV-s vállalkozás), a Hercegnő a malomból 2 /Princezna ze mlejna 2, és A fény kezdete /Začátek světla című munkák mögött áll. A filmesek közé visszatért a szerintem nem eléggé értékelt Drahomíra Vihanová túlfilozofált filmjével, a Tudósítás Petr és Jakub diák vándorlásáról /Zpráva o putování studentů Petra a Jakuba című alkotással. A furcsa Hercegnő a malombólt leszámítva a meséket még a koprodukcióban készített Sólyomkirály /Král sokolů képviseli… A 2000-es év valóban jobb filmes időket ígért.

Aztán azonban elérkezett a 2001-es év, és rögtön bevezetésképp valami olyannal szolgált, ami alapvetően megváltozatta a cseh filmművészet szemléletét - ha eddigre már elkezdték beleszámítani az egész estés dokumentumfilmeket, a sorozatokat, a diákfilmeket és a televíziós produkciókat, ez alkalommal már az amatőr film is sorra került. Még a népszerű Barbora Seidlová sem segített a 24 /24/ című filmen (jóval az azonos nevű amerikai sorozatot megelőzően), amelyet aztán valóban házilagosan másoltak át számítógépről filmre az alkotók … És ha megnézzük a fent említett kategóriákat, akkor a dokumentumfilmek közül itt van a Bíborvörös vitorlák /Nachové plachty, a Plastic People of the Universe /Plastic People of the Universe, a televíziós projektek közül a Kör /Kruh, az Őszi visszatérés /Podzimní návrat, lényegében a Vénasszonyok nyara /Babí léto is, továbbá a koprodukciók közül, ahol néha nem világos a többségi gyártó: a Tájkép /Krajinka (Szlovákia), az Ottóka /Otesánek (Nagy-Britannia), a túlértékelt Sötétkék világ /Tmavomodrý svět (Nagy-Britannia), az érdekes, de nem teljesen kidolgozott Párhuzamos világok /Paralelní světy (Franciaország), Věra Chytilová rendező túlzsúfolt filmje, a Kiűzetés a paradicsomból /Vyhnání z ráje (Németország), a Karu Süda – Medveszív /Karu Süda – Medvědí srdce (Észtország, Oroszország, Németország), az Ember az állatkertben /Člověk v ZOO (Dánia, Nagy-Britannia), a Mach, Šebestová és a varázslatos fülhallgató /Mach, Šebestová a kouzelné sluchátko (Kína).

Zdeněk Troška egy újabb folytatással rukkolt elő: a Pokoli szerencse 2-vel /Z pekla štěstí 2/; a diákfilmeket a Vadméhek /Divoké včely képviselik.; hosszabb idő után visszatér Filip Renč, ezúttal a Rebellisek /Rebelové című, a musical szabályait nem túlságosan betartó retro musicallal; a TV Nova Troškán kívül még a Hogyan lopjuk el Dagmarát /Jak ukrást Dagmaru című „vígjátékot” támogatja – és ezzel le is tudtuk ezt az évet – summa summárum mindössze 17 film, de önök is tudják, melyeket lehet valóban filmeknek nevezni.

A 2002-es év 19 bemutatót hoz, de ebből rögtön négy dokumentumfilmet (A por játékai /Hry prachu, Nonstop /Nonstop, Óhitűek – A tavasz szentelése /Starověrci – Svěcení jara, A városból való út /Z města cesta és három iskolai munkát (Radhoš /Radhoš, Ponyva /Brak és a Szerelem felülről /Láska shora). A tisztán televíziós – a mozivászonra nem igazán való – filmeket a Hazarablás /Únos domů, a félresikerült Bárka Vojtának /Archa pro Vojtu (alig 60 perces), az El kell, hogy csábítsalak /Musím tě svést/, a Srácok /Smradi, a Kiscsaj/Děvčátko, és a Waterloo cseh módra /Waterloo po česku (itt a TV Novával) képviselik. Inkább digitális kamerára forgatták a Kárhozottak /Zatracení nevezetű projektet, Milan Šteindler visszatért a rendezéshez a jellegtelen Mézeskalácstoronnyal /Perníková věž (valószínűleg tényleg a padlón volt anyagilag), Petr Zelenka forgatott egy újabb sikeres áldokumentumfilmet, A sátán évét /Rok ďábla, Zdeněk Troška az Angyali arcot /Andělská tvář, a mesefilmek közül pedig a mozikba került a kiváló bábrövidfilmek sorozata, a Jan Werich fimfáruma /Fimfárum Jana Wericha. Az év cseh filmjeinek királya azonban Alice Nellis Kirándulása /Výlet volt – az év egyetlen tisztán filmes műve.

2003-ban 17 film keletkezett. Ezek közül az Éjjeli beszélgetések anyával /Noční hovory s matkou végre filmes bemutatót is megért, nem csak interneteset (bár előtte már rég megjelent DVD-n), a Ki fog vigyázni az őrre /Kdo bude hlídat hlídače dokumentumfilm, a Quartétto /Quartétto szlovák TV-film, és lényegében a Szökés Budáról /Útěk z Budína is az (a TV-sorozat megvágott változata) A Kegyetlen örömök /Kruté radosti ugyancsak cseh-szlovák film, de szintén inkább televíziós alkotásról van szó, egyfajta dokumentum-játékfilm; az Erdei gyalogosok /Lesní chodci, bár remek játékkal és rendezéssel, éppúgy, mint a kissé szétesett Kisváros/Městečko/, már egyáltalán nem tagadja le a televíziós jellegzetességeket. Zdeněk Troška ebben az évben kezdi el az első Baromi jót /Kameňák (nehéz őket filmeknek nevezni). F. A. Brabec ismét kísérletezni próbál – a 24 óra alatt leforgatott film neve Patkányirtó /Krysař, és a sebtében megalkotott művek minden jellegzetességével rendelkezik. Az inkább diákfilmes, fekete-fehérben forgatott tisztelgést František Vláčil előtt, az Érzést /Sentiment csak edzett mozi- és Vláčil-rajongóknak szánták. David Ondříček egy különös vígjátékkal, az Egy kéz nem tapsol /Jedna ruka netleská című munkával tér vissza, amelyből nem vált akkora esemény, mint ahogy mindenki várta, Jan Hřebejk a dramaturgiailag kiegyensúlyozatlan Pupendóját /Pupendo mutatja be; az egyetlen mesefilm Az ördög tudja, miért /Čert ví proč (koprodukció Szlovákiával), ahol viszont döcög a történet. Az év győztese részben diákfilm, a fekete-fehér Unalom Brünnben /Nuda v Brně - nos, semmi ellenvetésem, de szerintem filmes szempontból érdekesebb volt a Hűtlen játékok /Nevěrné hry és a Dörzsölt Filip /Mazaný Filip.

2004-re egyelőre ismét körülbelül 17 bemutatót terveznek, miközben egyesek már meghiúsultak, mások újonnan jelentek meg, de összességében nézve a színvonal – az öreg mestereké is – erősen hanyatlik. Az évet Zdeněk Troška kezdte meg a közönségkedvenc Baromi jó 2-vel /Kameňák 2, egy napra rá jelenik meg a Költők ötödik része (Hogyan nem veszítik el a reményt a költők /Jak básníci neztrácejí naději), amelyen ezúttal nyomott hagyott a product placement típusú reklám valamint az összefércelt varrás és vágás. F. A. Brabec egyáltalán nem értette meg a krimi műfaji szabályait Bolero /Bolero című filmjében, a Nincs sajnálat /Ničeho nelituji egy újabb dokumentumfilm, amit két közepes hosszúságú munkából állítottak össze egész estéssé, a Tolvajok királya /Král zlodějů inkább német projekt, a Chocking Hazard /Chocking Hazard pedig rajongók szűk csoportjának szánt amatőrfilm. Bár kis költségvetéssel és kevés színésszel készült, de szerintem kiváló a Bajnokok/Mistři forgatókönyve és üzenete.Nagyon pontosan beszél a cseh jellemről, és talán ezért is nem fogadták el, csakúgy, mint Forman egyes filmjeit. Egy újabb amatőr-diákfilm következik, az Erős kávé /Silný kafe; a Cseh álom /Český sen című dokumentumfilm; majd Juraj Jakubisko nem túl dicső visszatérése, a Post Coitum /Post Coitum; a Birtok gondnoka /Správce statku vakációs kísérlet; a Férfimenet /Panská jízda inkább televíziós sitcom, aztán az egyáltalán nem újszerű csattanóval rendelkező futballdráma, a Non Plus Ultras /Non Plus Ultras; a Vaterland – vadásznapló /Vaterland – lovecký deník című szürrealista kísérlet, és végül Hřebejk újabb filmje, a Hanyatt-homlok (más fordításban: Sebbel-lobbal )/Horem pádem, amely rendkívül ellentmondásos reakciókat váltott ki (megvádolták, hogy teljesen elrugaszkodott a jelentől).

Foglaljuk hát össze! Néhány kivételtől eltekintve a cseh filmművészetet az amatőrizmus, az iskolai filmek, a dokumentumfilmek, a televíziós projektek, a - cseh részvétel szempontjából bizonytalan - koprodukciók és a kísérletek uralják. Mi hiányzik? Elsősorban a zsánerfilmek - azaz az egyértelmű vígjáték, krimi, horror, pszichológiai film, az egyértelmű mesefilm – a műfaj szabályai szerint. Hiányoznak a profi filmek, ami a projektek silány anyagi kereteinek, a szponzorok kényszerű reklámbetétjeinek következménye, de gyakran a kezdő alkotók tapasztalatlanságából adódik. Teljesen eltűntek az „öreg mesterek”, akik rendkívül ritkán, és vitatható eredménnyel forgatnak. Ami pedig a színészeket illeti, ugyanazok az arcok jelennek meg a vásznakon, csak ritkán láthatunk valakit a régi színészgárdábóll. A reményteljes Vladimír Michálek már régóta nem forgatott semmi újat, és főleg nem semmi saját darabot.

Ennek az évnek a végére és a következő kezdetére pillantva úgy tűnik, hogy ismét fogyni fognak a bemutatók, de az alkotások zömét szemmel láthatóan ismét a televíziós gyártás fogja adni. Mindaddig azonban, amíg a cseh állam nem áll legegyszerűbb exportcikke mögé, amíg nem lesznek meg az esti filmek készítésének és forgalmazásának világos, megadott feltételei, továbbra is arról a témáról fogunk itt beszélgetni, hogy „merre tart a cseh film?” Pár optimista pedig továbbra is túl fogja értékelni az új projekteket, ami, noha jó szándékkal történik, de inkább árt a cseh filmművészetnek.

Megjelent a http://kino.tiscali.cz/cfilmy.asp című filmes lapban

Fordította: Zahorán Csaba