A budapesti Bajor Gizi Színészmúzeum 2005. január 31-ig nyitva tartó időszakos kamara kiállításán színészek, főként színésznők és szerepbeli esernyőik láthatók. A kiállítás valójában inkább a 20. század első harmadának színházi előadásain szereplő ernyők fotóinak felvonultatása, mint ernyőkiállítás. A Színészmúzeum legbenső szobájában látható tárlaton összesen hét darab esernyőt találunk, melyek a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményéből, abból is Berzsenyi Margit napernyői közül valók. A rózsaszínes barnás mintájú, paravánokat idéző kiállító felületen ezen felül negyvenhárom fénykép található, amelyek mindegyikén - fontosabb és kevésbé fontos helyen - feltűnik valamilyen ernyő. A fotók a Színháztörténeti Intézet fotótárában őrzött képek igen jó minőségű másolatai.
A képekhez tartozó képaláírásokból kiderül a képen látható színész/ színésznő neve, s hogy mettől meddig élt. Ha színházi jelenetről készült a fénykép, azt is megtudhatja a látogató, hogy melyik előadásról van szó, és mikor készült a felvétel. Sok képről az is kiderül, hogy melyik neves fotóművész, műterem alkotása. A kép szerves részét képező képkereten olyan nevek tűnnek fel, mint például Uher Ödöné, Rozsgonyié és az Angelo jeléül szolgáló kis “a” betű koronával a tetején.
Többnyire beállított, műteremben készült felvételeken tűnnek fel hírneves színésznők, Honty Hanna és Fedák Sári. Egyetlen képaláírás tanúskodik arról, hogy filmfelvétel közben készült volna, ez Poór Lili némafilmszínésznőt örökítette meg a szabadban. Elvétve férfiak is megjelennek a képeken, Gaál Béla és Náday Ferenc, illetve Kovács Mihály Fedák Sárival. Ők ketten a Sidney Jones-féle San Toy Népszínházbeli előadásán egy mókás jelenet részeseként jelennek meg, ugyanis hatalmas esernyőbe vágott két lyukon dugják ki fejüket.
Főként egyszereplős képek láthatók a kiállításon, de többszereplős képek, dedikált, neves kortársaknak ajánlott fotók is szerepelnek. Az egyik Honty Hanna kép színezett fotó, piros ajkak és körmök “dobják fel” az egyébként fekete-fehér képet.
Az esernyők a képeken a legkülönbözőbb változatokban, méretben és mintával szerepelnek. Előfordulnak az emberi fejnél alig nagyobb napernyők és méteresnél nagyobbak is. Kinyitott és becsukott állapotban láthatók a csipkés, masnis, ruhamintához illő anyagból készült ernyők. Az egyik fotón kissé merészebb öltözetben, fürdőruhában látható színésznő kezében kinyitott, a fürdőruhához illő ernyő látható. A különlegesebb darabok között szerepelnek több emeletes napernyők, rátett virágokkal és áttört anyagból készült kiegészítők. Egzotikumként jelennek meg a Puccini operájához, a Pillangókisasszonyhoz és Sidney Jones A gésák című darabjához készült japán stílusú ernyők.
A képek alatt korabeli újságcikk részletek és irodalmi idézetek szerepelnek, amelyekből az esernyők és napernyők divatjára derül fény. A kiállítás forgatókönyvét Füle Péter és Hargittay Mária írta, az anyagot Hargittay Mária mellett Gajdó Tamás, Marosi Eszter, Turnai Tíme állították össze, a látványtervező Paseczki Zsolt, a kivitelező pedig Katkó Tamás és Ferenczy Béla volt.