Veress József John Cunningham magyar filmtörténete
 

280 KByte

A filmről szóló külföldi publikációk sorában, az analitikus igényű könyvek, tanulmányok, esszék között meglehetősen alulreprezentált - értsd: jelentőségéhez képest szerény helyet foglal el - a magyar kinematográfia témavilága. Született ugyan több összefoglaló jellegű angol, francia, olasz, lengyel stb. értékelés mozgóképkultúránk múltjáról és felnőtté válásáról, ezek a kiadványok azonban általában alig haladták meg a jóindulatú ismertetések vagy száraz kompilációk színvonalát. Még az őskorban látott napvilágot a maga korában jeles szaktekintélynek tartott Georges Sadoul füzete (PANORAMA DU CINÉMA HONGROIS): objektív iránytűnek ez a reklám-ízű adattár épp úgy alkalmatlan, mint az orosz Ludmilla Pogozseva, az Iszkussztvo Kino egykori főszerkesztője munkája, a BUDAPESTSZKIJE TYETRAGYI című szocreál-stílusú élménybeszámoló. Üdítő kivételek kisebb számban akadnak. E sorok írója annak tartja Bryan Burns históriai számvetését a WORLD CINEMA sorozatban, valamint "moszkvai emberünk", Alekszandr Trosin Jancsó-breviáriumát, illetve kritikai repertóriumát (Gothár-hommage-zsal a címben: MEGÁLL AZ IDŐ).
Miért nem jelennek meg nagyobb számban olyan kötetek, melyek a külföldön élő érdeklőket megbízhatóan eligazítanák a magyar film szellemiségéről, politikumáról, kísérleteiről, helyéről Európában s az egyetemes kultúrában?
Egyszerű a magyarázat.
Egy: A szerzők általában közvetítő nyelv alapján dolgoznak, a teljes termést nem ismerik, valamennyi dimenziójában aligha tanulmányozhatják a társadalmi hátteret, márpedig a "holdudvar" legalább annyira lényeges a gondolati tartalom interpretálásához, mint mondjuk a gyártási körülmények dokumentációja. Kettő: Jancsóék, Szabóék, Makkék világa - leszámítva a hatvanas-hetvenes esztendők eredményeit - inkább csak azon esztéták és kritikusok számára vonzó terrénum, akik elkötelezett híveink, a budapesti szemlék állandó vendégei s szoros szálakkal kötődnek hozzánk. Három: sajnos, a piac szűk az efféle kiadványok számára. Nehéz lelkes szponzorokat találni a magyar filmművészetet népszerűsítő könyvekhez, hiszen azok rentabilitását még hosszú távon sem lehet garantálni.
Mindezen tények előre bocsátásával emelünk kalapot John Cunningham impozáns filmtörténete (HUNGARIAN CINEMA FROM COFFEE HOUSE TO MULTIPLEX) előtt, mely a Wallflower Press gondozásában jelent meg (a példányszám ismeretlen, az ár borsos). Ez a disszertációnak is beillő értekezés ugyanis tudományos igénnyel íródott, óriási tényanyagot ölel fel, forrásai szinte naprakészen gazdagok s ráadásul a viszonylagos teljesség igényével tekinti át az eltelt évszázad eseménykrónikáját. John Cunningham hosszú időt töltött hazánkban. Ennek köszönhetően nem a kívülálló optikájával közelítette meg vizsgálódási terepét, magyarázta a rendezők szándékát. Igyekezett megérteni a társadalmi mozgatórúgókat, a folyamatok és tendenciák lényegét. Minden fontos vagy annak hitt adat-morzsának utána járt s a beavatottak irigylésre méltó tájékozottságával térképezte fel a kezdetektől napjainkig ívelő periódusok törekvéseit.Valamennyi sorból kisüt: a jeles filmtudós otthon van a magyar filmben. Nem pusztán látta, hanem meg is értette és okosan értelmezte az alkotásokat, méghozzá a mögöttes tartalmak és szándékok felmérésének igényével, figyelmet fordítva a fogadtatásra (a szakmai és közönségvisszhangra egyaránt). A minősítések alapja Cunningham saját esztétikai ideálja és ízlésnormája volt. A Horthy-éra filmgyártásáról megfogalmazott sommás megjegyzésekkel különösképpen egyetértünk, a MESEAUTÓ-szerü álomgyári produktumok tényleg nem szolgálnak könyörületre, a magyar új hullámról közreadott okfejtés viszont - elnézést a kifejezésért - kicsit lakkozó, mert szerzőnk bizony dózisokkal túlbecsüli a budapesti iskola jelentőségét. Valószínűleg az esett meg vele, ami a témájukba szerelmes kutatókkal szokott. Óriási tévedéseken, durva melléfogásokon, ordító ízlésficamokon nem kaptuk rajta a lelkes film-filológust, ám nem hallgathatjuk el: megszépítette a bizonyítványt erőltetett hipotézisével, miszerint tulajdonképpen nem is volt nálunk válság, kifulladás, szétesés (mármint a felnőtté válást követően) s még a rendszerváltást követően is szárnyaltunk tovább. Fájdalom, nem így történt. Kár lenne behunyni a szemünket: az "aranycsapat" szétesett, a színvonal rendkívül hullámzóvá vált, a mennyiségi és minőségi kondíciók egyaránt romlottak s bizonyos jó teljesítmények ellenére másod-harmad vonalba estünk vissza térségünkben. A folytonos diadalmenet - illúzió, amit megcsappant presztízsünk, megtépázott nemzetközi hírnevünk is bizonyít.
A HUNGARIAN CINEMA leltárából nem maradt ki a hazai kritika mustrája sem. Szokatlanul bőséges jegyzetek utalnak a magyar ítészek véleményére (bár azt hiányoljuk, hogy a nagy visszhangot keltett művek körüli pro-és kontra csatákból alig kapunk ízelítőt: a FÉNYES SZELEK, a KÜLDETÉS, A NAPFÉNY ÍZE, A KIS VALENTINO stb. többféle gondolati hullámot kavartak a közvéleményben, érdemes lett volna szólni a visszhangokról). John Cunningham szívesen hivatkozik tekintélyekre. Citátumai jórészt találóan megválasztottak, igaz, a szelekció feltűnően "egyirányú", Nemeskürty István a megfellebbezhetetlen orákulum. Egy-két evidenciával is találkoztunk az idézetek között. S ha már a forrásoknál tartunk, sajnálattal állapítjuk meg: reklámlapok, alkalmi közlönyök is szerepelnek autentikus háttér-információként. Ugyan miért? A legújabb kutatások hozadékai sem mindig gazdagítják az összképet. Kőháti Zsolt TOVAMOZDULÓ EMBER A TOVAMOZDULÓ VILÁGBAN című kötetét illenék ismernie a magyar némafilmről összegzést készítőnek s ugyanígy hiányos a hivatkozási lista az animáció esetében (Féjja, Dizseri: utóbbi szerzőről ugyan említést tesz a könyv írója, szabadkozva, hogy nem jutott hozzá a műhöz, azt viszont nem tudjuk, hol olvashatta, hogy a LUDAS MATYI az első egészestés magyar rajzfilm - lásd a l67.oldalt -, hiszen a JÁNOS VITÉZ stábját illeti az úttörés dicsősége).
Tetszik az eredeti - semmiféle sémára nem emlékeztető - tematikai csoportosítás és kategorizálás. Külön fejezet taglalja a sztálinizmus érintését, az 1956 előtti út(tévesztések) buktatóit, a kiemelkedés állomásait. Szellemes a "FOCI, FRADI ÉS AZ ARANYCSAPAT", illetve a "ZSIDÓK, CIGÁNYOK ÉS MÁSOK" címek köré felépített okfejtés. A dokumentumfilm műfaját bemutató bekezdések elnagyoltak, ebben a passzusban is feltűnő néhány alapmű hiánya (Ember Judit például hiányzik a leltárból ). A magyar film-diaszpórába felvett címszavak foghíjasak. Olyan nevek maradtak ki a felsorolásból, mint Jenei Jenő díszlettervező, Pogány Gábor operatőr, Cziffra Géza rendező, sztárok valóságos tömege, pl. Putty Lia, Alpár Gitta, Gaál Franciska, Rökk Marika stb. Bekerült viszont a kiválasztottak közé Karády Katalin, aki az emigrációban nem állt felvevőgép elé (akárcsak Páger Antal: ő sem játszott külföldi mozgóképekben). Badal Jánost valaki - csak nem Cunningham? - érthetetlenül és bántó módon átkeresztelte Radalnak (többször is ezen a kificamított néven szerepel).Apropó, nevek, címek, ékezetek, filológiai hitelesség. Ez a kötet legsebezhetőbb pontja. Azt még elfogadhatjuk, hogy a DÉLIBÁB MINDEN MENNYISÉGBAN FATA MORGANA lett az angol fordításban, az ELTÁVOZOTT NAP THE GIRL, a SZÉPEK ÉS BOLONDOK ON THE SIDE-LINE (utóbbiban talán még logika is felfedezhető). Hanem a hibák, elírások, lapszusok! Egy bizonyos százalék pontatlanság bocsánatos bűnnek tekinthető, a HUNGARIAN CINEMA lapjain azonban a ferdítés megengedhetetlenül tömeges méretű. LÉGY JÓ MINDENHÁLIG, HÁNY VAN AZ ÓRA VEKKER ÚR?, EGY ESZAK ERDÉLYBEN: aligha a nyomda ördöge incselkedik velünk, amikor efféle értelmetlenségekre bukkanunk. Dárday itt Darády, Cakó Cuko, Sziklay Szikali és még sokáig folytathatnánk a szó-szörnyszülöttek felhánytorgatását. A kiadó megtakarította az anyanyelvi lektort. Meg a korrektort is. Kár. S végül még egy apró kritikai észrevétel. Az alcím alapján joggal vártuk, hogy John Cunningham a magyarországi mozihálózat változásairól, a forgalmazás átalakulásáról, a multiplex-szindróma hatásáról is írni fog. Sajnos, hiába kerestük a jelenséggel kapcsolatos véleményt.
Summa: a "tartozik" és a "követel" oldal egyaránt sűrűn teleírható recenziónkban. Örömünk mégis felhőtlen, mert a londoni kiadó nemes missziót teljesített s bízhatunk benne, hogy a kötet megpezsdíti a magyar film iránti érdeklődést. A hibák a második kiadásban korrigálhatók…

2004.szeptember 20.

 

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső